Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)

2000-10-05 / 229. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 5. KOMMENTÁR Jó lesz a magánáram? TUBA LAJOS Féléves toporgás után a kormány szeptember végén döntött a Szlovák Villamos Művek privatizációjáról. Pontosabban részleges magánosí­tásáról, hiszen baloldali nyomásra a részvények 51 százaléka tovább­ra is állami kézben marad. Ennek ellenére a villamos művek jelentős változások elé néz. A gerincvezeték-hálózat állami kézben marad, ön­állósodnak viszont az áramszolgáltató vállalatok és több távfűtő köz­pont. A gazdasági minisztérium eredeti javaslatával szemben egy cég­ben maradnak az erőművek. Ellentétben például Magyarországgal, ahol az atomerőműn kívül dobra verték az összes erőművet. Nálunk persze más a helyzet. A termelés több mint a felét két atomerőmű ad­ja, megfejelve a Binder-érából elképesztő finanszírozási problémákat görgető bősi vízlépcsővel (ez ugyanis akkor is lezáratlan ügy, ha a ha­zai termelés 10%-át adó létesítményt hivatalosan átadták a villamos műveknek). így aztán hiába számítunk nagyobb privatizációs bevétel­re. A villamos művek hitelállománya 60 milliárd korona, és idén is csak úgy kerülte el az összeomlást, hogy állami garanciával új hitele­ket szerzett. A kormánydöntésről kiadott információkból viszont épp az hiányzik, aminek az első helyen kellene állnia: müyen árpolitikát ígér a kormány a remélt stratégiai befektetőknek? A jelenlegi rend­szer mellett ugyanis a pénzüket akár a Rajnába is dobhatnák. A végcél remélhetőleg a teljes liberalizálás, valahogy úgy, ahogyan ez körülbe­lül két éve Nyugat-Európában folyik, például az árak egyharmados csökkenését is kiváltva. Addig mindenképpen szükség lesz a szabályo­zásra, ettől még a gyártó és a szállító zsebre teheti a becsületesnek ítélt hasznát. Nem mindegy viszont, hogy müyen lesz az ide vezető út. Erről azonban a kormány egyelőre hallgat. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla-kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/60Q2248, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit-értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzerria@vyvsme.sk ; Kassa: Kováéska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Szép volt, cowboy... SIDÓ ÁRPÁD A jugoszláviai választások ered­ményeinek kihirdetése óta „sa­rokba szorítottnak” nevezett Szlobodan Milosevics rátarti mó­don ügyködik az államfőválasz­tás második fordulóján. Szerinte ugyanis ez az egyetlen módja an­nak, hogy vérontás nélkül ma­radjon tisztségében. Elgondolása tulajdonképpen „gesztusértékű”, csak éppen a valós helyzettől bal­káni mértékben elrugaszkodott. A magát kiválasztottnak tartó Szlobó meggyőződése, hogy joga és kötelessége székében marad­ni, ellenkező esetben a maradék Jugoszlávia darabjaira hullik szét. Akár „demokratának” is minősíthető a választások máso­dik fordulója megtartásának szándéka: döntsön a nép - ezút­tal a hatóságok határozottabb „ellenőrzése” mellett-, kit illet a hatalom. Mert akár a 11 napja megtartott voksolás első körében is hozhatta volna a rezsim szá­mára kívánatos eredményt, ha nagyon akarja, de így, a második menet beiktatásával egyér­telműbb a „népuralmi” jelleg. MUosevics logikája szerint a ki­menetelét tekintve előre boríté­kolható, az ellenzék által elutasí­tott következő forduló egyetlen alternatívája akár a polgárhábo­rús viszonyokat teremtő erő köz­vetlen bevetése. Egyszerűbben fogalmazva a helyzet a követ­kező: én, Szlobó, maradok a ki­SME Platón fogalmazta meg legelőször, hogy a polgárok kölcsönözték hatalmukat az éppen hatalmon levőknek Az autó szélvédőjén most nem egy bogár, hanem egy tüntető arca vált péppé. (CTK/AP-felvétel) A szlovákiai romák közel 72 szá­zaléka nagyon jól érezte magát külföldön - derült ki egy felmé­résből. Ennek oka, hogy nem ta­lálkoztak faji megkülönböztetés­sel, és semmilyen problémával nem kellett megbirkózniuk. A megkérdezettek 65 százaléka ter­vezi, hogy újra szerencsét próbál külföldön, 27 százalékuk csak ak­kor utazik, ha lehetőség adódik, és csupán 7,5 százalékuk marad otthon. A kelet-szlovákiai roma településeken végzett felmérés a migráció okaira is magyarázatot keresett. A megkérdezettek 38 százaléka a hivatalnokok és a munkaadók részéről tanúsított megkülönböztetést említette, 32 százalékuk a szkinhedek rasszis­ta támadásaitól fél, 29 százalé­kuk gazdasági tényezőket jelölt meg távozása okaként. A romák többsége a repülőjegyeket roko­noktól kapott kölcsönből fedezte, de akadtak, akik házukat adták el. A romák egyöntetű vélemé­nye, hogy idehaza veszélyben vannak. Szerintük a romák és a többségi lakosság közötti feszült­ségek okai a munkanélküliség­ben, a rasszizmusban és a gazda­sági helyzetben keresendők. TALLÓZÓ Ez-az az alkotmány alapjairól Korunkban az alkotmány fo­galma szorosan kapcsolódik a jogállam fogalmához. Jog­államról akkor beszélhe­tünk, ha figyelembe veszik az emberek szuverenitását, ha létezik törvényhozó, bírói és végrehajtó hatalom, tisz­teletben tartják a legalap­vetőbb emberi jogokat. SZENTGÁLI ANIKÓ A legtöbb civilizált állam az al­kotmányából vezeti le törvényeit, mely alkotmányt alaptörvény­ként tiszteli. Már az ókori filozófusok és jogá­szok ismerték az alkotmány fo­galmát, és az ókori görögök, ró­maiak a szokványos törvényeken kívül más, azoknak fölérendelt normákat is elfogadtak. Az alkot­mány mint a legerősebb jogi nor­ma először a 18. század második felében jelent meg Európában. Platón görög filozófus fogalmaz­ta meg először, hogy a polgárok kölcsönözték hatalmukat az ép­pen hatalmon levőknek. A köz­társaság szabad megegyezésen alapszik: a polgárok önként le­mondanak bizonyos jogaikról, melyeket néhány kiválasztott em­berre ruháznak át. Platón tanítá­sából több modern gondolkodó indult ki, ezzel jelentősen hozzá­járult az egyes országok alaptör­vényeinek kialakításához. Nehéz megállapítani, mely doku­mentumot lehetne az első írott alkotmánynak nevezni. A korai munkák vagy csak tartalmilag, vagy kizárólag formailag nevez­hetők alkotmánynak. Az angol jogrendszerhez tartozó országok a 17. század felétől fogadtak el olyan dokumentumokat, melyek tartalmilag megfeleltek a mai al­kotmányoknak, viszont akkor még nem így nevezték őket. Ilyen például a New Plymouth telepü­lés alapítólevele is. Észak-Ameri- kában a függetlenségi nyilatkoza­tot tartják az alkotmány elődjé­nek, melyet 1776. július 4-én ti­zenhárom angol gyarmat hagyott jóvá. Ebben, miután a gyarmatok felsorolják III. György király és az angol kormány ellenük elkövetett bűneit, függetlenné nyilvánították magukat, és formálisan megszakí­tották gazdasági, politikai és jogi kapcsolatukat az anyaországgal, Angliával. Az Egyesült Államok al­kotmánya fejlődésének első kor­szaka 1787 nyarán Philadelphiá­ban zárult le, amikor kidolgozták az Egyesült Államok alkotmányát, melynek céljait és értelmét a pre- ambulum összegezte. Az első európai alaptörvényt a lengyel szejm hagyta jóvá 1791. május 3-án. Ez egy liberális doku­mentum volt, melyet azonban nem sikerült bevezetni a gyakor­latba. Az 1789-ben megfogalma­zott francia alkotmány már je­lentős hatással volt a legmaga­sabb állami hivatalokra. A legje­lentősebb alkotmányos doku­mentumok közé, melyeket a töb­bi európai állam előszeretettel utánzott, tartozik az 1830-as francia monarchista alkotmány és a belga királyság 1831-ből származó alkotmánya. Mindkét dokumentum kimondottan jó modellként szolgált, és viszony­lag sok jogot, illetve szabadságot biztosított a polgároknak. Közép-Európában az 1848-49-es forradalmi időszakban születtek Az első európai alap­törvényt a lengyel szejm hagyta jóvá. az első modern alkotmányok, és sok esetben az uralkodó által ki- kényszerített alaptörvények vol­tak. Németország és az Oszt­rák-Magyar Monarchia területén csak az első világháború végén jelentek meg a demokratizálódás első jelei. Több új demokratikus állam jött létre, melyek függet­lenségüket új alkotmányos doku­mentumokban nyilvánították ki. Bár ezek az alaptörvények is vi­szonylag sok jogot biztosítottak a polgároknak, nem nyújtottak megfelelő védelmet az alapvető demokratikus elveknek. Ezt ki­használva már a gazdasági válság idején (1929- 1933) néhány ál­lamban a szélsőséges politikai erők képviselői ragadták maguk­hoz a hatalmat, és vezették be a fasiszta diktatúrát. A második vi­lágháború után elfogadott alkot­mányok - a korábbi negatív ta­pasztalatokból kiindulva - nagy hangsúlyt fektettek a demokrati­kus elveknek és az emberi társa­dalom legalapvetőbb értékeinek a tiszteletben tartására. Az 1989-es politikai fordulatot kö­vetően a volt szocialista blokk or­szágai jelentős alkotmányos válto­zásokon mennek át. A bársonyos forradalom előtti alkotmányokban egyetlen párt totalitárius hatalma és az emberi jogok korlátozása tükröződött. Ezek az államok igye­keztek felújítani demokratikus ha­gyományaikat, néhányan közülük - Románia, Bulgária, Szlovákia, Oroszország - viszonylag gyorsan teljesen új alkotmányt fogadtak el, míg mások (Magyarország, Len­gyelország) csak jelentős módosí­tásokat hajtottak végre. A világ legtöbb országa rendelke­zik írott alaptörvénnyel, de ter­mészetesen léteznek államok, melyek különböző okokból még nem fogalmazták meg alkotmá­nyukat. Nagy-Britanniában pél­dául az egyes jogi kérdéseket kü­lönböző jogi dokumentumokban szabályozzák, melyeket egyszerű jogszabályokkal lehet változtat­ni, Izraelijén pedig alkotmánytör­vényeket hoznak, melyeket nem foglalnak alkotmányba. Az ilyen országoknak úgynevezett íratlan alaptörvényük van. Ezzel szem­ben az arab világban Szaud-Ará- bia, Omán vagy Líbia semmilyen alkotmánnyal sem rendelkezik, ezek az államok kizárólag a ko­ránt tisztelik alaptörvényükként. A Szlovák Köztársaság Alkotmá­nyát a Szlovák Nemzeti Tanács Függtelenségi Nyilatkozata előz­te meg, melyet - még a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság idejében - 1992. július 17-én ha­gyott jóvá a szlovák törvényho­zás. A szlovák alkotmány terveze­tét a kabinet 1992. július 28-án terjesztette a Szlovák Nemzeti Tanács elé. A javaslat heves par­lamenti vitát váltott ki: több kép­viselő ellenezte vagy kifogásolta a tervezet tartalmát. Egyesek at­Az alaptörvényt három- ötödös többséggel lehetett elfogadni. tói tartottak, ha jóváhagyják az előterjesztett dokumentumot, az veszélybe sodorja a Cseh és Szlo­vák Szövetségi Köztársaság jogi elrendezését. A tervezetről szóló szavazáson 150 helyett mind­össze 134 honatya vett részt. Az alaptörvényt kizárólag háromötö- dös többséggel lehetett elfogadni, a jelenlevők közül 114 képviselő igennel, 16 nemmel voksolt, né­gyen tartózkodtak a szavazástól. 1992. szeptember 1-jén a parla­ment a szükségesnél több szava­zattal hagyta jóvá a Szlovák Köz­társaság Alkotmányát. Azóta eltelt csaknem tíz esz­tendő, és nyilvánvalóvá vált: vál­tozó, demokratizálódó orszá­gunkban szükséges az alkotmány módosítása. A kabinet által kidol­gozott tervezetről a honatyáknak még a szeptemberi ülésen dönte­niük kellett volna, ám - mint is­meretes - a november 11-ére ki­írt, az előrehozott parlamenti vá­lasztásokról szóló népszavazás miatt az alkotmány parlamenti megvitatását elnapolták. Egye­lőre nem tudni, pontosan mikor tárgyal róla a parlament, az vi­szont teljesen biztos, hogy ismét heves vitára számíthatunk. OLVASÓI LEVÉL Miért nincs nyugalom? Szép lenne nem háborúra gon­dolni, hanem ha tudnánk nyuga­lomban, békességben élni, örül­ni. Ha a televízióban nem közve­títenének rémséges, véres képe­ket, fegyverkezési versenyekről, megsemmisítő támadásokról. Hanem egyszer béke lenne. Most voltak a világraszóló olimpiai já­tékok. Országok, emberek milliói kísérték figyelemmel, ki, kik lesznek a győztesek és kik a legyőzőnek. Az olimpiai játékok­ról időszámításunk előtt 773-ban íródtak az első feljegyzések. Cso­dálatos törvényeket hoztak a gö­rög írástudó bölcsek. Az egyik, hogy amíg a játékok folynak, ad­dig nincs háború. Teljes fegyver- szünet volt, s akkor, vagyis 2776 éve, biztosan meg is tartották. Most a XX. században sajnos megszegték a szent törvényt, még Jeruzsálemben is, a Szent­földön. Temetik a hallotaikat. Ütötték, vágták, gyilkolták egy­mást a minap Prágában. Én, naiv idős asszony, gondoltam, hogy ebben a fene nagy demokráciá­ban már nem lesz szükség gumi­lövedékre meg vízágyúra. Es mit láttak szemeim, hason, vesén rugdalt emberek hemperegtek a földön. Nincs béke az olajfák alatt. Omfalé, a szép görög szűz, aki az olimpiai lángot elsőként gyújtotta meg és vigyázta, a játé­kok végeztével ezt mondta: „Hűséggel őriztem a lángot, így maradtam hírmondónak.” Vajon ezer vagy kétezer év múlva mit olvashat felőlünk az utókor, meg tudjuk-e őrizni a lángot, lesz- nek-e Omfalék? Ragyilné Gál Etelka Madar JEGYZET rály, amit ha akartok, választási csalással érek el (áldemokrata forgatókönyv), esedeg, pedagó­giai célzattal a feneketekbe eresztek néhányat (erő a nyerő forgatókönyv). Csakhogy Müose- vics egyre jobban hasonlít arra a cowboyra, aki sarkantyúját pec­kesen csattogtatva pattan a ló nélküli nyeregbe. Számára nincs menekülési útvonal, s a Moszkva felé vezető hidat - azzal, hogy elutasította szövetségese közvetí­tési szándékát - most éged fel. A hágai bíróság által háborús bűnökkel vádolt államfő a chüei Augusto Pinochethez hasonlóan ugyanis csak otthon, azaz orszá­gában van biztonságban. Vojisz- lav Kostunica, a választások győztese már korábban úgy nyi­latkozott, Szlobó haja szála sem görbülne, ha az ellenzék venné át a kormányrudat. A kérdés te­hát az, a jugoszláv határokon be­lül rekedt Milosevics felismeri-e, mi a kifizetődőbb: maradni úgy, hogy harmincvalahány százalé­kos támogatottsággal, népszerű­ségét megőrizve viszonylag e- melt fővel távozik posztjáról, vagy füstölgő romokat hagy ma­ga után. Ez esetben, hacsak nem szánja rá magát nyelvtanulásra valamelyik pekingi intézmény­ben, nyugtalan éjszakák várnak rá. A jobb sorsra érdemes szer- bek eddig csendben támogatták Szlobó kisebbségellenes kiroha­násait, a területszerzést megcél­zó, de földnélküliséget előidéző politikáját, kardcsörtetve a NA- TO-val szembeni kakaskodását, ám most voksaikkal azt üzenik: szép volt, fiú, te mindent megtet­tél, de talán szebb lesz nélküled.

Next

/
Oldalképek
Tartalom