Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-10 / 233. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 10. TÉMA: POSTAI VILÁGNAP Szlovákia 1993. március 19-én vált a Postaügyi Világunió tagjává. A világ közel háromnegyedmillió postahivatalában több mint 6,3 millió alkalmazott dolgozik A füstjelektől az elektronikus postáig Október 9-én volt a Postai Világnap, amely az 1874. október 9-én Bernben rendezett első nemzetközi postai kongresszusra, pontosabban a világ 22 postaigazgatóságának képviselői által aláírt Általá-. nos Postai Egyezményre emlékeztet. Az akkor aláírt megállapodással alakult meg az Általános Postaegyesület, melyet 4 évveivel később Postaügyi Világuniónak neveztek el. ÖSSZEÁLLÍTÁS A Postaügyi Világunió (UPU), amelynek Szlovákia 1993. március 19-én vált a tagjává, arra törekszik, hogy a tagállamok területén kialakítsa a levélküldemények kölcsönös cseréjének egységes rendszerét, fejlessze a postai szolgáltatásokat, műszaki segítséget nyújtson a rászoruló tagországoknak és, nem utolsósorban, fontos feladatának tekinti a nemzetközi postai együttműködés támogatását is. A szervezet megalakulása óta eltelt 126 év alatt a célok lényegesen riem változtak, de gyökeresen átalakult az a közeg, amelyBejrúti postahivatal - korabeli rajz ben az egyes nemzeti postai igazgatóságoknak tevékenykedniük kell. Számos területen a postai szolgáltatás megszűnt állami monopólium lenni, az ügyfelek kegyeiért folytatott küzdelembe különböző magáncégek is bekapcsolódtak, s ez vitathatatlanul a szolgáltatások színvonalát emeli, A Postaügyi Világuniónak jelenleg mintegy 190 tagszervezete van, s a vüág közel háromnegyedmillió postaállomásán több mint 6,3 millió alkalmazott dolgozik. Nehéz lenne pontosan megmondani, naponta hány küldeményt kézbesítenek a vüágon, de nem tűnik túlzásnak a háromszáz- müliót meghaladó szám sem. Ez azt jelenti, hogy évente a Föld minden lakójára 18-20 küldemény jut, beleértve a csecsemőket és a trópusi őserdőkben élő törzseket is. Nagyon sok ember számára a külvilággal az egyetlen rendszeres kapcsolatot éppen a posta jelenti. Faluhelyen még ma is a postás az egyik legfontosabb hírforrás, s az sem véletlen, hogy a világ számos országában a posta működteti a rádió- és tévéadókat. Sok esetben nem is lehet elválasztani a klasszikus postai szolgáltatást azoktól az újfajta szolgáltatásoktól, amelyek a számítógépes technika jóvoltából terjedtek el. Itt elsősorban az elektronikus postára kell gondolni, amely egyre inkább átveszi a hagyományos levél szerepét. Legnagyobb előnye a gyorsaság, de sokak számára az olcsósága sem elhanyagolható szempont. Régebben a táviratok továbbítása az egyik legjövedelmezőbb bevételi forrása volt a postának, napjainkra viszont teljesen háttérbe szorult, s annyira veszteségessé vált, hogy több országban meg is szüntették ezt a szolgáltatást, mert olyan kevesen vették igénybe. A mobiltelefonok térhódítása egy további, korábban kizárólag postai feladatnak tartott szolgáltatástól is megfosztja (vagy megszabadítja?) a postát. A pozsonyi Főposta (H-ő) Újabb fejezetek Kürosz perzsa király már Kr. e. a 6. században létrehozta az állami futárszolgálatot Magyarországon egészen 1867-ig kellett várni Történelmi állomáshelyek Ki találta fel a bélyeget? ÖSSZEFOGLALÓ Csonka postaautója A postai küldeményeket már az ókorban sem csak lovon, tevén, öszvéren nyargaló futárok szállították, hanem erre a célra a hajókat is igénybe vették. Idővel megjelent a légiposta is az erre a célra betanított galambok jóvoltából. Az elküldött levél így gyorsabban célba ért ugyan, de nem minden esetben, mivel a madarakra betanított sólymokkal vadászott az ellenség és a krónikák több olyan esetet is feljegyezték: megkaparintott üzenet révén módosíthattak a haditerven, vagy összeesküvésre derült fény. A kiváló magyar mérnök, Csonka János tervezte meg a postaautót, amelyet 100 évvel ezelőtt állítottak forgalomba Budapesten. Magyarországon alkalmaztak először autót a levelek begyűjtésére. Magyar Hirmondó Elkeveredett az újság A postai szolgáltatásokban zavarok is támadhatnak. Már az első magyar nyelvű újság, a Pozsonyban megjelenő Magyar Hirmondó is kénytelen (1784. dec. 29-i számában) a témával foglalkozni: „Régtől fogva már, hogy teljes igyekezettel azon mun- kálódunk, mely szerént a mi postára szorgalmatosán feltett tudósító leveleink eltévelyedésének okát kitanulhassuk. Most azér bizonyos érdemes olvasó urunknak tudósításából általláttuk, hogy bizonyos pos- tameste» urak ezen leveleinket az olvasásra előbb kiadván másoknak, mintsem az olvasóknak, hol későre, hol pedig éppen kézhez sem mehetnek. Azért ennek utána bizonyos pecsét alatt fogjuk küldeni az olvasókhoz, mely pecséten lészen fellyül ezen két betű: M. H., alól pedig egy postasíp. Azért kiknek az olvasók közül ezen pecsétjek feltöretik, vagy ehelyett más tétetik, nékünk legottan levélben jelenteni el ne mulasszák. Már mi tudjuk, a felséges császárnak ilyetén szolgáit, hol kelletik egyenesebb pórázra venni”. HÁTTÉR A latin „statio posita” kifejezés állomáshelyet jelent, amely az ókori Rómában a különböző császári rendeletek és egyéb közérdekű iratok, információk gyors továbbítását segítette. De a postai szolgáltatás része volt az állami hivatalnokok utaztatása is. Erre a célra Hadrianus császár óta lovasfogatokat is alkalmaztak. Az állami posta (cursus.publicus) gondolatát Rómában Julius Caesar vetette fel, de megszervezése Augustus császár névéhez kapcsolható. A fontos tisztségeket betöltő férfiak rabszolgákat vagy futárokat bíztak meg a küldemények kézbesítésével. Az üzletemberek, az állami jövedelmeket bérlő pub- licanusok, esetleg a különböző tartományokban működő alkalmazottaik állandó futárszolgálatot tartottak fenn. Augustus császár utasítására alakították ki a közutak mentén az állomáshelyeket: egy-egy statio között mintegy 8-12 kin volt a távolság. Itt lovakat lehetett váltani, sőt egyik-másik állomáshely vendégfogatóként is szolgált. Kezdetben a környező települések viselték a postai szolgáltatás anyagi terheit, állami intézménnyé Hadrianus császár idejében vált. Az állami posta szolgáltatásait magánszemélyek csak különleges engedély birtokában vehették igénybe. Az állami postát azonban nem a Római Birodalomban találták fel és szervezték meg. Kürosz perzsa király már Kr. e. a 6. században létrehozta az állami futárszolgálatot. Hogy a küldemények a lehető leggyorsabban eljussanak az egyes tartományokba, számos útvonalat építettek. A krónikások szinte csodaként emlegették az Efezoszt Szuzával, a birodalom központjával összekötő több mint 2400 km hosszú, simára kövezett utat, amely az Eufrátesz és a Tigris folyót is átszelte. A középkori Európában ismét csak a magánszemélyeknek kellett gondoskodniuk a küldemények célba juttatásáról. A királyi rendeleteket is lovasfutárok kézbesítették, de a legnagyobb „postai forgalmat” az egyes kolostorok bonyolították le. Magyarországon már az Árpádházi királyok idejében működött egyfajta futárposta. I. László törvényt is hozott a futárok ellátásáról és biztonságának védelméről. Eszerint: aki testileg bántalmazza Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek is volt gondja a postára. a futárt, 55 pénzt, aki visszatartja, 10 pénzt köteles fizetni. Mátyás király utasítására Bécs bevétele (1485) után a város és Buda között rendszeres kocsijáratot hoztak létre, amely már magánleveket is szállított. A mohácsi csatát követő évben, 1527-ben I. Habsburg Fer- dinánd császár a postai szolgáltatások terén már tapasztalatokkal rendelkező Taxis családot bízta meg, hogy Bécs és Buda között postakocsikat járasson. Ezek a fogatok hivatalos küldeményeket szállítottak, s magyarországi végállomásuk a hadi helyzettől függően hol Buda, hol Komárom, hol Győr, hol pedig Pozsony volt. A háborús viszonyok azonban nemigen kedveztek ennek a vállalkozásnak, ezért a Taxis família lemondott jogairól, így a császár 1558. október 1-jei hatállyal Paar Péter pozsonyi postamestert bízta meg a szolgálat működtetésével. Akkoriban már magánküldeményeket is szállíthattak a postakocsik. Paar Péter két postavonalat hozott létre, az egyik Ausztriából Komáromig vezetett, a másik Pozsonyt és Kassát kötötte össze. A postásokat nemcsak a portyázó törökök fenyegették, hanem az a veszély is, hogy fény derülhet titkos tevékenységükre. A postai alkalmazottak ugyanis kémkedtek is, s ezt a császárral nem rokonszenvező magyar főurak rossznéven vették. Amikor Bocskai István 1604-ben elfoglalta a Felvidéket, egyik első teendője volt a Habsburgokat szolgáló postások körmére nézni. De Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek is volt gondja a postára; amikor 1621-ben békét kötött a Habsburgokkal, a szerződésben kikötötte, hogy a magyarországi posta- szolgálatot idegenek nem működtethetik. így került 1622-ben a magyar posta élére Bornemisza István és Andaházi Lőrinc. Amikor a törököt kiűzték az országból, a bécsi udvar ismét a német Paar családot bízta meg a magyarországi, sőt az erdélyi posta irányításával. A XVIII. században aztán igazi német alapossággal az egész országra kiterjedően megszerezték a postai szolgálatot. 1750-től kezdve már kizárólag a feladó fizette a díjat, korábban a címzettel fele-fele arányban osztozott ezen. Az első magyar postabélyegzés 1752. április 13-ról ismert: a postamester Debrecenben ütötte rá a küldeményre. Az általánosan elfogadott nézet szerint a postabélyeg születésnapjának 1840. május 1-jét kell tekinteni; ekkor került ugyanis forgalomba Angliában a „Penny Black” néven ismertté vált bélyeg, amely az ifjú Viktória királynőt ábrázolta. Nevét a névértékéről és színéről kapta. A postabélyeg öüetgazdájaként Rowland Hillt (1795 -1879) emlegetik, aki falusi tanítóból lett főtisztviselő és egész életében különböző újításokon törte a fejét. Felfigyelt arra, hogy a levelek és egyéb postai küldemények továbbítása lassú és körülményes, ami a posta rossz anyagi helyzetével volt magyarázható. A címzettek sokszor nem tudtak vagy nem akartak a küldeményért fizetni. Hill ezért már 1823-ban kidolgozta a posta reformjának tervét, de több mint másfél évtizedig kellett várnia a sikerre. 1837-ben közreadott egy kis füzetet A postai reform, jelentősége és alkalmazása a gyakorlati életben címmel, s ebben azt javasolta, hogy egységesítsék a díjszabást, töröljék el a különböző kiváltságokat, vezessék be az egypennys illetéket a fél unciánál nem nehezebb leveleknél. A leglényegesebb javaslata a következő volt: a korábbi gyakorlattól eltérően a feladó fizesse az illetéket, úgy, hogy „a levélre felragaszt egy kis papírszeletkét, amelynek másik oldalára a posta- hivatal bélyegzője kerül rá”. A rendeltetési helyet és az országon belüli távolságot figyelmen kívül hagyó illeték azonban csak Angliában és néhány más európai országban számított újdonságnak. Báthori István, aki élete utolsó évtizedében lengyel király volt 1583-ban rendeletben írta elő, hogy az egész országban 4 garast kell fizetni a postai úton elküldött magánlevelekért. De ha jobban belegondolunk, akkor a bélyeg ötlete sem Hill fejében született meg. Igaz, ő ezt soha nem is állította, sőt elismerte, hogy az ödetet egy bizonyos Charles Knight nevű újságíró sugallta neki, aki újságokat és folyóiratokat szeretett volna úgy postázni, hogy az erre a célra megfelelő borítékra egy penny értékű postabélyegzést préseltek volna. Másokat is emlegetnek a postabélyeg feltalálójaként. Az egyikük egy jobb sorsra méltó szlovén mérnök volt: Lovrenc Kosir (1804- 1879), aki már 1835-ben javasolta a bécsi udvarnak a levélbélyeg bevezetését. Később röpiratok útján igyekezett bizonyítani elsőségét, sőt az 1874-es első nemzetközi postai kongresszus részvevőit is felszólította, ismerjék el: ő volt a bélyeg szülőatyja. Erre természetesen senki sem mutatott hajlandóságot, hiszen a bélyegek árusítása és a postai díjszabások behajtása jelentős bevételekhez juttatta az államkasszát. A derék szlovén mérnök hoppon maradt, emlékét csupán a jugoszláv posta egy bélyegsorozata őrizte meg, míg Rowland Hillnek London központjában szobrot emeltek, és amikor 1879. augusztus 27-én elhunyt, hamvait a Westminstert apátságban, James Watt földi maradványai közvetlen szomszédságában helyezték örök nyugalomra. Csupán a teljesség kedvéért említjük: Párizsban már A Magyar Királyi Posta bélyege 1923-ból 1653-ban illetékkel ellátott küldeményeket helyezhettek el a városban felállított postaládákban. A leveleket papírszalaggal tekerték körül, ennek névértéke egy sou volt, s a királyi „postaminiszter” címerpecsétjét is ráütötték, amely mellett a következő felirat volt olvasható: „Az illeték 1653 ... napján kifizettetett”. Az első angol bélyegek még fogazatlanok voltak, így a postamestereknek ollóval kellett az egyes darabokat az ívből kivágniuk. Csak évekkel később, az 1850- es években kezdték a perforált szélű bélyegeket használni. Az első magyar bélyeg tervét Kossuth Lajos kérésére Than Mór készítette el 1848-ban, de a háborús viszonyok miatt kinyomtatására nem került sor, így aztán a szabadságharc bukása után 1850. június 1-én Magyarországon és Erdélyben is osztrák bélyegeket hoztak forgalomba, így az első, önálló magyar bélyegre 1867-ig kellett várni. Az igazi áttörést a postai szolgáltatások terén a telefon megjelenése hozta (H-ő) Az oldalt írta: Lacza Tihamér
