Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-30 / 250. szám, hétfő
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 30. Irodalmi társalgó a Magyar Intézetben Pozsony. író-olvasó találkozó lesz november 8-án 16 órától a Magyar Intézet székházában. Irányzatok a jelenkori magyar költészetben, különös tekintettel Kukorelly Endre lírájára címmel Margócsy István tart előadást, és versek hangzanak el a szerző, Kukorelly Endre előadásában. A beszélgetést Tőzsér Árpád költő vezeti, (ú) SZÍNHÁZ POZSONY a.ha SZÍNHÁZ: A puhatestű 10.30,19 KASSA STÚDIÓ: A fekete Lady avagy játsszunk Shakespeare-t 19.30 /MOZI POZSONY HVIEZDA: Végállomás (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Segíts, majd segítek (cseh) 16, 20.30 A mélabús csibe (cseh) 18 MLADOST: Magnólia (am.) 16, 19.30 MÚZEUM: Isten veled, édes otthon (ff.-sv.-ol.) 19 CHARLIE CENTRUM: Tájkép (szlov.-cseh) 18,18.30,19.30,20.30 Luna papa (osztr.-ném.-or.-fr.) 20.30 Sakáltanya (am.) 17, 18.45 A Föld csatamező (am.) 16.30 A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője (ang.-fr.). 20 KASSA CAPITOL: Árnyék nélkül (am.) 15.45,18, 20.15 ÚSMEV: Road Trip (am.) 16,18, 20 DRUZBA: X-Men (am.) 16,18 Segíts, majd segítek (cseh) 20 TATRA: Mission impossible 2 (am.) 15.30, 17.45 Végállomás (am.) 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: A Föld csatamező (am.) 17,19.15 Fonod Zoltán kritikus, publicista hetven esztendős Irodalomközelben Hihetetlen kalandokat élt át: kis híján szomjan halt, majdnem elnyelte a sós mocsár, s túlélt egy skorpiómarást Magyarságunk nyomait kereste Vámbéry Ármin DERVISRUHÁBAN KÖZÉP-ÁZSIÁN ÁT Lilium Aurum Dunaszerdahely 2000 Tegnap ünnepelte hetvenedik születésnapját Fonod Zoltán irodalomtörténész, publicista, kritikus, tanár, lapunk volt munkatársa. Ekecsen született, itt kezdett iskolába járni, majd a Somogy megyei Csurgón folytatta tanulmányait. A középiskola befejezése után visz- szatért szűkebb szülőföldjére: Pozsonyban a Szlovák Egyetem Pedagógiai Karán tanult, 1958-ban a Komensky Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett magyartörténelem szakos diplomát. Fonod Zoltán pályafutását tanárként kezdte, és a katedra később is meghatározó szerepet játszott életében, hiszen két évtized után ismét visszatért a pedagógusi hivatáshoz: 1983-tól a Komensky Egyetem magyar nyelv és irodalom tanszékének adjunktusa, majd docense, 1986 és 1989 között pedig a vezetője volt. Neve publicistaként vált ismertté a hazai magyar közéletben: 1955-től a Szabad Földműves című lapnál dolgozott, majd 1960-tól az Új Szó kulturális rovatát vezette. Az irodalom vonzásában folytatódott életútja: 1969-70-ben a Madách Könyv- és Lapkiadó igazgatója lett, két év után visszatért az Új Szóba, ahol a külpolitikai rovat irányításával bízták meg. 1972-től ismét a Madách Kiadó igazgatói és irodalmi vezetői posztját töltötte be, 1978-ban politikai okokból leváltották, ezután öt évig főszerkesztőként dolgozott a kiadóban. Jelenleg a Szabad Újság és az Irodalmi Szemle főszerkesztője. A kortárs irodalom mellett irodalomtörténeti munkássága a két háború közötti időszak kisebbségi magyar irodalmára összpontosul - ezekről számos antológiát állított össze. Az ő nevéhez fűződik Fábry Zoltán munkásságának feltárása, rendszerezése, közzététele. Fonod Zoltán munkássága elismeréseként 1987-ben a Madách Imre- díjat, 1988-ban pedig a Fábry Zol- tán-díjat vehette át. 1990-ben életművéért megkapta a Magyar Köztársaság Csillagrendje kitüntetést. 1990-ben Hodossy Gyula egy Csallóköz-beli cikkében „az igazi példaképnek” nevezte Vámbény Ármint. Akkor, röviddel a rendszerváltás után, erkölcsi feladatnak minősítette a nagy utazó ügyét, rangjához ülő megbecsülést követelt neki, valamint azt, hogy a szerdahelyi könyvtárban kiemelt helyen tartsák műveit. VAJDA BARNABÁS Most, kerek tíz évvel később úgy áll a helyzet, hogy a Vámbéry-életmű fokozatos megjelentetésével ő és kiadója méltó lépéseket tesznek e fontos kulturális örökségünk érdekében. Vámbéry Armin 1862-ben Konstantinápolyból Teheránon át indult a Kaspi-tengeren túli belső-ázsiai térségbe. Állítólag Szamarkandnál tovább akart menni Kínába, végül mégis visszafordult, s megkerülve a Karakorum sivatagot, mintegy két évnyi vándorlás után, Teherán érintésével tért haza. Ahol járt, az a Föld egyik legbarátságtalanabb térsége, úgyhogy joggal merül föl a kérdés: Mit keresett a világ e kieden tájam? A sok nyelven beszélő Vámbéry elsősorban a magyar nyelv török kapcsolatainak pontosabb megismerése végett indult Ázsiába. Hallaüan fizikai megpróbáltatásokkal teli gyalogos-lovas-tevés útja során a „Nosce te ipsum” jelszava lebegett lelki szemei előtt, meggyőződése volt ugyanis, hogy a belső-ázsiai népek kultúrájának megismerése által magyarságunk etnikai és nyelvrokonságát is földerítheti. Ebben a könyvében nem ennek tudományos bizonyítását találjuk, hanem egy kalandos útirajzot, de így is vitathatatlan, hogy útja végére a magyarországi turkológia atyjává vált (ahogy Csályi László Koppány nevezte őt a minap), s egyben nemzetközi szak- tekintéllyé is, akinek nagy hatalmú uralkodók fizették meg tudását: nép-, nyelv- és helyismeretét. A19. század második felében a belső-ázsiai régió megismerése óriási nemzetközi jelentőséggel bírt. A főként Anglia és Oroszország között zajló „nagyjáték”, a gyarmatosítási láz korszakában élt Vámbéry, s ma már nyüvánvaló, hogy az ekkori fel- fedezőutak többsége kémszándékú utazás volt. „Én olyan földről térek vissza, hol a hallgatózás szemtelenségnek tartatik, a kérdezés véteknek, és a jegyezgetés halálos bűnnek” - mondja könyve előszavában, utalván arra, hogy a Kelet-szakértői státushoz göröngyös út vezetett. A profi titkosszolgálatok, a kereskedelmi kirendeltségek és a modern hírügynökségek kialakulása előtt vágjunk még, ezek helyett angol, orosz, amerikai és német „utazók” hemzsegnek a térségben. Vámbéry maga meséli el, hogy róla is azt gondolták a turkománok, „hogy valami oroszellenes küldetésben utazom Vámbéry sorsa hasonlóságokat mutat Körösi Csorna Sándor életével. Khívába és Bokharába a szultán megbízásából” (130.O.). Vámbéry sorsa bizonyos pontokon feltűnő hasonlóságokat mutat egy másik magyar orientalista, Körösi Csorna Sándor életével. Útjukat mindketten Perzsia fővárosában kezdték: Körösi 1820-ban, Vámbéry 1862-ben indult Teheránból; mindketten rangrejtve utaztak: az egyik örmény kereskedőnek öltözött, a másik mohamedán szerzetesnek; nemcsak Körösi szerkesztett szótárat, hanem Vámbéry is: az előbbi angol-tibetit, az utóbbi némettörököt; és tudósításokat is írtak külhoni lapoknak. A leglényegesebb érintkezési pont azonban az, hogy mindketten európaiak által nem nagyon járt, nehezen megközelíthető vidékekről hoztak fontos, objektív információkat. A „sánta dervis” tudásának értékét nagyban emelte, hogy ő nem kívülálló európaiként, hanem az ottaniak nyelvét beszélő bennfentesként mert végigutazni a törzsi-vallási ellentétek által szabdalt tájegységen, s a felgyújtott geográfiai, etnográfiai stb. adatokat nagyon is lehetségesnek látszott gyarmatosítási célokra felhasználni. Ismert egyébként, hogy Körösit útja kezdeti szakaszán négy hónapig látta vendégül Henry Willock teheráni angol követ, később pedig egy William Moorcroft nevű másik angol javaslatára és pénzbeli támogatásával töltött huzamosabb időt Ladákban. Azóta kiderült, hogy Moorcroft a Kelet-indiai Társaság ügynökeként a brit kormány megbízásából gyűjtött a gazdasági adatokat Tibet- ben, s 1825-ben rejtélyes körülmények közt halt meg. Vámbérynek is volt kapcsolta az angol politikai körökkel, főleg Layard parlamenti képviselővel, azt pedig, hogy a Foreign Office emberei mennyire megbíztak bizonyos megfigyelőutazók véleményében, mi magyarok Scorns Viator esetéből nagyon jól tudjuk. Müyen groteszk egyébként, hogy a nyelvtanulástól irtózó angolok Idcsiny, de tanulékony népek kiváló idegennyelv-érzékkel rendelkező fiait használták a gyarmatosítandó területek feltérképez- tetésére! Vámbéry ismereteit hazájában is nagyra értékelték, különösen az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést követően, amikor a két ország politikai házassága révén létrejött Monarchia nagyhatalmi helyzetbe került, és gyarmatosítási álmokat dédelgetett Keleten. A Dervisruhában Közép-Ázsián át című könyv tulajdonképpen két részből áll. Első része Vámbéry „Közép-ázsiai utazását” tartalmazza, második része pedig a „Vázlat Közép-Ázsiából”, legalábbis annak néhány fejezete. Utószavában Ka- kuk Zsuzsa írja, hogy a szerző maga is így, egyben gondolta el a két könyvet. A gyarmatháborúkban nem érdekelt mai olvasónak szerencséje, hogy Vámbéry beszámolója - szakértők mondják - tartalmaz bizonyos kitalált, kiszínezett részeket is. Ámi az etnográfust szövegkritikára készteti, annak a mai olvasó egyenesen örül. Lebilincselő pl. a helyzetleírások finom humora: „A francia császár követét katlan alakú kertben, kis sátorban találtam, hol a hőség roppant nagy, úgyhogy szinte kedvem kerekedett fölkiáltani: úgy kell neki, mit keres a francia Perzsiában!”, vagy: „Mit fog a világ mondani, ha én azt álh'tom, hogy mind a törökök, mind a perzsák valóságos gavallér emberek a középázsiaihoz képest!” Vámbéry útleírása, enyhén romantika kori nyelvezete ás a múlt századi, nyugodt olvasóknak szánt, szépen göngyölített textusa bizonyára nagy élményt fog szerezni az ínyenceknek. (Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át. Lilium Aurum, 2000.) A hét végén mutatta be a kassai Állami Színház a Giselle című romantikus balettet az Andrej Halász-Marilena Halászová házaspár koreográfiájában és rendezésében. A címszerepet Katarina Kendrová (képünk) táncolja. (TASR) FELHÍVÁS - MAR AI SÁNDOR HAZAJA A Kassai Márai Sándor Polgári Társaság, a Csemadok Kassai Városi Választmánya, a Pozsonyi Márai Sándor Alapítvány és a Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézete Márai Sándor hazája Kassa 2000 címen meghirdetik a fiatal előadóművészek országos találkozóját. Részvételi feltételek Két versenyszám: egy Márai Sándor által írt vers vagy próza, továbbá egy szabadon választott vers vagy próza (max. 2x5 perc) előadása. Ha a Máraitól kiválasztott mű vers, akkor a szabadon választott mű csak próza lehet, illetve fordítva. Tehát a versenyzőnek egy verset és egy prózát kell mondania. Alsó korhatár: 15 év. A jelentkező nem folytathat hivatásos előadóművészi tevékenységet és nem lehet a színművészeti főiskola hallgatója. Hozzájárulás a médiákban való ingyenes szerepléshez. Márai Sándor (1900-1989) költő, író, műfordító „... Akadnak a mélymúltban, a közelmúltban és a jelenben is írók, akik a szabadságot választották, és idegenben is megőrizték a töretlen nyelvi öntudatot” - vallotta Márai Sándor, aki szintúgy elment mesz- szire, ahol nem vette őt körül az anyanyelv éltető légköre, de a magával vitt tartalékból tudott lélegezni és alkotni. Egész életében a tolerancia, a műveltség, a szárnyaló emberi szellem és a mindent átölelő kozmikus szeretet szószólója és védelmezője volt. A humanizmus alapvető értékeinek szeretett volna táptalajt keresni a földön, míg önmaga hazát- lanul bolyongott rajta. Kassa-Ber- lin-Budapest-London-Salemo-San Diego - mind-mind otthont adtak neki, de hazáját sehol sem lelte meg igazán. Számos naplórészlet tanúskodik kirekesztettségéről, önként vállalt száműzetéséről. Hol volt tehát Márai Sándor hazája? Magyar- országon? Európában? Amerikában? Vagy inkább élő és holt nagy szellemiségek titkos, időn és téren túlemelkedő közösségében? Ezekre a kérdésekre ő maga is több választ adott, s egyik sem kérdőjelezte meg a másik igazságtartalmát. Azt szeretnénk, ha ezekre a kérdésekre a jelentkezők Márai Sándor műveivel keresnék meg a legmegfelelőbb válaszokat. Életműve szerencsére most már elérhető, olvasható. A verseny leírása Márai Sándor emlékének adózó, Szlovákia területére kitetjedő, többfordulós vers- és prózamondó verseny, az író szülővárosában, Kassán. Időpont: 2000. december 1-3. A versenyigazgatóság negyven résztvevő jelentkezését fogadja el, húszat Nyugat-, tízet-tízet Közép- és Kelet-Szlovákia területéről, a beérkezés sorrendjében. Elsősorban azoknak a jelentkezését várjuk, akik az előadóművészetben már Márai Sándor (1900-1989) rendelkeznek tapasztalatokkal. A feltételként megszabott mindkét előadott mű értékelése után jutnak a versenyzők az elődöntőbe, majd a döntőbe. A verseny egy kategóriában zajlik, műfajtól és életkortól függetlenül. Jelentkezési határidő 2000. november 15-ig, írásban a következő címen: Csemadok W, Kovácska 38., 040 01 Kosice. Jelentkezését ajánlott levélben kérjük. A nevén, életkorán pontos címén (esetleg telefonszámon) kívül tüntesse fel a Márai által írt vers vagy próza címét, valamint a szabadon választott vers vagy próza szerzőjét és címét. Az országos döntő fődíja: egyhetes olaszországi zarándokút 2001 nyarán Márai Sándor nyomdokain, a három legjobb fiatal előadóművész számára. A zarándokúton kívül további értékes tárgyi nyereményeket is biztosítunk. A versenyigazgatóság nevében: Czajlik József, Dudás Péter, Szászát György Elérhetőségünk: Tel.: 095/622- 1313, Tel./fax: 095/622-5878, mobil: 0905/490-894
