Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)

2000-09-08 / 207. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 8. JEGYZET KÖZÖS a nevező? SIDÓ ÁRPÁD Meddig mehet el egy képvise­lő? Vajon mi lehet az a határ, amelynek áthágásakor a parla­menti kollégák pisztolytáská­jukhoz kapnának és botrányt kiáltanának? A kérdés koránt­sem költői: a mentelmi bizott­ság egyetlen szavazat híján utasította el a Vííazoslav Móric mentelmi jogának megvonásá­ra tett javaslatot, holott a tes­tületben létszámfölényben képviseltették magukat a koa­líciós honatyák. Jozef Krumpolec (SDSS-SDK) bizottsági alelnök úgy vélte, a többiekre bízza a kérdés meg­válaszolását, tartózkodott a szavazásnál, Marian Mesiarik (SOP) meg egyenesen a válo­gatott ocsmányságokat szóró Móric mellé állt. Felejtsük el, hogy az összes jelenlevő ellen­zéki képviselő Mesiarikhoz ha­sonlót tett, ők már csak párt­hovatartozásuk okán sem tud­hatják, mit cselekszenek, en­nél sokkal bosszantóbb, hogy a két kormánypárti tag „félre­szavazott”. Valószínűleg egyi­küket sem győzték meg az SNS-es gyűlöletrapper ellen felhozott vádak. Mert hiszen mi az nekik, ha Móric kijelenti a romák címére, hogy azok gyengeelméjűek és marhák, il­letve, hogy rezervátumban a helyük. Az sem izgatja őket különösebben, hogy a polgá­rok egyfajta jelzésként foghat­ják fel a képviselők durva üze­neteit, s ilyenkor akár gyilkos szándékkal baseballütőt is ra­gadhatnak. Ez utóbbiaknak hi­vatkozási alapul szolgál a tör­vényhozásban ülő Móric, vagy a párt másik fenegyereke, az uszítás bajnokaként számon tartott Ján Slota, és a szégyen- teljesen hosszú sort még foly­tathatnánk. Egy honatya az or­szág lakosainak létszámához viszonyítva mintegy 36 ezer la­kost képvisel elméletileg, gya­korlatilag meg arról szól a me­se, hogy a mentelmi bizottság - koalíciós segítséggel - védő­szárnyaival óvja Szlovákiát a külföld előtt lejárató jómada­rait. Ez, persze, jó esetben nem kell, hogy azt jelentse, a gyűlöletkeltés kormányszintre emelkedett, de egy s másra fel­hívhatja a figyelmet. Egyes ér­tesülések szerint a szociálde­mokraták (SDSS) és a Polgári Egyetértés Pártja (SOP) frigy­re készül. Csak remélhetjük, hogy az összeborulás közös nevezője nem gyökerezik a két tömörülést képviselő mentelmi bizottsági tagok szavazásával kifejezett állásfoglalásában. Reinlcarnált politikusok MADI GÉZA Kivétel az a politikus, aki hosszabb-rövidebb időn belül nem menne keresztül olyan át­változáson, amelynek következ­tében már pártbeli beosztottai sem ismernek rá. Azok, akik mindennap a közelében tartóz­kodnak: megfogalmazzák be­szédeit, összeállítják program­ját, emelgetik telefonjait, vagy testőrként kísérgetik. Közben érdekes eseménynek le­hetnek tanúi: ember politikussá való reinkarnálódását bámul­hatják meg tágra nyitott szem­mel és tátott szájjal. Ők azon­ban abban a szerencsés helyzet­ben vannak, hogy nekik a főnök részletekben adagolja az „újjá­születést”, viszont a választó- polgárral megtörténhet, ha­nyatt esik a meglepetéstől, ami­kor arról győzi meg régi favorit- ja, hogy bizony már nem az a zöldfülű politikus, akire valami­kor voksolt. Emberünk bizonyára megérte­né, ha a szavazólapjának urná­ba juttatása óta eltelt idő alatt ­enyhén szólva - ragadt volna egy-két kedvező tulajdonság a kiválasztott kezdőre. Mondjuk, ravaszság, talpraesettség, bátor­ság, becsületesség, segítőkész­ség. Csakhogy ami ragadt rá, az úgy eltakarja, hogy még fényes nappal sem lehet ráismerni ere­deti - ártatlan - énjére. Hagyta magát szellemileg reinkarná­lódni, hagyta magát, hogy azok, akik már átestek az átalakulá­son, magukhoz édesgessék, megvesztegessék; politikai part­nerei vagy ellenfelei rossz irányba vezessék, befolyásolják döntésit, cselekedeteit, gondo­latait, életének minden percét, minden óráját. Közben észre sem vette, milyen ravasz módon tették meg áldo­zatukká, aki vakon kiszolgálja . őket, jóllehet teljesen másokat kellett volna kiszolgálnia: mondjuk, a zöldfülű választó- polgárokat, akiknek köszön­hetően eljuthatott oda, ahova jutott. Ott, a magas tisztségek­ben azonban nem a pozitív tu­lajdonságok ragadtak rá, ha­nem megkezdődött politikai re- inkarnálódása. Sajnos, ebben az egyszerű polgár keze is ben­ne van. De hát ez a szlovákiai valóság. Egyelőre. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Taílósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002248, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Aiexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaéik- kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262,58238332,59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováéska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIÁ KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlaée, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com- Látogatásunk fő célja a tapasztalatszerzés. Sámánunk szerint társadalmi fejlődésünk következő szakaszát az önök országában tanulmányozhatjuk (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA A lapnak nyilatkozott Milan Hanzel. A főügyész elmondta, Gustáv Krajci ügyében nem lehet a jelenlegi jogi állapot alapján folytatni a nyomo­zást, ő egy esélyt látott volna, ha maga Krajci kéri az ügy befejezését, hogy tisztázhassa magát. Hanzel úgy értelmezi a legfelsőbb bíróság döntését, hogy Ivan Lexa ifjabb Ko­váé elrablásáért felelősségre vonha­tó, s az ügyészség be is terjeszti elle­ne a vádat. Ján Camogursky kije­lentését, hogy Lexa a legfelsőbb bí­róság utolsó döntése alapján nem büntethető, a miniszter magánvéle­ményének tartja. Mikulás Dzurinda ellenamnesztiájának, mellyel sem­missé nyilvánította Meciarét, addig volt értelme, amíg a legfelsőbb bíró­ság el nem ismerte, hogy az első amnesztia még mindig érvényes. A KDH javaslatát, mely szerint alkot­mányos törvénnyel kellene meg­szüntetni a Meciar-amnesztiát, elvi­leg elfogadhatónak tartja, de ez tel­jesen precedensértékű lenne. Szlovákia új közigazgatási felosztásának terve az utolsó csepp a pohárban, úgy antidemokratikus, ahogyan van Féldemokraták fogságában Tizenegy évvel az egypárt- rendszer bukása után jó len­ne végre tudatosítani, hogy nincs építő jellegű kritika, mint azt az elvtársak han­goztatták, azt erőltetve a sajtó „csahosaira”, hogy bí- rálgassanak ugyan, de ne ugassanak bele a lényeges dolgokba. KÖVESDI KÁROLY Úgy őrizzék a házat (a rendszert), hogy mindig tudják, ki a házigazda, s milyen hosszú a bot, amellyel az orrukra lehet koppintani. Ezek az elvtársak azt akarták (hatalmuk és főszerkesztőik révén el is érték), a publicisták úgy bíráljanak, hogy egyben a megoldást is tálalják a gondokra. Vagyis helyettük kínálják a modelleket, horribile dictu, együtt gondolkodjanak velük. Ez az agya­fúrt alibizmus szépen elejét vette minden merészségnek és kritiká­nak. Ugyan ki merte volna bírálni a rendszert? Akinek nem bírták az idegei, vette a kalapját, aki meg ug­rált, azt egyszer csak nem engedte be Piroska néni a redakcióba. Az MKP csúcsvezetése most a bőrén érezheti, hogy a sajtó felada­ta nem az együtt-töprengés, ha­nem a tájékoztatás és a számonké­rés. Erre a közössége iránti fe­lelősség jogosítja fel és kötelezi. A stratégia és a napi döntés ugyanak­kor a politikusoké, akiket ez a kö­zösség megválasztott. Amilyen ké­nyelmes helyzetben volt ‘89 után a három szlovákiai magyar párt, olyan kutyaszorítóba került a kor­mányban levő egyetlen, az MKP. Az újságírók, publicisták, a közgon­dolkodás formálói és a választópol­gárok - ez szolgáljon politikusaink védelmére - ugyanis egyre türel­metlenebbekké váltak: a szlovákiai magyarság minden kínját, baját most egyszerre akarják számon kérni rajtuk. Hangozhat önkritika­ként is, de tény, hogy az MKP, külö­nösen az elmúlt hetekben, nem sok jó szót kapott a sajtótól. A magyar sajtó és a magyar politizálás közti viszony elmérgesedése senkinek sem érdeke. A türelmetlenség ugyanakkor érthető, hiszen a lé­nyeg, a szlovákiai magyarság alap­vető érdekei szempontjából édes­kevés az a kézzelfogható ered­mény, amit az MKP-nak sikerült el­érnie az elmúlt két esztendőben. A legnagyobbat kétségtelenül: Szlo­vákiában valamelyest konszolidál­tabb viszonyok uralkodnak, az or­szág pozícióba került az euro- és az atlanti struktúrák felé, nem kis mértékben a magyar képviselet­nek, s nem utolsó sorban a szép ígéreteknek köszönhetően, ame­lyeket a rossz, diszkriminatív tör­vények meghozatala után tettek az asztalra a szlovák nem demokraták és féldemokraták. Illik megbecsül­ni ezt az erkölcsi sikert, de nem szabad felbecsülni, s azt hinni, ke­zünkben az ország sorsa. Még ha pillanatnyilag úgy látszik is. Mert amikor a demokrácia intézmény­rendszereiről, sorsáról kell dönte­Az ország pozícióba ke­rült, nagy mértékben az MKP-nak köszönhetően. ni, a majdnem demokraták csődöt mondanak. Egy példát említenék csupán, érintőlegesen válaszolva Bugár Béla pártelnök cikkére, amelyben párbeszédre szólít fel mindenkit, aki felelősséget érez kö­zös dolgaink iránt. Az MKP vezeté­se pozitívumként értékeli, hogy ki­alakult a szerény kulturális támo­gatás rendszere. Valóban dicsére­tes, hogy Knazko miniszter (akinek féldemokrataságával Bugárék ép­púgy tisztában vannak, mint azok az újságírók, akiknek az emlékeze­te még visszanyúlik a kilencvenes évek elejére, amikor Havel elnök tanácsadója volt), szóval, hogy az ő tárcája - nagyrészt a magyar erőfeszítéseknek köszönhetően - legalább a töredékét juttatja an­nak, ami alanyi jogon járna, ám másik kezével igazi féldemokrata módon vissza is veszi azt. Könyvek, lapok, kulturális rendezvények jut­nak állami támogatáshoz (s hol van ez még az intézményi rend­szertől?), ám a miniszter úr a rosszízű nyelvtörvény érvényesíté­sével kacérkodik. Magyarán: az alapfilozófiáját kérdőjelezi meg az egész kialakult rendszernek; a fel­építmény marad, de az alapot igyekszik kicsákányozni alóla. Ilyen miniszterrel egy kormányban ülni (hogy Koncost és másokat ne is említsünk) nem kis katarzis. E kis példa azonban eltörpül a kardi­nális kérdés mellett. Szlovákia új közigazgatási felosztásának terve az utolsó csepp a pohárban. Úgy antidemokratikus, ahogyan van, logikátlan és ellentmond minden nemzetközi egyezménynek, bele­értve azokat is, amelyeket Szlová­kia aláírt. A jelenlegi féldemokrata kormány zöme polgári elveket szajkóz a közigazgatásban, de nemzeti elvet az alkotmány módo­sításában. A megyerendszer polgá­ri lesz, az alkotmány nemzeti. Aho­gyan éppen megfelel. Kilóg ám a lóláb! Aki nem választási ciklusok- ban méri a politikát (pláne a törté­nelmet), az világosan látja, hogy Szlovákiában egy évtizede hinta- politika folyik. Négy évig a nem de­mokraták hozzák a súlyosan diszk­riminatív törvényeket, majd a fél­demokraták viszik tovább a zász­lót, mert egyszerűen nem merik el­hajítani. Egy lépés előre, kettő hát­ra, csak valahogy mindig a mi rová­sunkra. Miközben azon meditá­lunk, van-e erkölcsi jogunk felborí­tani a féldemokrácia törékeny edé­nyét, s hebehurgya lépésünkkel visszahozni a még rosszabbat. Le­het, hogy tévedek, de senki nem vár el Bugáréktól Esterházy János- féle betyáros kiállást, hiszen más a kor, mások a körülmények. A hely­zet azonban Szlovákia szempontjá­ból legalábbis kínos, az MKP szem­pontjából pedig tarthatatlan. Talán túlzás, de az ilyen helyzetek­ben mutatkozik meg a demokrati­kus Európa otromba alibizmusa: a Trianon utáni magyarsággal akar­ják végrehajtatni az utódállamok erkölcsi megmentését; azzal, hogy kisebbségi jogok majdnem betartá­sára kötelezik az országokat, a nyolc évtizede elszakított szlovákiai és az erdélyi magyarok nyakába is varrják a felelősséget a nem általuk választott hazájuk demokráciájá­ért. Nem biztos, hogy ehhez asszisztálnunk kell. Illetve boldo­gan, ha megvan a készség a többség oldalán. A jelenlegi ódzkodást látva azonban a szlovákiai magyar politi­zálás azzal segíti legjobban a szlo­vákiai demokrácia kialakulását, ha hagyja, hogy a belső felismeréstől vagy a környező jószándékú kény­szer hatására forrja ki magát. Ha az ösztönzés nem segít, nincs miről beszélni. Az MKP nem fog demok­ratákat csinálni a féldemokraták­ból, ha ők maguk nem óhajtják fel­ismerni a demokrácia játékszabá­lyait, mibenlétét, lényegét. Minden egyéb pillanatnyi előny - s termé­szetesen nem a képviselők fizetésé­re gondolok, mert számukra anya­gilag valóban mindegy, ellenzék­ben vagy féldemokrata oldalon ül­nek - csak elodázza a folyamatot és elnyújtja agóniánkat. Ebből a szem­pontból részletkérdés (bár a kor­mányba lépés kérdőjelét veti fel), hogy a szlovákiai magyar választók a regionális érdekképviseletet bíz- ták-e képviselőikre két éve, vagy az ország sorsának alakításában való részvételt. Vagy mindkettőt - de a prioritás nem kétséges. A magyar kormánytagok és képviselők dilem­máját ezen a ponton azonban egy percig sem becsülném le, és őszin­tén szólva nem szívesen lennék a helyükben. Mindazonáltal - mert az ördög a részletekben lakozik - talán való­ban ki kellene várni a közigazga­tási törvény megszületését, mert ettől függ majd, hogy visszakerül­nek-e a községekhez az iskolák, a befizetett adók nagyobbik része és egy sor életbevágóan fontos döntéshozatal lehetősége. Ha vi­szont képviselőink már most sej­tik, vagy ne adj’ Isten, tudják, hogy a kompetenciák átadása is csak amolyan féldemokrata „kompromisszum” lesz, akkor va­lóban nem marad más, mint - an­golosan. De a főkapun. OLVASÓI LEVÉL Hátráltatás tárgyalásokkal Az 1945-ben meghozott benesi dekrétumok alapján bűnösök let­tünk a nem kevésbé bűnös bün­tetők által, bűnhődnünk kellett, sőt vezekelnünk bűntelenül. Mind a mai napig nincs bocsánatkérés. Az 1998-as győztes „demokraták” úgy vették be a kormányba az MKP-t, ha lemond a benesi dekré­tumok revíziójáról, az autonómiá­ról. Nem kapta meg a mezőgazda- sági tárcát, a nevesítetlen földek helyi kezeltetését, hátrányosan megkülönböztetik a magyar kultú­ra támogatását, a délvidéki mezőgazdaságot. Az új alkotmány­ban továbbra sem akarnak egyen- rangúsítani bennünket. Mindezt idáig következmények nélkül meg­tehette az SDK, az SDL és az SOP. Addig-addig tárgyalgattak, amíg az MKP meg nem hátrált. Onarcul- köpősdit akarnak vezető politiku­sainktól vélt önös érdekekből min­dannyiunk kárára. Az MKP leg­újabb jogos követelése a terület- rendezéssel kapcsolatos. Ismét fel akarnak bennünket darabolni az oszd meg és uralkodj elv alapján. Nem akarják, hogy a déli járások Komárom megyébe tartozzanak, amelyben többségben lennének a magyarok, pedig a megye kialakí­tásához minden követelmény adott. A nagy baj azonban az, hogy mi, magyarok vagyunk, és Szlová­kia egyenjogú polgárai akarunk lenni. Az eddigi tárgyalásokon el­ért kompromisszumokkal a nesze semmi, fogd meg jól gyakorlat vált be. Falhoz állították az MKP-t. Ha mindez a rossz eltűretik, milyen szerepe van az MKP-nak a szlovák kormányban? Csak bólogassanak mindenre, mert csakis a kormány­pártok mondhatják meg, mi jó ne­künk, elvégre követeléseinket le­szavaztathatják? Legyen az MKP továbbra is a koalíció díszbokrétá­ja a külföld számára? Ki kell már végre mondani, hogy nem, mert csordultig telt a pohár. Jogos köve­teléseink kis jóindulattal teljesít­hetők. Hagyjanak fel végre a gya- núsítgatásokkal! Ellenkező eset­ben nincs értelme támogatni ezt a velünk szemben bizalmatlankodó koalíciót. A szlovák szűklátókörű politikai elit nem tudatosítja, hogy az elégedetlen magyarok kiválása a kormányból nagyon megnehezíti a felvételt a NATO-ba és az EU-ba is, aminek súlyos következményei lehetnek mindannyiunk számára. Kovács János Komárom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom