Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-03 / 227. szám, kedd
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 3. KOMMENTÁR Kis hazai pepita BUCHLOVICS PÉTER A Meciar-garnitúrának sikerült anno úgy megosztania a társadalmat, hogy vígan hirdethették volna Kádár szellemében: aki nincs ellenünk, az velünk van (mert az utóbbiakat vagy lekenyereztük, vagy megfélemlítettük). Ezt a tételt, sajnos, a mai kormánykoalíció többsége is alkalmazta az utóbbi két év során, csak éppen fordítva: aki nincs velünk, az ellenünk van. Ez Meciar csapdájának a zsenialitása. A pártérdekek abszolutizálását, a hatalmi részpozíciók bebetonozását, a gazdasági befolyások kikönyöklését és különféle csatornákon keresztüli pártkasszákba áramoltatását egy-egy stratégiai ágazatban a koalíció nemes politikusai is kiválóan csinálják. Hiába nyakukon a referendum, a trafikolást és a köztisztség-viselői monopolit nem hagynák abba. A kormányprogramba meghirdetett reform kulcskérdéseinek megvalósítását, úgy tűnik, majd a következő „rendes” választásokon akarják újra elbégetni, bízva a sajnos egyre inkább viszonylagos igazságban: azt akarjátok, az öreg visszatérjen? Pedig ideje lenne már konkrétumokkal is bizonyítani: ők nem a kisebbik rosszat jelentik csupán. Ennek a valós életben egyelőre halvány nyoma sincs. Azzal, hogy a választók többsége még mindig „vezérekre” szavaz és nem programokra, szinte minden párt visszaél, nemcsak a HZDS. De pontosan ezzel hajtják malmukra a vizet. És ezen nem segítenek semmilyen kampányok, „bírjátok ki még”-féle vállveregetések. Szép az OECD- tagság, de egyelőre csak munkaalibiként használható. Szép a kisebbségi nyelvhasználatról hozott törvény, ám a gyakorlatban techalott. Jó, hogy a foglalkoztatáspolitikában megoldást találtak a tartósan munkanélküliek számára, de csak átmenetit, és még sorolhatnánk. Ha mindezt hamarabb lépik meg, talán népszerűtlenebbek lettek volna, ugyanis ezek a törekvések óhatatlanul hoztak magukkal gazdasági és szociális restrikciókat. De a társadalom mai helyzetében ezzel a népszerűtlenséggel nem spóroltak meg semmit. Mint ahogy a Meciar miatti félelemből származó halogatásokkal sem. És akkor még nem is szóltunk egy sor olyan törvényjavaslatról, amelyek hosszú távon is él- hetővé tennék ezt az országot, ha hatályba lépnének. De nem fognak. Legalábbis olyanok kezében nem, akik a koalíciós szerződést lejárt buszbérletnek tekintik, és csak Mercedesüket tartják szem előtt. Az aranyidai úthenger pedig újra pöfög, és nem számít, kik ülnek rajta. Főhet a First Lady fej e JUHÁSZ LÁSZLÓ Miközben az amerikai elnöki posztért folyó Bush-Gore csata A1 Gore alelnök javára billent, New Yorkban egyre nagyobb figyelem övezi az állam szenátori székéért kampányok) Hillary Clinton és vetélytársa összecsapását, amely pár héten belül szintén finiséhez érkezik, és kiderül, ki örökli Patrick Moynihan szenátor helyét. Kezdetben az olasz gyökerekkel rendelkező Rudolph Giuliani, New York város sikeres republikánus főpolgármestere nehezítette Clintonná dolgát, az ő májusi visszalépése után most egy 43 éves Long Island-i képviselő, a szintén olasz Rick Lazio miatt főhet a First Lady feje. Úgy tűnt, a jól ismert és New Yorkot alaposan fellendítő Giuliani meghátrálása után Hillary könnyen elbánik Lazióval. Nem így lett. A szenátusi mérkőzés első harmadában a försztlédi alig tudott egy szerény döntetlent felmutatni, a nyáron még kiegyensúlyozottnak tűnő vetélkedés pedig a közelmúltban Lazio néhány százalékos előnyszerzésével hozott új kihívást Hillarynek. A Long Island-i képviselő felzárkózása, persze, nem meglepő: a republikánus Rick Lazio - Hillaryvel ellentétben - többéves képviselői gyakorlattal rendelkezik, 1992-tól az amerikai képviselőház tagja, konzervatív támogatottsága ellenére kongresszusi szavazásainak mérlege üdítően mérsékelt. Eddigi munkájával hozzájárult New York állam fellendüléséhez, míg Hilary alig néhány hónapja vett egy szerény házat az állam Westchester megyéjében, így ismertsége ellenére még sokáig idegen marad New Yorkban. A közvélemény-kutatások szerint a New York-iak nem hiszik, hogy egy „idegennek” kellene kiállnia érdekeikért. „New York nem csak egy állam, melyet képviselek. Ez az otthonom” - mondta ki Rick Lazio a közelmúltban. Az ő fejét viszont az fájdítja a leginkább, hogy a megkérdezettek 30-40 százalékának nincs kialakult véleménye róla, akik pedig már hallották a nevét, legnagyobb hibájának azt tartják, hogy republikánus. Clinton elnöknek ezentúl nem kell többé atyáskodnia alelnöke fölött, így több ideje marad arra, hogy kampánygyűléseken jelenlétével a feleségének szerezzen néhány hiányzó szavazatot. Ez a legkevesebb, hiszen Hillary annak idején kongresszusi impeachmentje idején szintén kiállt a férfiasságát csinos gyakornokokon próbálgató férje mellett. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002248, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fex: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ SME A HZDS köreiben már egy éve viták folynak arról, hogyan állítható félre Vladimír Meciar. A folyamat inkább „konspirációra” emlékeztet, mert eddig még senki nem mondta ki nyíltan, hogy a pártvezér a legnagyobb akadálya annak, hogy a moz galom szolid koalíciós partnerre találjon. Meciar belső bírálói szeretnék elegáns módszerrel eltávolítani vezérüket a párt kulcsfontosságú posztjáról, hogy ezzel meggyőzzék a külföldet arról, pártjuk szeretné lerázni a múlt béklyóit. Ezzel elsősorban Robert Fico és pártja szemében akarnak úgy feltűnni, hogy alkalmasak az együttműködésre. Ezt a szándékot a HZDS befolyásos tagjainak csoportja is támogatja, mely mögött a Meciar kalandorpolitikája miatt magukat veszélyeztetve érző vállalkozói körök állnak. Meciar feltehetően tud a félreállításáról szőtt tervekről, ezért tesz jövőjével kapcsolatban gyakran ellentmondásos kijelentéseket. Németországban újra központi témává vált az úgynevezett németkérdés, az ország jövője és önmeghatározás Berlini külpolitikai dilemmák Ma ünnepli Németország az újraegyesítés 10. évfordulóját. Európában és magában Németországban is újra központi témává vált az úgynevezett németkérdés, az újraegyesült ország jövője, önmeghatározása és külpolitikája. ONDREJCSÁK RÓBERT Az Európa közepén elterülő német nagyhatalom kiegyensúlyozásának problémája az ország 1871-es egyesítése óta a kontinens egyik legégetőbb problémája. Bismarck és Vilmos császár birodalma gazdasági ereje és népessége alapján automatikusan európai nagyhatalommá lépett elő, aminek kialakulása forradalmasította a XVII. században létrejött hatalmi rendszert. Annak alapja az volt, hogy a kontinens peremhatalmai - Franciaország, Nagy-Britannia, Oroszország - domináltak a gyengébb centrumhatalmakkal - Poroszország, Ausztria - szemben. 1871 után a német nagyhatalom kialakulása ezt a viszonyt megfordította oly módon, hogy ő maga vált gravitációs központtá a kontinens közepén, és betöltötte azt a hatalmi vákuumot Közép-Európában, amelyet sem a peremhatalmak, sem a gyengébb centrumhatalmak nem voltak képesek lefedni. Németország tehát Európa legerősebb hatalmává vált, viszont megszületésétől kezdve szembe kellett néznie a fekvéséből eredő következményekkel. Berlinben úgy gondolták, hogy az ország központi helyzete miatt kétffontos érdekérvényesítésre van szükség - Kelet és Nyugat ellen egyidejűleg. Bismarck diplomáciai bűvészkedése egy ideig megakadályozta, hogy a két peremhatalom - Franciaország és Oroszország -, amelyet leginkább érintett a német nagyhatalom, összefogjon Berlin ellen. A kancellár diplomáciájának alapja, hogy egyik nagyhatalmat kijátszotta a másik ellen. Kelet-Európa tipikusan olyan terület, ahol több nagyhatalom befolyási övezete metszi egymást. A térségben a német, a francia és az orosz hatalmi kisugárzás ütközött, és mivel Berlin volt központi helyzetben és nem csatlakozott egyik oldalhoz sem, szükségszerűen a két szárnyhatalom, Moszkva és Párizs szövetkezett a németek ellen. Emiatt Bismarck hintapolitikája hosszú távon eredménytelen volt, és végső soron az első világháborúban Berlin kétfrontos háborúra kényszerült. A második világháborúban ez a stratégiai hiba megismétlődött. Az NSZK kancellárja, Konrad Adenauer felismerte, hogy Németország valahányszor ki akarta használni középhelyzetét, mindig elszigetelődött és kétfrontos háborúba sodródott. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy országa semmiképp nem követheti tovább addigi külpolitikai irányvonalát, „szövetkezési kényszerben van”, választania kell: Kelet vagy Nyugat, ellenkező esetben Még mindig nyitott az újraegyesített Németország jövője. katasztrófa vár rá. A választás végeredménye egyértelmű volt, és a szövetségi köztársaság hagyományai, valamint stratégiai érdekei alapján a nyugati világ részévé vált. Az újraegyesült Németország az európai geopolitikai változások után ismét Európa közepén fekszik. A NATO és az Európai Unió bővítése Berlin létérdeke, mivel a bővítési folyamatok lezárulása után az ország intézményi szinten is középhelyzetben lenne. Ez a középhelyzet viszont most alapjaiban különbözik a bismarcki vagy weimari középhelyzettől, hiszen jelenleg Németországot minden oldalról szövetségesek veszik körül. Már nincs olyan hatalom stratégiai hatókörében, amely hadászati offenzívára lenne képes. Ebben a helyzetben merül fel a kérdés, hogyan alakul Németország jövője. Elméletileg négy variáns lehetséges: az atlanti, az európai, a szuper Svájc, a birodalmi. Az utolsó két lehetőség kevésbé valószínű. Németország, mint szuper Svájc létrejötte a teljes semlegességet jelentené, ami azzal járna, hogy Berlin lemond a sorsát döntően meghatározó külpolitikai tényezők befolyásolásáról. Ezt Németország nem teheti meg. A második tényező, amely ez ellen szól, az Európa perifériáján feléledt viszonylag kis intenzitású konfliktusok, amelyek a világbékét nem fenyegetik, de a németek számára jelentős biztonsági kihívást jelentenek. Ezek figyelmen kívül hagyását Berlin nem engedheti meg, hiszen attól, hogy semlegességével feladná befolyásolásuk lehetőségét, ezek a veszélyek még nem szűnnének meg. Végezetül Németország erős világgazdasági hatalom, erős világpiaci függőségben, ami szintén a visszavonulás ellen szól. A második, jelenleg valószínűtlennek tűnő lehetőség a birodalmi ambíció újjáéledése, Németországnak mint eurázsiai nagyhatalomnak a definíciója. Ez az európai integrációs folyamatok végét jelentené. Ebben az esetben Berlin német befolyási övezet létrehozásán fáradozna, és döntő európai hatalommá akarná kinőni magát. Geopolitikai helyzetükből adódóan viszont a németeknek tisztában kell lenniük azzal, hogy szövetségesek nélkül képtelenek a túlélésre, a politikai és katonai bekerítés veszélye miatt fontos, hogy szövetségesei között legalább egy nagyhatalmi szomszédja legyen. A német nagyhatalmi ambíciók újjáéledése automatikusan az ellenséges oldalra sodorná Berlin jelenlegi legszorosabb szövetségesét és szomszédját, Franciaországot. Ráadásul Párizs a németek ellensúlyozása érdekében közeledne hagyományos szövetségeséhez, Moszkvához. Ennek elkerülése érdekében Berlin megpróbálhatna kiegyezni Oroszországgal, kondomíniumot, vagy egy-egy orosz és német érdekszférát hozhatnának létre Közép-Európában, és Eurázsiával létrejöhetne egy Berlin-Moszkva-To- kió tengely. Énnek ellensúlyozására Párizs szorosabbra fűzné kapcsolatait a tengeri hatalmakkal, Nagy-Britanniával és az USA-val. Ennek a variánsnak a megvalósulása egyelőre valószínűtlen, hiszen Németország mint kereskedő hatalom sokkal többet profitál a jelenlegi helyzetből, mint amit birodalmi külpolitikával elérhetne. Legvalószínűbb, hogy Németország külpolitikai irányvonala a jövőben az atlanti és az európai variáns közül kerül ki. A hidegháború alatt a két összetevő viszonylag jól kiegészítette egymást. Az új világrendben viszont, amikor a Nyugat belső összetartása a nagyobb külső fenyegetés hiányában meggyengült, Berlin előbb-utóbb választásra kényszerül. Az atlanti lehetőség az USA-val való kapcsolatok és a NATO előtérbe helyezését jelentené, az európai viszont a Francia- országgal fenntartott szövetséget és az Európai Uniót erősítené. Ezzel összefüggésben beszélhetünk a két háromszög geopolitikájáról, amelyek közül az atlantiban az USA áll az élen, Berlin és London a másik két sarkot foglalja el. Az európai háromszögben Párizs áll az élen, a másik két csúcs megegyezik az előzővel. Mivel Washington és Párizs elképzelései között hosszú távon is ellentét feszül, Berlinnek választania kell (természetesen nem romolhat meg a viszonya egyetlen pólussal sem). Ha az USA-t választja, az EU soha nem válhat igazi nagyhatalommá, és a biztonságpolitikában megmarad a NATO dominanciája. Ha Berlin a francia elképzelések felé hajlik, Európa valóban egyenrangúvá válhat Amerikával, képes lesz hatékonyan védelmezni érdekeit a világban, és a NATO két pillére, az európai és az amerikai is egyenrangúvá válik. Az újraegyesítés 10. évfordulóján tehát egyelőre még mindig nyitott Németország j övőj e. OLVASÓI LEVÉL Amnesztia az ismeretlennek Az unalmassá lett Lexa-ügyről a megesett lány története jut eszembe. Miután a kellemetlen dolog napfényre került, a szerencsétlen leányzó az ót kérdőre vonó apja előtt azzal védekezett, hogy a leendő gyermek apja igen-igen magas beosztású ember. „Olyan, mint egy miniszter?” - kérdi az apa. „Még annál is nagyobb, mert még a köztársasági elnök is fejet hajt előtte” - mondja a leány. „Ugyan már, balga leány, ki lehet az az ember?” - csodálkozik a papa. „Az ismeretlen katona” - hangzik a válasz. Valahogy így gondolkozhatott a többrendbeli miniszterelnök, Vladimír Meciar is, amikor a többi között a államfői jogköröket is bitorolta, és ezt kihasználva kegyelemben részesítette a titkosszolgálat korábbi igazgatóját. Merthogy az exkormányfő akkor és azóta is azt állítja, a korábbi köztársasági elnök fiának elrablása körül nem történt bűncselekmény, pláne nem, hogy Lexa (esetleg ő?) állna az ügy hátterében. Namármost, ha nem történt bűncselekmény, akkor miért gyakorolt kegyelmet? Mert akkor nemhogy ismeretlen, de inkább nem létező bűnözőt részesített kegyelemben. Ilyesmire pedig sehol a világon nem volt még példa azóta, hogy feltalálták a jogot. Csodálkozom, hogy vizsgálótisztek, ügyészek, bírók, ügyeletes igazságügy-miniszterek egész hadának eddig nem tűnt fel, hogy ez az ember tulajdonképpen bianco amnesztiát állított ki. Ha ez így van, akkor ő maga bűncselekményt követett el, mert meggyőződése ellenére (?) hamis döntést hozott egy esetben. Könnyen előfordulhat, hogy ha netalán újból hatalomra jut, akkor első dolga lesz, hogy kegyelemben részesítse azt a robbantót, akinek még csak szándékában áll elrabolni, netán eltenni láb alól a mozgalom ellenlábasát, vagy azt a bankrablót, aki még csak tervezgeti a nagy kasszafúrást. Ami azonban biztos, az ismeretlen kegyelemben részesített bűnöző egyelőre ismeretlen helyen tartózkodik, hála a szlovák igazságszolgáltatás előzékenységének és annak, hogy a nagy jog- kombinátor, miután a közkegyelem még nem nyújtott tökéletes biztonságot, átengedte neki saját helyét a törvényhozásban. Palágyi Lajos Dunaszerdahely Ennyi maradt az olimpiából. Sydney repülőtere tegnap. (ÖTK/AP)
