Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)

2000-10-21 / 243. szám, szombat

Családi Kör ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 21 Újváry László köszönti a vendégeket Miért nincs az Afrika-kutatóról elnevezett utca, park? Kittenbergerre emlékeztek TUDÓSÍTÁS Előre bocsátom, hogy Kittenberger Kálmán születésének évfordulója (1881. okt. 10.) jövőre lesz esedé­kes, ám a lévaiak, pontosabban a Reviczky Társaság és a Csemadok úgy gondolták, hogy nem árt az események előtt megemlékezni a nagy vadászról, természettudósról és Afrika-kutatóról. A találkozó szeptember második fertályában került sor, szervezői Újváry László és dr. Sándor Károly voltak és természetesen a Csema­dok helyi szervezetének vezetősé­ge, Török Alfréddel az élen. Az emlékestnek vendégei is voltak, Magyarországról a nagymarosiak képviselői jöttek el, Aggyas László alpolgármesterrel az élen, de jelen volt a Vadász Könyvklub tizenöt tag­ja is. A vendégek délelőtt megkoszo­rúztak a negyvennyolcas hősök em­lékoszlopánál és Baross Gábor em­léktáblájánál, majd a lévai Barsi Múzeumot tekintették meg, ahol Mezőlaki Margit tartott előadást. Este a Csemadok-házban került sor Kittenberger Kálmán életét taglaló emlékestre, amelyen Újváry László mondott bevezetőt, majd dr. Berényi Béla tartott előadást az író, a tudós és nagy vadász munkássá­gáról, életútjáról. A vitában sokan felszólaltak, hiányolták utca, vagy park elnevezését Kittenberger Kál­mánról. Mások viszont azt igényel­ték, hogy emléktáblát kapjon az író és vadász szülővárosában. Szóba került például az is, hogy a cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikonában meg sem említik Kittenberger nevét. Az emlékesten született a gondo­lat, hogy jövőre Kittenberger Kál­mán születésének 120. évforduló­ja alkalmából könyvet adnak ki, amely főleg a szülőföldjéről, Lévá­ról szóló anyagot tartalmaz, (mot) A vágkirályfai vadásztársaság közel ezerszáz hektárnyi területen gazdálkodik, vadállománya jónak mondható Vizslaérettségi Vágkirályfán Báró és a gazdája, Szovics Péter MOTESÍKY ÁRPÁD A vadászeb manapság is nagy segítőtársa a I vadásznak. Különö­sen, hogy keresi, fel- kutatja a sebzett va­dat és a vízbe hullott, nagyot toccsanó vadkacsát pedig apportírozza gazdájának... Október elején elindultunk Vágki- rályfa felé, ahol az újonnan alakult járás, Vágsellye vadászstársasága meghirdette a vizslák őszi vizsgáját. Köztudott, hogy csak az a vizsla te­kinthető munka- vagy akár tenyész- kutyának, amelyik részt vett a köte­lező őszi munkavizsgákon. A vág­királyfai vadásztársaság közel ezer­száz hektárnyi területen gazdálko­dik, mind később kiderült, vadállo­mánya jónak mondható, szépen gyarapodott a fácán- és nyúlállo- mány, de találkoztunk fogolycsapat­tal is, amelyet vizsla zavart meg, majd bemenekült a kukoricásba. A vadászház előtt gyülekeztünk, amelyet a vadászok nem olyan ré­gen vásároltak. A legidősebb va­dászt, Papp Leonárdot kérdeztem: Honnan szedtek össze félmilliót a vadászház megvásárlására?- Tíz tagunk van, nem szórjuk a pénzt, a vadbefogás szépen jövedel­mez. Már régen készültünk a va­dászház építésére, vagy vásárlására, hát ez most sikerült - mondta a va­dásztársaság volt elnöke, aki maga is vizslás volt, a magyar vizslákat kedvelte... Közben érkeztek a vadászok négy­lábú társaikkal, a fiatal vizslák ug­rándoztak, a legszívesebben egy­mással játszadoztak volna. Néhány ismerőssel is találkoztam, ott volt Buják Vince Tardoskeddről, Stribík Jóska Bényből, Hrncar Pista bácsi­val is paroláztunk, de mint kide­rült, ezúttal bírói minőségben volt jelen. A vágvecsei bíróról és vizsla­tenyésztőről el kell mondanunk, hogy Gresznárik László tenyészeté­nek a folytatója, Pista bátyánk „Seile” nevet viselő kenneljéből ki­tűnő drótszőrű magyar vizslák ke­rülnek ki már évtizedek óta... Sok időnk nem maradt az ismerke­désre, mert sorakozóra szólították a vizslavezetőket és azonnal meg­kezdődött az ebek orvosi ellenőr­zése, majd a sorsolás. A mi vizs­lánk, a felsorakozott 14 vizsla kö­zül a 8-as számot kapta, ami azt je­lentette, hogy a II. csoportban lát­hatott hozzá a munkához. Még annyit, hogy a 14 vizsla közül 7 magyar vizsla volt, a többi német rövidszőrű és drótszőrű, a pointe­reket és más fajtákat egyetlen vizs­la sem képviselte. Ejtsünk néhány szót a vizsgákról. A tavaszi vizsgák nem kötelezőek, azokon a kutya adottságait, fe­gyelmezettségét veszik szemügyre a bírák. Az őszi vizsgákon már ko­moly feladatokat kell a vizslának teljesítenie. A második csoport vezető bírója a deáki Bucsek Lajos volt, maga is je­les vizslavezető és -tenyésztő. A Cár névre hallgató vizsláját emle­getik mind a mai napig, remek te­nyészkan volt, de jól szerepelt vizs­laversenyeken is. Kivonultunk a Vág mentére, jobb terüle­tet a közös vadászatra még álmodni sem le­hetne: dinnyeföldek, kukoricás és felszán- tatlan tarlók váltogat­ták egymást. A mi vizslánk a stráfvonal szélén állt és miután az összes vizsla felso­rakozott gazdijával, megindulhatott a va­dászat. Voltak, akik pórázon vezették ku­tyáikat, ami a végel­számolásnál, a pont- vadászat során bizony hiányozhat. Tisztáznunk kell még valamit, ugyanis ami­kor azt mondom, hogy a „mi” vizslánk, akkor Báróról, az egyéves drótsző­rű magyar vizsláról van szó. A Du­na mentén, Kulcsodon született, de a Zoboraljára, Nagycéténybe költö­zött gazdája, Szovics Péter, fiatal agrármérnök, a Nyitrai Agráregye­tem adjunktusa... A közös vadászat, mondhatjuk, jól végződött a szabadon vadászó, pó­ráz nélküli vizslák fegyelmezetten viselkedtek, nem zavarták egy­mást és hozták a lőtt vadat. Nem esett ki egyetlen vizsla sem, foly­tathatták a további feladatokat... A vizsga elhúzódott, délutánra a napsugarak bearanyozták a Vág menti rónát. A vízi munkánál már lekerültek rólunk a kabátok és fej­fedők. A halastónál Péterrel, Báró gazdájával rövid taktikai megbe­szélést tartottunk és engedtük, hogy a vizsla megismerkedjen a halastó hullámzó vizével. Bizony be kell vallanom, hogy Bárónak gyönge száma volt a vízi munka. Eltartott egy ideig, amíg rábírtuk, hogy megismerkedjen a mély víz­zel. De hátrálni nem lehetett.... Bucsek Lajos erős ember, így hát jó messzire, majdnem a tó köze­pére lódította a vadkacsát. A mel­lettem álló Éliás Stefan főbírónak odasúgtam:- Ez itt a vég, búcsúzhatunk a vizsgáktól! Ám még mielőtt a bíró megkérdez­hette volna, hogy miért aggódom és izgulok, Báró elindult a kacsa felé és simán, szépen úszni kez­dett. Ám hamarosan megfagyott ereinkben a vér, mert a vizsla, úgy tíz méterre a kacsától visszafordult és hagyta, hogy lebegjen a halastó hullámain. Miután kiúszott a partra, gazdija bíztatgatta és a hullámok is segítet­tek, valamivel közelebb hozták a vadkacsát. Vizslánk újra nekibáto­rodott és úszott a kacsa után, sza­bályosan fogta, s hozta kifelé. A né­zők tapsoltak örömükben, megvolt a vízimunka is, ámbár ezért a telje­sítményéért az állat csak 1 pontot kapott. Összesen 235 pontot gyűj­tött össze Báró, az a vasárnap az ő napja volt, első lett, s a legtöbb pontszámot gyűjtötte össze. Végezetül még annyit, hogy Vágkirályfán az őszi munkavizs­gák jó körülmények között, vad­ban gazdag területen, jó hangulat­ban végződtek. A végén nem hi­ányzott a cigánypecsenye, a szarvasgulyás és a disznótoros ká­poszta sem, erre aztán csúszott a vágkirályfai borocska. Hozta a vadkacsát (A szerző felvételei) HOROSZKÓP Kos: Úgy érzi, egyik szemé­lyes kapcsolata válságba jutott, de a másik fél ezt észre se veszi. Szerelme szeremé elkápráztatni, ezért egy romanti­kus estét szervez. Bika: Sok elintéznivalója van otthonában, ezért na­gyon össze kell szednie magát, ha még ma szeremé befe­jezni mindegyiket. Az esti összejö­vetel meglehetősen unalmas lesz. Ikrek: Egy háztartási problé­ma túl nagy feladatnak bizonyul, ezért inkább szakemberre bízza a dolgot. Egy társasági összejövetel reme­kül sikerül. Oroszlán: Régóta dédelgetett álma most valóra válhat, ám ehhez meg kell találnia a szükséges partnereket. Délután találkozik néhány barátjával, akikkel elmegy mulatni. Szűz: Szerelmével közös jövő­jüket tervezgetik, ám úgy tűnik, számos rész­letben eltér a véleményük. Egyik szomszédja túl sokat kíváncsis­kodik, hiába figyelmezteti. Mérleg: A mai napot családjának szenteli, megpróbál tar­talmas programot szer­vezni nekik. Fiatal rokona tele van remek üzleti ötletekkel, me­lyeket meg is valósíthatnak. Nyilas: Hosszasan elbeszélget szomszédjával, akit most végre sikerül közelebb­ről is megismernie. Szerencsésen alakulnak anyagi ügyei, így meg­veheti a kiszemelt berendezést. Bak: Keményen kell dolgoz­nia, ha minden házimun­kát el akar végezni dél­előtt. Délután egy helyi rendezvé­nyen találkozik valaídvel, akiről sok érdekes dolgot tudhat meg. Vízöntő: Szerelmével csodálatos órákat tölt együtt, úgy érzi, végre megtalálta a tökéletes partnert, akire mindig is vágyott. A szorosabb kapcsolat érdekében ne féljen lépni. Rák: Ne hozzon elhamarko­dott döntéseket, mert ami először remek üzlet­nek tűnik, lehet, hogy valójában egy jól felépített csapda. Riválisai nagyon ravaszak. Legyen résen! Skorpió: Fontos híreket vár a tá­volból, ám azok ma sem érkeznek meg, s ez na­gyon bosszantja. A délutánt a szabadban tölti szeretteivel. Vég­re sikerül kipihennie magát. Halak: Ne vásároljon drága ter­mékeket anélkül, hogy előtte meggyőződött vol­na annak minőségéről. Egy ren­dezvényen találkozik ismerősével, akit új oldaláról ismerhet meg. A nagy vadász, a muflonok meghonosítója, gróf Forgách Károly tiszteletére Forgách Károly táblájának története TÁJÉKOZTATÓ Néhány esztendővel ezelőtt ma­gyarországi vadászvendégeket fogadtak Vágtornócon a Dules vadásztársaság tagjai. Ezen a ta­vaszi találkozáson nemcsak va­dászatról esett szó, hanem a Va­dász Könyvklub kegyeleti bizott­ságának tagjai - mármint a ma­gyarországi vendégek - szóba hozták gróf Forgách Károly sírját, amelyet elhanyagolt állapotban találtak gímesi látogatásuk alkal­mával. A gróf nevét sem lehetett elolvasni a síremléken. Továbbá az is felmerült, hogy jó lenne egy emléktáblát vagy emlékoszlopot állítani a nagy vadász, utazó, a muflonok meghonosítója, gróf Forgách Károly (1825-1911) tiszteletére. A megbeszélésen vagy inkább va­csorával egybekötött baráti be­szélgetésen jelen volt a Szlovák Vadászszövetség főtitkára, Éliás Vajci mérnök is, aki nem zárkózott el a gondolat elől Az ígérgetésekből és nagy szavak­ból általában nem szokott lenni semmi, ám ezúttal nem így tör­tént, mert a Szlovák Vadászszö­vetség történelmi bizottsága is tá­mogatta az ötletet, Molnár László mérnök, a bizottság alelnöke na­pirenden tartotta az emléktábla ügyét. Ámde mindezek után csak részeredményekről beszélhetünk, mert akkor kezdett komolyra for­dulni a dolog, amikor Horváth Jó­zsef mérnök, a Szlovákiai Vadász­szövetség vezetőségi tagja - egyébként a Dules Vadásztáraság és a Vágsellyei járás vadászszö­vetségének elnöke - vette kézbe az emléktábla ügyét. Valójában az idén júniusban a nyitrai nemzet­közi vadászati kiállításon kezdett rendeződni a kérdés, egyre töb­ben beszéltek róla és támogatták az emléktábla elhelyezését. Sikerült az időpontban is meg­egyezni és megfelelő helyet is ta­lálni az emléktáblának. Úgy dön­töttek, hogy az emléktáblát ott kell elhelyezni, ahol gróf Forgách Károly a muflonokat nevelte, majd kibocsátotta, vagyis a gímesi várral szemben fekvő 407 méteres hegycsúcs oldalán... Beköszöntött a várva várt nap, szeptember 23-án a temetőben a gróf sírjánál gyülekeztek a vendé­gek. A községi hivatal a sírkövet lesurolta, a felirat betűit pedig aranyfestékkel olvashatóvá tette. Puchovszky László polgármester mondott beszédet, röviden ismer­tette Gímes község történelmét és a gróf életútját. Az emléktáblánál Marián Cíz, a szentantali vadász­múzeum igazgatója, valamint Tálosi István, a Vadász Könyvklub elnöke mondott beszédet, az em­léktáblát pedig Éliás Váci főtitkár leplezte le. A hegycsúccsal szemben a vár rom­jai emelkednek és történelmi múl­tunkat hirdetik. Aztán a helyi ven­déglőben folytatódott a Forgách- emléknap. A történethez tartozik, hogy a gróf születésének 175. évfor­dulója alkalmából megjelent a Gróf Forgách Károly élete és családjának történte című könyv a budapesti TerraPrint Kiadó gondozásában, (motesíky) A mellékletet szerkeszti: Kovács Ilona Levélcím: Családi Kör, Grand Press Rt., Prievozská 14/A, P.O.BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/5823 8314

Next

/
Oldalképek
Tartalom