Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-14 / 237. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 14. Családi Kör Nem hisz a leleteknek, az orvosoknak. Ő is beteg, csak másképp. Fél attól, hogy felfedez magán valamit. Betegség a hipochondria FELDOLGOZÁS etegnek lenni rossz. Hát még, aki folyamatosan úgy érzi, bármelyik percben lecsaphat rá egy alattomos vírus, vagy pedig súlyos kórságot hordoz magában. Hiába a bizonyíték: semmi szervi baja nincs, nem hisz a leleteknek, az orvosoknak, senkinek Ő is beteg, csak másképp. Hipochonder. Mi tagadás, nem könnyű az ilyen ember társaságában. Megpróbáljuk kikerülni, pedig törődésre lenne szüksége. A hipochonder fél. Attól, hogy felfedez magán egy betegséget, ami halállal jár, vagy attól tart, hogy elkap valamilyen fertőzést, bajt. Folyamatosan szorong, ami a későbbiekben valóban beteséget indukálhat. így valóban kialakulhatnak bizonyos pszichoszomatikus (idegi eredetű) betegségek is. A köztudatban a hipochonder a képzelt beteg, akinek kutya baja sincs, csak kitalál mindenféle tünetet. A környezet pedig a legkülönbözőbb módon reagál. Az egyik véglet, amikor az orvosi vizsgálatok eredményeinek birtokában legyintenek rá, és fütyülnek arra, hogy esetleg komoly lelki bajok miatt produkál tüneteket az illető. A másik, amikor már maga a környezet is fél, és a „betegség” legkisebb jelére is ugranak - teljesen indokolatlanul. Minden panasszal jelentkező beteget először alaposan ki kell vizsgálni, és csak a megfelelő leletek birtokában lehet abba az irányba is tapogatózni, hogy lelki eredetűek a bajok. A hipochonderek általában gyengébb idegrendszerű emberek, akik nehezen tudnak alkalmazkodni környezetükhöz, a környezeti ártalmaídioz. Sokat foglalkoznak magukkal, bizonyos nárcisztikus vonásokkal is rendelkeznek, ami külsejükben is megnyilvánul. Úgy érzik, hogy fogékonyabbak az átlagnál, s ha megkapnak valamit, azonnal kifejezett halálfélelmet éreznek. Kiválthatja a hipochond- riát valami váratlan sokk is, de hipochonder az is, aki szeremé, hogy környezete többet foglalkozzon vele, ezért produkál betegséget. Rátalál egy tünetre - akár egy egyszerű gyomorrontás kapcsán - és felfigyel arra, hogy ilyenkor jobban törődnek vele. Bebeszéli magának is, környezetének is, hogy gyomorbeteg. Ragaszkodik a betegségéhez, amiről tudat alatt már maga is elhiszi, hogy létezik. Ha valaJdnek zsibbad a karja, légszomjjal küzd, vagy gyomorfájdalomra panaszkodik - a tünetek tárháza kimeríthetetlen -, arról nagyon nehéz megítélni, hogy valós panaszról van-e szó, vagy épp csak sakkban akarja tartani a környezetét. Ha ezek a valóban létező tünetek nyugtatóra, pszichoterápiára megszűnnek, akkor ez biztos jele annak, hogy nem szervi betegség áll a háttérben. A baj az, hogy az ilyen beteggel igen nehéz elhitetni, hogy pszichés oka van bajainak, pedig az estek 99 százalékában meg is találják a pszichés okot! Akkor, ha a beteg saját maga „nyer” ezzel a tünetprodukálással, ha bizonyos célok elérése érdekében nem akar megszabadulni tőle, akkor semmilyen bizonyító erejű negatív eredménnyel záró orvosi vizsgálat sem számít. Ha a betegségre, a tünetek jelentkezésére való hivatkozással például egy féltékeny feleség magához tudja komi a férjét, vagy a gyerek az egyébként kevésbé gondoskodó szülőjét - vagy fordítva, a szülő a gyerekét akkor természetes, hogy még ha ez nem is tudatosul, de nem akarja elveszíteni „betegségét”. Ugyanakkor manapság nem köny- nyű elkerülni, hogy féljünk a betegségektől, vagy attól, hogy elkapunk valamit. Egyre több a környezeti ártalom, állandóan olvashatunk, láthatunk eddig nem ismert, vagy nem tudott vírusokról, bacilusokról, betegségekről. Egyre többet tudunk genetikáról, öröldő- désről és a súlyos betegségekről. Az természetes, hogy mindenkire hatnak a környezet hírei, de csak keveseknél ér el kóros fokot a betegségtől való félelem. Igaz az is, a stresszhelyzetek, a bizonytalan életszituációk, az, hogy az emberek nem tudják, mikor kerülnek az utcára, a fokozott idegi megterhelés, minden, ami csökkenti az idegrendszer stabilitását, kihat a fizikai állapotra is. Nyilvánvalóan vannak bizonyos receptek arra vonatkozóan, hogy mit tehet egy „kezdő”, hétköznapi, még kicsi félelmeket hordozó hipochonder, hogy ne gyűrje le a félelem. Mert akinél már győzött, egyedül nem képes kimászni belőle. A hipochondria is gyógyítható, de a beteget elsősorban meg kell győzni arról, Jiogy nem szervi eredetűek a panaszai, ha úgy tetszik, egészséges. Fontos, hogy kellő önismerettel a még nem beteg elgondolkodhat azon, mi is váltotta ki nála a pánikot. Azt szokták mondani, hogy próbálja meg a szervezet ellenállóképességét növelni. Aludjon eleget, szedjen sok vitamint. Egészséges táplálkozással, sporttal, megfelelő életmóddal lehet „védekezni”. A legfontosabb persze a már hipochondriában szenvedő számára az okok feltárása. Azzal, hogy az illetőt megismertetjük önmagával, s bizonyos relaxációs terápiával, a szakember segítségével meg lehet szabadulni ettől a beteg mindennapjait érintő kínzó betegségtudattól.” A. A. A hiperaktivitás, figyelemzavar okát nem sikerült még pontosan feltárni, ezért megszüntetni sem lehet Miért nem HEGEDŰS NOÉMI alán önnek is volt olyan osztálytársa, aki csak ránézett égy feladatra, és mondta az eredményt. Ő az okos, a jó tanuló. Olyan is akad minden tanulócsoportban, akinek még az is nehezére esik, hogy megmondja, mennyi tíz meg kettő. Ő a rossz tanuló. De korántsem biztos, hogy buta is. Lehet, hogy az ilyen gyerek száz-százhúsz feletti intelligenciahányadossal rendelkezik, csak éppen figyelni képtelen. Ez utóbbin már lehet segítem. Egyre több helyről érkeznek olyan visszajelzések, hogy a gyerekek jelentős hányada a tanulási képességek terén sajátos elmaradással küszködik. A gondolkodás, tanulás, szellemi fejlődés zavarai elég sokrétűek. Az általános iskolát 90-es IQ alatt elég nehéz elvégezni. Az értelmi képességek eloszlási görbéje szerint a gyerekek egy része 70-90 intelligenciahányados között mozog. Nekik normál tanmenetű iskolákba kell jármuk, de főleg a nyelvhelyességben, beszédben komoly elmaradással küszködnek. Ez persze nem valódi tanulási zavar, hanem az iskolarendszerből adódó probléma. Ezt nem szabad összekeverni a figyelemzavarral és hiperaktivitással. Az iskolába kerülő gyerekek egy-három százalékát érinti ez a gond. Nem az idegrendszer fejlődésének elmaradásáról, hanem temperamentumbeli sajátosságról van szó. Vannak lomha és nagyon aktív emberek, vannak elmélyült és figyelmetlen emberek, ez a gyerefigyelsz? kéknél is így van. Már születéstől kezdve megmutatkozik ez a különbség, a hiperaktív gyerekek nagyon ingerlékeny, rosszul alvó, rossz evő, új helyzeteket nehezen elfogadó kicsik. Jellemző rájuk, hogy imádják a mozgást, nagyon korán elindulnak, fölállnak, de gyakran elesnek, megsérülnek, mert nem figyelnek eléggé, nem érzik mozdulataik erejét. Elég nehéz őket olyan feladatra rászorítani, amelyhez nincs kedvük, ezért annak végrehajtása fokozott figyelmet igényel. Ehelyett inkább a bordásfalon lógnak, bicikliznek, vagy órákig szöszmötölnek, miközben modellt készítenek. Általában az óvodában már észreveszik, hogy a hiperaktív gyerekek a kötött foglalkozásokon nem tudnak részt venni. Mivel a figyelmük borzasztóan szétszórt, bármi képes elterelni, megzavarni őket, ezért maradnak le kissé a fejlődésben. Amikor iskolába kerülnek, kiderül, hogy képtelenek hosszabb ideig nyugton ülni. Felugrálnak a helyükről, folyton levernek valamit, közbekotyognak. Ebből adódóan folyton hibáznak. Három problémával találja szembe magát ilyenkor a szülő és a tanár. A gyerek túlmozgékonyságával, ami az állandó nyüzsgésben mutatkozik, figyelmetlenségével vagy a figyelem fenntartásának gyengeségével, és azzal, hogy ezek a kicsik nagyon hirtelenek. Nem tudják kivárni a sorukat, beleszólnak mindenbe. Ebből az is következik, sajnos, hogy nem nagyon akadnak barátaik. Folyton mindenki rászól, így aztán megszokja, hogy körülötte valaki mindig mérges. Ezért a kis hangerőre már oda se figyel, a szülőnek nem elég egyszer elmondania valamit, hanem huszonötször kell ismételgetnie ugyanazt, végül persze sokkal hangosabban és kellemedeneb- bül. Tüneti kezelést tudnak neki nyújtani ezekben az esetekben. Pszichostimulánsokkal tudják javítani a figyelmet, illetőleg szülőgyerek-tanár tréninggel igyekszenek átvágni a már kialakult negatív kört, miszerint a gyerek rossz, ezért folyton rászólnak, ezért feszültebb lesz és még rosszabb. De a gyógyszer segítségével fokozatosan meg lehet tanítani figyelni, és teljesíteni is ezeket a gyerekeket. A tabletta nem csinál mást, mint javítja a figyelmet. A bevett gyógyszer néhány órán át hat, ezért az adagolást a gyerek terheléséhez kell igazítani. Amíg a hatása tart, a nebuló képes odafigyelni a matekpéldára, a tanár magyarázatára, és részben a körülötte élők igényeire is: A hiperaktivitás, figyelemzavar okát nem sikerült még pontosan feltárni, ezért megszüntetni sem lehet, de ezeknek a kicsiknek és szüleiknek az életét már köny- nyebbé lehet tenni. ORVOSI TANÁCSOK A pszichiáterhez nem kell beutaló Jelige: Miért bűn az ön- gyilkosság? Értelmiségi dolgozó vagyok és abban ■ a korban, ami a nők számára talán a legnehezebb. Gyakran kell túlóráznom és amikor hazamegyek, nem bírom elvégezni a háztartási munkámat. Leülök, rámjön a sírás és csak azt ismételgetem, hogy ezt nem bírom tovább, elegem van mindenből, nem akarok élni. A férjem és a lányom igyekeznek segíteni, de néha még ez is felbosszant. Aztán,amikor jól kisírtam magamat, restellem a dolgot, bocsánatot kérek, de borzasztó kellemetlenül érzem magamat. Menekülésképpen gyorsan lefekszem, de nem bírok elaludni, hát újra csak sírok. Reggel összetörve ébredek és megint csak meghalni szeretnék, de munkába kell mennem, mert még van néhány évem a nyugdíjig. Kérem adjanak tanácsot. ( Kedves asszonyom, Ön minden bizonnyal depressziós zavarban szenved. Ajelenle- • gi állapota szakorvosi beavatkozást igényel. Szolgáljon vigaszul, hogy a nők milliói keresik fel naponta a pszichiátereket hasonló vagy teljesen azonos panaszokkal. Ä depressziót manapság lassan már népbetegségnek lehet tekinteni, és az ádagosnál meg sűrűbben fordul elő a változókorban levő nőknél, ahol a felbomlott hormonháztartás nagymértékben elősegíti a kedélyáíla- pot ingadozását és a fokozott fáradékonyságot. A depresszió szerves része a fárdékonyság, és az ebből eredő csökkent teljesítő- képesség szítja a bűntudatot. Valószínűleg Ön is elkövette azt a hibát, hogy tökéletes feleség, anya, háziasszony és dolgozó nő akart lenni egyszerre és most nem tud megfelelni a saját elvárásainak. Beszéljen meg a családtagokkal egy racionálisabb munkamegosztást, hogy ne Önre várjon minden, amikor holtfáradtan hazavánszorog a munkahelyéről és ezt tartsák be akkor is, amikor ismét jobban érzi magát. Most pedig a legfontosabb. Keressen fel egy pszichiátert. Ha nem akarja a problémába belevonni a körzeti orvosát, nem kell, pszichiáterhez mehet beutaló nélkül is. De mindenképpen rendes kezelésre van szüksége és a megfelelő gyógyszereket csak szakorvos írhalja fel. Rengeteg gyógyszer áll már rendelkezésünkre, melyek viszonylag gyorsan hatnak, különösebb kellemetlen mellékhatások nélkül, nem tompítanak, nyugodtan lehet mellettük dolgozni, ha kell, nem rontják az intellektuális teljesítményt. Csak arra van szükség, hogy leküzdje magában a szégyenérzetet es megtegye az első lépést, hiszen a depresszió nem bűn, nemjellemtelenség, hanem egyszerű, jól kezelhető és nagyon kellemetlen betegség, amely nagyon megkeseríti az ember eletét. És végül pár szó a jeligéjéhez. Véleményem szerint egy anyának nincs joga ezt hagyni örökségül az egyetlen gyermekének. Talán más lenne a helyzet, ha gyógyíthatatlan és fájdalmas betegségben szenvedne, de még ebben sem vagyok biztos. Egy egyszerű depresszió miatt viszont valóban bűn. És remélem, a kezelés első hetei után igazat fog adni nekem. Mondjon le az alkoholról Jelige: PREKOGNICIO. „A testvéremről van szó, aki 38 éves és már a második ■ feleségétől is külön él. Ha nincs alkohol hatása alatt, nem is volna nagyobb gond, de ha csak egy kicsit is ittas, úgy viselkedik, mintha a szellemi épségével nem lenne minden rendben. Józanul is azt mondja, hogy ő meg van rontva. Olyan dolgokról beszél, hogy sokszor elgondolkodunk azon, amit mond. A 2000. évben vagyunk, modern világot élünk, a tudomány annyira fejlett, hogy butaságnak tartjuk az olyan dolgokat mint a rontás, a szellemidézés, mágia vagy más természetfeletti megnyilvánulások. De ha végigjárok egy könyvesboltot, rengeteg könyvet találok a polcon, amelyek ilyesmivel foglalkoznak. Sőt megtörtént dolgokról, bizonyítékokról is írnak. Visz- szatérve a testvéremhez, ő tudja, hogy kik és miért rontották meg. Állítólag hallotta mástól. Mi is. Nem részletezem a történeteket, de ezúton kérek segítséget. Esetleg üzennék levelemen keresztül annak, aki tudna segíteni, kérem jelentkezzen. Évek óta várjuk, hogy a dolog jobbra fordul, de hiába. Lelki nyomorékok lettünk. ( Kedves PREKOGNICIO, a megrontáson hosszú ideig el tudnánk filozofálni, • mert a tudomány jelenlegi állása és álláspontja szerint ezek a dolgok nem bizonyítha- tóak, ilyen energiákat nem tudunk mérni, sem más módon objektivizálni, tehát nincsenek. Arra gondolok ebben az esetben, hogy az alkoholnak lehet valamilyen szerepe a testvére megrontásában. Léteznek ugyanis olyan alkohol által kiváltott betegségek is, amelyek Dr. Somogyi Judit, a somorjai rendelőintézet pszichiátere akkor is jelen vannak, amikor az egyén nincs éppen az alkohol befolyása alatt, tehát nem részegségről van szó. Az ilyen betegségeknek a fő tünetei a téveszék, a beteg úgy érzi, üldözik, cselszövések áldozata, bizonyos emberek negatív módon befolyásolják őt, manipü- lálnak vele, ehhez társulhatnak érzékcsalódások, melyek keretén belül ő látja es hallja őket. Erről gyakran nem akarnak a betegek beszélni, csak céloznak rá. Azt javasolnám, vigye el a testvérét pszichiáterhez, aki kivizsgálja és gyógyítani fogja őt. Persze az alapkövetelmény az, hogy lemondjon az alkoholról, tehát valószínűleg azzal kell majd kezdeni. Ha nem lenne hajlandó pszichiáterhez menni, a diagnózis felállításához az első lépés lehetne egy pszichológiai kivizsgálás. Ha mindez nem vezetne eredményhez, azaz a pszichológus és pszichiáter egyhangúan kijelentenek, hogy a testvére teljesen egészséges, nincs rajta mit gyógykezelni, kérem, jelentkezzen újra. Ha a modern orvostudomány csődöt mondana, megpróbálunk valami mást kitalálni. Ezen kívül el lehet még majd esetleg menni pszichotronikushoz is, aki leméri az aurát és beállítja az energiaszinteket. Amint látja, lehetőség több van, de abból, amit leírt, én leginkább a fent említett betegségre gyanakszom, kezdjék tehát a probléma felgombolyítását az orvosnál és csak aztán induljanak az irracionálisabb megoldások felé. Az emberek nagyon hajlamosak a misztikumra és sokan keresnek segítséget inkább az alternatív gyógymódokkal foglalkozó, orvosi szakképzettséggel nem rendelkező egyéneknél, aminek nincs mindig jó vége. Sok szerencsét kívánok és írja meg, eredménnyel j ártak-e.
