Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)
2000-09-07 / 206. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 7. KOMMENTÁR Költségvetési időhiány TUBA LAJOS Az elvonások félszázalékos emelésének emlegetésével a pénzügyminiszter a szükségeshez képest csak egy apró kísérleti léggömböt bocsátott fel. A reakciók meggyőzhették, hogy 1999-cel ellentétben az állam gazdálkodásának gondjait ezentúl nehezen varrják kizárólag a lakosság nyakába. Valahol azonban be kell hozni az államháztartásban jövőre fenyegető 19 milliárdos többlethiányt. Ráadásul a megoldást szeptember végéig kell prezentálniuk, különben nehezen ellenőrizhető folyamatok indulnak be. Ez a munka a kormányra hárul, bár az egyelőre nem nagyon tudja, merre is induljon. Az állam- háztartás legtöbb összetevőjére ugyanis legfeljebb áttételesen, a parlamenten keresztül hathat. Az önkormányzatokkal kapcsolatban még az is csak terv maradt, hogy legalább a központi forrásból kapott pénz felhasználását ellenőrizhessék, a Szociális Biztosítóról eleget hallhattunk az elmúlt hónapokban, az egészségbiztosítás finanszírozásának reformjáról még meg sem kezdődött a vita, az állami alapok összevonásával pedig legfeljebb az adminisztráción takarítható meg néhány millió. Ezeknek a tételeknek a befolyásolásához idő és sok politikai egyeztetés kell. Ehelyett a kormánykoalíció idén inkább azzal az illúzióval áltatta magát, hogy a dolgok jól alakulnak, elhárult a nagy gazdasági katasztrófa veszélye. így a Gyors és Alapos Vágás nevű hadművelet fő csapásiránya csak az állami költségvetés lehet. Ám ebben már nincs 19 milliárdnyi tartalék. A bevételek legfeljebb az adóbehajtás hatékonyságának javításával növelhetők. A legnagyobb lehetőséget mindenki a kiadások lefaragásában látja, de tízmilliárdos-potenciál ebben sincs. Akkor sem, ha megvalósul a jövő évi költségvetéshez eddig hozzászóló egyetlen politikus, Ivan Miklós víziója, és az állam valóban csak az alapvető funkcióit (törvények betartatása, védelem) fogja ellátni. A megoldás kidolgozására a kormánykoalíciónak mindössze néhány hete maradt. Nem lesz egyszerű dolga. De ez is olyan, mint az összes többi munka. Aki nem képes rá, ne akaija csinálni. JEGYZET Két sírásó, egy balga MOLNÁR NORBERT Tanulságos volt hallgatni az ellenzék képviselőit, miután Rudolf Schuster államfő tegnap zöldet adott az általuk kezdeményezett népszavazásnak. Megdöbbentő volt viszont a Dzurinda-kormány két miniszterének kijelentése, hogy eleget tesznek állampolgári kötelességüknek, s november 11-ére nem szerveznek maguknak a referendumnál komolyabb programot. Dusán Jaijabek, a népszavazás kikényszerítésén serénykedők hadura talán érezvén, kezdeményezése minden bizonnyal halálra van ítélve, azt találta mondani, hogy aggodalmai vannak például a pedagógusokkal és a katonákkal kapcsolatban, hiszen a végrehajtó hatalom visszaélve helyzetével megfélemlítheti a voksolni vágyókat. Már kezd feledésbe merülni a párkányiak 1998 áprilisi hősiessége, amikor az akkori hatalommal dacolva négykérdéses referendumot rendeztek, s végül néhány vokson múlott, hogy érvényes legyen. A hiányzó szavazatok az állami alkalmazottakéi voltak. Az állam- igazgatás nem teketóriázott, egyenesen elbocsátással fenyegette meg azokat, akik véleményt merészelnek nyüvánítani. Az időseket pedig azzal riogatták, nem kapnak nyugdíjat, ha elmennek szavazni. Jaijabek, úgy látszik, jól ismeri a módszert, elszólása jelzi: a birodalom visszavág(hatna). Ki mint él, úgy ítél. Annál azonban okosabb a mai hatalom, mint hogy ilyen balgasághoz folyamodjék. A polgároknak amúgy is megvan a magukhoz való eszük. A HZDS már előre mossa a sikertelen referendum során bemocskolódó szennyesét. Pavel Koncos és Peter Magvasi SDL-es miniszterek valószínűleg nem értik az állampolgári kötelesség fogalmat. Azok alapján, amit ők állítanak, aki nem ment el a privatizációs pénzek eredetének megvizsgálásáról szóló rossz emlékű és értelmetlen Iúpták-féle népszavazásra, nem teljesítette kötelességét. Az állampolgárnak lehetősége van választani: bele akar szólni az állam menetébe, vagy sem. Jelen állapotban úgy befolyásolja a legjobban az ország irányultságát, ha otthon marad. Persze, Koncosnak és Magvasinak valószínűleg teljesen mindegy, hogy mi lesz a koalíció sorsa. Ok már a jövőre gondolnak. Politikai színuszgörbéjük bármelyik jelenlegi ellenzéki párt szellemiségét érintheti, az pedig teljesen mindegy nekik, hogy a bársonyszéknek milyen színe van. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002248, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fáx: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tél.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332,59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28,095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDlÁ KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA A kettős párttagságot tiltó törvény- javaslatot már nem támogatja sem az SOP, sem az SDK; a HZDS egyedül maradt javaslatával. Úgy tűnik, az SDK 2002-ig megmaradhat, s tagjainak sem kell elhagyniuk a pártot. Az SOP nem támogatja a HZDS javaslatát, s már a baloldal mellé sem áll, a legfontosabbnak a kormánykoalíció egységét látja, így inkább kivárja a választási ciklus végét, s csak akkor akar újra tárgyalni a témáról. Az SDE jelezte, saját javaslatát egyelőre nem teijeszti elő, hiszen már készül a kormányjavaslat. A kérdést, hogy ez a törvény a kettős párttagságot csak 2002-től tiltaná, a baloldal még nem mérlegelte komolyan, 2000. november 1- ig vár. Arról, hogy mi lesz ezután, Jozef Migas pártelnök még nem akar nyilatkozni. Vojtech Tkác HZDS-es képviselő szerint a kormányjavaslat amorális, hiszen a probléma megoldását csak el akarja tolni egy későbbi időpontra. Vajon mit akarhat a biztos? Saját bársonyszéke alatt vágja a fát, vagy csak a nyelve botlott meg? Egy bővítés ellentmondásai és megoldatlan kérdései Günther Verheugen egyetlen mondata felhívja a figyelmet az EU-bővítés megoldatlan kérdéseire TOKÁR ADRIÁN „Az EU nem ismételheti meg azt a hibát, melyet akkor követett el, amikor a közös pénznemet a polgárok háta mögött vezette be. A keleti bővítést nem lehet a polgárok feje fölött megvalósítani, hanem népszavazást kell tartani róla.” Ennyi nagyjából az ,a rész Günther Verheugennel, az Európai Unió bővítéséért felelős biztosával szombaton a Süddeutsche Zeitungban megjelent beszélgetésből, amely az elmúlt napokban kisebb vihart kavart az európai sajtó hasábjain. A vihar igazából egy pohár vízben tombol: eltekintve attól, hogy a német alkotmány nem ismeri a népszavazás intézményét, ami már önmagában szónoki szintre süllyeszti a német Verheugen kijelentését, nagyon gyorsan elhatárolta magát tőle Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke, és Joschka Fischer német külügyminiszter is. Sőt, utoljára maga Verheugen is úgy nyilatkozott, hogy félreértették, nem népszavazásra törekszik, csak azt akarta mondani, hogy a bővítésnek az EU-tagállamok népessége támogatásával kell végbemennie. Az Unió régen küzd a demokratikus deficit problémájával. Az egyetlen politikai erő, amely nyíltan egyetértett Verheugennel, nem túl meglepő módon az osztrák FPÖ. Ezzel a történetet lezártnak tekinthetnénk, ha nem kellene szembenézni azzal az általános legitimációs válsággal, amelyben az EU kezdi találni magát. Az Unió régen küzd a demokratikus deficit problémájával, azzal, hogy egyre szélesebb és fontosabb jogköröket gyakorolnak nem választott és alig elszámoltatható szervek, élükön az Európai Bizottsággal, melynek tavalyi bukása megerősítette a brüsszeli korrupcióról szóló, akkor még csak rémhíreket. Az Uniót azóta sokféleképpen próbálták közelebb hozni a polgárhoz: terítéken van a kormányközi konferencia, mely decemberre, a nizzai csúcs idejére szeretné effektíAktuális egy emberjogi charta elfogadása is, decemberi határidővel. vebbé, átláthatóbbá és mindenekelőtt „bővítésre késszé” tenni az Uniót. De aktuális egy emberjogi charta elfogadása is, szintén ez év decemberi határidővel. Ez idő tájt mindkét tervezet eléggé sántít. A kormányközi konferencia lassabban halad a vártnál, a tagállamok „letáboroztak az álláspontjaikon”, mondta Védrine francia külügyminiszter a tagállamok külügyminisztereinek múlt hét végi találkozója után. Az emberjogi charta első tervezetét augusztusban hozta nyilvánosságra a 62 tagú előkészítő testület, felmerül hát a kérdés, vajon miféle nyilvános vitát lehet várni decemberig, és elég lesz-e ez egy ilyen nagy jelentőségű dokumentum elfogadásához? Verheugen kijelentése beleillik ebbe a sorba: kérdezzük meg a polgárt, mit is akar. Ez azonban csak a kezdet. Szinte mindenki egyetért abban, hogy a kelet-európai, posztkommunista országokkal való bővítés az Unió legfontosabb projektuma. Emiatt van szükség a kormányközi konferenciára is, azt ugyanis mindenki belátja, hogy huszonöt tagállam esetén a mostani formájában nem működőképes az Unió. Ä bővítés a legfontosabb témája szinte minden uniós külügyminiszter keleteurópai látogatásának, és annak vétója néha akár a zsarolás eszközévé is válik néha - lásd Ausztria némely reakcióját különböző atomerőművekre. Igen ám, de ez a politikai elit által egységesen hangoztatott téma nem mindenkit érdekel. Egy nemrég végzett közvélemény-kutatás eredményei azt mutatják, hogy az Unió megkérdezett polgárainak csak 27 százaléka tartja sürgősnek a bővítést. Ez a szám Németországban még kisebb. így nehéz referendumot nyerni. Vajon mit akarhat a biztos? Saját bársonyszéke alatt vágja a fát, vagy csak a nyelve botlott meg? Esetleg ismeri a csodaszert, amely az uniós polgárok millióit felsorakoztatja a bővítés ügye mellé? Bár úgy lenne. Nem csak a polgárok közönyéről van már szó, hanem kormányszinten is elképzelhető, hogy a kelet-európai államok érdekei ütköznek majd a dél-európaiakéival, amelyeknek gyakorlatilag konkurensei az Unió támogatási alapjaihoz való hozzáférésben. Nem beszélve azokról a hagyományos félelmekről, hogy az olcsó munkaerő elárasztja majd a szomszédos országokat, mindenekelőtt Ausztriát és Németországot. Mindezek a kérdések meg fognak jelenni a csatlakozási tárgyalások alatt, és a bővítés ratifikációjakor. Verheugen ugyan kiköszörülte a csorbát, de minden retorika ellenére, a bővítés politikailag is, pénzben is, drága mulatság Hogy az Unió állni tudja a számlát, szükség lesz majd arra a támogatásra, amelyet Verheugen kért. A szerző a pozsonyi Jogi Elemzések Központjának (CLA) koordinátora AZ EU BŐVÍTÉSE Elsőbbséget élvez az EU keleti bővítése? (Az EU-tagállamok lakosságának véleménye %-ban.) Dánia Görögország Svédország Írország Hollandia Spanyolország Olaszország Belgium EU Nagy-Britannia Luxemburg Portugália Ausztria Finnország Franciaország Németország Igen OLVASÓI LEVÉL -f Az iskolai jutalmakról Köztudott, hogy a járási hivatalok, ha jut némi pénz a pedagógusok és az iskola többi alkalmazottjának jutalmazására, átalányban, de a testület létszámát is figyelembe véve szokták leküldeni, hogy az iskolaigazgató ossza szét „érdem szerint”. Mondani sem kell, hogy ilyenkor visszaélések is történhetnek, ami viszályt szül a jutalmazott és a hoppon maradt kartársak között, ennek pedig az iskolában folyó munka látja kárát. Az indoklás során - ha erre egyáltalán méltatja az igazgató a tantestületet - általában az úgynevezett olimpiai eredményességet szokás kiemelni. Úgy gondolom, hogy az alapiskolák minden egyes tanulóért felelősek, a gyengébb előmenetelűekért is. Már pedig, ha az olimpiák résztvevői a mérvadók, akkor a többségre nem sok idő jut. Különben is a buktatásokat a legtöbb igazgató „el szokta nézni”, ami nagybaj, mert a lemaradt tanuló általában megmételyezi az osztályt (fizikaüag erősebb). A járási elöljárók, akik kinevezték az iskolák igazgatóit, felelősek a munkájukért, el kellene rendelniük számukra, hogy függesz- szék ki a jutalomban részesültek névsorát a tantestületi szoba hirdetőtáblájára, feltüntetve a prémium nagyságát is. Ezzel elejét vennék a folyosói „nyomozásoknak” és a belső torzsalkodásoknak. Merem állítani, hogy a nyilvánosság sokat javítana a helyzeten, már csak azért is, mivel némely direktorok így nehezebben „honorálhatnák” csics- kásaikat. Az iskolatanácsok is segíthetnének, kötelezővé téve az igazgatók számára a fentieket, s ha azok nem lennének rájiajlandóak, javasolhatnák a leváltásukat. A közpénzek elosztásának ugyanis tisztességesnek kell lennie. Ha becsületes az igazgató, akkor nincs mit titkolnia, ha meg sógort-komát jutalmaz, hogy abból neki is jusson, nem való az igazgatói posztra. Csiba Géza, Komárom- Ebben a szemüvegben sem látom az alagút végét. (Peter Gossányi karikatúrája)
