Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)

2000-10-07 / 231. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 7. VENDÉGKOMMENTÁR Percről percre Nincs hálátlanabb dolog, mint napilapba kommentárt írni egy olyan eseményről, amely percről percre változik, és lehet, hogy már a tördeléskor elveszítette aktualitását. De mégsem lehet nem Jugoszláviáról írni! Belgrádban csütörtökön dél­után, este gyakorlati­lag gyorsabban zaj­lottak az események, mint bő tíz évvel ez­előtt a közép-kelet- európai rendszervál­táskor Romániában, de említhetnénk a berlini fal ledöntését is. Amikor több szá­zezer ember gyűlik össze a fővárosban, nyilvánvaló, hogy nem mennek haza dolguk végezeüenül. Márpedig a „dolguk” a hatalom megdöntése volt. Nem véletlen, hogy a Milosevics-rezsim meg­próbálta megakadályozni, hogy az emberek vidékről eljussanak a fővárosba, Szabadkán például általános karbantartásra rendel­ték be az autóbuszokat. A „trükk” nem jött be, már semmi Forró Evelyn sem akadályozhatta meg, hogy a tömeg elsöpörje Milosevics rend­szerét. Az ottani tanulságok összegzése talán még korai len­ne, nem lehet viszont említés nélkül hagyni az ittenieket. Or­bán Viktor miniszterelnököt Pá­rizsban érte a hír, és első meg­nyilvánulása az volt, kérte a francia kormányfőt, fordítsanak figyelmet a vajdasági magyarok­ra is. Ez önmagában rendjén len­ne, ha nem csak ebből állt volna a nyilatkozat. A ma­gyar kormányfő azt elfelejtette megemlí­teni, hogy Magyaror­szágnak érdekében áll a Balkán stabilizá­lása, az, hogy a szomszédságában egy demokratikus rendszer működjék, hogy mi a demokra­tikus változásokat tá­mogatjuk, és egyálta­lán üdvözölje a tör­ténteket. Eközben Demeter Ervin titkosszolgálati miniszter azt találta mondani az egyik televízióban, hogy Ma­gyarországot nem érintik a tör­téntek. Remélem, Demeter tér­képet kap karácsonyra. A szerző a Magyar Hírlap mun­katársa KOMMENTÁR Alagsori etűdök BUCHLOVICS PÉTER Az ember méla undorral ismételgeti magában az ócska közhelyet: Szlovákiában ez már csak így van, és legszívesebben becsukná a fülét, szemét, csak ne hallja a szánalmasan rögtönzőket, a 12 után 5 perccel fontoskodókat. Azt gondolom, Meciar újgazdagjait sosem fogják megbüntetni istenigazából. Persze, nem azért, mert müliárdosok, ha­nem az adócsalások, pénzmosások, monopolhelyzettel való vissza­élés, zsarolás, jogtalan előnyszerzés miatt. Mindezekre ugyanis talán maga Scherlock Holmes sem találna bizonyítékokat. Az exvasműfő- nök simán és vigyorogva hazatér és cinikusan röhöghet mindenki ké­pébe, mert lehet, hogy gazember, de nem hülye. Csupán egy műem- lékházacskáért cseszegetik, az adócsalások ügyében vizsgálódnak ugyan, de nem hiszen, hogy találnának ellene terhelő bizonyítékot. S ha mégis, akkor majd előveszi a kardiogramját. Vagy itt van a pénz­mosást megakadályozó törvénytervezet. Ján Langos és a minisztéri­um azon veszekedtek eddig, hogy kit illet a szerzőség dicsősége. A parlament a kormányváltozatot hagyta jóvá csütörtökön úgy, hogy Langos számos javaslata belekerült. Pittner belügyminiszter már hó­napokkal ezelőtt, azt nyilatkozta: nemzetközi rendőrségi és hírszerzé­si forrásokból úgy értesült, az orosz maffia és Kelet-Európa adócsalói szlovákiai bankokban mossák tisztára pénzüket. Ehhez képest érde­kes, hogy a kormány törvényjavaslata Langoséhoz viszonyítva el­nézőbb: a jogi személyek, kereskedelmi intézmények, cégek bejelen­tési kötelezettségét a kormánytervezet csak 100 ezer korona felett kémé. Végül a bemutatóra szóló bankkönyveket sem szüntették meg, csak a névtelenségüket, jövő januárjától. A pénzügyminisztérium má­ris attól fél, hogy az új törvény miatt rengeteg pénzt visznek ki kül­földre. Csak nem az áll a háttérben, hogy mindegy kitől származik a pénz, csak legyen? Vagy mit szóljunk az igazságügy-miniszter szánal­mas rögtönzéseihez a Cernák-ügyben, amelyeket Dzurinda miniszter- elnök populista ígéretekkel még meg is fejelt. Mit szóljunk az eltűnt Lexához? Langos említett törvénytervezetében végső megoldásként a jogtalanul szerzett vagyon konfiskálását jelölte meg. Ez lenne a végső megoldás? Lorenc volt StB-főnök pedig vigyorog. Abszurditánban minden lehetséges. Az egyszerű halandónak pedig megkeseredik a szájában ez az egész hazug demokráciapótlék. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002248, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaéik-kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit-értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332,59233200,59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováéska 28,095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok tetjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges ..Kézirat oka: nem érzünk meg és nem küldünk vissza. ' E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ PRAVDA A lapnak nyilatkozott Frantisek Tondra. A Szlovák Püspöki Konfe­rencia (KbS) elnöke elmondta, nemrég elhangzott kijelentésével, hogy sem ő, sem a kassai püspök nem mennek el a népszavazásra, nem akarja közvetlenül befolyásolni a hívőket, mert az egyháznak nem szabad politizálnia. Ettől függetle­nül véleménye az, hogy ennek a kormánynak négy évig kell marad­nia. Szomorúnak tartja, hogy az aláírandó vatikáni szerződés ilyen komoly vitát váltott ki a kormányko­alíción belül. Úgy érzi, a szerződés­sel a katolikus egyház nem lett előnyben részesítve a többi egyház­zal kapcsolatban, nekik is joguk Van szerződést komi az állammal. Ján Camogursky igazságügyminiszter szavaira reagálva, aki nemrég ko­molyan támadta a homoszexuáliso­kat, Tondra elmondta, az egyház természetesen nem támogatja a ho- moszexualitást, mivel ez egyér­telműen természetellenes. 12 sorsfordító nap Belgrádban Szeptember 24-től október 5- ig tartott, amíg a választástól Jugoszlávia eljutott addig, hogy Szlobodan Milosevics hatalma összeomlott Belg­rádban. Tizenkét nap, amely megrengette Jugoszláviát: MTI-PANORÁMA Szeptember 24. A Jugoszláv Köz­társaságban - Szerbia és Monte­negró - először választanak köz­vetlenül szövetségi elnököt (Mon­tenegró bojkottálja a választást). Szeptember 25. Vojiszlav Kostuni­ca hívei saját választási megfigyelő­ik jelentése alapján bejelentik, Kos­tunica győzött az elnökválasztáson. Szeptember 26. A választási bi­zottság olyan adatokat tesz közzé, amelyek szerint Kostunica ugyan 48 százalékos eredménnyel vég­zett, de nem érte el az abszolút többséget, és ezért második fordu­lóra van szükség. Az ellenzék nem ismeri el a választási bizottság ada­tainak hitelességét, és Milosevics távozását követeli. Szeptember 27. Kétszázezer em­ber tüntet Belgrádban az ellenzék választási győzelmének érvényesí­tését követelve, minden idők legna­gyobb Milosevics elleni tömegmeg­mozdulásán. Szeptember 28. Milosevics beje­lenti, hogy részt vesz az október 8-i második fordulón, az ellenzék álta­lános sztrájkot helyez kilátásba. Szeptember 29. Tízezrek vesznek részt országszerte az ellenzék felhí­vására rendezett tiltakozó megmoz­dulásokban. Sztrájkokra, útelzárá­sokra kerül sor, bezáiják az üzlete­ket, mozikat, bányák állnak le. Szeptember 30. Milosevics eluta­sítja az orosz közvetítési ajánlatot, és kijelenti: „Mi jugoszlávok ma­gunk fogunk dönteni sorsunkról.” Október 1. Az éljenző tömeg bátorí­tásával 70 teherautó lezárja Csa- csaknál az egyik főutat, miközben az ellenzék fokozza kampányát a sztrájk általánossá tételére. Október 2. Szlobodan Milosevics beszédében a Nyugat bábjainak nevezi ellenfeléit, az országban erősödik a tiltakozás. Október 3. A kormány elrendeli a sztrájk vezetőinek letartóztatását. Október 4. A rendőrség feladja azt a kísérletét, hogy megtörje a sztráj­kot a legfontosabb szénbányában. Jugoszlávia alkotmánybírósága ér­vényteleníti az elnökválasztás egyes eredményeit, és mint később közli, ezért az egész elnökválasztást meg kellene ismételni. Ez tovább fokozza az ellenzék elszántságát. Október 5. Belgrádban félmilliós tömeg tüntet, elfoglalja a parlamen­tet, a tévéállomásokat és a rendőr­ségi épületeket, a biztonsági erők el­tűnnek az utcákról. Kostunica beje­lenti a tömegnek, hogy ő az elnök, és összehívja a parlament ülését! Müosevics holléte ismeretlen. Október 6. A tömeg Belgrad utcáin hajnalig ünnepli a győzelmet. A hadsereg vezetői zárt ajtók mögött tanácskoznak. A koradélutáni órák­ban beiktatják az új elnököt, Voji­szlav Kostunicát. AZ EU ALAPFOKON Róma háború utáni Európa-politikája ONDREJCSÁK RÓBERT A második világháborúban elszen­vedett vereség döntő fordulatot eredményezett az olasz külpolitiká­ban. Róma feladta addigi nagyha­talmi külpolitikáját, a Földközi-ten­ger medencéjének meghódítására irányuló törekvéseit, és Nyugat-Eu- rópa, valamint az USA felé fordult. Olaszország kezdettől részt vett az európai integrációban: 1945. május 5-én ott volt az Európa Tanács tíz alapító tagja között, csakúgy, mint hat évvel később a Montánunió megalapításakor. Az utóbbi főható­ságának létrejöttét az akkori olasz külügyminiszter, Carlo Sforza úgy kommentálta, hogy létrejött „a mo­dem Európa történelmében első ko­moly nemzetek feletti szervezet”. Az ország miniszterelnöke, De Gas- peri komoly szerepet vállalt a Schu- man-terv megvalósításában, kor­mánya pedig kijelentette, Róma minden olyan javaslatot támogat, amely az európai egység elmélyíté­sét szorgalmazza. Olaszország erőteljesen támogatta az Európai Védelmi Közösség létrehozását, és De Gasperi 1952-ben személyesen is részt vett Párizsban az EVK- szerződés aláírásában. Az európai egység megteremtéséért folytatott munkája elismeréseként az olasz miniszterelnököt ugyanabban az évben Nagy Károly-díjjal tüntették ki. A második vüágháború végétől 1954-ig, De Gasperi haláláig teijedő időszak rendkívül sikeres szakasza volt az olasz külpolitikának. Olasz­ország legyőzött, fasiszta múltja mi­att kiközösített országból az európai integráció egyik élharcosává és a nyugat-európai országok egyenran­gú partnerévé vált. E korszak két meghatározó alakját, De Gasperit és Sforzát az integráció kezdeteinek meghatározó politikusaiként tart­ják számon, akiknek azóta sem volt megfelelő formátumú utódjuk Olaszországban. A rendkívül gyors gazdasági fejlődés („az olasz gazda­sági csoda”) tovább növelte az or­szág súlyát, ami - politikusainak si­kereivel együtt - azt eredményezte, hogy Olaszország Európa félperifé­riájáról az „Európai mag” felé köze­ledett. 1957-ben a Capitoliumon ír­ták alá a római szerződéseket, ame­lyek alapján megszületett az Eura- ton és az Európai Gazdasági Közös­ség. A színhely kiválasztása kifejez­te Olaszországnak az európai integ­ráció építésében játszott szerepét. A gazdasági erő és az integrációban betöltött olasz szerep ellenére Olaszország, bár a „nagyok” közé számították, nem vált meghatározó erővé Európában, mint Franciaor­szág vagy az NSZK. Ennek több oka ' van: az olaszok sokkal inkább a gaz­dasági növekedésre összpontosítot­tak, mint az ország politikai befo­lyásának növelésére. A háború után lemondtak a nagyhatalmi ambíci­ókról, de a rengeteg kormányváltás is akadályozta a következetes kül­politikát. Olaszország Európa-poli­tikájára ezért a többi ország által az integráció elmélyítésére tett javaslat támogatása volt jellemző, nem az önálló kezdeményezések. Az 1989- es közép- és kelet-európai változá­sok után az olasz külpolitika meg­próbált aktív szerepet vállalni a tér­ségben, de az ország belső gondjai miatt - a politikai rendszer össze­omlása, gazdasági nehézségek és a líra kilépése az EMS-ből - viszony­lag kevés eredménnyel. A Dini- és a Prodi-kormány gazdasági intézke­dései megteremtették a feltételeit, hogy az olasz líra 1996-ban vissza­térhessen az EMS-be, sőt az 1999. január 1-jén beindult EMU-ban va­ló részvételét is megalapozták. Az utóbbi időben számos jel arra utal, hogy Róma nem nézné jó szemmel a francia-német tengely befolyásá­nak esetleges növekedését, bár kér­déses, mennyire lenne képes ezt megakadályozni. A gazdasági e- redmények ellenére egyelőre nem valószínű, hogy Olaszország képes lesz hatékonyabb, méreteihez és lehetőségeihez mért Európa-politi­kát folytami. OLVASÓI LEVÉL Tankok helyett bankok A médiát korlátlanul uraló pénzha­talom minden erőlködése ellenére egyre több ember ismeri fel vüág- szerte, hogy nincs minden rendben a Nemzetközi Valutaalap és a Világ­bank ténykedése körül. Fejünk ugyan (túl) telített ismeretekkel, de életünk szomorú velejárója az egy­re hatalmasabb tudományos-tech­nikai fejlődés ellenére - vagy annak következményeként - az emberi ér­tékek rohamos, megállíthatatlan­nak tűnő devalválása. Az ezredvég­hez közeledve földünkön úgyszól­ván minden anyagi forrás felhasz­nálásának a joga multinacionális vállalatok kezébe került. Az általuk folyósított kölcsönök, kamatokkal megduzzasztva, megtéríthetetlenek sok ország számára, növelve ezzel a munkanélküliséget, nyomort nem csupán a fejlődő országokban, ha­nem Európa nyugati részében is. Sok esetben erőszakos módon érvé­nyesítik akaratukat, pedig már ré­gen bizonyított tény, hogy a terror a fasizmus lélekre ható eszköze, a fé­lelem, a tört gerincű engedelmes­ség immár minden szinten vüágmé- retű jelenséggé vált. Történtek ugyan erőtlen egyeztetések az el­lentétek áthidalására (legutóbb Prágában Václav Havel kezdemé­nyezte) az IMF és a Vüágbank kép­viselői meg az egységes vüágpiac ellenzői között, az ellentétek azon­ban kibékíthetetlennek tűnnek, ki­zárva ezzel a közös nevezőre jutás esélyét, tehát marad az egyre erősö­dő konfrontáció - beláthatatlan kö­vetkezményekkel. Avüágon felhal­mozott katonai potenciál mennyisé­ge és minősége miatt a totális had­viselés a Föld pusztulásával járna, ezért a vüág uzsorásai a jövőben tankok helyett bankokkal akaiják uralni sárgolyónkat, gyakorta fity- tyet hányva arra, hogy döntéseil&el emberek millióit juttatják a periféri­ára. Nem akarom statisztikai ada­tokkal fűszerezni mondandómat, de legyen figyelmeztető, hogy Se­attle, Washington és Prága utcáin is tüntető emberek ezrei tiltakoztak a globalizáció ellen. Egyre többen csúsznak le a felemelkedés minden esélye nélkül, a szoftverek és az in­ternet korában teljes nyomorban tengődik mintegy 1,2 milliárd em­ber, naponta hal éhen 32 ezer gyer­mek, tehát a jövő víziójának képe több mint sötét. Letűnt korok emlé­kei bizonyítják - számos civilizáció törmelékei és romjai hevernek sza­naszét a föld felszínén és mélyén -, hogy az ember mindeddig nem volt képes (és a jövőben sem lesz) ma- randadó vüágot építeni. Szabó Sándor Királyrév- Nálunk drága a repülőgép. Csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy légiszerencsétlenségben haljanak meg. (Peter Gossányi karikatúrája) KRONOLÓGIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom