Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)

2000-10-13 / 236. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 13. KOMMENTÁR Más kárán okulhatnak TÓTH MIHÁLY Azon az éji órán, amikor a rádió bemondta, hogy Milosevics gratulált Kostunicának az elnöki funkció elnyeréséhez, érdekes módon nem a szerbek Ljubljana, majd Zágráb, majd Szarajevó, majd Szkopje ellen vívott háborújának mozzanatai idéződtek fel emlékezetemben. Arról kezdtem el meditálni, hogy 11 év időelőnnyel rendelkezve, mire ösz­tönözném és mitől óvnám újvidéki és belgrádi barátaimat, ha azzal tisztelnének meg, hogy a teendőt illetően kikérik a véleményemet. Tudom, senki se kéri ki. De azért belső használatra talán érdemes lesz eltűnődni pl. afölött, hogyan vált ebben a kis országban több millió ember önérzetvesztetté az állami vagyon privatizációnak nevezett transzformációja során. Kétségtelen, hogy az átkosban fölöttébb fiktív fogalomként érvényesült a „miénk a gyár, mién a föld” tétel. Mind­azonáltal abban az időben, amikor Meciarék megfogalmazták hírhedt tételüket a nemzeti tőkeképző réteg kialakításáról, és bagóért meg­kezdték az ország vagyonának kiárusítását, voltak néhány százezren, akik feltették a szónoki kérdést: hát ilyen kis pénzt ér, amit 40 év alatt összehoztunk? Kétségtelen, a legkorszerűbb amerikai vagy francia gyárakhoz képest a mieink többsége avítt volt. De nem ez a legna­gyobb baj, hanem az, hogy akik 1990 után úgy jártak az USA-ba ta­pasztalatszerzésre, mint 10-12 évvel korábban a Szovjetunióba, ugya­nolyan szolgalelkűek maradtak, mint az átkosban voltak. Azzal a kü­lönbséggel, hogy úgy 1975 táján legfeljebb kakukkoló ezüstszamo­várt hoztak haza jutányos áron, 20 évvel később pedig akár müliókat is profitálhatott egy-egy üzleti út. Az esetek többségében ugyanan­nak, akit korábban a döcögve működő vállalat igazgatóhelyettesének neveztek, aki újabban a piacgazdaság bevált menedzserévé avanzsált, és a nyugatiakkal összehasonlítható színvonalú gyárat is olcsón átját­szotta előbb saját tulajdonába, majd még olcsóbban valamelyik nyu­gati partneréba. Néhány esztendő alatt odajutottunk, hogy már a jog­hurtot (magyarán az aludttejet) is határon tűli piacon szerezzük be, miközben félmilliónyi a munkanélküli. A pozitívum annyi, hogy van­nak az országban néhány ezren, akik hispániában vesznek óceánra néző luxusvillát. És esedeg még azzal is vigasztalhatja magát az iga­zságért kiáltó munkanélküli, hogy az időközben összeverődött gengszterbandák fokozatosan kiirtják egymást. Belgrádban meg­kezdődött a rendszerváltás. Remélem, Kostunica nemcsak Amerikába megy el tapasztalatszerzésre, hanem kis hazánkba is. JEGYZET Ötmillió kínai MAUNÁK ISTVÁN Nem volt nehéz rájönnöm, hogy Szlovákiában legalább ötmillió, ha nem is kínai, de legalább kína­iul tudó ember él. Mondandómat hitelessé teendő egy kis helyszín­rajz: szerkesztőségünk a Főrévi úton egy szállodában székel, nemzetiségi torzsalkodásoktól mentesen több más cég, egyebek között egy kínai vendéglő társas­ágában. A minap a szokásosan ízléstelen reklámtáblák helyett a szálloda elé kitettek egy echte kí­nai, pagodaszerű építményt. Messziről vonzza a tekintetet, jól láthatók a piros alapon sárga írásjelek. Ez a lényeg: írásjelek, nem egyszerűen betűk. Éles logi­ka és némi élettapasztalat segít­ségével rájöttem: valószínűleg a vendéglőt reklámozzák. Kínaiul. Csak kínaiul. Szlovák felirat nincs sem alatta, sem fölötte, de még srégvizavi sem. Biz’ isten, hogy engem nem zavar, sőt örü­lök neki. Elolvasni nem tudom, de nem is érdekel, mert jól elszó­rakozom. Gyerekkoromban a vo­nuló felhőket alakította át képze­letem különböző tárgyakká, leggyakrabban állatfigurákká, most a sárga írásjelekkel játszom ugyanezt. Az egyiket fésülködő manökennek nézem, a másikat törött szárnyú denevérnek. Mert a partifecske másmilyen. Közben azon morfondírozom, éles logi­kámra szükség sincs, elég a ta­pasztalat: ha netán magyar ven­déglő lenne a bérlőtársunk, és a pagoda helyén gémeskút vagy székelykapu állna félméteres ma­gyar betűkkel, csak magyar betűkkel, hány szlováknyelv- védő honleány és honfi tiltakoz­na ez autonómiagyanús praktika ellen. És bizony a gémeskútra vagy székelykapura szlovákul is rá kellene pingálni - ha addig szét nem vernék - a cégért. Éles logikával arra is rájön az ember, hogy ez így lenne helyes, mert a hontömegektől mégsem várható el a magyar szó ismerete. A logi­ka törvénye szerint ebből követ­kezik: a kínai ellen azért nem til­takozik senki, mert minden szlo­vák tud kínaiul, a betelepült kí­naiakat is beleértve. Panyamo? Nem is szeretném, ha bárki tilta­kozna. Engem nem irritál sem a kínai írásjel, sem a ferde szem. Csak a ferde tekintet. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002245, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz üaée, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com- Ilyen kicsi leszel a választás után.- Majd én megmutatom, ki lesz az elnök! Ifjabb Bush és AI Gore amerikai elnökjelötek tévévitája (CTK/AP) TALLÓZÓ NÉMETSAJTÓ A német sajtó egybehangzóan bí­rálja a vállalatokat, amelyek kép­telenek előteremteni a gazdaság által vállalt ötmilliárd márkás ré­szesedést a kényszermunkások kártérítési alapjából. A gazdaság által létrehozott önkéntes alapít­vány nem markolhat bele az ál- Tamháztartásba, hogy onnan egé­szítse ki felajánlását - írja a lap. Az alapítvány rá van utalva a német ipar belátására - ám éppen ezzel van a baj. Túl kevés cég csatlako­zott eddig az akcióhoz, s akik részt vállalnak belőle, azok is csak töre­dékét fizetik be az elvárt kvótá­nak. Érthetetlen, érzéketlen és po­litikailag felelőtlen vállalatok lát­hatatlan koalíciója szegül szembe az adománygyűjtőkkel és a kor­mánnyal, mondván: az érzések, a történelem és a politika külön ka­tegóriák. A Neue Osnabrücker Ze­itung félig-meddig csődjelentés­ként értékeli a gazdaság ismét előhozott követelését, hogy a vas­út, a posta és a telefontársaság befizetése is az ipar kártalanítási alapítványát gyarapítsa. Ez a lap szerint igazságtalan lépés volna, hiszen a német állam eleve nem 50, hanem 75 százalékát viseli a kártalanítási tehernek. A gyermeknek különös jogi védelemre és gondozásra van szüksége születése előtt és után egyaránt Egy be nem tartott egyezmény Több mint tíz év telt el azóta, hogy életbe lépett a Gyermekek jogairól New Yorkban aláírt egyez­mény, melyet Szlovákia is elfogadott. SVINGER ISTVÁN Az egyezmény normái a gyermek védelmét, érdekét szolgálják, s szinte egészében áthatják élette­rét. Speciális jogviszony ez abban a vonatkozásban, hogy a gyerme­kért, a gyermek helyett, a gyer­mekek jogainak kiteljesedéséért a felnőtteknek, a társadalomnak kell cselekednie. Az ENSZ az em­beri jogok egyetemes nyilatkoza­tában kimondta: a gyermekkor különleges segítséghez és támo­gatáshoz ad jogot, a gyermeknek különös jogi védelemre és gondo­zásra van szüksége születése előtt és után egyaránt. Az ENSZ Nemzetközi Gyermek­alapjának Szlovákiai Bizottsága a jubileumra több publikációt je­lentetett meg, melyek a gyerme­kek helyzetét elemzik. A Szlová­kia és a gyermekek című kiad­vány rámutat, Szlovákiában a la­kosság több mint egynegyede 15 éven aluli; hazánk Írország és Iz- land után Európa legfiatalabb or­szága. Bár a társadalom legna­gyobb értéke a gyermek, nálunk a társadalom nagy része közöm­bösen viszonyul a veszélyeztetett gyermekekhez és családokhoz. Szlovákiában máig nem készült átfogó elemzés, és hiányoznak az adatok a gyermekek veszélyezte­tettségének terjedelméről és mélységéről. A közlemény az ob­jektív tájékoztatás hiányában nem tud megfelelő hatást gyako­rolni a kormány ez irányú tevé­kenységére. A kiadvány szerzője szerint a működésképtelen csalá­dokat a társadalom szociális be­tegségének tekintik, úgy kezelik őket, mint az alkoholista családo­kat és nem hisznek kezelhetősé­gükben. A gyermekek védelme érdekében törvényben kellene kötelezni az orvosokat, a pedagógusokat, a szociális kurátorokat és mindazo­kat, akik a gyermekekkel kapcso­latba kerülnek, hogy azonnal je­lentsék az illetékeseknek a gyer­mekek veszélyeztetettségét, kín­zását, zaklatását vagy egyéb visz- szaéléseket, amint felmerül a leg­kisebb gyanú. Csakis összefogás­sal orvosolhatók, távolíthatók el az említett visszásságok. Nálunk a gyermekek jogai papíron, nem a valóságban, az emberek tudatá­ban honosodtak meg. Legna­gyobb sérülést az elvált szülők gyermekei szenvednek. Nincse­nek statisztikai adatok Szlovákiá­ban arról, mennyire veszik figye­lembe, vagy egyáltalán meghall- gatják-e véleményüket a bírósá­gok a válópereken, holott Szlová­kia nemzetközileg érvényes jogi normát írt alá. Nagy figyelmet fordítanak a kiad­ványban a gyermekek egészség- védelmére, az egészségügyi gon­doskodásra, a szabad idő eltölté­sére. Legkomolyabb gond e téren a roma gyermekek helyzete és perspektívája. Miközben utal ar­ra, hogy a társadalom egyéb szo­ciális problémáinak megoldására léteznek mechanizmusok, a ro­makérdés nem áttekinthető, ezért megoldása sem egyszerű. A legnagyobb sérü­lés az elvált szülők gyer­mekeit éri. Sokak lelkesedése, akik őszintén kívántak segíteni, éppen ez etni­kum természetének, kultúrájá­nak kellő ismerete hiányában ju­tott zsákutcába. Mások kedvüket veszítették vagy belefáradtak, mert a befektetett energia nem hozta meg a várt eredményeket. Aránytalanul magas a roma tanu­lók eredménytelensége az alapis­kola első évfolyamaiban, ahol számuk eléri a 90 százalékot. Sok közöttük a szociálisan hátrányos helyzetű vagy a mentálisan retar­dált. E problémák csakis türel­mes, hosszan tartó nevelőmunká­val, a többségi nemzet nagyvona­lúságával, jogrendszerünk euró­pai harmonizálásával, a törvé­nyek következetes betartásával oldhatók meg. Az ENSZ Gyermekalapja, az UNI­CEF humanitárius segitséget nyújt az egyes államoknak, amit nem minden ország használ ki. A világon több mint 50 millió gyer­mek és nő szorul támogatásra hátrányos megkülönböztetése vagy szociális helyzete miatt. Mi­vel a természeti katasztrófák, az etnikai és a háborús konfliktusok száma az utóbbi években növek­szik, az UNICEF arra kényszerült, hogy fokozza erőfeszítéseit a me­gelőző egészségvédelmi progra­mok érvényesítése, valamint a gyermekek jogainak tiszteletben tartása érdekében. Ennek kereté­ben csupán az elmúlt évben 97 országban 450 millió gyermeket oltottak be gyermekbénulás el­len. A Nemzetközi Gyermekalap pénzéből Szlovákia is részesül, ebből adták ki a gyermekek hely­zetéről szóló elemzést, valamint az újszülöttek táplálkozási prog­ramjáról szóló kiadványt, melybe hat szlovákiai kórház kapcsoló­dott be. Támogatást nyújtanak a gyermekek családokhoz való visszatérésére és egyéb progra­mokra. Az UNICEF Szlovákiai Bizottsága létrehozta a Gyermekek bizton­sága telefonvonalat, melyen ke­resztül a gyermekalap munkatár­sai értékes információkat gyűjte­nek a gyermekek helyzetéről, veszélyeztetettségéről. Megáll­apították, hogy a legtöbb kiskorú elsősorban a nyitott kapcsolat hi­ányát említi, nincs kihez fordul­niuk, nincs aki befogadná vagy elfogadná őket hiányosságaikkal és problémáikkal együtt. Gyak­ran érdeklődnek a szexuális felvi­lágosítás, valamint a függőségi kérdések iránt. Örvendetes, hogy az állandó telefonvonalon kívül létrejött egy válságközpont is, mely azonnal segítséget nyújt a rászorultaknak, beleértve az éj­szakai szállást, és szükség esetén az illetékes szakemberekkel való találkozást is. A Nemzetközi Gyermekalap Szlovákiai Bizott­sága egy különbizottságot hozott létre a gyermekotthonokban élők jogainak védelmére. Ajánlatos lenne, hogy a készülőiéiben levő közoktatási törvény külön feje­zetben foglalkozzon a gyermekek jogaival és kötelességeivel. Ez azért is fontos, mert az ENSZ az A legtöbb kiskorú elsősorban a nyitott kapcsolatot hiányolja. emberi jogok egyetemes nyilat­kozatában kimondja, hogy az egyezményhez csatlakozott álla­mok meghoznak minden olyan törvénykezési, közigazgatási vagy egyéb intézkedést, melyek az egyezményben elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek. Az oktatásnak az egyezmény sze­rint segíteni kell a gyermek sze­mélyiségének kibontakozását, szellemi és fizikai tehetségének, képességeinek fejlesztését a le­hetőségek szerint. A gyermek tu­datába kell vésni az emberi jo­gok, az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását, nemzeti ér­tékei, nyelve, kulturális értékei, valamint az eltérő kultúrák iránti tiszteletet. Ki kell alakítani benne a természeti környezet iránti tisz­teletet, fel kell készíteni arra, hogy a megértés, a béke, a türe­lem, a nemek közti egyenlőség, a nemzetiségi és a vallási csopor­tok közötti barátság szellemében vállalni tudja a szabad társada­lomban az élettel járó mindenfaj­ta felelősséget. Az írott szót pedig gyakorlattá kell váLani. OLVASÓI LEVÉL Ha már tudna, is későn volna Az Új Szó múlt hét szombati hír­anyagának böngészése közben egy különös kijelentés ragadta meg a figyelmemet, mely a Szlo­vák Nemzeti Párt volt oktatási mi­niszter asszonyának, Éva Slav- kovskának szájából hangzott el. Az érdekes kijelentés lényege, hogy a Helsinki Polgári Társulás jóvoltából magyar nyelvű tanfo­lyamra készül beiratkozni. Höl­gyem, üzenem önnek, szándéká­val megkésett, ugyanis több okból kifolyólag is illendő lett volna a magyar nyelvet elsajátítania még miniszterkedése idején. Hogy megértsük egymást, az előző kor­mányban betöltött tisztsége alatt a szlovák és a magyar nyelvű isko­lák egyaránt a hatáskörébe tartoz­tak, evégett önnek nélkülözhetet­len lett volna a magyar nyelv is­merete. Nem kellett volna tá­maszkodnia a (rossz) tanácsadók­ra, akik nemegyszer elferdítették a tényeket. Magyarán mondva, saját fülével győződhetett volna meg a problémákról és a té­nyekről, persze csak, ha akart vol­na. Továbbá, hölgyem, nem tu­dom, eljutott-e önig a mondás „hogy az ember annyiszor válik újból emberré, ahány nyelvet tud”, ugyanis a magyar nyelv sem más, mint a világ többi nyelve. Ráadásul nagyon sok híres sze­mély létezett és létezik a földön, akik ismerték, ismerik a magyar nyelvet, akik maradandót alkot­tak, s akikhez ön fel nem érhet. Ha ezek a híres emberek nem szé­gyenkeztek a magyarnyelv-tudá- suk miatt, akkor önt mi tartja vissza az elsajátításától? Drozd László Feketenyék

Next

/
Oldalképek
Tartalom