Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-23 / 244. szám, hétfő
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 23. VII. Őszi Szakmai Napok Érsekújvár. Október 23-a és 26-a között naponta 14.00 órakor a Czuczor Gergely Alapiskolában, október 27-én pedig a szintéi alapiskolában oktatással kapcsolatos érdekes előadásokat hallhatnak az érdeklődők. Ma Strba Sándor a pontozásos értékelés előnyeit ismerteti, holnap kerül sor Patkó Ildikó, az angol Longman Kiadó ' képviselője árusítással egybekötött angol nyelvtankönyv-bemuta- tójára, csütörtökön óvónőknek és alsó tagozatos pedagógusoknak tart Szabó Edit előadást a kreativitás mozgásos és táncos játékokkal történő fejlesztéséről. Pénteken Szimőn Varjú Katalin ad elő a roma tanulók beilleszkedési problémáinak módszertani feldolgozásáról. (vk) XXXI. Szenczi Molnár Albert Napok Szene. A város nagy szülöttének október 13-a óta folyó emléknapjai keretében Szenczi Molnár Albert és a kor irodalma címmel október 25-én műveltségi vetélkedőt tartanak a helyi kultúrházban az alapiskolák felső tagozatos tanulói és a gimnáziumi diákok számára. (ú) Radvány után Ragyolc Dunaradvány. Csütörtökig még megtekinthető a magyarság történetét a kezdetektől napjainkig címereken, zászlókon és más jelképeken keresztül bemutató vándorkiállítás. A magyar államalapítás ezredik évfordulója alkalmából készült tárlat anyaga 20 nyelvre lefordítva 61 országban kerül bemutatásra. A Szegfű László szegedi történész által összeállított kiállítás Dunaradvány után október 26- tól Ragyolcon lesz látható, (ú) Gloria victis! Budapest. A Gloria Victis rendezvénysorozat részeként ma fejeződik be a Rákóczi Szövetség Kárpát-medencei középiskolai történelmi vetélkedője, amelynek a Műegyetem ad otthont. A versenyre mintegy 1100 háromfős (köztük több szlovákiai) csapat jelentkezett. Az írásbeli elődöntőt követően 111 csapat kapott meghívást a vasárnapi középdöntőbe, a mai szóbeli döntőre pedig már csak 10 csapat. Ugyancsak a Műegyetem épületében ma zajlik a Köztársaság-napi fesztivál, amelyet az Országos Gyermek és Ifjúsági Parlamenntel közösen szervez a Rákóczi Szövetség az 1956. évi forradalom emlékére, (ú) Középpontban az ember Kassa - A Cseh Napok keretében holnap két kiállítás is nyílik Kassán a világhírű cseh fotóművész, Jindrich Streit nevével fémjelezve. Délután 16 órától a Műszaki Múzeum Fő utcai épületében a művész válogatásában egy nyári poprádi dokumentumfotós tanfolyam tizenkét résztvevőjének munkái kerülnek a nagyközönség elé. Az ötven felvétel mindegyike az embert helyezi középpontba, csakúgy, mint Streit saját felvételei, melyekből ugyancsak holnap, 17 órakor nyílik kiállítás a Bocatius Közkönyvtár első emeleti kiállítótermében. Mindkét tárlat a kassai Nova fotóklub segítségével és a Cseh Köztársaság kassai főkonzulátusának védnöksége alatt jött létre, -jukSZÍNHÁZ POZSONY a.ha SZÍNHÁZ: A puhatestű 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Black comedy 15 MOZI _____________________POZSONY_____________________ HV TF.ZPA: Végállomás (am.) 15.30, lSj 20.30 OBZOR: Segíts, majd segítek (cseh) 16, 18, 20.30 MLADOST: Magnólia (am.) 16,19.30 CHARLIE CENTRUM: Tájkép (szlov.-cseh) 18.30, 20.30 Luna papa (osztr.-ném.-or.-fr.) 20.30 Árnyék nélkül (am.) 18.30 Isten veled, édes otthon (fr.-sv.-ol.) 18 A Föld csatamező (am.) 16.30 Japán filmek 17.30, 20 A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője (ang.- fr.) 20 Uraim, megöltem Einsteint (cseh) 17 KASSA CAPITOL: Árnyék nélkül (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: U-571 (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Vad a világ (am.) 16.15, 19.15 DRUÉBA: Csibefutam (am.) 16, 18 Végállomás (am.) 20 TATRA: Segíts, majd segítek (cseh) 17.45 Himalája, Karaván (sv.-ang.) 15.30, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Halálsoron (am.) 16.30, 19.30 KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: Titan - időszámításunk után (am.) 17 A felsőoktatásnak kilátótoronynak kell lennie Felsőoktatás, kisebbség A kormányoknak tudatosítaniuk kell, hogy a munkanélküliség leghatékonyabb ellenszere a megfelelő oktatás Hazai vágyak, külföldi valóság Még a fiatalok szülőföldön maradását is elsősorban az határozza meg, milyen lehetőségeket kínál számukra saját régiójuk. (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) Határokon átnyúló együttműködés és a középiskolák fejlődése címmel nemzetközi szemináriumot rendezett október 20-án és 21-én Pozsonyban a Közéleti Kérdések Intézete. Kár, hogy a meghívott iskolaigazgatók nem mutattak érdeklődést a rendezvény iránt, s így a továbbgondolkodásra késztető előadások csak kisszámú közönség előtt hangozhattak el. VOJTEK KATALIN Első hallásra a régiófejlesztés és az oktatás között nincs szoros összefüggés. Brian McCarthy, az EU régiófejlesztési szakembere azonban képes volt bevezető előadásában olyan megvilágításba helyezni ezt a két területet, hogy kiderült, nagyon is összefüggnek egymással. McCarthy hazája, Írország történetéből merítette példáit, de hangsúlyozta: sok hasonlóságot lát a függetlenségét csak 1921-ben elnyert szigetország és Szlovákia között, bár az előbbi helyzete kezdetben jóval kedvezőtlenebbnek tűnt, hisz egyáltalán nem volt ipara. Volt viszont rendkívül fejlett oktatása, és a 3,5 milliós lélekszámhoz viszonyítva sok egyeteme. A belőlük kikerült fiatalok azonban tömegesen kivándoroltak, mert otthon nem kaptak munkalehetőséget. A tíz évre szóló jelentős adókedvezmény és az olcsó munkaerő vonzotta külföldi cégek gyártelepítései nem oldották meg egy csapásra a problémát: 12-13 évig tartott, amíg az ír oktatáspolitika szinkronba tudta hozni a szakemberképzést az ipar szükségleteivel. Csak ezt követően kezdett javulni a gazdasági helyzet, s ma már ott tartanak, hogy a világban szerteszéledt írek visszatérnek hazájukba, ahol nem fenyeget többé a tömeges munkanélküliség. Egy informatikai eszközöket gyártó ismert amerikai cég egy jelentéktelen írországi városkában telepített gyárat. Amikor ennek okát tudakolták, a cég vezetői elmondták: a másik három számításba vett országban, Portugáliában, Walesben és Puerto Ricóban ugyanannyi az adókezdvezmény, ugyanolyan olcsó a munkaerő, de az adott városkában műszaki egyetem működik, amellyel szoros kapcsolatban állnak, s szükségleteiknek megfelelően befolyásolni tudják az ott folyó szakemberképzést. A posztszocialista államokban ez még nem működik: McCarthy ennek elszomorító példáját Kazinbarcikán, Ózdon és Miskolcon tapasztalta, ahol az új cégek nem alkalmaznak magyar végzősöket, mivel nem tartják őket alkalmasaknak arra, hogy költséges átképzés nélkül megfeleljenek az általuk diktált munkahelyi követelményeknek. Statisztikák bizonyítják, hogy a munkanélküliek négyszer-ötször gyakrabban betegek, mint a foglalkoztatottak. Általában gyermekeik is alacsonyan iskolázottak, s így a társadalom fokozatosan két részre szakad, elmélyülnek a szociális különbségek. A posztszocialista országok kormányainak tudatosítaniuk kellene, hogy a munkanélküliség leghatékonyabb ellenszere a megfelelő oktatás. Ezt még a kedvező természeti adottságok sem képesek pótolni - hangsúlyozta McCarthy, s - bizonyára, hogy érzékenységet ne sértsen - ismét nem szlovákiai, hanem ír példát idézett. Hiába bővelkedik gyönyörű tájakban a smaragd szigetnek is nevezett Írország, lakosainak negyed évszázadig tartott, amíg megtanulták, hogyan kell az országba csábítani és ott úgy tartani a külföldi turistát, hogy az elégedetten távozzon, jó hírét keltve az ír vendéglátásnak. Ma már évi 1 milliárd dollárt jövedelmez a turizmus az íreknek. Ehhez azonban arra volt szükség, hogy az egyes régiók tudatosítsák, melyek azok az adottságaik, amelyekre építeni tudnak, s ezeknek megfelelően alakították ki infrastruktúrájukat, szolgáltatóiparukat, sőt az adott régióban folyó oktatást is. Nem léteznek szegény és gazdag régiók, csak szegény és gazdag emberek, akik ezekben a régiókban élnek - vonta le a számunkra is tanulságos konklúziót McCarthy. Stratégiájukat elemezve, az EU által finanszírozott közép-európai regionális fejlesztési programokra hívta fel a figyelmet Berényi József, Urban Rusnák pedig a Nemzetközi Visegrádi Alapra, amely új elemet hozott a tagországok együttműködésébe. A kultúra, a tudomány, a kutatás és az oktatás területeit érintő, országhatárokon átnyúló együttműködési programok finanszírozhatósága korlátolt, így a 236 beküldött tervezet közül csak 26 nyert támogatást az alaptól összesen 406 ezer euro értékben, de a kimaradt 210 is nyereséget jelentett, hisz kimunkálóikat a partner- keresés, a közös konzultációk közelebb hozták egymáshoz; olyan információk birtokába jutottak, amelyek jó alapot képeznek egy jövőbeli sikeres kooperációhoz. Annási Ferenc, a Győr-Moson-Sop- ron Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója a magyarországi tapasztalatok alapján azt hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy új készségeket elsajátítva megtanuljunk élni az új lehetőségekkel. Ha saját régiónkban nincsenek meg a kellő feltételek, keressünk partnereket a szomszédos - akár határon túli - régiókban, velük közösen valósítsuk meg a kitűzött célokat. Még a fiatalság szülőföldön maradása is attól függ, milyen lehetőségeket kínál számára saját régiója. Egy gyönyörű cél megvalósulásáról, a cseh, szlovák, magyar és osztrák gyerekek látogatta bécsi Európai Középiskoláról hallhattunk érdekes beszámolót a programja kidolgozásában részt vett magyarországi szakembertől. A hazai szakemberek főleg tervekről, pontosabban vágyakról beszéltek, arról, milyennek kellene lennie, merre kellene elmozdulnia a szlovákiai oktatásnak, hogy biztosítani tudja hatékonyságát és versenyképességét. A párbeszéd még csak az elején tart. Mint Szép Attila, a Közéleti Kérdések Intézetének igazgatója zárszavában közölte, a jövőben több hasonló szemináriumot terveznek, egyrészt az együttműködés elmélyítése érdekében, másrészt hogy az ismertetett külföldi tapasztalatok termékenyítőén hassanak a hazai közoktatás korszerűsítését célzó elképzelésekre. Századunk nagy szégyene, hogy más, fontosabb dolgok helyett még mindig az előítéletek ellen kell harcolni Egy régi dilemma: létezik nemzeti jelleg? KOVÁCS ÁGNES Az idei magyar könyvhétre jelentette meg a Kalligram Kiadó a kassai születésű, hosszú ideje a prágai Károly Egyetem Magyar Tanszékén tanító Rákos Péter könyvét Nemzeti jelleg a miénk és a másoké címmel. Rákos Péter lassan fél évszázada foglalkozik a címben megjelölt témával, mondhatni: „életét tette rá”, amit inkább kényszerűségnek érez, mintsem érdemnek, mert „századunk szégyene, hogy más, fontosab dolgok helyett annyian szentelik életüket az előítéletek elleni szélmalomharcnak”. A szerző nem kisebb feladatot tűzött ki célul, mint a nemzet „imi- dzsének” meghatározását, „a nemzetnek más nemzetekről és önmagáról alkotott képének felvázolását, főleg, de nem kizárólag, közép-európai viszonylatban”. Rögtön szembe tűnik, hogy Rákos Péter rendkívül óvatosan és körültekintően bánik a szavakkal. A tárgyalt témát megpróbálja nyelvi szempontból - sőt, eleinte csak nyelvi szempontból objektiven megközelíteni. Alaposan megvizsgálja a tudatunkban már állandósult jelentésű szavakat, amilyen például a nemzeti jelleggel kapcsolatban gyakran használt „sztereotípia”. Némely szavak, szókapcsolatok, olykor egész mondatok, melyek meghatározott jelentéssel meggyökeresedtek a tudatunkban, sokszor akadályozzák a valóság hiteles megismerését, s így a szó és a valóság között szakadék keletkezik. Ekképpen a sztereotípia, konkrétabban a könyv témájába vágó etnikai vagy nemzeti sztereotípia eszköze, de akadálya is a megismerésnek. A sztereotip nem valami független dolog: mi is aktív részesei vagyunk s „létezésmódját” kialakítjuk azzal, hogy beplántáljuk mások tudatába - nemcsak azokéba, akikhez szólunk, hanem azokéba is, akikről szólunk -, s a magunkéba egyaránt. Mintegy „ráoktrojáljuk a valóságra, mint valamely valóságosan működő tényezőt”. Persze, az etnikai sztereotip túlnyomórészt alá van vetve egyfajta „civilizációs ellenőrzésnek”, s ebből kifolyólag (vagy ennek következtében) gyakrabban gondoljuk, mint ahányszor használjuk, kivált az érintettek jelenlétében. A szerző a továbbiakban kísérletet tesz arra, hogy kimutassa, az „imidzs”, melyet más nemzetekről vagy akár a magunkéról alkotunk, mely dolgokra vonatkozik. Eszerint vonatkozik a színtérre (imago loci) vagy a tájra (imago regionis), a nemzeti történelemre (imago históriáé), az ősökre (imago avo- rum), az anyanyelvre (imago linguae), a tulajdonságokra (imago attributorum). A szerző kifejti a fogalmak jelentését és irodalmi, történelmi példákat hoz az „imidzs” vonatkozásában a fentebb felsorolt területekre. A tulajdonságok imidzsét meghatározó jelzőknél hosszabban időzik: az olvasó vele együtt haladhat a tudományos módszer útján, mindőn az egyes nemzetek nemzeti alkatát jelölő jelzőket osztályozza. S tulajdonképpen csak az „imago attributorum”-mal érkezik el ahhoz, ami „több-kevesebb joggal” nemzeti alkatnak nevezhető. Könyve harmadik fejezetét a nemzeti alkatok témájának szenteli. Sorra veszi a magyar, a cseh, a szlovák és a német nemzeti alkatot. Gondosan megvizsgálja a meglévő sztereotipeket, e nemzetek alkatának vélt meghatározóit. Mindvégig rendkívül objektív, nem mond ki végszavakat, hanem inkább csak segít bennünket eligazodni a sokszor ellentmondásos vélemények kuszaságában, különböző irodalmi és tudományos művekre támaszkodva. Érdekes fejezet szól a nemzeti humorról, és mi is eljátszhatjuk azt a „társasjátékot”, melyet ankét formájában sok évvel ezelőtt állított össze a szerző. A könyvet egy találóskér- dés-féle történet zárja. A bibliográfia után, a könyv utolsó két lapján található a Tíz tétel a „nemzeti alkatról” (ha van), melyben Rákos gondolatmenetének vezérfonalát foglalja össze. A szerzőre mindvégig jellemző óvatosság itt mutatkozik meg a legjobban, hiszen kiderül: jómaga korántsem biztos a nemzeti alkat létezésében. A szó elszáll, az írás megmarad - tartja Szabó Zoltán, a Selye Jánosa Kollégium vezetője, aki kötetbe foglalta a „Felsőoktatás, kisebbségek, Európa” címmel rendezett konferencia felszólalásait. A kis könyvben olyan nemzetközileg elismert szakemberek adnak alternatívákat a felsőoktatás és a kisebbségek vonatkozásában, mint Jan Sadlak, az UNESCO felsőoktatási főigazgatója, Bauer Győző akadémikus, Jussy Välimaä, a finn Jyvaskyla Egyetem professzora, Kása Zoltán, a Babes- Bolyai Egyetem rektorhelyettese, Kozma Tamás, a budapesti Óktatás- kutató Intézet igazgatója és Vizi E. Szilveszter, az MTA alelnöke. (vk)