Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)
2000-09-05 / 204. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 5. TÉMA: OLIMPIA ELŐTT Szépségolimpiát nyert már. 1998-ban ő volt a Model of the Year győztese. Dombi Zétény most atlétaként készül élete első olimpiájára, Sydneybe tudta, hogy kint majd találkozik vele? Tudtam, hogy ott lesz, de hogy futni fogok vele, az csak a helyszínen derült ki, amikor összeállították a futamokat. Kijutni az olimpiára nem kis eredmény, jól szerepelni viszont még nagyobb. Nekem is ez a célom. Úgy hazajönni, hogy jól sikerült. Hátradőlni nyugodtan, és azt mondani: szép volt, megérte. Gondolom, más kell a 300-hoz, megint más a 400-hoz és egészen más a 4x400-as váltóhoz. Háromszázon á gyorsaság és a kemény állóképesség játszik nagyon fontos szerepet, négyszázon ugyanez, de kitartásból több kell, ahhoz pedig, hogy a váltóban részt tudj venni, rengeteg négyszáz síkot kell futni. Vagy háromszázat. Erre akkor kerül sor, amikor közelednek a versenyek, és kezdesz csúcsformába kerülni. Ez amolyan felmérő táv. A stafétabot átadását külön gyakorolják? Jól átadni, jól átvenni - ezeket a mozdulatokat bizony el kell sajátítani. Megfogni és érezni. Ehhez nagy adag határozottság kell. Még akkor is, ha közben lökdösik az embert. Meghökkentő élmény? Hogy majd fellökik az embert... Az sem lehet kellemes, de nem erre gondoltam. Dél-Afrikában, két edzés vagy két verseny között. Hogy a színes bőrűek micsoda elnyomásban élnek. Totál rabszolgatartás. Mint a filmekben. Alsóren- dűek és magalázottak. A színes bőrű szobalány be sem mert szállni mellém a liftbe. Tudta, hogy neki nem szabad. Én ezt irtó nehezen viseltem. A másik véglet San City. Kőkemény giccs. Álomvilág. Megépített sziklákból folyik a víz a strandon, miközben dübörög a bantu zene. Sokkoló élmény. Milyen eredményt vár az olimpiától? Minek örülne a legjobban? Ha bekerülnénk az első nyolcba. Nem lesz nehéz szögre akasztani a cipőt? Mert úgy tervezi, hogy az olimpia után befejezi. Nem fogok azonnal leállni. Azzal tönkretenném a szervezetemet. A szívnek, a vérkeringésnek ez nem tenne jót. Kisebb versenyeken bizonyára elindulok még, de már nem ez lesz az életem. Az olimpia után a modellkedést szeretném folytami, de nagyobb erőbedobással, mint eddig. Egy komolyabb felkérést, egy nagyobb divatbemutatót már nem fogok lemondani azért, mert futni megyek. Októbertől a modellkédés lesz a fontosabb. Magyarországon, mint modell, már mindent elért. Külföldön kellene végre próbálkoznia. Még nincs veszve semmi. Gyűjtöm a kapcsolatokat, hogy el tudjak indulni. Nagyon sokan biztatnak, hogy vágjak csak neki bátran, van esélyem. Ha aztán azt mondják, hogy köszönjük, ebből a típusból van rengeteg, hát legyen! De legalább megpróbáltam. A 2000-es év tehát ebben is döntő lehet. Tavaly katasztrofálisan rám járt a rúd. Zalai tanyámat, a „mentsváramat” ősszel elöntötte a sár, fél hegyet rápakolt az eső. Harminc kocsi földet vittek ki autóval. Szép zöld fű helyett körös-körül homoksivatagot láttam. Decemberben feltörték a kocsimat, utána el is lopták. Amíg Dél-Afrikában voltam, betörtek hozzánk. Igazából akkor fordult a kerék, amikor Michael John- sonnal futottam. Azóta minden rendben. Pár nap múlva pedig utazom az olimpiára. Életem legszebb, legizgalmasabb órái várnak rám. Óriási érzés egy egész országot képviselni. Dombi Zétény, a 4x400 méteres magyar váltó tagja szeptember 28-án áll startvonalra Sydneyben. 46,46 másodperces eredményével július 29-én harmadik lett az országos bajnokságon, s így került be az olimpiai négyesfogatba. SZABÓ G. LÁSZLÓ Milliós tét az ára e nagy útnak, állítja Dombi Zétény. Ennyi munkáról (és ennyi pénzről) mondott le a sport kedvéért, csak hogy az álma valóra válhasson. Most viszont, napokkal az indulás előtt azt mondja: ez sem olyan nagy összeg egy olimpiai részvételért. Neki megéri. Pár hónappal ezelőtt Dél-Afrikában, Potchestroomban futotta köreit. Egy ilyen távoli edzőtáborban többet megtudhat magáról a sportoló, mint itthon, a kertek alatt? Először is pillanatok alatt kiderül, milyen formában van. Hogy meddigjutott a felkészülések során. El- érte-e a célját, vagy maradtak-e hiányosságok? Az új közeg, a levegő- változás, hogy kizökken az egyhangú hétköznapokból, kellemes ráadás. Egy edzőtáborban nem is foglalkozik mással az ember, csak önmagával és a sporttal. Azzal, hogy pihenjen, edzzen és helyesen táplálkozzon. A pihenésnek is megvan a maga receptje? Meg kell, hogy legyen, mert ha reggeltől estig pihennék, az is visszaütne. Itthon viszont nem egyszer lélek nélkül sportol az ember. Rohan a buszra, az öltözőbe, felveszi a szögest, edz, zuhanyozik, siet haza - ez így nem az igazi. A felkészülésre oda kell figyelni. Ha verseny van, akkor nem lehet másra koncentrálni, az edzéseket át kell gondolni. Külföldön pedig nem az jár az agyamban, hogy mit kell még elvégeznem, hanem hogy milyen volt a mai edzés. Lámpaoltás után mindent átveszek, képzeletben lefutom az összes kört, amit napközben megtettem, hogy a jót rögzítsem, a rosszat pedig kiküszöbölhessem. Idegen környezetben erősebbek az edzések, mint a már megszokott pályán? Nem is azt mondanám, hogy erősebbek, inkább mások. Dél-Áfriká- ban például egy hónap alatt négy versenyünk volt. Vagyis hetente egy. Árra voltunk kíváncsiak, tu- dunk-e ezzel javítani a már elért formán. Egyáltalán: jó ez így? Amíg a többiek itthon keményen edzenek, mi kint versenyzőnk. Hiszen amikor versenyez az ember, akkor egyértelmű, hogy kevesebb az edzés. Olyankor ugyanis elég éles futások vannak. Milyen volt a kinti felállás? Magyarok egymás közt, vagy volt néhány helybéli gepárd is? Nagyon jó színvonalú és kellemes hangulatú nemzetközi versenyek voltak ezek. Ilyen helyzetben any- nyira jól érzem magam, hogy 3-4 ti- zedmásodperccel vagyok képes jobb időt futni, mint egyébként. Még az is jobb eredményre sarkall, hogy telt ház előtt futok, és őijöngenek a nézők, mert a bemondó közli velük, milyenek az eddigi eredményeim. Mindenki képben van, mert a lényeget tudja rólad. Milyen távon futottak? Háromszáz méteren. De ami a legnagyobb élmény volt számomra, kétszer is egy futamban szerepeltem Michael JohnsonnaL Egy futamban? Igen. Életem egyik legnagyobb élménye volt. Reális álom ez egy magyar futó részéről, hogy Úristen, de jó lenne egyszer vele futni? Nekem ez volt az álmom. A legnagyobb álmom. Ennél nagyobb megtiszteltetés ott és akkor nem is érhetett volna. Ehhez persze kellettek az itthoni eredményeim, egy olyan idő, amely lehetővé tette, hogy ott állhassak mellette. Michael Johnson a hármas, Dombi Zétény a négyes pályán? Pontosan így történt. Én a négyesen, ő a hármason. Természetesen nem úgy álltam oda, hogy én most meg fogom verni őt. Michael Johnsont nem lehet legyőzni. Fényévekkel jár a legjobbak előtt, az ő világcsúcsát sokáig nem dönti meg senki. Fenomenális tehetség. Olyan anyagból van az izomzata, mint senki másnak. Hogy milyen futó lesz valaki, annak különböző összetevői vannak, de a gyorsaságért elsősorban a vörös rostok felelősek. Michael Johnson pedig ebből is a legjobbat kapta. Lehet, hogy a feketék „futva” jönnek a vüágra? Ez az ő sportáguk. Egyértelmű. De a technikai számokban, például a rúdugrásban vagy a különböző dobásokban már nem annyira jók. Ők a futásban tudnak remekelni. A tanulást viszont eléggé hanyagolják. Akik jól sportolnak, csak erre koncentrálnak. Kivételek igazából csak azok között vannak, akik hosszú távon a csúcson maradnak. Nekik nem üres a fejük. Ők tudnak valamit, értelmes emberek. Visszatérve a dél-afrikai versenyre: hányadik helyen végzett? A másodikon. Michael Johnson mögött. Két másodperccel futott jobb időt nálam. Két másodperc? Az semmi! Nagyon nagy idő. Számomra behozhatatlan. Fehér ember 300 méteren aligha fog 30.80 valamennyi másodperc alatt futni. így van kódolva. Ki lehet akkor egy ilyen futó igazi versenytársa? A „ki”-re nem tudok válaszolni, a „mi”-re viszont igen. Az pedig az idő és a pénz. Ellenfelektől ugyanis nem kell tartania. Ha a teljesítményének csak a hetven százalékát hozza, akkor is toronymagasan nyerni fog mindenki előtt. Közvetlenül a start előtt milyennek látta? Starthelyzetben nem foglalkozhatok mással, csak magammal. Akkor mutatkoztunk be egymásnak, amikor fel kellett állni a rajtgép előtt. Az arcát melegítés közben figyeltem meg. A start előtt pattanásig feszülnek az idegek. Talán ő az egyetlen, aki ebben kivétel. Ő nem is annyira az ellenfeleivel, mint inkább az idővel versenyez. Neki egy világcsúcs iszonyatos nagy összeget jelent. Ha utolérni úgysem lehet őt, akkor elég a közelében, jobb esetben a sarkában maradni. Nekem arra kellett figyelnem, hogy eszembe se jusson rástartolni, mert 200 méter után kész, végem van, elfogy az energiám. Mérhetetlen önfegyelemre volt szükségem, hogy miközben ott futott előttem, el ne veszítsem a fejem. Az idegek játékát mennyire lehet kikapcsolni egy ilyen helyzetben? Hiszen már . a puszta tény is „doppingszer” lehetett, hogy ott áll Michael Johnson mellett. Ezt kell megtanulni. Kikapcsolni az idegeket. Ehhez is profizmus kell. Te már olyan versenyző vagy, aki bármelyik versenyen megállja a helyét, vagy olyan, aki 200-nál dob egy hátast, mert annyira kifárad. Mikor tudott többet leolvasni Johnson arcáról? Bemelegítés közben vagy a futás után? Pókerarcú. De teljesen. Különben nem viselkedik nagyképűen. Tudja, hogy ő a világ legjobb futója, de a legapróbb jelét sem adja annak, hogy sok mindent megengedhetne magának. Csendes, visszafogott ember. Még futás után is kezet foghattam vele. Megengedte. Nem ment el azzal, hogy „kész, végeztem, hagyjatok!” En már nem egyszer megéltem, amikor „a nagy futó” egyszerűen nem tette lehetővé, hogy gratulálhassunk neki. Oda sem fértünk hozzá. Michael Johnson pedig ugyanabban a szállodában lakott, ahol mi, és velünk vacsorázott. Én az ilyen embert nagyon tudom becsülni. Mellette valahogy egy pillanatig sem éreztem, hogy kisebb vagyok és tehetségtelenebb. Ő nem úgy viselkedett. Sydneyben is lehet ekkora ellenfele? Olyan, mint Michael Johnson biztosan nem. Ez a dél-afrikai felkészülés azért is volt olyan nagy dolog, mert egy olimpián biztos nem kerülnék Michael Johnson közelébe. Potchefstroomban nem állt starthoz a világ összes nagy futója, de mindenki válogatott volt, aki eljött. Az olimpián nem is futok egyéniben. Természetesen sokan megkérdezték már tőlem, milyen érzés volt Michael Johnsonnal futni. Megtisztelő és megalázó, szoktam mondani. Mert hiába edzettéi, úgy húz el melletted, mintha szembe jött volna. De mint sok mást az életben, ezt az élményt is a helyére kell tenni. Kilencéves koromban, kissrácként kaptam az első szöges cipőt, abban futkároztam a salakpályán, huszonöt évesen pedig ott álltam Michael Johnson mellett. Óriási szerencse, hatalmas csoda, hogy eljutottam idáig. Ez is egy kiválasztódás eredménye. Már itthon, az elutazása előtt Remek formában a négyesfogat modellgyőztese
