Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-21 / 243. szám, szombat
HÉTVÉGI MAGAZIN Szombat, 2000. október 21. * 4. évfolyam, 42. szám Portré Páko Marikáról, aki a zenét gyermekeként szereti ...mégsem magányos FARKAS OTTÓ yilván nem először járt abban a presszóban, nagyon jól ismeri a járást. A hátsó ajtón mentünk be, egy hosszú folyosón haladtunk át, azután egy egyszerű mozdulattal megtaszította a lengőajtót és máris bent találtuk magunkat a dohányfüstös, áporodott szagú szórakozóhelyen. Ahol csak fiatalok ültek, a zene hangosan szólt, viszont „kárpótlásként” nagyon jó kávét kaptunk. Nem kedvelem a hangos és füstös termeket, de ez volt a legközelebb, ahová a szemerkélő eső elől elbújhattunk. És azt hiszem, a teremben a hangzavar beszélgetőpartneremnek, Páko Marikának tetszett - nem úgy, mint nekem. Marika vidám, mosolygós és mint általában, most is őszinte. Újságolja, ami ismerősei körében nyílt titok, hogy húsz éve ugyanazon a helyen, a rimaszombati diákotthonban dolgozik, mint nevelőnő. Egyedül él, mégsem magányos: mondogatja is humorosan, neki a zene a gyermeke. Imádja a zenét: nemcsak hallgatja hanem játssza is. Tehetséges gitáros, kiváló énekes, fellép szólóban, duóban, zenekarban, sőt másokat is tanít zenélni. Munkahelyén komolyan veszi feladatát, azt mondják, szigorú, tud fegyelmet tartani. Pedig ez nem mindig lehet egyszerű mert az intézmény sokféle-fajta diáknak adott illetve ad otthont. Fénykorában hatszáznál is több lakója volt. „Azok voltak az emlékezetes esztendők” - sóhajt fel Marika elmerengve és tekintetét nem veszi le a kávéscsészéről. - „Zenei versenyeket rendeztünk, a legjobb előadókkal műsort tanultunk és turnéztunk a járásban. Főleg nyugdíjasokat szórakoztattunk és gyermek- otthonokban léptünk fel. Volt diákzenekarunk, amely saját szerzeményeket játszott... ” Marika Tornaiján, másodikos gimnazista korában tanult meg gitározni. Nem járt zeneiskolába, a bátyja mutatta meg, hogyan kell megszólaltatni a hangszert. Bekapcsolódott a gimnázium mellett működő alkotókor munkájába, ott igyekezett a zenét valamilyen formában összekapcsolni a költészettel. József Attila és Ady Endre verseinek megzenésítésével már akkor nagy sikert aratott. Marika tíz éve szerelmes, bolondul a régi gitárokért. Eddig fél száznál több régi hangszert tudhat magáénak, persze ennek legalább a felét barátaitól kapta ajándékba. Az örökmozgó hölgyet tavalyelőtt kellemetlen baleset érte és lábtörése huzamosabb ideig a négy fal közé kényszerítette. Elővette Gömöri Kovács István verseit „Akkor tettem le a kötetet, amikor jónéhány szép verset sikerült megzenésítenem.” - mondja széttárt karokkal Marika. „Az az igazság, hogy ezzel egy régi vágyam teljesült, ugyanis évek óta szerettem volna a sajógömöri költő verseiből közönség előtt elénekelni egy csokorravalót. Találkoztam a versmondó Demjén Attila barátommal, akivel azt találtuk ki, hogy Kedvenc verseim címmel készítünk egy ösz- szeállítást, amellyel meglátogatunk néhány óvodát és alapiskolát. Én Gömöri Kovács István versein kívül megzenésítettem Veres János és Bettes István legszebb verseit és Gömöri gyöngyszemek címmel bemutattam az összeállítást a gyerekeknek. Tervünk várakozáson felül sikerült, alig győztünk eleget tenni Bekapcsolódott a gimnázium mellett működő alkotókor munkájába, ott igyekezett a zenét valamilyen formában összekapcsolni a költészettel. József Attila és Ady Endre verseinek megzenésítésével már akkor nagy sikert aratott. a meghívásoknak, műsorunkkal átléptük a járáshatárt is. Mint előadónak sok sikerben volt már részem, de talán a legcsodálatosabb érzés a legkisebbeknek előadni. Erre csak az előadások alatt döbbentem rá.” Marika szerint az ember formálását fiatal korban kell elkezdeni, amikor a jellem még képlékeny, tehát formálható. Amikor a gyerekekre ható élményekről beszél, nyilván kicsit saját gyermekkorára is gondol, amikor eljegyezte magát a zenével és a költészettel. És, mint mondja, nem bánta meg. Szinte nincs olyan baráti ösz- szejövetel, ahol ő nem kerül a középpontba és nem nyomnak a kezébe egy gitárt. Újabb megfigyelések szerint a jövőkép alakulásában fontos szerepe van az emberek lelki folyamatainak Mit látott Nostradamus? ÖSSZEÁLLÍTÁS lt a középkorban egy kitűnő orvos, aki előtt feltárult a jövő. Amit látott, homályosan megfogalmazott próféciákba foglalta. Vajon milyen dimenziók nyílhattak meg az imbolygó gyertyafényben ülő, transzba esett látnok előtt? Ezt a titkot örökre magával vitte a sírba, a nyakatekert megfogalmazásokkal pedig egy életre feladta a leckét a próféciákat értelmezni próbáló avatott és avatatlan szakértők számára. Ritkán említett konkrét évszámot, négysoros próféciában a legnagyobb általa megemlített évszám az 1999-es volt: Ezerkilencszázkilencvenkilenc hetedik havában megérkezik az égből a szörnyűséges nagy király, hogy felélessze az angolmousi nagy királyt, ezután, mint mindig, Mars fog boldogan uralkodni... Mosyt, 2000-ben joggal kérdezhetjük: vajon mire gondolt Nostradamus? A napfogyatkozásra? Miféle angolmousi nagy királyra? Egy azonban biztos: tényleg a Mars uralkodik... Az ősi hagyomány szerint 36 éves periódusokként más és más bolygó határozza meg a világ sorsát. A századunkra jellemző hatások a Hold uralmával kezdődtek. Ez 1873-tól 1908-ig tartott. A Hold hatására ekkor ébrdnek igazán öntudatra a tömegek és igyekeznek kezökbe venni a saját sorsukat. A következő periódus 1909 és 1944 között volt, a Szaturnusz uralma alatt. A legrosszabbnak ítélt bolygó hozta a két világháborút, a gazdasági válságot, a fasiszta és a bolsecik rémtetteket. Az emberiség éhezett, a munkanélküliség gondjaival küzdött. 1945-től a legjobb indulatának tekinthető bolygó, a Jupiter uralkodott 1980-ig. Most fordult először elő a világtörténelemben, hogy a háború okozóit a törvény igazságszolgáltatása vonta felelősségre és nem a szabadjára engedett bosszú. Az ezredfordulót a Mars hatása irányítja (1981-2016). A harcok és háborúk bolygója egyben az aktív cselekvést is befolyásolja. A jupiteri évek expanziója és viszonylagos jóléte után a Mars cselekvésre ösztönzi az embereket. Uralma idején a népmesék „üssed, üssed, botocskám” szerepe vár rá. Sajnos, háborúkat is zúdít a világra, azonban kevésbé tragikusakat, mint a kemény, könyörtelen Szaturnusz. A Mars uralma tehát az ezredforduló előtti és utáni években necsak az agresszivitást fokozza (a helyi háborúk és az erőszakos bűncselekmények elszaporodása). E bolygó hatására a tettvágynak eredményes alkotás jár a nyomában. Ilyenformán nem kell félnünk az ezredforduló eseményeitől. A lelki folyamatok írják a jövőt? Újabb megfigyelések szerint a jövőkép alakulásában fontos szerepe van az emberek lelki folyamatainak. Ezeket nem lehet sem számszerűsíteni, sem mérni. Várható, hogy ezek a folyamatok hamarosan sokkal jobban befolyásolják a jövőt, mint a számítógépek. Ezek a lelki működések kihatnak az időjárásra, talán még a Nap működésére is. Tudományosan nincs ugyan bizonyítva, de a különböző régi mítoszok szerint az ember egyfajta mikrokozmosz. Az események menete megfelelően tág szemlélettel vizsgálva igazolni látszik e feltételezéseket. Ezek a folyamatok már a hatvanas, hetvenes évek elején elindultak. Ami az elmúlt ezer évben történt, az lezárul. A megmaradt feldolgozatlan problémák most jönnek elő sűrítve néhány év alatt. Emiatt ezekkel a következő évezredben is muszáj lesz együtt élnünk. Ez azt jelenti, hogy eléggé nehéz és válságos évtizedek elé nézünk. Mi történik a Nappal? Ma sem tudjuk, hogy 1998-ban miért halogatott el a Soho műhold, ennek híre elég feltűnő volt. A Hubble űrteleszkóp is számos esetben működésképtelen lett. Az 1998 augusztus 27-i nagy gamma- kitörés időpontjában sem működött a Hubble, mely jelenség több volt, mint érdekes. Ebben az esetben is mintegy két hónap kellett ahhoz, hogy megfelelő tudományos közlemény szülessen meg a jelenségről, amit végül közreadtak. Ki tudja, mi mindent titkolnak még el a tömegek elől? A gamma- kitörés következménye a mindenki számára észlelhető jelentős időjárásváltozás. Van még egy érdekesség. Azóta valami történt a Nap működésében. Az elmúlt két és fél évben a Nap röntgensugárzásában időnként százezres nagyságrendű ugrások tapasztalhatók. Bizonyos fáziskéséssel a földi időjárásban szélsőséges nagy kiteije- désű változások észlelhetők, amik a több százéves korábbi statisztikákban ismeretlenek. A kérdésekre sem a meteorológusok, sem a csillagászok, sem a fizikusok nem adtak kielégítő választ. Veszélyben az Egyesült Államok leendő elnökének élete? Az asztrológia központi elmélete az, hogy a bolygók mozgása és helyzete olyan eseményekre utal, amelyek hasonló formában újra bekövetkeznek minden egyes alkalommal, amikor az adott bolygóállás ismétlődik. Az bonyolítja a képet, hogy az egyes konstellációk más-más állatövi jegyben ismétlik magukat, amely hatással van az eseményre is. Nostradamus idejében a Szaturnusz volt a Naptól legtávolabbi ismert bolygó. Mivel ennek keringési ideje csak 29 és fél év, a két, három, sőt négy bolygót magukba foglaló együttállások is gyakran ismétlődtek, néha többször si egyseden évszázadban. A Jupiter és a Szaturnusz, a két leglassúbb klasszikus bolygó együttállása minden 20 évben bekövetkezik, s talán ez felelős az ilyen években megválasztott amerikai elnökök haláláért, vagy az ellenük elkövetett sikers vagy sikergtelen merényletekért, egészen 1860 óta. A sor valóban elgondolkodtató: az 1860-ban megválasztott Lincolnt meggyilkolták; 1880 - Garfield merénylet áldozata; 1900 - McKinley szintúgy; 1920 - Wilson meghal, mielőtt elnöki megbízatása lejárna; 1940 - Roosevelt meghal; 1960 - Ken- nedyt meggyilkolják; 1980 - Reagant súlyosan megsebesítik. (A számok természetesen a választás évét jelölik, nem az elnök haláláét.) 2000 - ? Valóban veszélyben van az Egyesült Államok leendő elnökének élete? (zánkay) Jól megértik egymást a nők és a férfiak, hiszen mindnyájan ugyanazt csinálják - kölcsönösen szapulják egymást Mindennapi veszekedéseinkről FIALA ILONA Karinthy Frigyes mondása jutott az eszembe, amikor óvónő ismerősöm elbeszélését hallgattam. A mondás valahogy úgy szól, hogy hogyan is érthetné meg egymást a férfi és a nő, hiszen mindketten mást akarnak: a férfi a nőt, a nő a férfit. Ismerősöm esetére nem szó szerint illenék Karinthy szavai, inkább azt mondanám: érvényesek rá, csak éppen fordítva. Az óvónő arról mesélt nekem, hogy reggelente az a fő program az óvodában, hogy az anyukák agyba-főre szapulják a férjüket, persze, az óvónők is a magukét. Már-már versengnek a nagyobbnál nagyobb blődségek elbeszélésében, amelyeknek főszereplője, természetesen, mindig a férj. Valamelyik nap, meséli a barátnőm, az egyik anyuka teljesen kikelve magából mondta az aznapi sztorit. „Tudjátok, milyen az én férjem? Tipikus férfi! Tipikus férfi! Itt van ni, nézzétek! S rámutatott a „corpus deliedre", aki zavartan, pirongva hallgatta a szidalmakat, amelyek így folytatódtak: Amint kiléptünk reggel az ajtón, a kislányunk bepisilt. Kérdem a férjemtől, kipisiltetted? De ő csak hebegett, hogy hiszen nem kéredzkedett. Halljátok? Hogy nem kéredzkedett! A férfi csak pislogott, s még mindig nem értette, amit már legalább egy órája hallgatott, hogy ő a hibás azért, mert bepisilt a gyermek. S bár továbbra sem vitatkozott, azért egy megvető pillantást odavetett tá- voztában a méltatlankodó anyukákra és óvónőkre. Gondolatban tovább folytattam a történetet: a férfi megérkezik a munkahelyére, s csak úgy félvállról odaveti a kollégájának, tudja-e, milyen hülye tyúkok a nők. Az meg - hisz lépten-nyomon ezt tapasztalja - hozzáteszi, hogy nemcsak tyúkok, hanem libák, kecskék és tehenek is. S máris előjön az egész baromfiudvar, sőt az egész állatfarm. Más kollégák is csatlakoznak, s a beszélgetés felettébb eredményes lesz: kiadják magukból aznapi haragjukat, s így este könnyebben viselik az újabb szemrehányásokat. Hogy mire jó ez? Kölcsönös rágalmazás, szidalmazás... Ez lenne az élet sója? Úgy látszik, a házastársak együttélésének értékrendje nagyon megváltozott. Karinthy mondását - figyelembe véve a mai viszonyokat - szintén meg lehetne reparálni, valahogy úgy, hogy jól megértik egymást a nők és a férfiak, hiszen mindnyájan ugyanazt csinálják - kölcsönösen szapulják és szidalmazzák egymást. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy ifjabb korában az én generációm (a nagyvenesek) óvakodott attól, hogy boldog-boldogtalan előtt lejárassa a házastársát, az pedig szinte kizárt volt, hogy idegenek előtt a házastárs jelenlétében szórta volna rá a nem éppen hízelgő megjegyzéseket. Tény, hogy úgy húszévnyi házasság után esetenként meglazulnak a kötelékek (esetenként ennek éppen a fordítottja érvényes), s könnyebben kicsúsznak az ember száján a felháborodás szavai. De hogy fiatal házasok már a közös élet kezdetén ci- vakodással és vádaskodással induljanak, az azért mindenképpen elgondolkodtató. S ha figyelembe veszem, hogy ez az állapot még tovább romolhat, akkor kimondottan félelmetes. Somogyi Tibor illusztrációs felvétele
