Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)

2000-09-07 / 206. szám, csütörtök

16 Régióink ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 7. Eddig több mint hatvan település történetét dolgozta fel alakulásuktól napjainkig A gömöri falvak krónikása FARKAS OTTÓ hetvenes évek végén kezdődött G. Kovács Gyula irodalmi tevé­kenysége, amikor Gömör nagy szülött­jeiről, Blaha Lujzá­ról, Tompa Mihályról, Ferenczy Istvánról és másokról írt rövi- debb-hosszabb tanulmányokat a honi sajtótermékekbe. A publiká­lást minden esetben hosszab le­véltári kutatások előzték meg, ilyenkor gyakran bukkant értékes adatokra a településekkel kap­Kutatásai könyv formájában is megjelentek. csolatosan. Az érdekesebb adato­kat kijegyzetelte, gyűjtögette, amelynek eredményeképpen má­ra Abafalvától Zsípig hatvanegy- néhány gömöri település történe­tét dolgozta fel. Mivel valameny- nyi az érintett polgármesterek felkérésére történt, ezek megje­lentek könyv formájában is. Van­nak közöttük füzetecskék, de vannak többszázoldalas monog­ráfiák is. S nem csupán magyar településektől kapott megbízást, hanem felkeresték például a szlo­vák ajkú Susányból is. A regionális lapban folytatások­ban jelent meg. A kereszt árnyé­kában című regénye, amely egy plébános életén keresztül mutat­ja be a 14. századvégi Gömört. A művet Püspöki Nagy Péter lekto­rálta. Tudományos publikációi ma már többnyire magyarországi szaklapokban jelennek meg. Több család történetét is feldol­MOTESIKY ÁRPÁD evallom őszintén, hogy természetjáró, vadászember létemre a denevérekről csak annyit tudok, mint amennyit az iskolá­ban illett megtanulni. Mifelénk a denevért bőrmadárnak, bőregér­nek is hívják. Gyerekkorunkban „felepocik-felebőr”-nek tituláltuk, ami nyilván népies- megnevezése. Akkortájt az a rémhír járta ezekről a titokzatos élőlényekről, hogy be­lefúródnak az ember hajába és nem lehet kiszedni onnan, csak ha kopaszra nyitják a kárvallottat. Ezirányú tapasztalataim nincse­nek, pedig augusztusi, nyári, me­leg estéken nagyon sokszor meg­próbáltuk befogni a bogarakra va­dászó, alacsonyan repülő denevé­reket azzal a módszerrel, hogy majd azok a feldobott sapkáinkban megkapaszkodnak és azután már gyerekjáték lesz a rabulejtésiik. A sapkadobálás jó tornagyakorlat­nak, testedzésnek bizonyult, de azzal a módszerrel egyetlen dene­vért sem sikerült csapdába ejte­nünk. Rendre, ügyesen kikerülték a feldobott fejfedőket... De eme hosszadalmas bevezető után téijünk a tárgyra, vagyis éjsza­kai látogatóink történetére. Au­gusztus eleje volt és fullasztó me­leg. Mikor tátja ki az ember lakásá­nak ablakait, ha nem ilyenkor? Én a tévé előtt ültem, a Dunaferr csapa­ta birkózott a norvég bajnokcsapat­tal, érdekes futballmérkőzés volt, már rég nem szurkoltam oly élve­zettel és izgalommal. A családom - nejem és Mátyás fi­am - a konyhában tevékenykedett, az uborkafőzés utáni csatamezőt számolták fel, engem pedig hagy­tak nyugodtan szurkolni. Sajnos a norvégok szerezték meg a vezetést, de aztán a hazaiak egy nagyon szép góllal kiegyenlítettek, és azokban a pillanatokban robo­gott be hozzám Mátyás fiam, s nem kis riadalommal már a kü­szöbről jelentette:- Apa, gyere gyorsan, madár vagy denevér repült be a konyhába! - mondta riadt tekintettel. Nyomban felpattantam, mert első a család biztonsága, de közben át­futott az agyamon: „Még, hogy de­nevér, mit keresne nálunk egy de­nevér?” Am nejem is bizonygatta, hogy bi­zony denevér van a konyhában, és az asszony kívülről keményen tar­totta a konyhaajtó kilincsét. Alig akarta elengedni, de benyitottam a konyhába... Különös látvány fogadott, az ablak függönyén csimpaszkodott egy jó­kora denevér, aztán jöttömre riad­tan röpködni kezdett. Kitárt szár­nyaiból ítélve nem valami fiúcska lehetett, hanem fajtájának jókora példánya. Gyorsan félrehúztam nyitott ablakunkon a függönyt és leoltottam a villanyt. Gondolván, hogy majd denevérünk a kinti fé­nyek hatására elbúcsúzik tőlünk, de nem úgy történt. Vendégünk röpködött, majd megpihent a füg­gönyön, miután kitapasztalta, hogy nem jelentek rá veszélyt. Közben kintről vagyis a zárt ajtó mögül jöttek az utasítások:- Ne üsd agyon, kár lenne szegé­nyért! Próbáld meg egy törölköző­vel betakarni és elfogni! A töröl­közővel próbálkozz, mások is így csinálják! Szófogadó ember lévén, hallgattam nejem megfontolt tanácsára. Fog­tam a törölközőt és ráborítottam de­nevérünkre. Bizony cincogott ve­szettül, vagy vitézül akár a csapdá­ba szorult egér. De nem tehetett semmit, nem volt mentség és a kö­vetkező pillanatban már repülhetett szabadon az éjszakában. Az abla­kon kihajolva útjára bocsátottam... A történetemnek itt akár vége is szakadhatna, hiszen nem hiányzik a poén, végül is sikeresen végző­dött minden. De nem így történt, van folytatás is. Ugyanis másnap nem egy, hanem két dendevér lá­togatta meg hívatlanul konyhán­kat. A vadászat folytatódott, csak­hogy ezúttal két denevérrel kellett megküzdenem. Lám-lám, amíg vadászcimboráim valahol a gömöri hegyekben űzik a gímszarvast, avagy a csallóközi rónákon az augusztusi alkonyai­ban őzbak-lesen üldögélnek, ad­dig nekem csak denevérvadászat­ban van részem. Hallgathatom szarvasbőgés helyett a denevérek panaszos sirámait, amiért ki me­rem toloncolni őket földszinti la­kásunk konyhájából. Vajon miért szeretnek bennünket ezek a denevérek ennyire? Szíve­sen lemondanék megtisztelő, be­lénk vetett bizalmukról és látoga­tásaikról... A történtek hatására egy picit kez­dett furdalni a kíváncsiság a dene­vérek élete iránt. Különleges mó­don az egyedüli emlősök, amelyek repülni tudnak. Szigorúan védett, pusztításuk, irtásuk büntetendő. Szlovákiában a leggyakoribb a patkósorrú, a kis-, a bajszos-, a csonkafölű-, a közönsége-, a tör­pe-, a korai-, a kései, a fehértokú-, a hosszúfülű-, a pisze-, és a hosz- szúszárnyú-denevér. A felsorolást az „Atlas chránenych zivocíchov Slovenska” (Szlovákia védett élő­lényeinek atlasza) című könyvecs­kéből merítettem. Noha könyvecs­kém a denevérek ábráit is tartal­mazza, eldönteni pontosan még­sem tudom, hogy látogatóink me­lyik fajtához tartoznak. Nem azért, mert nem mutatkoz­tak be, hanem inkább ott van a hi­ba, hogy számomra minden dene­vér olyan, mint a denevér, vagyis egyforma. Nemzeti Munkahiva­tal 2,3 milliárd koro­nát osztott el a kerü­letek és járások kö­zött, hogy falvaink és városaink augusztus elsejétől olyan munkanélkülieket foglalkoztathassanak, akik már hosszabb ideje nem tudtak állás­hoz jutni. Dr. Varga Tibor a Dunaszerdahelyi Járási Munka­hivatal helyettes igazgatója la­punknak elmondta, hogy az álla­mi költségvetésből erre az »évre 42 millió koronát utaltak át. Ez az összeg a jelenlegi helyzetet ér­tékelve megfelel az elvárások­nak, amitől a munkanélküliség csökkenését várják. A járásban eddig 80 közhasznú munkát szol­gáló szerződést írtak alá és 769 munkahelyet alakítottak ki, de szeptember elseje után újabb ezer munkanélküli juthat idény­jelleggel álláshoz. Azért kell ezt a fogalmat használni, mert tartós eredmények nehezen várhatók. A szerződések legkésőbb december 31-ig szólnak, s ennek leteltével minden valószínűséggel az érin­tettek újra a munkanélküliek szá­mát gyarapítják, noha az illeté­kes szervek azon fáradoznak, hogy a most munkát vállalók a jö­vő évben se legyenek elzárva a foglalkoztatottságtól. A járás vá­rosai közül Nagymegyeren és Dunaszerdahelyen egyenként 70-70 munkahelyet alakítottak ki. A községek közül legtöbb em­bert, 43 személyt Alistáloon, 34- et Bősön, 30-at Felsőpatonyban és ugyanennyit Nagyudvarnok- ban sikerült munkára ösztönözni, de elismerés illeti Nyárasdot, ahol szervezetten élnek a köz­hasznú munka előnyeivel. Jelen­gozta, például a rimaszécsi Széchy, a pelsőci Bebeb, a serkei Lórántffy családokét. „A helyi alapiskolában Szegedy László pedagógus szerettette meg velem a történelmet” - mondja a feledi G. Kovács Gyula. „Talán a füleki gimnázi­umban eltöltött évek határozták meg irodalmi pályámat. Szakó László osztályfő­nöktől és Lóska Lajos történe­lemtanártól kap­tam olyan alapo­kat, amelyekre a továbbiakban bátran lehetett építkezni. Prá­gában tökélete­sítettem a latin nyelvtudásomat és ennek most nagy hasznát ve­szem a levéltári kutatások so­rán.” Akik ismerik G. Kovács Gyulát tudják, hogy a kutatásait nem fő- foglalkozásban végzi, hanem kedvtelésből. Volt már adminiszt­rátor, fizikai munkás, néhány évet dolgozhatott a rimaszombati Gömöri Múzeumban is. Ezekre az Azt vártam, hogy mikor kezdhetem újra a munkanapot. évekre emlékszik a legszíveseb­ben. Éjjeliőrként kezdte, később gondozására bízták az intézmény gazdag levéltárát és több mint leg még mindig 12 olyan község szerepel a nyilvántartásban, ahonnan nem érkezett semmi­lyen igénylés. A közhasznú mun­kát menetközben, akár egy-két hónapra, ezeken a telpüléseken is meg lehet céllozni. Éddigiek so­rán a közhasznú munkahelyek 95 százalékát a községek és városok teremtették. Újdonság, hogy ki­bővült a munkáltatók köre is. A törvény szerint a polgári társulá­sok, közhasznú szervezetek, ala­pítványok, nem befektetési ala­pok, egészségügyi és szociális szolgáltatást nyújtó intézetek, az állam által elismert egyházak és hitközségek, valamint a Vöröske­reszt szervei élhetnek a közhasz­nú munka előnyeivel. A felsorol­Sok lehetőség van a közhasznú munkaerő igénybevételére. tak közül kevesen éltek a lehető­séggel. Jó példaként szolgálhat a nyárasdi szociális intézet, a gyer­mekotthon munkáját közhasznú alkalmazottak is segítik. A he­lyettes igazgató szerint még min­dig sok lehetőség van a közhasz­nú munkaerő igénybevételére, ezért az említett helyekről is vár­ják az igényléseket. A közhasznú munkások a szociá­lis segélynél magasabb fizetéshez juthatnak, amely legfeljebb a lét­minimum 1,3-szorosa, azaz 4537 korona lehet. Ebből vonják le az adót és a biztosítási alapnak járó összeget. A tiszta kereset 3896 korona körül mozog, ami jóval több, mintha az állástalan havi 1600 koronás szociális segélyen tengetné életét és családját. Bizo­harmincezres könytárát. „Négy gyönyörű évet töltöttem a Gömöri Múzeumban, végre főál­lásban azt végeztem, amit szere­tek” - folytatja a helytörténész. Szeretem a családom, de őszintén Szeptembertől további ezer állástalan kaphat munkát Dunaszerdahelyen Várják az újabb kérvényeket KRASCSENICS GÉZA Egy ifjúkori portré (archív) mondom, egyszer sem vártam a nap végét, sőt azt vártam, mikor kezdhetem újra a munkanapot.” G. Kovács István, társaihoz ha­sonlóan 1995-ben a Gömöri Mú­zeum új vezetőjétől, Bornayová asszonytól kapott felmondást. Azóta sem ő, se senki az akkor el­bocsátottak közül nem lett visz- szafogadva, pedig szakmailag ki­váló csapatot eresztett szélnek a Szlovák Nemzeti Párt vezéralak­ja. Ez a kis csapat lelkesedésből is gyakran példát mutatott környe­zetének. G. Kovács Gyula ma is kap leveleket magyarországi tör­ténészektől, akik gyakran kérik segítségét ha gömöri kutatásokat végeznek. nyos esetekben adókedvezmény­re is jogosultak a munkavállalók. További változás, hogy a köz­hasznú munka indoktalan eluta­sítása a jövőben komoly követ­kezményekkel jár, mégpedig a munkanélküli-nyilvántartásból való kizárással, vagy a szociális segély összegének további csök­kentésével. Persze, ha egészség- ügyi vagy komoly családi problé­mák miatt az állástalan képtelen elvállalni a felajánlott munkát, ez esetben tovább szerepelhet a munkanélküliek nyilvántartásá­ban. Előfordulhat viszont az is, hogy valakinek nem az iskolai végzettségének megfelelő mun­kát kínálnak. A járási munkahivatal helyettes igazgatója szerint a közhasznú munka enyhít ugyan a munkanél­küliség gondjain, de távlatilag aligha oldja meg a problémákat. Járásban a júliusi kimutatás sze­rint 20,54 százalékos volt a mun­kanélküliség. Ez az arány a szep­temberi statisztikai kimutatások idejére alacsonyabb lehet, de nem sokkal, mert a nyári hóna­pokban több üzemben létszámle­építés történt és az ősz folyamán újabb elbocsájtások várhatók. Egy biztos, ahol eddig nem éltek a lehetőséggel, szervezni kell a köz­hasznú munkát. Nem szabad le­mondani az előnyökről, mert a ké­relmek jóváhagyása után az érin­tettek rövid időn belül pénzhez, a helybeliek közül pedig többen munkához juthatnak. A közhasz­nú munkára kapott béralap még nem merült ki, ezért a járási mun­kahivatal igazgatóságára várják az újabb kérelmeket, melyeken tüntessék fel azt is, milyen köz­hasznú munkát kívánnak szervez­ni. Októberre és novemberre is ér­demes szerződést kötni. T /-;c; O) . \! K AZ 11 SZÓ Mfl 1 FHI fTT A mellékletet szerkesztette: P. Malik Éva és Fábián Éva Levélcím: Régióink, Vox Nova Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310 ► Különleges augusztusi látogatók egy család konyhájának függönyén „Házi" denevérek?

Next

/
Oldalképek
Tartalom