Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-09 / 232. szám, hétfő
Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 9; Szlovákia öt olimpiai érme közül hármat a Penrith-csatornán szereztek az olimpikonok: aranyat a Hochschorner testvérek, ezüstöt Michal Martinán, bronzot Juraj Minőik Nem tévesztettek célt a vadvízi evezősök A Hochschorner testvérek a pozsonyi ünneplésen (TA SR) Szlovákia sportolói öt éremmel tértek haza a nemrég befejeződött sydneyi nyári játékokról, ebből hármat a víziszlalomozók szereztek. Olimpiai bajnoki címet nyert C-2-ben a Pavol és Peter Hochschorner testvétpár, második lett C-l-ben Michal Martikán, és - nem kis meglepetésre - bronzérmet szerzett, ugyancsak C-l-ben Juraj Mincík. PETER SAJDÍK A Hochschorner fivérek Minőikkel együtt a Slávia UK klub neveltjei. Juraj Mincík 23 esztendős és Sydneyben érte el pályafutása legnagyobb sikerét, eddig mindössze egy Európa-bajnoki ezüstérme volt, amit idén az olaszországi Mezzanában harcolt ki. Pavol és Peter Hochschorner két évvel fiatalabb olimpiai bronzérmes kollégájánál, de az ikrek máris több sikerrel büszkélkedhetnek, mint Mincík. Tavaly és idén is megnyerték a Világ Kupát, kétszeres Euró- pa-bajnokok és most az olimpiai játékokról is van egy aranyérmük. A három fiatalembert egy személy köti össze: a Hochschorner fiúk édesapja, aki nemcsak szülőként, hanem edzőként is igyekszik a legtöbbet nyújtani fiainak. Juraj Minőiknek is ő a trénere. A három olimpiai érmessel beszélgettünk. Hogyan értékelitek az elért eredményt e néhány nap távlatából? Peter: Szerintem az emberek túlzásba viszik az ünneplést. Nem hiszem, hogy tényleg olyan nagy jelentősége van annak az aranyéremnek. Juraj: Nagyon boldog vagyok. Egy csomó munka van mögöttünk.. Téijünk vissza a versenyekhez. Azért az olimpia mégiscsak más, mint a VK vagy az Európa-bajnok- ság. Mennyire éreztétek tehernek a közvélemény elvárásait? Peter: Az egész idényre készültünk, a Világ Kupára és az Eb-re, Sydneyben csak azt szerettük volna igazolni, hogy az elért eredményeink nem a véletlennek köszönhetők. Eszünkbe sem jutott, hogy az olimpia valami miatt különlegesebb lesz, mint a többi verseny, még akkor sem, ha most először szerepeltünk az ötkarikás játékokon. Juraj: Hozzá kell tennem, én sohasem, az ellenfelekkel versenyzek, hanem elsősorban önmagámmal. Igyekszem a lehető legjobban evezni, és ha elégedett vagyok azzal, amit csináltam, számomra az már valami. Az olimpián mindkét hajó egyforma helyzetben leledzett az első kör után: C-2-ben a második volt a szlovák egység, C-l- ben Juraj Mincík az élen álló Es- tangnet mögött várta a folytatást. Aztán Hochschornerék nyertek, Juraj viszont bronzérmes lett. Juraj: A második menet előtt azt mondtam magamban: hibátlanul kell mennem, ennyi elég lesz. Tudtam, hogy Michal Martikán kockáztatni fog és megpróbálja elcsípni az első helyet. így is történt. A rajt előtt azonban nem akartam hallani, hányadik helyre került, csak saját magaammal törődtem. Ez jó taktikának bizonyult. A francia is, Michal is jobb volt nálam, a bronzérmet csodálatos eredménynek tartom. Pavol: Édesapám azt hangsúlyozta, hibátlanul kell mennünk, akkor le tudjuk győzni a francia párost. Az első körben pechünk volt, mert pont a rajtunk előtt kezdett fújni a szél. Ettől a kapuk össze-vissza lengtek, aminek az lett az eredménye, hogy az egyikhez hozzáértünk. A második fordulóban egyenlő feltételekkel vágott neki mindenki. Nem hibáztunk, és az időeredményünk is nagyon jól sikerült. Célba érkezésetek után voltak soron a legnagyobb ellenfelek. Akkor már tudtátok, érmetek lesz, csak a többieken múlott, milyen. Bíztatok benne, hogy követnek el hibát? Pavol: A franciák menetének a javát nem láttuk, csak az utolsó ötven méterüket. A partról azonban azt kiabálták nekünk, hogy már két hibapontot szereztek, ráadásul a cél előtt eltévesztettek egy kaput. Sokkolva éreztem magam. Nem akartam elhinni, hogy nyertünk. Juraj: Mit válaszoljak erre a kérőére? Senkinek nem kívánok rosszat, de mindnyájan sportolók vagyunk, gyakran csak abban bízhatunk, hogy a másik hibázik. Én is arra vártam, mikor ront el valamit a francia. Hiába. Aznap remek formát fogott ki. A küzdelmek előtt úgy határoztak a szervezők, hogy a selejtezőhöz képest módosítják a pályát, két kaput „töröltek”. Mennyire befolyásolta ez a lelki nyugalmatokat? Pavol: Tény, az auszik engedtek néhány gyengébb csapat tiltakozásának, s a módosítás után gyorsabb lett a pálya, a nézők számára látványosabb a verseny, változtak az időeredmények is. Nekünk ez nem okozott gondot, mert fizikailag jól fel voltunk készítve, az egyenes szakaszokon rá tudtunk verni egy-két másodpercet a többiekre. Úgyhogy számunkra kedvező volt a rendezők döntése. Juraj: Először attól tartottam, számomra vége a küzdelmeknek... Nekem a technikai képzettség az előnyöm, viszont lassúbb szoktam lenni a mezőny többi tagjához képest. A célba érkezés után annyira fáradt voltam, hogy végül örültem a pálya rövidségének. A C-2-ben Pavol ül elöl, ő fogja föl a szelet. Miért ez az alapállás? A testi felépítés következm- nénye? Peter: Igen, Pavol alacsonyabb mint én és a magasságához képest nehezebb, mint én. Más hajókban viszont éppen fordítva versenyeznek, úgyhogy általában a tapasztalat a mérvadó. A hajót az irányítja, aki hátul ül, rá több felelősség hárul. Mivel én hamarabb kezdtem el evezni, mint Pafo, édesapám, az edzőnk úgy döntött, hogy én ülök hátra. Juraj, rólad mindig azt mondták, a selejtezők embere vagy, ott akárkit le tudsz győzni, de a versenyen nem. Idén nem először cáfoltál rá erre az állításra. Juraj: Hát igen. Korábban lelkileg nem sikerült összeszednem magam a döntőkre. Aztán eljöttem eljöttem Pozsonyba, ahol Peter Hochschorner lett az edzőm, s tőle sokat tanultam. Azt hiszem, jól döntöttem. Milyen volt a hangulat a Penrith- csatornánál? Pavol: Fantasztikus, el sem tudom mondani, milyen csodálatos érzés volt együtt ünnepelni azzal a rengeteg emberrel. Peter: Ez a sportág nem vonz tömegeket, általában a parton szokott lézengeni néhány kíváncsiskodó. Itt azonban vagy százezer ember vonult ki megnézni a versenyt. A testvéremmel nem hallottuk egymás szavát, pedig megszoktuk, hogy menet közben odakiáltunk valamit a másiknak. Ilyet még nem láttam. Juraj: Nekem is hasonló élményeim vannak. Az emberek csodálatosan szurkoltak, nemcsak a hazaiakért, hanem mindenkiért. Most már sejtem, hogy érzik magukat azok a futballisták, akik telt ház előtt játszanak, mondjuk a barcelonai stadionban. Az olimpia után mi következik? Peter: Szívesen pihennénk már egyet, mert erre még nem volt lehetőségünk. A napokban egy rakás interjút adtunk, de apu már „fényesíti” a hajókat, hogy készülhessünk az új idényre. Juraj: Egy hetet már otthon töltöttem, de ott sem volt nyugalmam. Mivel nekem is Peter Hochschorner az edzőm, nem sok időm lesz lustálkodni. Ralf Schumacher, a BMW-Williams német pilótája 2002-ben harcba száll a Forma-1-es világbajnoki címért - addig még szorgalmasan gyakorol Két év múlva már bátyja nyomdokaiban szeretne járni ANDREJ MIKLÁNEK Három évvel ezelőtt mutatkozott be a Forma-l-ben, akkor még csak 22 esztendős volt. A német- országi Hurl-Hermuhlenben jött a világra 1975. június 30-án, állandó lakhelyéül azonban Monte- Carlót jelölte meg, mert nem szeretné adóra „költeni” keresete javát. A bátyla az ismertebb pilóta, de a BMW-Williams színeiben ő is szép eredményeket ért már el, bár saját bevallása szerint még két- három év kell hozzá, hogy csatlakozhasson az élmezőnyhöz. Ralf Schumacherről van szó. Hogy érezte magát a szezon kezdetekor, Melbourne után? Meglepődtem, mert egyikünk sem számított ilyen jó eredményre, mindenkit váratlanul ért a siker. A versenyzőket általában a motiváció hajtja, s a BMW-Williams pedig azzal vágott neki az idénynek, hogy valamelyik futamon dobogós helyen szeretné látni a pilótáját. Melbourne- ben ez máris sikerült. Akkor mi a helyzet ma, most mi motiválja Ralf Schumachert? Megmondom őszintén, nem vártunk dobogós helyezést. Tudom, hogy nagyon jó az autónk, és azt is, ha bírja a strapát, bárkivel felvehetjük a versenyt. Ennyi nekünk egyelőre elég. Nem lehet, hogy a csapat megsínylette ezt a szerény célkitűzést, amit ráadásul már az Ausztrál Nagydíjon sikerült teljesíteni? Nem hinném, a motiváció továbbra is az, mint minden istállónál: versenyről versenyre állandóan javulni, tovább fejleszteni a kocsit. Az ilyen értelemben vett motiváció továbbra is él a csapatban. Frank Williams azt mondta, Ralf Schumachernak nagyon sok türelemre lesz szüksége. Türelmes? Igyekszem úgy viselkedni. Eddig, ha bármi gond volt, sikerült megőriznem a nyugalmamat. Jó döntés volt tehát, hogy a BMW-hez igazolt? Elhatároztam, bizonyítani szeretnék a BMW-Williamsszel. Ez a döntés bizonyos áldozatokat követelt, de szívesen teszem, amit teszek, egy lépésemet sem bántam még meg. Milyen erőt képvisel a BMW-mo- tor? A teljesítményt és a súlyt illetően a Supertec szintjén van, a versenyzést illetően azonban túlszárnyalja a Supertecet. Nincs még egy olyan csapat, ahol annyi angol dolgozik, mint a Wil- liamsnél. Ugyanakkor néncs még egy olyan motorgyártó cég sem, ahol annyira ragaszkodnak a németekhez, mint a BMW-nél. Milyen az, amikor két ennyire eltérő kultúra találkozik egymással? Eleinte nem volt zökkenőmentes, mert általában különböző elképzelések ütköztek. Az angolok azt hiszik, gyorsabbak a bajoroknál. A bajorok pedig azt, oka gyorsabbak. És ki nyert? A többség belenyugodott, hogy ha mindenki elvégzi a maximumot, akkor a maga módján éppen elég gyors. Ehhez jött még egy osztrák szakember, Gerhard Berger. Vele milyen a viszonya? Nagyon fontos tagja a vezetőségnek. A kívülállók bizonyára nem annyira értik, milyen szerepe van a csapatnál. Igazából ő gondoskodik arról, hogy a BMW állandóan sikeres legyen. Ön egyszer azt mondta, hogy az FW22-es modell a legjobb autó, amivel valaha versenyzett. Mitől olyan egyedülálló? Tényleg a legjobb, bár vannak gondok a stabilitással. A lényeg az, hogy egy hibát elég egyszer eltávolítani, többször nem merül fel. Ez az autó mindig úgy viselkedik, ahogy számítok rá. Ettől a legjobb. A tavalyi szezon után azért nem gondolt erre, ugye? Bíztam a szerelőkben, de nem voltam biztos benne, hogy már idén képesek lesznek rá. Azért a téli tesztelések alatt Ön sem számítolt ekkora sikerre. Mi változott azóta? Tavaly szeptemberben elvégeztünk egy próbát, amely során technikai megoldást teszteltünk. Hamar észrevettem, másfelé kellene kísérleteznünk, de a szeptember már elég késő volt ahhoz, hogy teljesen új autót fejlesszünk ki. Később csak egy-két „csavart” kellett kicserélnünk, s két hét elég volt ahhoz, hogy az FW22 készen álljon. El tudja képzelni, hogy a BMW olyan szerepet töltsön be a Willi- amsnél, mint a Renault a Benet- tonnál? Persze, még akkor is, ha Frank és Patrick már nem lesz fiatalabb. Véleményem szerint azonban erre a közeljövőben nem fog sor kerülni, mert abból a valakinek hátránya származhatna. Ezek a vüágcégek, amelyek Forma-l-et támogatják, a bevétel miatt vannak itt. Ha valami veszélyeztetné a pénzüket, azonnal kiszállnának. A Forma-l-nek meg kell őriznie függetlenségét, a szponzorok csak maradjanak a háttérben. Mi nem igazodhatunk a mecénásokhoz. Milyen érzés 25 évesen sztárnak lenni egy csapatban? Igaz, hogy elég fiatalon kerültem a BMW-hez, de nekem ezzel nincs gondom. Nem a kor számít. Az angol újságírók többször is azt mondták, nem fogja bírni a versengést Jenson Buttonnal. Nem tudom megítélni, Jenson mennyire jó pilóta. Szerintem nem rossz, van esélye, hogy egy nap tényleg a legjobb legyen. Arra, hogy engem is legyőzzön, még egy kicsit várni kell. Nem szokott előfordulni, hogy a tesztelések során félrevezetik a másikat? Egyáltalán nem. Ahhoz, hogy mindketten teljesítsük a célkitűzéseinket, elkerülhetetlen a rivalizálás. De nem szoktunk direkt kitolni egymással. Mit gondol, ki lesz a világbajnok? A Ferrari. Kezdettől fogva az élen áll, erre már rég nem volt példa. Látszik azonban, hogy néha nem bírják elviselni a rájuk nehezedő nyomást. Van Barrichellonak egy pici kis esélye is érvényesülni az Ön bátyja mellett? Nincs. Egy kicsi sem? Még akkor sem lenne, ha ugyanolyan jó versenyző lenne, mint Michael, aki öt év alatt páratlan elismerést vívott ki a csapatban. És milyenek Ralf Schumacher esélyei a Forma-l-ben? A következő szezon felénél szerintem ott lehetek a legjobbak közt, 2002-től pedig komolyan harcba szeretnék szállni a világbajnoki címért. Tehát 2003-ban Ralf Schumacher áll majd a képzeletbeli dobogó tetején? Úgy van. Remélem, hogy így lesz. Ralf Schumacher a Japán Nagydijon kénytelen volt feladni a versenyt. Szuzukában Gerhard Berger tanácsai sem segítettek. (MN&P)
