Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-04 / 228. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 4. TÉMA: A NÉMET EGYSÉG 15 Nincs ok komoly aggodalomra: a negyven éven át megosztott német nép és társadalom két felét ma is több köti össze, mint amennyi elválasztja Német egység a fejekben és a szívekben Tegnap a drezdai Semper-opera előtt rendezték meg a német újraegyesülés 10. évfordulójának központi ünnepségét. (CTK/AP) A németek egyhatoda szívesen látná, ha ismét fal választaná el egymástól a keleti és a nyugati országrészt, illetve Berlin két felét: a keletnémetek körében magasabb a megosztottságot visszasírok aránya, mint nyugaton. A fenti tény ismeretében érdekesnek tűnik körbejárni, mennyit haladt előre a német társadalom tíz év alatt az egybeforrás útján. MTI-HÁTTÉR Mivel az 1990 októberi egyesülés de facto és de jure is az NDK belépését jelentette az NSZK-ba, a keletnémet lakosságra várt a nagyobb megpróbáltatás: elvégre nekik kellett alkalmazkodniuk a gyökeresen új gazdasági, politikai, társadalmi feltételekhez. A jelek szerint ez többségüknek sikerült: a fölmérésből az derül ki, hogy 59 százalékuk általában elégedett a saját helyzetével. (Tíz éve ez az arány még 30 százalék volt.) A válaszoló keletnémetek 64 százaléka nem sírja ugyan vissza az NDK-t, de még nem is érzi igazán jól magát az egységes német államban. A két évvel ezelőtti 11-ről 6 százalékra esett azoknak az aránya, akik a legszívesebben visszaállítanák az NDK-t. 21 százalékát teszik ki a megkérdezetteknek azok, akik tíz évvel az egyesülés után „igazi szövetségi polgárnak” érzik magukat. Érdekes különbségek mutathatók ki a szokások terén. A keletnémetek szívesebben nézik a kereskedelmi tévéadókat, mint a nyugati országrész lakói. Ennek oka, hogy a köz- szolgálati televíziókat (ARD, ZDF, tartományi adók) ma is az egykori állami NDK-televízióval azonosítják - márpedig az a kormány, a fel- sőbbség szócsöve volt, és szerintük ez így van ma is. A hatalomhoz való ambivalens viszonyuk másik érdekes megnyilvánulásaként a keletnémetek egy része - ha ügye bíróság előtt nem nyert kedvező elbírálást- még ma is magas közjogi méltóságokhoz címzett beadványoktól várja a „deus ex machinát”, a jóságos uralkodó kegyes döntését - csakúgy, mint egykor Ulbricht vagy Honecker titkárságától. A kelet- és nyugatnémetek közötti vélt vagy valós különbségekről számos könyv született az utóbbi években. F.gyikük-másikuk vihart is kavart, például Thomas Roethe műve, amely - keleti szemmel és füllel érzékelve - bicskanyitogató állításokat tartalmaz: az egykori NDK lakosai 40 év alatt leszoktak a munkáról. Míg a nyugatnémet lakosság robotol, ők csak lustálkodnak és nyafognak. A keletiek szívtelenek és együgyűek, hazugok és aszociálisak, élősködők és bűnözők - és így tovább 190 oldalon át. A kötetet óriási felháborodás fogadta, a szerző életveszélyes fenyegetéseket kapott, s egy ZDF-talkshow keretében teljesen magára maradt véleményével. Hasonló felzúdulást váltott ki Luise Hitzig könyve. Ő főorvos férjével együtt Wuppertal városából települt át az Odera menti Frankfurtba, s észrevételeit, benyomásait NeuLand (Új vidék) címmel tette közzé. Például azt, hogy újsütetű keletnémet szomszédai a vendégségben kézzel ették a lasagnét, az asszonyon saját varrású nadrág volt, amelyet a derekán ruhaszárító madzag fogott össze, a férfi rendre fehér zoknit hordott túlságosan rövid nadrágja alatt, pohárkészletük pedig kiürült mustárosüvegekből állt. Hitzig is megkapta a magáét, pedig - okulva Roethe példájából - álnéven írta a könyvet. Egy Schiller- vagy Reinhardt- színmű előadása egyforma fogadtatásra számíthat Kelet- és Nyugat- Berlinben, ám nem mondható el ez például a drezdai, lipcsei vagy kelet-berlini kabarék műsoráról. Az ide betérő nyugati nézők bizony eleinte nem tudtak mit kezdeni az igencsak NDK-specifikus poénokkal, utalásokkal. Ma már eredménynek tartja a kelet-berlini Distel kabaré igazgatója, Peter Ensikat a vendégkönyvben olvasható beírást, amely szerint „Kelet és Nyugat lassan képes lesz egyszerre nevetni a poénokon”. Azt viszont sem Ensikat, sem Volker Arnold, a lipcsei Herkuleskeule kabaré vezetője nem tudja elképzelni, hogy valaha is gyökeret tudna verni egy nyugatnémet társulatban. „Ahhoz meg kellene tagadnunk egész életünket, egész eddigi történelmünket” - állították egybehangzóan. A helyzetet jellemzi - még ha a humor eszközével kissé túlozva is - egy, a Die Zeitben közölt karikatúra: egy nyugat-berlini mozi előcsarnokában DEFA (azaz keletnémet) filmeket beharangozó plakát látható, mindegyik filmcím alatt az ismert rövidítéssel: OmU. Ami any- nyit tesz: eredeti hanggal, német feliratozással... No persze a helyzet nem ennyire tragikus, a kelet- és nyugatnémetekben van hasonlóság, sőt azonosság is. Jó példát szolgáltatott erre egy kereskedelmi te- ■ levízió tréfás fölmérése, amelyet egy keleti és egy nyugati városban végeztek. Az egyik feladat az volt, hogy egy Trabanttal (keleten), illetve egy Opellal (nyugaton) kellett beállni egy szupermarket zsúfolt parkolójában fölfedezett üres helyre. A kísérleti alanyok nagyjából azonos idő alatt, azonos számú igazítással parkoltak be a „lyukba”. Egy másik kísérletben egy bankfiók előtt állt meg a tv embere, és mondvacsinált okra hivatkozva nem engedte belépni oda az ügyfeleket. Azok mind keleten, mind nyugaton megértőén bólogattak, majd spontán sort képezve türelmesen várták, hogy elháruljon az akadály, és bejuthassanak a bankba. A harmadik próba még bizarrabb volt: egy telefonfülke előtt egy férfi (keleten) és egy nő (nyugaton) azt mondta az odalépőknek, hogy a helyi ön- kormányzat döntése értelmében ebből a fülkéből már csak férfiak, illetve csak nők telefonálhatnak. Nyugaton a nyolcadik, keleten a kilencedik elutasított fogott gyanút, és zavarta el a fülke elől az élő akadályt. Nincs ok tehát aggodalomra: a 40 éven át megosztott német nép és társadalom két felét ma is több köti össze, mint amennyi elválasztja. Keletnémet nosztalgia tíz év múltán. Még mindig akadnak olyanok, akik visszasírják a régi rendszert Megszépítő messzeségek rabjai MTI-ÖSSZEÁLLÍTÁS Ismerős a jelenség: ha végleg eltűnik valami az életünkből, amelyről ugyan korábban több rosszat, mint jót tudtunk mondani, az idő múlásával a kevés jó kerül előtérbe. Ezt nevezik megszépítő messzeségnek, s ennek a rabja ma a keletnémet lakosság nem csekély hányada. Ők azok, akik zsúfolásig megtöltik az Ostalgie partik helyszínéül szolgáló csarnokokat, buzgón visszajárnak a keletnémet relikviákat (például Mitropa csészéket és tányérokat, NDK-s tisztító és súrolószereket) árusító Intershop üzletbe a berlini Oberbaumbrücke mellett, és - egyházi konfirmáció helyett Jugendweihe, azaz „ifjúvá avató ünnepség” keretében fogadják be 13-14 éves korba lépett gyermekeiket a felnőttek társadalmába. Az NDK kimúlásával piacképtelenné vált a keletnémet rockzene is: a keleti zenerajongók kiéhezve vetették rá magukat az angolszász popzenére. Ma azonban reneszánszukat élik a 70-es, 80-as évek együttesei. A berlini Storkower Strassén külön szaküzlet árulja vinil lemezen (eredeti Amiga címkével!) és CD-n a népszerű bandák opuszait, amelyek interneten is megrendelhetők ( www.ost-web . de). A Puhdys, Lift, Karat, Stern Combo, Silly, Renft koncertjei - mint legutóbb a szászországi Glauchauban - zsúfolt házakat vonzanak, csakúgy, mint Uschi Brüning vagy Veronika Fischer fellépései. A Berlin szívében fekvő Museumsinsel - ezen a szigeten található a márciusban a világörökség részévé nyilvánított múzeumegyüttes - rakpartjain hétvégenként virágzó bolhapiacok legfőbb vonzerejét a könyves standok képezik. A tíz évvel ezelőtt felszámolt keletnémet házi- és közkönyvtárak még mindig dús maradványai kimeríthetetlen kincsesbányát jelentenek azok számára, akik értéknek tekintik az NDK idejében kiadott szépirodalmi vagy ismeretterjesztő könyveket, albumokat. A nosztalgia humoros, játékos formáját elégítik ki azok a társasjátékok (számuk tucatnyira rúg), amelyek egytől-egyig az NDK-t idézik, annak komikus, bosszantó vagy tanulságos oldalaival. Az „Überholen ohne einzuholen” (Megelőzni, de nem utolérni) például Walter Ulbricht pártfőtitkár egykori ideológiai lózungját idézi címében. Ami az NDK-nak soha nem sikerült - tudniillik megelőzni a Nyugatot -, az ebben a játékban minden további nélkül megy: ha egy bábu a dobás nyomán egy másik játékos bábuja által már elfoglalt mezőre kerül, akkor utóbbit vissza kell léptetni egy mezővel. Máris megvalósul Ulbricht egykori álma - a kecskeszakállas pártvezér vígan foroghat a sírjában. A fenti játék továbbfejlesztett változata az „Überdachen ohne einzukrachen” (kb.: húzzuk fel a tetőt anélkül, hogy összeomlana a ház). E társasjáték az NDK-t örökösen kínzó építőanyag-hiányt figurázza ki. A jáA bolhapiacok legfőbb vonzerejét a könyves standok képezik. tékot az nyeri, akinek elsőként sikerül megépítenie a földszinten három szobát ajtókkal, ablakokkal, fűtéssel, csempével, szerelvényekkel, lámpákkal és konnektorokkal, majd erre emeletet és tetőt is fel tud húzni. A célt leginkább csereberével, ügyeskedéssel és sumákolással lehet elérni - akárcsak tízegynéhány évvel ezelőtt. Igen népszerű a Ferner Osten (Távoli Kelet) társasjáték is, amelyben NDK-s emlékek képezik a poénokat, például a következő: „Esedékessé vált Wartburg kiutalása, amelyre 14 éve adott be igényt. Ön ezentúl motorizáltan közlekedhet - lépjen előre három mezőt.” A játékhoz emlékkártyák is tartoznak, amelyek a játékosok memóriáját teszik próbára. Egyikük például arra szólítja fel kihúzóját, hogy soroljon fel ötöt a május elsejei felvonulások leggyakoribb lózungjai közül. A DDR nevű játék nem az NDK, hanem a Durch die Republik (Keresztül-kasul az országban) rövidítését rejti címében. A játékosoknak egyrészt az NDK alapog ismeretére, másrészt szerencsére is szükségük van a mielőbbi célba éréshez. Jó pontszámot dobva a kockával, esetleg a megfelelő szerencsekártyát húzva, lakáshoz juthatnak Wandlitzban, a keletnémet politbürokrácia egykori luxustelepén, vagy üdülést nyerhetnek Rügen szigetén. Tíz mezőt ugorhat előre, aki képes egy percen belül felsorolni tíz keletnémet gyártmányú gépjármű, márkáját. Aki rossz számot dob a kockával, az bevonulhat a bautzeni fogházba. A legkínosabb élmény azt a játékost éri, aki már a célegyenesben jár, ám az előtte lépő társa által húzott Stasi- kártyával „lelepleződik” mint az állambiztonsági minisztérium besúgója. NDK-s emlékkép: Trabi-telep Zwikauban (Archívum) Előkerülnek az NDK-s pénzérmék a dobozok mélyéről Értéknövelő befektetés MTI-HÍR A német valutaunió idején kevesen gondoltak arra, hogy készletet gyűjtsenek az NDK pénzérméiből. A legtöbb keletnémet polgár ezeket is kiadta, illetve befizette bankszámlájára, mivel csakis bankszámlán levő követelést váltottak át 1:2 arányban nyugatnémet márkára. Aki „bespájzolt” az érmékből, az ma elégedetten dőlhet hátra. No persze nem a 10 meg 50 Pfenniges alumíniumpénzekről van szó, hanem az 5, 10 vagy 20 márka névértékű, speciális ötvözetből vert alkalmi érmékről. A Marx Károly születésének 150. évfordulóján kibocsátott keletnémet 20 márkás például (amely tíz évvel ezelőtt 10 nyugatnémet márkát ért) ma minimum 60 DEM értéket képvisel. Egy árverésen nemrég 90 márkát is fizettek darabjáért. Azok, akik megőrizték az érméket, dörzsölhetik a tenyerüket. Ma akár tízszeres áron is értékesíthetik a hajdani silány „Ostgeldet". Pazarlás - német módra Egy ország gazdagsága, pénzügyi szilárdsága azon is mérhető, mekkora összeget képesek állami intézményei, hatóságai kidobni az ablakon anélkül, hogy ezzel csődhelyzetet idéznének elő. A napokban Berlinben bemutatott „fekete könyv” szerint tavaly nem kevesebb mint 60 milliárd márka kárt okozott a szövetségi, tartományi és önkormányzati hivatalok „lazasága” az országnak. ♦ Az ablakon kidobott pénzek terén tavaly a legnagyobb summát a Köln és Frankfurt közötti szuperexpressz pályája vitte el. Építése során 4,9 milliárd márkával sikerült túllépni a költségtervezetet. ♦ A Berlinbe költözött minisztériumok új otthonai is jóval többe kerülnek, mint azt eredetileg számították. A kancellári hivatal mintegy 70 millió márkával lesz drágább, a különböző tárcák székházai pedig 145 millióval. ♦ A takarékossági mániájáról híres szövetségi pénzügyminiszter is megkapja a magáét. Hans Eichelnek azt veti a szemére az Adófizetők Szövetsége, hogy 7,5 milliós reklámhadjárattal népszerűsítette az adóreformot. ♦ A „politika mint önkiszolgáló bolt” fejezet alatt sorolja fel a „fekete könyv” a bajor tartományi gyűlés költségvetési bizottságának 11 napos brazíliai és argentínai kirándulását éppúgy, mint Bad Homburg városatyáinak milánói útját. A hesseniek hazafelé menet lekésték a frankfurti repülőgépet, erre Milánóból taxival utaztak Bernbe, majd onnan Bad Homburgból magukért küldetett szolgálati kocsival hazáig. ♦ Az alsó-bajorországi Wallersdorf polgármestere 90 000 márkát költött irodájának berendezésére - persze nem a saját zsebéből. A pazarló hivatalnokok szerencséjére Németországnak (még) nincs olyan törvénye, amely büntetné a hivatalban elkövetett hűtlen kezelést. (PAN)
