Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)
2000-09-27 / 222. szám, szerda
2. évfolyam, 8. szám Szerda, 2000. szeptember 27. NAGY SZÜNET HELYETT ISMÉT NAGYSZÜNET Kedves Nagyszünetesek! Még néhány nap, és véget ér a Nagy Szünet (értsd: Vakáció). Sajnos! - sóhajtanak azok, akiket szeptemberben pótvizsga vár. Sajnos! - sóhajtanak azok, akik értelmetlenül átunatkozták az év két legszebb hónapját, de ugyanígy sóhajtanak azok is, akik élményekkel, kalandokkal, munkával, vidáman töltötték a szünidőt. Szeptemberben tehát Nagy Szünet helyett ismét Nagyszünet, vagyis itt vagyunk mi, remélem; továbbra is kedvenc oldalaitok maradunk. Mit szólnátok ahhoz, ha arról olvashatnátok a lapban, ki, hogyan töltötte a szünidőt. Esetleg érdekes ötleteket, lehetőségeket tudhattok meg, de lehethogy, csak jól szórakoznátok a sorokon. Küldjétek el nyári élménybeszámolótokat arról, hogyan töltöttétek a forró napokat, hol nyaraltatok. Annak is örülnénk, ha esetleg csak eszmefuttatás sikeredne arról, szerintetek hogyan kellene kinéznie egy felhőtlen vakációzásnak. Elvégre, van, akinek a drága tengerpari üdülés, másoknak a szabad ég alatti bulik, a táborok, a kerékpározás, a turisztika, a nagyinál a befőzés, vagy a nyári munka jelenti az értelmesen kihasznált hatvankét napot. Továbbra is küldhetitek már megjelent sulilapjaitok példányait, hiszen tavaly is érdeklődéssel olvastuk újságírói próbálkozásaitokat. Ne csüggedjetek tehát: ha becsöngetnek, az azt is jelenti, hogy ismét lesz Nagyszünet! Sikeres tanévet kíván a szerkesztő Szalay Zoltán karikatúrája TI ÍRTÁTOK Újra véget ért volna egy nyár!? ÖLVECKI EDIT z idén is eljött a - legalábbis számunkra, diákok számára - nagyon lényeges két hónap, a július és az augusztus. Az előbbit sokkal jobban vártuk mint az utóbbit! Eljött a pihenés, a szórakozás ideje. Végre sor kerülhetett azokra a dolgokra, amikre a tanév közben nem jutott idő és végre nem kellett hatkor kelnem, hogy elérjem a hétkor induló buszt. Azután nem kellett a fürdőbe sietnem, hogy x perc alatt rendbe szedjem magam. Még sok mintent nem kellett, arról nem is beszélve, hogy amikor holt- fáradtan hazaértem, már nem kellett tanulnom. Mint amikor a strucc a fejét a homokba dugja, úgy merítkeztem keztem bele a nyárba. Az időjárás elég kedvezően alakult. Csak ki kellett találni a napi programot, s irány a strand, elő a hátizsákot! Sajnos egyszer minden véget ér, a nyarat újra felváltotta az ősz, a szünidőt a tanév. Nem tudom elhinni, hogy csak ennyi volt, ilyen gyorsan véget ért a hosszú napfényes napokkal kecsegtető nyár. Százféle gondolat fut át az agyamon. A kémiát tanuljam vagy a fizikát? A reakciókat vagy mást ismételjek? A szulfát képlete az So4, vagy mié? Ezt jól át kell rágnom, mert nem akarok „vért izzadni”. Remélem a jövő nyár is olyan lesz, mint az idei. Nos, csak ennyit akartam írni... Könnyű nyári regények helyett - kötelező olvasmányok Somogyi Tibor illusztrációs felvétele A tábor lényege, hogy jobban megismerjük az anyaországot, történelmünket és más határon kívül élő fiatalt, végignézzünk egy csomó kiállítást, múzeumot, templomot.. Kell még egy szó, mielőtt mennél... Kecskemét és Pécs. Az utolsó napokban pedig Pesten volt együtt a három csoport. Ezekről a helyszínekről utaztunk busszal egy-egy helyre. Hogy csak a nagyobb kirándulásokat említsem: Eger, Mohács, Szigetvár, Esztergom, Pannonhalma, Tihany, Sopron, Nagycenk, Kiskőrös, Székesfehérvár, Szombathely... Hallottunk történelmi előadásokat, volt egy (nem csak kockafejűeknek szóló!) rendhagyó fizikaóránk; vasárnaponként voltunk szentmisén; tanultunk néptáncot-, népdalokat; rajzoltunk animációs filmet arról, hogy ha eljönnének az ufók, mi az, amit megnézhetnének Magyarországon; voltunk moziban, többször Roskó Péter és Somogyi Tibor illusztrációs felvételei dött. A Rákóczi Alapítvány szervezte kanadai magyarok segítségével, immár hetedik alkalommal, határon túli magyar fiatalok részére. A lényege, hogy jobban megismerjük az anyaországot, történelmünket és más határon kívül élő fiatalokat. Három negyvenfős csoportba voltunk osztva, és váltottuk egymást három helyszínen: Győr, MEZEI MÁRIA A nyár utolsó napjait „élvezve" vettem észre a Nagyszünetben a felhívást, hogy írjuk mmmmm le nyári élményeinket, táborozásunkat vagy épp unalmas napjainkat. Az én nyaram hála Istennek, meg az Új Szónak (meg még sokaknak) nagyon mozgalmas volt. Az Új Szónak azért, mert ott láttam meg a pályázatot, amit sikerült megkapnom és 17 napig ingyen (ami nem elhanyagolható szempont!) nyaralhattam Magyarországon. Ezt az élményemet szeretném az olvasókkal megosztani. Az egész azzal kezdődött, hogy kinyitottam az Új Szó-t és megpillantottam benne egy pályázatot. Három téma közül választhattunk, egy pályamunkát kellett beadni és még életrajzot csatolni hozzá. Száznál valamivel többen pályáztunk (ami szlovákiai viszonylatban nem sok) és körülbelül húszán kaptuk meg a lehetőséget, hogy a magyarországi magyarságismereti táborban tölthessük a nyár egy részét. A tábor július 1-jén kezdőstrandon (egyszer a Balatonnál), esténként voltak discóink, kaptunk zsebpénzt, voltunk a Csodák Palotájában és a Planetáriumban - ez utóbbit sikerült végigaludnunk (tisztelet a kivételnek!) a fáradtság miatt... és még sorolhatnám. Szövődtek barátságok, szerelmek. Voltak nagy beszélgetések és hahotá- zó röhögések. Végignéztünk egy csomó kiállítást, múzeumot, templomot... aludtunk is, meg nem is. (A „nem is” volt a jellemzőbb). A végén összekapaszkodva zokogtunk és próbáltuk énekelni a Honfoglalás című dal sorait, hogy „Kell még egy szó, mielőtt mennél, kell még egy ölelés, ami végig elkísér...” nagy buli volt! Együtt voltunk 17 napig, és úgy elröppent, hogy észre sem vettük. Nagyon sokat adott mindannyiunknak ez a tábor. Ezzel a részletes beszámolóval nem irigyeket akartam szerezni magamnak, hanem csupán ösztönözni szerettem volna mindazokat a 14-18 éves fiatalokat (pl. téged, ha nem írtál pályázatot), hogy van (volt!) értelme „összedobni” egy jó kis fogalmazást. Jpvőre is lesz ez a tábor és talán újra az Új Szó-ban fog megjelenni a pályázat. Kérlek, ne hagyd ki! Nem tudod, miről maradsz le! Az összes szervezőnek és résztvevőnek üzenem, hogy: Csokoládé! Mikoládé!... hiszen ez egy medve, és hogy: Összeverem ropogós tenyerem!
