Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)

2000-09-07 / 206. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 7. Panoráma Szakmai zsűri döntött A Waczalc Szálló a legjobb London. A Waczak Szálló a legjobb, de nem a hotelek, hanem a brit té­véműsorok közül a szigetország szakmai zsűrije szerint. Az 1975- ben debütált - Magyarországon is vetített vígjátéksorozatból 12 rész készült. A 2. helyen a Cathy hazatér című dráma végzett. A Magyaror­szágon ugyancsak vetített abszurd humorú Monty Python repülő cir­kusza című sorozat az 5. helyet kap­ta. A magyar közönségnek szintén nem ismeretlen Fekete Vipera soro­zatból a 4. „adag” a 16. lett a húszas toplistán. Főszereplője a Mr. Beán­ként világsztárrá emelkedett Rowan Atkinson. (PAN) Új kedvencek Minidisznó a szobában München. Leguánok, kígyók és va- dászmenyétek mellett új egzotikus háziállatuk van a németeknek: a szobadisznó, avagy bonsaisertés. Zoológusok szerint jelenleg már mintegy száz minidisznót tartanak német lakásokban. Az új kedvencek mindössze 30-40 centi hosszúra nőnek meg, magasságuk legfeljebb 15 centi. Jörg Styrie müncheni ag­rárszakértő perverznek nevezte az ölebdisznók háziállatként tartását és „állatkínzásnak” minősítette azt. A sertések természetüknél fogva szeretnek túrni, lakásban azonban nem tehetik azt. Ezért, még ha ter­metre kicsinyek is, nem valók lakás­ba. (PAN) (CTK/AP) Vaskos kötetek Pekingben Sok színész szívesen vállal hosszabb-rövidebb időre politikai szerepet, pedig nélkülük is van elég színészkedés Művészek a parlamentben Budapest. Ronald Reagan, az amerikai westernfilmek egy­kori főhőse államelnökségig vitte az Egyesült Államok­ban, de a magyar színészek között is sokan vállaltak ide- ig-óráig politikai szerepet. MTI-PRESS Választások közeledtével a pártok világszerte előszeretettel keresik meg a népszerű művészeket, hogy ugyan már, a színeikben indulja­nak el a nagy megmérettetésen. A magyar politikai életben, 1945 után, három ismert színész buk­kant fel. Major Tamásról, Gobbi Hildáról, Várkonyi Zoltánról köz­tudott volt, hogy baloldali ér- zelműek, s ezt az illegalitás évei­ben sem titkolták. Később csak­nem minden választás után beke­rült néhány színész a parlament­be. Az egypártrendszerben Major Tamás, Horváth Teri, Avar István, Ladányi Ferenc, Kállai Ferenc ült hosszabb-rövidebb ideig a T. Ház padsorában. A felsoroltakat az am­bíciójuk vitte az Országházba. Makláry Zoltánnak viszont esze ágában sem volt politizálni, mégis bekerült. A Madách Színházban volt a jelölőgyűlés, ahol a kollégák ajánlották honatyának a kitűnő színészt. Makláry Zoltán így vála­szolt a bizalomra: „Soha nem ad­tam vissza szerepet, de nem is kér­tem. Most sem kértem, hogy rám szavazzatok. De ha már kijelölte­tek erre a szerepre, nem adom vissza.” Később a Nemzeti büféjé­ben barátai előtt megjegyezte: „Majd csak végigülöm azt az öt évet. Remélem, utána nem kell ugyanannyit leülnöm érte.” A rendszerváltás után Darvas Iván és Bánffy György képviselte elő­ször a színészeket a magyar parla­mentben. Ami Darvas Ivánt illeti, sokszor maradt távol az ülésekről, Bánffy azonban szorgalmasan lá­togatta új munkahelyét. Az 1994-es választások előtt szá­mos ismert művész neve tűnt fel a választási listákon, de a választók­nak még a „Király”, azaz Zámbó Zámbó Jimmy, a „Király” nem kellett a választóknak. Jimmy sem kellett. Egyedül Pécsi Ildikó tudott bekerülni, nem ki­sebb politikust előzve meg a listán, mint Pető Iván. Négy esztendővel később, a Fidesz színeiben induló Eperjes Károly megkapta a parla­mentbe kerüléshez szükséges vok­sokat, de aztán mégsem vállalta a honatya szerepét. Pedig a hírek szerint a kulturális minisztérium­ban komoly feladatot szántak ne­ki. Jelenleg a művészvilágot Kosa Ferenc filmrendező képviseli, im­már a harmadik ciklusban. Kell-e egyáltalán színész a parla­mentbe? Bánffy György, aki négy évig szerezhetett tapasztalatokat ebben az ügyben, határozottan je­lentette ki: „Szerintem a színész ne politizáljon. Mi színészek érzéke­nyebbek vagyunk, mint mások, ebből adódik, hogy nem vagyunk igazán alkalmasak erre a feladat­ra. Én le is vontam a tanulságot, visszavonultam a politikától. Nos, ezek után mi mást is javasolhat­nánk a politikai babérokra törő művész uraknak és hölgyeknek? Maradjanak a kaptafa, azaz a fes­tett deszkák mellett. Nélkülük is van elég színészkedés. ” A színház tervezőjének későn felfedezett tréfája, vagy a renoválást végző építőmunkások csínytevése? Szeméremsértő szárnyasangyalka MTI-PANORÁMA Róma. Mértéktelen férfiasságával híivalkodó szárnyasangyalka bot- ránkoztatja meg a látogatókat az olaszországi Salemo operaházának homlokzatán. A Nápolyhoz közeli város lakóit azonban főleg az a rej­tély foglalkoztatja, hogyan kerülhe­tett a Verdi Színház falára a szem­éremsértő Cupido, amelyet csak öt évvel a legutóbbi restaurálás után vettek észre. Egy éles szemű idegen lesifotós fi­gyelt fel arra, hogy az olasz egység létrejötte utáni Salemo jelképének frízén egy Ámor petrencésrúdként emeli a magasba túlméretezett nemzőszervét, a szomszédos puttó ülepének szegezve azt. A fotó az II Mattino című helyi lap címoldalára került, elindítva a sehova sem ve­zető találgatást és nyomozást. A mai napig nem sikerült tisztázni, hogy az obszcén kis szerelemisten a XIX. század második felében neo- pompeji stílusban emelt színház tervezőjének későn felfedezett tré­fája, vagy a renoválást végző építőmunkások csínytevése. A salernói az öt rangos olaszországi Verdi Operaház egyike, a délolasz város legújabb kori újjászületésé­nek szimbóluma. Ezért különösen zavarba ejtő a szárnyasangyal, amely előbb a helyi polgárok, majd a turisták érdeklődésének közép­pontéba került. Az idegenvezetők ugyanazzal a cinkos összekacsin- tással mutatják meg nekik Cupidót, mint amellyel busás borravaló fejé­ben a pompeji őrök mutogatják a látogatóknak az ókori bordélyhá­zak tiltott freskóit és falfirkáit. Vito Avino, a Verdi-színház legutób­bi restaurálását irányító mérnök váltig állítja, hogy a termetes gipsz- fallosz antik szabadosság terméke. Szerinte a színház dekorátora, Gae­tano D’Agostino festő bosszújáról lehet szó a korabeli nyárspolgárok ellen, akik az 1872-es megnyitás napján botrányt kiáltottak a Rossini- boltív falára pingált pucér nők, a Múzsák láttán és elérték, hogy fá­tyollal takarják le a hivalkodó keble­ket és fenekeket. Carmine Tavarone, a nápolyi festőiskola jeles szakértője szerint D’Agostino, a „liberális, de konzer­vatív művész, aki a neopompeji ízlés tolmácsolója volt, de példás család­apa is egyben, feleséggel és hat gyermekkel”, soha nem engedett volna meg magának ilyen otromba tréfát. Az II Messaggero által idézett művészettörténész szerint csakis az történhetett, hogy valaki felmászott az állványzatra és utólag toldotta oda a hímtagot a legutóbbi felújítás során, amikor kétféle színárnyalat­ban festették át az addig egyenszür­ke homlokzatot, jobban kiemelve az alakokat. De az is lehet, hogy a II. vi­lágháború után nagyítottak Cupido vesszején, amikor egy másik kar­bantartási beavatkozást végeztek. Haragos városatyák kezdték köve­telni, hogy a műemléki hatóság ve­tessen mintát a vakolatból és áll­apítsa meg, melyik korszakból származik a fallosz. A hatósági mintavétel eloszlathatná az ag­gályt, hogy az XXL-es kiegészítés kitolás a város reformkommunista polgármesterével, Vincenzo de Lu­cával, aki vaskézzel irányítja a vá­rost, vitatott ízlésű berendezési tár­gyakkal hintve tele a várost. A helyi sajtóban megszólaltatott sza­kértők, köztük az erotikus játék­filmjeiről híres Tinto Brass rendező egyetértenek abban: semmiképp sem szabad „visszaminősíteni” a fallikus Cupidót, amely így vagy úgy, de az idők tanúja. RÖVIDEN Keselyű lett az államtitkár? Bata. „Az államtitkár úr óriáskeselyűvé változott, és megőrült!” - ki­áltozták az Egyenlítői-Guinea tájékoztatási hivatalában. Akadtak azonban olyanok is, akik nem természetfeletti csodával magyarázták a szokatlan jelenséget. Elmondásuk szerint egy óriási keselyű repült be az egyik nyitott ablakon, és előbb a titkárnőket rémisztetté halál­ra, majd magának az államtitkárnak a szobájába is bejutott. Ott az­tán minden dokumentumot szétszórt, több felszerelési tárgyat meg­rongált. A politikusnak szerencséje volt, nem tartózkodott irodájá­ban, ugyanakkor éppen távolléte miatt lett „átváltozásgyanús”. Az államtitkárról egyébként eddig senki sem gondolta, hogy képes len­ne hasonló produkciókra: a mérsékelt ellenzék egyik vezetőjeként jutott jelenlegi tisztségébe, s magát liberális demokratának minősíti. Alibit egyelőre nem kellett igazolnia a keselyűs percekre. (PAN) Kéz nélkül a Himaláján Katmandu. Kéz nélkül próbál feljutni a Himalája legtetejére egy dél-koreai hegymászó. Ä nepáli idegenforgalmi minisztérium köz­lése szerint a 35 éves férfi 1991-ben veszítette el kezeit - hegymá­szás miatt. Alaszkában, miután felhágott a McKinley-hegy csúcsá­ra, kezei lefagytak, olyannyira, hogy amputálni kellett őket. Kim Hong-Bin képtelen használni jégcsákányt, és nem tudja magát kö­telekhez kapcsolni. Kezeit a szájával, illetve a fogával pótolja, azok­kal ragadja meg a tárgyakat. Mindezek ellenére bizakodóan be­szélt, amikor elhagyta a bázistábort. Mint mondta, „egyáltalán nem okoz problémát” kéz nélkül feljutni a világ tetejére, a 8850 méter magas Mount Everestre. A Mount Everesten egyébként már ’ járt végtaghiányos ember az amerikai Tom Whittaker személyé­ben. Neki a fél lába hiányzott, de 1998 májusában sikeresen felju­tott a csúcsra. (PAN) Felértékelődött a mosókonyha Róma. Hogyan szeresselek? A költői kérdést olasz szexológusok tették föl és mint az „Olaszok és a szex” című tanulmányból kitűnik, egészen prózai válaszokat kaptak. Oda a romantika, sőt a meghitt környezet: minden tíz olasz közül kettő mellőzné a dí­ványt, a hangulatvilágítást. Jobban kedvelik a mosókonyhát, a ga­rázst. Az előbbire a megkérdezettek 27, az utóbbira 23 százaléka adta a voksát. Továbbra is fontos az autó (18 százalék), valamint a zuhanyozófülke (17 százalék). (MTI-PRESS) Lábnyomásos áramfejlesztő London. A „lábenergiát” árammá alakító generátort fejlesztettek ki Nagy-Britanniában a védelmi minisztérium számára. A szerkezetet a cipő sarkába kell tenni, és az a járkálás révén keletkező lábnyo­más energiáját árammá alakítja át. Az újdonságot Trevor Bayles brit feltaláló fogja alaposan kipróbálni egy százmérföldes sivatagi gyalogtúrán. Bayles azt tervezi, hogy a senki földjéről felhívja tele­fonon Tony Blairt brit miniszterelnököt - természetesen járkálás közben. A lábnyomási áramfejlesztő egyébként nemcsak mobiltele­fonok, hanem hasonló áramigényű készülékek, például elemlám­pák energiaellátásához is kiváló lehet. (PAN) Whitney Houstont Mick Jagger cégének sikere ösztönözte Milliós álmok MTI-PRESS Hollywood. Whitney Houston új­ra Hollywood meghódítására ké­szül. Nem filmszínésznőként tör új babérokra, ott már bizonyított a Bodyguard és a The Preacher’s Wi­fe főszerepében, hanem saját fil­mes céget szeretne létrehozni - egymilliárd dollárból, amellyel a fekete művészeknek nyújtana még több lehetőséget. Ezen a területen Eddie Murphy The Klumps nevű stúdiója már ott van a piacon, de Whitney elmondása szerint őt Mick Jagger Jagged Films cégének sikere inspirálta, az, ahogy megvá­sárolják a legjobb forgatókönyvek­nek a jogait, és azokból filmeket készítenek. Az ambiciózus Whitney-projektről a szakértők azt mondják, hogy ha ezt sikerre viszi, Hollywood ki­rálynője lehet. Whitney Houston következő színészi munkája egy francia művészfilm lesz Díva címmel. (TA SR/AP)

Next

/
Oldalképek
Tartalom