Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-19 / 241. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 19. Kultúra Beszámoló a múlt hét végén zajlott II. Szlovákiai Magyar Művészeti és Médiafesztivál eseményeiről. A rendezvényen a zene, az irodalom, a színház, a film kapott teret • Intim produkciók és a reménybeli közönség Komárom. Az elmúlt hét végén színvonalas rendezvény bújt meg a Tiszti Pavilonban és annak közvetlen környékén: második alkalommal rendezték meg a Szlovákiai Magyar Művészeti és Médiafesztivált. Pontosabban annak első szeletét, hiszen az Országos Táncházra november közepén, a Médiatalálkozóra és a fesztivál gálájára december közepén kerül sor. LAKATOS KRISZTINA A zene, a színház, az irodalom, a film kapott teret a hét végén Komáromban. Többnyire olyan kamarajellegű produkciók, programok formájában, amelyek elsősorban azok érdeklődésére tarthattak számot, akik szeretik, ha szinte intim közelségbe kerülhetnek a művé- szekkek, minimális távolságból figyelhetik munkájukat, kíváncsiak gondolataikra, érzéseikre, a mű mögött megbúvó emberi történésekre - mindarra, ami egy-egy alkotás létrejöttekor mozgatórugóként működik. Szóval, ha valami a közönség részéről éltethet egy ilyen jellegű fesztivált, akkor az az egészséges kíváncsiság, a nyitottság, az őszinte érdeklődés. Az apró dolgok, piciny rezdülések, kis szépségek iránti fogékonyság. Azaz rétegműfajról van szó. Jó ötlet volt a szervezőktől (nevezzük nevükön őket: a RÉV Polgári Társulás, a Nyári Szabadtéri Táncszínház Alap, valamint társrendezőként a Komáromi Városi Művelődési Központ és a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet), hogy idei rendezvényüket elsősorban gyerekeknek - és gondos szüleiknek - szóló programokkal indították. Szombaton reggel a KOR-ZÁR együttes megzenésített versei és a Császár Angela által felolvasott mesék váltogatták egymást a RÉV Magyar Kultúra Házában. (Ahol, mindenki megelégedésére, Eszenyi Enikő tavalyi, méltatlan körülmények között zajlott fellépése után megoldották a pódium és nézőtere elkülönítését a bárpulttól és az ivó közönségétől.) Bán János, a budapesti Katona József Színház művészre világot járt produkciójával, Lind- gren Kukacmatyi című meséjével érkezett Komáromba. A szürke, pedáns, száraz Emil és az izgága kis- kukac, Matyi barátsága pillanatokon belül magába szippantotta a gyerekeket, akik minden nógatás, direktebb biztatás nélkül, pusztán az eseményekre figyelve bekapcsolódtak a történet menetébe, lelkesen kommentálva azt, az előadás végén pedig szívesen maradtak egy kis közös rajzolgatásra Bán Jánossal. Janikovszky Éva könyvei évtizedek óta nem hiányozhatnak a gyerekek és nosztalgiázó szüleik könyvespolcairól. A legismertebb Janikovszky- művekből Stubendek Katalin és Benkő Géza olvasott fel részleteket, az örökifjú írónővel pedig Klein Melinda, a Vasárnap vezető szerkesztője beszélgetett. Megtudhattuk többek között, hogy szemérem ide vagy oda, híresnek lenni mégiscsak jó, még ha olykor van is hátulütője. Például, ha az író egyik elbeszélésében megemlékezik a hoszszas kutatás után megtalált és remekül bevált kádfelújító kisiparosról, s még évek múltán is azzal molesztálják a lelkes olvasók, hogy ossza meg velük a mester telefonszámát. A beszélgetés után bemutatkozott az írónő köteteit is gondozó Móra Kiadó, mely a mai napig olyan kiadványai segítségével igyekszik megkedvelteim az olvasást a fiatalabb korosztályokkal, mint például a Delfin Könyvek, vagy a leányregényeket Kézművesmesterek mutatták be, hogyan készülnek portékáik. felvonultató pöttyös és csíkos sorozatok. A kiadó köteteit a Tiszti Pavüon előtt megrendezett kedvezményes könyvvásáron is meg lehetett vásárolni. Ugyanott kézművesmesterek mutatták be, hogyan készülnek portékáik bőrből, agyagból, papírból, fából. Délután a RÉV-ben Tóth Zsóka versmondó szlovákiai magyar költők - többek között Varga Imre, Tóth László, Krausz Tivadar, Ozsvald Árpád, Batta György, Zs. Nagy Lajos - műveiből, „közérzetje- lentéseiből” összeállított műsorának és Ágoston Béla szaxofonművész dzsesszes-népies játékának nem mindennapi fúzióját kísérhettük figyelemmel. Este Mácsai Pál Örkény István önéletrajzi ihletésű írásaiból összeállított, Azt meséld el, Pista! című estjét láthattuk a Tiszti Pavilon dísztermében. Mácsai Pál, az előadás címének megfelelően, megélt Pista-szerepből mesélt elmulatott patikákról, kalandos nászútról, irodalmi zsengékről, munkaszolgálatról, Don-kanyarról, hadifogságról, sikerről és sikertelenségről, füstbe ment Kossuth-díj- ról, feleségekről, Aczél elvtársról és a többiekről - tragédiákról, komédiákról és határeseteikről. Az előadás után Mácsai Pállal Szabó G. László újságíró, lapunk munkatársa beszélgetett, csakúgy, mint vasárnap Závada Pállal, aki Jadviga párnája című, immár a tizedik kiadást megért regényét is dedikálta, s többek között elmesélte: egy regény befejezésekor nem a szereplőitől búcsúzik nehéz szívvel az író, inkább a mondataitól. Majd, felvezetve a következőket, arról is beszámolt, miféle megtiszteltetés érte a közelmúltban a Jadviga párnája alapján Deák Krisztina rendezésében készült filmet: az alkotást meghívták az alexandriai filmfesztiválra, majd a vetítés előtt a rendezők közölték, hogy sajnos a cenzúra miatt mégsem mutathatják be. Persze nem politikára kell gondolni: az erotikus jelenetek szúrták Egyiptom hivatalos erénycsőszeinek a szemét. A rendezők pedig kárpótlásképpen felajánlották, hogy ha a fesztiválon nem is, de éjszaka szívesen rendeznek egy „fekete” bemutatót az alkotásnak... Deák Krisztina és Závada Pál köszönettel nemet mondott. Komáromban hasonló veszély nem fenyegette a filmet, a nézők, a fesztivál záróakkordjaként délután, gond nélkül megtekinthették a filmet. A nívós rendezvények egyébként - árnyaltan fogalmazva is - gyér érdeklődés mellett zajlottak. Némi élénkülés Mácsai Pál estjén volt tapasztalható, bár a nézők akkor sem lógtak a csillárokon. Az okokat nem keressük, csak megállapítjuk, hogy az utóbbi időben Komáromban tapasztalható kulturális apátia (melyre markáns példával szolgáltak többek között az idei Jókai Napok) elszomorító jelenség abban a városban, amely önmagát mindig a kultúra otthonaként prezentálta, s emlékeim szerint akkor is polgárvárosnak vallotta magát - a státusz minden velejárójával -, amikor ez még nem volt divat. Bán János egy ujjúval kukacot mutatott, s pillanatok alatt meghódította a gyerekeket, akik előadás után szívesen maradtak egy kis közös rajzolásra is a színművésszel. Janikovszky Évától megtudhattuk, hogy szemérem ide vagy oda, híresnek lenni mégiscsak jó, még ha olykor van is hátulütője. (Dömötör Ede felvételei) MgUblUII Dcld b^dAUIUIiniUVCb^ Tóth Zsóka szlovákiai magyar költők verseit adta elő. Mácsai Pál igazi Pistaként mesélt Örkény-történeteket.
