Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)
2000-09-30 / 225. szám, szombat
HÉTVÉGI MAGAZIN Szombat, 2000. szeptember 30. 4. évfolyam, 39. szám A léleknek nincs nemzetisége, csak az emberek szítják mesterségesen a nemzetiségi ellentéteket - ami felettébb nevetséges, mivel a lélek mindig más testben reinkarnálódik soha ne okozz másnak fájdalmat konkrét esetekkel bizonyíthatom, hogy előre megmondtam az eseményeket. Példa rá a saját fiam halála. Tíz évvel korábban megírták az újságok: tudom, hogy az egészséges fiamat elveszítem. A karmánk ellen hiába harcolunk. Isten akaratán nem változtathatunk. A legtöbb ember önző, csak a saját hasznát nézi, nem gondol tettének következményeire, például akkor, amikor elhagyja a párját egy másikért. Nem gondol rá, hány embert tesz ezzel boldogtalanná, intett Csabai Izabella. A gazdagok földi javak és élvezetek halmozására fordítják a pénzt, ahelyett, hogy a rászorulók életén könnyítenének. Aki ebben az életben nem tesz jót, annak a következő élete siralmas lesz. A súlyos betegek sokszor nem képesek tűrni a sorsukat, az emberek megfeledkeznek arról az igazságról, hogy a jó cselekedetért jót kapsz - csak nem biztos, hogy ebben az életedben. Föntről mindig úgy büntetnek, hogy fájjon. Akinek csak egy gyereke van, elveszik, aki egészséges, azt halálos betegséggel sújtják...- Sokan kérdezik tőlem, honnan tudja Vince, az elhunyt férjem, kinek mi a legjobb, mit tanácsoljunk, hogy sose ártsunk. Ott fent is azt akarják, hogy a gyilkos bűnhődjön. Az autólopásokkal más a helyzet. Megkérdeztem Vincét, hogy létezik ez? Azt válaszolta, X úr nem tiszta úton jutott hozzá a hárommilliót érő autójához, neki pénzkarmája van, nem segíthetek megtalálni, pedig tudom, hol van. Létezik-e fekete mágia, kérdezték (a katolikus) Izabellától. Létezik, válaszolta. Sosem szabad elátkozni senkit sem, még akkor sem, ha az illető tönkretette az életünket. A puszta gondolat (hogy fordulna fel a rossz főnökünk) is büntetést von maga után. Az átok háromszorosan sújt le, bumerángként üt vissza. Csabai Izabella azzal búcsúzott: ha nem tudsz másnak jót tenni, ne okozz fájdalmat. Mások boldogtalansága árán ne szerezz magadnak boldogságot... 4 Buddhisták lettek?- A többiek általában nem gyakorló hívők, nem élnek vallásos életet. Én katolikus vagyok. Nem vetettem el a hitemet, a mai napig járok templomba. Csak egy Isten van. KOPASZ-KIEDROVSKA CSILLA B uddha (jelentése: felébredt, megvilágosodott) tanának alapja a négy nemes MBaoM igazság: a szenvedés, a szenvedés keletkezése, a szenvedés megszüntetése és a szenvedés megszüntetéséhez vezető út. A buddhizmus szerint a földi lét kizárólag szenvedés. A szenvedés oka pedig a szomj - az élet örömeinek szom- júhozása, az emberi szenvedélyek. A szenvedéstől való szabadulás feltétele tehát a szenvedélyektől való szabadulás, a szenvedélyek tüzének kialvása. A szabadulás útja pedig a nemes nyolcös- vényű út: a helyes hit, a helyes elhatározás, a helyes szó, a helyes cselekedet, a helyes élet, a helyes igyekezet, a helyes szándék, a helyes elmélkedés. Romada György ♦ Milyen változást hozott az életébe a buddhista filozófia megismerése?- Az ember megváltozik, pozitív irányban. Megértőbb, segítőkészebb lesz. A buddhizmus lényege röviden összefoglalható: minden lénynek segíteni, embernek, állatnak egyaránt. A párkányi buddhisták „növekvő tudás” nevű csoportja nemrégiben -I- első ízben - ezoterikai napot szervezett a Csemadok-házban. Stefan Valovic, az ismert szlovákiai pszichotronikus időutazásra invitálta hallgatóságát. Aki vállalkozik rá, visszatekinthet régi életeibe, megtudhatja, ki volt, mivel foglalkozott évszázadokkal, akár évezredekkel korábban. A közönség részéről kétkedő megjegyzések hangzottak el. Hogyan beszélget majd az előadó olyan médiummal, aki nem tud szlovákul, hiszen Stefan Valovic egy szót sem ért magyarul. A léleknek nincs nemzetisége, mondta az előadó, csak az emberek szítják mesterségesen a nemzetiségi ellentéteket - ami felettébb nevetséges, hangsúlyozta bölcs mosoly- lyal, mivel a lélek egyszer magyar, máskor szlovák, harmadszor néger stb. testben reinkarnálódik. A léleknek nincsenek korlátái. A legkitartóbbak reggelig együtt maradtak, belepillanthattak korábbi életeikbe... A tudomány sok jelenségre még ma sem tud választ adni: ezt Csabai Izabella hangsúlyozta, de - mivel ő több nyelven beszél, már akkor is hozzájutott parapszichológiával foglalkozó kiadványokhoz, amikor azokat nálunk még nem ismerték. - Tudom, hogy életünket felsőbb erő vezeti, életünk minden másodpercét filmszalag rögzíti. Én ezeket a képeket képes vagyok előhívni. Élő tanúim vannak rá, és Mindenkire kötelező az öt tilalom: ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj, ne hazudj, ne igyál részegítő italokat. Egy dán férfi, akit Öle lámaként ismer a világ, harminc évig élt és működött Nepálban, majd 16. Karmapa megbízásából elhozta a buddhizmust Nyugatra. - Ha jól tudom, már kétszázötven buddhista centrum működik a nyugati világban. Tavaly decemberben Budapesten járt 17. Karmapa. Most tizenhét éves, valósággal kimenekítették Nepálból. Háromnapos beavatkozásokat végzett. Mi is ott voltunk Párkányból, tizenhármán, nők, férfiak, gyerekek, vegyesen. Romada György - a tizenhármak egyike - elmondása szerint végigjárt mindent, ami létezik, kereste az utat, az agykontrolltól kezdve a reikin keresztül az ezoterikáig. Véletlenül került kapcsolatba párkányi ismerőseivel, barátaival. Meséltek neki a buddhizmusról, könyveket olvasott. Felkeltette az érdeklődését. Úgy érezte, ez az, amit mindig is keresett. Baráti körüket „növekvő tudásnak” hívják. Az elnevezést Öle lámától kapták. Stefan Valovic ♦ Gyakran járnak össze?- Hetente találkozunk, mindig más tagunk otthonában. A helyszínt azért változtatjuk, mivel a meditációk és a tornagyakorlatok pozitív energiákat szabadítanak fel, s ez annak a háznak is előnyére válik, ahol éppen tartózkodunk. A meditációk szlovákiai viszonylatban is komoly pozitív energiát jelentenek. ♦ Mindig valamilyen meghatározott cél érdekében meditálnak?- Ilyen meditációkat is tartunk. Azon a napon több vállalatnál munkaidő-rövidítést kapott a kerékpáron érkező alkalmazott Kár a benzinért - dudáltak, csikorogtak... JUHÁSZ KATALIN Mi, a közlekedő tömeg múlt pénteken tanulmányozhattuk négy keréken járó embertársaink szokásait. A nagy kérdést a francia környezet- védők tették fel, és közel hétszáz európai nagyváros vezetése kapott az alkalmon, hogy megtudják: vajon kizavarhatóak-e autóikból az autósok, ha csak egy napra is. Az akció elnevezése mindent elárul, megspórolható a bővebb magyarázat: „Egy nap autó nélkül”. Sokak számára ez maga a fizikai nonszensz. Megbénulnak, kétségbe esnek, nyugtató után kapnak, valahányszor a motor bemondja az unalmast, és villamossal kell a gyereket iskolába, mugukat munkahelyükre juttatni. Mások viszont nem egy napot, hanem évente átlagosan 350-et töltenek el tengeri halkonzerv-állapotban a száztíz százalékban kihasznált belső terű trolikon és villamosokon, amelyek, tudjuk, vagy jönnek, vagy nem... A kerékpár tájainkon ritka látványosság, főleg nagyvárosban csettint elismerően a gyalogos a két keréken közlekedő láttán, hogy ez aztán a bátorság, ebben a hatalmas forgalomban, ahol mindenki megy, mint az őrült. Márpedig a szeptember 22-i benzinmentes napot elsősorban eme ősi közlekedési eszköz népszerűsítésére találták ki, a bicikli megtépázott renoméját akarják visszaállítani a naiv álmodozók. Szórólapjukon olyan érvek sorjáznak, melyekkel vitába szállni nem érdemes, hogy tudniülik a kerékpár nem szennyezi a környezetet, gyors, olcsó és praktikus, rendszeres testmozgást biztosít, a gépkocsinál sokkal kevésbé koptatja az úthálózatot stb. Több európai nagyvárosban rájöttek erre, sőt New York szívében is látni öltö- nyös-aktatáskás kerékpárosokat, ahogy elegánsan „slisszelnek” a dugóban tülkölő autók között. Nyugat-Európában a nagy napon ügyesen kihasználták a benzináremelés okozta közhangulatot, a média is besegített, pszeudo-ese- mények százai zajlottak, például láthattuk a tévéhíradóban, amint a belga környezetvédelmi miniszter asszony és tímje kerékpáron érkeznek meg munkahelyülöre, több más prominens politikus, városi vezető, gyárigazgató és kultúrember is fo- tóztatta magát a nyeregben, aztán visszaültek a szolgálati mercibe. Magyarországon négy, hazánkban hét városban aktivizálták magukat a környezetvédők, néhol a helyi önkormányzattal közösen hirdettek kétkerekű napot, több vállalatnál munkaidő-rövidítést kapott a kerékpáron érkező alkalmazott, Kassán meg is mérkőztek egymással a munkáltatók „legtöbb biciklis dolgozó”- kategóriában, néhány iskola igazagója pedig piros pontoA kerékpár tájainkon ritka látványosság, főleg nagyvárosban csettint elismerően a gyalogos a két keréken közlekedő láttán, hogy ez aztán a bátorság, ebben a hatalmas forgalomban... kát osztogatott a kerékpáros nebulóknak. Mindhiába. Mondhatnánk ünneprontó módon. A nagyvárosokban nem okozott szemmel látható autócsökkenést a nagy nap, ugyanúgy dudáltak, csikorogtak, káromkodtak a sofőrök, mint általában. Budapesten, ahol kétmillió lakosra egymillió autó jut(l), a felmérések szerint legtöbben nem is hallottak az akcióról, nálunk sem a tájékozottság volt jellemző a megkérdezettekre. A kelet-európai ember számára mostanában kezd nélkülözhetetlenné válni a négy kerék. Ahogy a mobiltelefon-tulajdonosoknak eszükbe sem jut betérni egy telefonfülkébe, az autósok is kiiktatják életükből a tömegközlekedési eszközöket, és ezáltal - mondjuk el még egyszer - megállíthatatlanul nő a levegő szeny- nyezettsége, elhasználódnak az utak, szaporodnak a dugók, veszélyessé válnak a közutak, főleg a kerékpárosok számára. A személyes élmény talán még sokkolóbb, hadd osszam meg. Nemrég egy közeli kisvárosból stoppoltam haza a nagyvárosba, felvett egy huszonkét év körüli fiatalember, aki elmondta, hogy négy éve, amióta megvan az Audi, nem ült sem távolsági buszon, sem vonaton, tömegköleke- dési eszközön meg triplán nem, azt a szegényeknek működtetik. Behúztam a nyakam, és inkább nem kommunikáltam tovább... Csabai Izabella (A szerző felvételei) Hloska Tibor illusztrációs felvétele
