Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)

2000-09-25 / 220. szám, hétfő

Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 25 SYDNEY 2000 Qgp SYDNEY 2000 Q$p SYDNEY 2000 q§® SYDNEY 2000 „Kell egy kis idő, amíg felfogom, hogy olimpiai bajnok lettem" Magát kellett legyőznie Ági a dobogó tetején (Fotó: Kisalföld) GYŐZELMI DOBOGÓ Miről beszélnek a szomszédok? Régi budai bérház, körfolyosó. Az olimpiai bajnok otthona. Nincs nagy mozgolódás. Egy idős hölgy virágot locsol a má­sodikon, a lépcsóház csendes, az egyik irodában tempósan kattog egy írógép, s a postalá­dán egy eltépett vignetta sar­kába gyermeki gyöngy­betűkkel valaki azt írta: Kovács Ágnes. Az első emeleten is minden csendes. A jobb oldali szom­szédba, egy irodába mi hozzuk a jó hírt, persze, tudják, hogy ebben a házban lakik a magyar olimpiai úszóválogatott egyik reménysége, de nincs idejük tévézni, rádiózni. Sok a mun­ka. Kettővel arrébb Éva néni már sokkal tájékozottabb. „Én már nem látok valami jól, de semmi pénzért nem hagytam volna ki Ágika döntőjét. Kisgyerekkora óta ismerem, úgyhogy nagyon drukkoltam neki, és meg­könnyeztem a győzelmét.“ Piroska néni nem látta a tévé- közvetítést. Éppen most érke­zett haza a munkából. „Tud­tam, hogy Ágika hazahozza nekünk ezt az aranyat, hogy lesz a háznak egy aranyérme. Istenem... Amikor először nyert, külön köszöntöttük: a lépcsőházba kitettünk egy nemzetiszínű lobogót, és kö­szöntőlevelet is írtunk. Lehet, hogy most is kitalálunk vala­mit...“ Kovács Klári néhány éve már bánja, hogy annak idején ő nem íratta be úszni a lányát. Pedig Ági anyukája javasolta, hogy reggelente, pontosabban hajnalonta hordják felváltva a gyerekeket edzésre. De a reg­gel öt órás kelés nem volt tűi szimpatikus, a napi időbeosz­tásba se nagyon illett bele, így Ági továbbra is az édesanyjával kettesben járt az uszodába. „Az édesanyjának nagyon nagy szerepe van ebben a sikerben. Kérem, ezt írja meg. Tudom, hogy az edzők, meg mindenki előtérbe kerül most, pedig az anyukája volt az, aki a legna­gyobb áldozatot hozta érte.“ Megint elcsendesedik minden. Az utca zaja nem szűrődik be a vastag faajtón, odakint az em­berek hazafelé sietnek a mun­kából, szemben, a nővérszálló ablakából valaki kilógatott egy piros-fehér-zöld zászlót. Az a selyemdarab valahogy vonzza magához a tekintetet. Az em­ber a magyar Himnuszt képzeli mellé, és egy síró-nevető arcot. Kovács Ágiét, aki a nyakában az olimpiai arannyal meghatottan nézte, miként kúszik fel a ma­gasba egy ugyarűlyen lobogó. A portás bácsi tud az aranyról, de nem tud arról, hogy itt, a szemben lévő házban lakik az a kedves magyar lány, aki nyer­te. Közben a régi bérház ajtaja nyílik, csukódik, zajlik az élet az utcában. Egy muskátlis ab­lakból kedves, idős hölgy pil­lant ki az udvarra. Érdeklődik, kit keresünk. Ja, hogy a Kovács Ági miatt jöttünk... Ettől kezd­ve megoldódik Ilonka néni nyelve. Szurkolt ő is, hiszen na­gyon szereti Ágikát, most is át­vett a nevében valami nagy bo­rítékot a postástól. „Úgy rohan­tam haza a fürdőből, hogy lát­hassam az úszódöntőt... Man­kóval járok, de amikor láttam, hogy müyen késő van már, el­kezdtem nagyon sietni, majd­nem szaladtam...“ Elmosolyodik. Ő is bizonyára megsiratta ezt az aranyat, mert most is könnybe lábad a sze­me. Próbálja palástolni az ér­zelmeit, inkább mesél néhány történetet egy vézna, gyönge kislányról, akinek a keze, lába lógott, s aki elhatározta, hogy egyszer nagy-nagy úszóbajnok lesz. (NS) KISALFÖLD A sydneyi olimpiai faluban, a ma­gyarok „körletének” egyik épületé­ben - kis túlzással - már majdnem pirkadt péntekre virradóra, de még senki nem gondolt lefekvésre, alvás­ra. Mi több javában „moziztak”, az­az, némileg szakszerűbben, videóz­tak: senki nem számolta, de meg­bízható információink szerint leg­alább tízszer nézték végig Kovács Ágnes néhány órával korábbi győzelmét a 200 m-es mellúszás­ban. Hát... Volt mit nézni rajta! Először is: mindig Ági nyert. Másod­szor: lehetett újra és újra ámuldoz­ni, meg újabb és újabb felfedezése­ket tenni. „Ez fantasztikus, kell egy kis idő, amíg felfogom, hogy olimpi­ai bajnok lettem” - csak ezt tudta is­mételgetni Ági, még jóval a döntő után is. „Tudtad, hogy mi történik körülöt­ted, vagy becsukott szemmel úsz­tál?” - hangzott a sarkosan, de na­gyon plasztikusan fogalmazott kér­dés, utalva arra: a külső szemlélő számára úgy tűnt, hogy abszolút hi­degen hagyja mindaz, amit a riváli­sok művelnek körülötte, előtte, mel­lette, mögötte. „Fogalmam sem volt. Azt azonban érzékeltem, hogy Kowal vezet száznál.” A bravúrtakti­ka az volt, hogy Ági ússza a maga ritmusát, függetlenül a többiek tem­pójától. „Láttátok, Poewe hogy bele­kezdett, aztán majdnem meghalt” - érvelt a maga igaza mellett Kiss László, Ági mestere, a magyar válo­gatott szövetségi kapitánya. „Tud­tuk, hogy csak a hajrában verheti meg őket!” A taktika betartásához is bravúr kellett, meg elképesztő türe­lem. Hogy megy ez? „Számolni kell a tempót” - magyarázza a mester. Az olimpiai döntőben az aranyért hajt és közben tempót számol? „In­kább csak képletesen értettem, mert egy olyan versenyző, mint amüyen Ági, szinte a vérében kell hogy érez­ze a ritmust. De ez volt a lényeg: egyetlen pillanatra sem befolyásol­hatták az ellenfelek.” Ági eddig is az újságírók kedvence volt, tavaly őt választották az év sportolónőjének, most is majdnem „szétszedték”. O állta a rohamot és becsületére le­gyen mondva: a legképtelenebb ér­deklődésre is mosolyogva felelt. Mi több: felváltva tette ezt magyarul és angolul. Korábban azt tervezte, hogy az olimpia után elmegy Ameri­kába tanulni. „Jó lenne. Nagyon szeretnék Amerikában tanulni, de most még ennél többet nem tudok erről mondani. Egyelőre csak az biz­tos, hogy pihenni szeretnék, mert nagyon hosszú volt a versenysze­zon.” Vannak sztorik, apró történetek Ági­ról, amikről nem beszél senki. Leg­feljebb baráti eszmecserék során ejt el valaki egy két szót, s kiderül JgL lemző az eset. Ilyen volt az is, amit egy olyan bennfentes mesélt, aki - ahogy mondani szokás - nevének elhallgatását kérte, mert annyira kulisszák mögötti, amit elárult. Történt, hogy röpke egy-két perc­cel a célba érkezés után, amikor mindenki ölelte-csókolta Ágit, az újdonsült olimpiai bajnok, két nyakba borulás között azt mondta: „Ha valakit megbántottam volna, kérem, bocsásson meg!” Mert Ági nem volt könnyű eset az elmúlt hé­ten. Magam elég jóban vagyok ve­le, ismerem pályafutása kezde­tétől, de egyébként is indokolt volt az érdeklődés, amikor még a múlt hét elején bent jártam az olimpiai faluban. Mi újság, hogy vagy? Jól, vagy nagyon jól? ,Jobban lennék, ha nem fájna a torkom” - szinte nem is válaszolta, inkább csak „rám mordulta” és húzott befelé a csapat orvosához, dr. Kausz Istvánhoz. Mások mesélték, hogy akadt olyan pillanat, főleg persze a verseny előtti utolsó órában, amikor min­denki jobbnak látta, ha meg sem kí­sérli, hogy hozzászóljon. Messziről figyelték, kerülgették, lesték a kí­vánságait... Feküdt a masszírozópa- don, magára hagyva, senki nem kö­zelített. Aztán éppen Kausz doktor gondolt egy merészet és odaküldte hozzá Darnyi Tamást. Ha valakivel, akkor vele még ebben a pattanásig feszült helyzetben is szót kell érte­nie. s Szót értettek. Sőt! Áginak még arra is jutott ideje, meg energiája a verseny után, hogy megköszönje: „Ez jó ötlet volt, kö­szönöm szépen.” Áz éjszakába nyú­ló „ünneplés” (na, ilyesmiről szó sem lehetett, mert akkor még hátra­volt a péntek délelőtti vegyes váltó) annyiban folytatódott másnap, hogy egymás után érkeztek a gratu­láló táviratok, telefonhívások. Az elsők között kapta meg a bajnok Or­bán Viktor miniszterelnök jókíván­ságait, de... Őszinte és örömteli meglepetést jelentett, hogy távira­tozott az a Zdeborszky György is, aki a CIB Bank elnöke, s erről a bankról köztudott: Atlanta után évekig szponzorálta Ágit, de aztán az együttműködés, hogy is mond­jam, nem a legbékésebb körülmé­nyek között szűnt meg. A sok-sok beszélgetés, villámkérdés között időről időre előkerül, hogy Áginak mi a_kabalája. Egyáltalán van-e ne­ki- Ő műidig elmondja: „A 14. szü­letésnapomra kaptam egy piros-fe- hér-zöld zászlót, azóta mindenhova magammal viszem. A vízbe szállás előtt a melegítőm zsebébe rakom, s ha állok a dobogón az eredményhir­detésnél, természetesen akkor is ná­lam van.” Sajátos véleményt fogal­mazott meg nemrég az egyik nyilat­kozatában a túlzott aranycentrikus- sággal kapcsolatban... „Nem értem, miért nem lehet örülni a második vagy harmadik helynek, csak az elsőnek?” Ritkaság, ha valaki szóba elegyedik Ágival és nem diskurál- nak egy kicsit a mamájáról. Talál­koztatok már? - hangzott például az édesanyjára vonatkozó kérdés szinte percekkel a győzelem után is. „Nem, még nem, mert a másik olda­lon ül a tribünön.” Hát igen, a mama. Ismerem, nyu­godtan mondhatom: olyan édes­anya ő, mint a többi. Mindent, az égvilágon mindent megtett a lá­nyáért. Most például legalább egy­milliót költött arra, hogy - ragasz­kodva a megszokott személyes je­lenléthez - itt legyen Sydneyben. Ment is a szöveg. Olyannyira, hogy értesülésem szerint az egyik csa­patvezetői értekezleten a magyar delegáció egyik vezetője szüksé­gesnek tartotta kerek perec kije­lenteni: Kovács Ágnes édesanyja nem a Magyar Olimpiai Bizottság vendége, nem a MOB költségén van itt. Ezek után el lehet képzelni a „suttogó propagandát”. Kovács anyuka egyébként mindennap be­járt az olimpiai faluba (csak melles­leg: az úszószövetség adta le a ne­vét, a MÚSZ vendége volt, a testület fizette be érte a 33 dollárt, ha együtt akart ebédelni, vacsorázni a lányá­val). A jelek szerint a módszer be­vált: ott a mama, nyer a lánya. Egy­szerű recept, nemde? Múlt héten Kovács Ágnes karrieije csúcsára jutott. Öt éve kezdődött Bécsben, az Európa-bajnokságon, ahol a bronzérmes vegyes váltóban mutatkozott be az akkor 14 éves, iszonyatosan „cingár” kislány. Egy esztendővel később 200 mellen har­madik az atlantai olimpián, majd jött a sevillai Európa-bajnokság mesterhármasa, 1998januárjában a perthi világbajnokság aranya, majd újabb kontinensbajnoki rímek Isz­tambulban, s végül idén Helsinki­ben. S hogy mi volt most a legnehe­zebb? „Magamat kellett legyőz­nöm” - ismételgeti csütörtök este óta, s mindig hozzáteszi: „Sikerült”. Akik látták, s bizonyára sokan van­nak, látták azt is, hogy sírt a dobogó tetején. Na, ez is újdonság volt. „Még soha nem sírtam, amikor ne­kem szólt a Himnusz.” Hát... Ennyi­re más, ennyivel több egy olimpia. Össze nem hasonlítható egy vüág- vagy Európa-bajnoksággal. Kiss Lászlónak van már gyakorlata az idegtépő versenyekben. Volt már ilyen élményben része. „Az egyik a barcelonai 400 vegyesen, amit Egér emlékezetesen nehezen nyert meg és Ági hasonló csatában győzött a perthi világbajnokságon.” A szak­emberek egyébként álmélkodnak: a magyar aranyérmes két nap alatt háromszor úszott 200 mellen 2,25- ön belül. Először szinte „egyedül”, ellenfeleit messze maga mögé uta­sítva, kétszer pedig a végletekig kiélezett küzdelemben. Ilyesmire még soha nem volt képes senki a világ női úszósportjában. És vajon lesz-e? És ki lesz? „Nem tudom. Ági Athén idején még biztosan fog úszni” - ez lüss reagálása arra a felvetésre, hogy vajon lesz-e foly­tatás. Ágit is kérdezik a mesteréről. Kausz doktor, bár nem újságíró, bejött az eredményhirdetés utáni sajtótájé­koztatóra és az iránt érdeklődött, előfordult-e, hogy megharagudott az edzőjére a felkészülés során. „Igen, előfordult.,, Most azonban az öröm, az elégedettség óráit élik. Együtt is, külön-külön is. Ági mos­tantól járja a különböző versenye­ket, teljes a szabadság. És október 2-án felszáll az aranygépre. Har­madikén otthon lesz. Akkor folyta­tódik (vagy kezdődik) az igazi ün­neplés. (mm) ATLÉTIKA. Női 100 m síkfutás: 1. Marion Jones (amerikai) 10,75; 2. Jekaterini Tanú (görög) 11,12; 3. Tanya Lawrence (jamaicai) 11,18. Férfi 100 m síkfutás: 1. Maurice Greene (amerika) 9,87; 2. Ato Boldon (trinidadi) 9,99; 3. Oba- dele Thompson (barbadoszi) 10,04. Férfi gerelyhaj ítás: 1. Jan Zelezny (cseh) 90,17; 2. Steve Backley (brit) 89,85; 3. Szergej Makarov (orosz) 88,67. Női maratoni futás: 1. Takahasi Naoko (japán) 2:23:14 - olimpiai csúcs; 2. Simon Lídia (romániai) 2:23:22; 3. Joyce Chempchumba (kenyai) 2:24:45... 17. Földingné Nagy Judit (magyar) 2:30:54. Férfi magasugrás: 1. Szergej Klju- gin (orosz) 235; 2. Javier Soto- mayor (kubai) 232; 3. Abderrah- mane Hammad (algériai) 232. Női hármasugrás: 1. Tereza Mari- nova (bolgár) 15,20; 2. Tatyana Lebegyeva (orosz) 15,00; 3. Ole- na Hovorova (ukrán) 14,96. Kalapács: 1. Szymon Ziolkowski (lengyel) 80,02; 2. Nicola Vizzo- ni (olasz) 79,64; 3. Igor Asztap- kovics (fehérorosz) 79,17... 7. Gé- csek Tibor (magyar) 77,70. Hétpróba: 1. Denise Lewis (brit) 6584; 2. Jelena Prohorova (orosz) 6531; 3. Natalja Szazano- vics (fehérorosz) 6527. EVEZÉS. Női egypár: 1. Jekatye- rina Karszten (fehérorosz) 7:28,14; 2. Rumjana Nejkova (bolgár) 7:28,15; 3. Katrin Ruts- chow-Stromprowski (német) 7:28,99. Férfi egypár: 1. Rob Waddell (új- zélandi) 6:48,90; 2. Xeno Müller (svájci) 6:50,55; 3. Marcel Hac­ker (német) 6:50,83. Női kormányos nélküli kettes: 1. Georgeta Damian, Doina Ignat (román) 7:11,00; 2. Rachael Tay­lor, Kate Slatter (ausztrál) 7:12,56; 3. Melissa Ryan, Karen Kraft (amerikai) 7:13,00. Férfi kormányos nélküli kettes: 1. Michel Andrieux, Jean-Christophe Rolland (francia) 6:32,97; 2. Ted Murphy, Sebastian Bea (amerikai) 6:33,80; 3. Matthew Long, James Tomkins (ausztrál) 6:34,26. Női kétpár: 1. Jana Thieme, Kath­rin Boron (német) 6:55,44; 2. Pi­eta van Dishoeck, Ecke van Nes (holland) 7:00,36; 3. Birute Saic- kiene, Kristina Poplavskaja (lit­ván) 7:01,71,... 13. Alliquander Anna, Rensei Mónika (magyar) 7:13,22. SZOFTBALL. Ausztrália-Kuba 8:1; Kína-Kanada 1:0; Japán-Új-Zé- land 2:l; USA-Olaszország 6:0. VÍVÁS. Női tőrcsapat, az elődöntőben: Olaszország-USA 45:38; Lengyelország-Németor- szág 45:34. Az ötödik-nyolcadik helyért: Magyarország-Ukrajna 45:39. Az ötödik helyért: Orosz- ország-Magyarország 45:38. A harmadik helyért: Németor- szág-USA 45:42; a döntőben: Olaszország-Lengyel ország 45:36. Férfi kardcsapat, az ötödik-nyol­cadik helyét: Magyarország-Uk­rajna 45:43. Az ötödik helyért: Magyarország-Lengeylország 45:41. Az elődöntőben: Oroszor- szág-Románia 45:28, Franciaor- szág-Németország 45:44. A har­madik helyért: Németország-Ro- mánia 45:27; a döntőben: Orosz- ország-Franciaország 45:32. BASEBALL. Dél-Afrika-Hollandia 3:2; Dél-Korea-Japán 7:6; Olasz- ország-Ausztrália 8:7; Ku- ba-Egyesült Államok 6:1; Hol- landia-Olaszország 3:2; Dél-Ko- rea-Dél-Afrika 13:3. BIRKÓZÁS. Kötöttfogás, 76-kg: Berzicza Tamás az első forduló­ban bírói döntéssel legyőzte a ja­pán Takamicut. A magyar sporto­ló a legjobb hatközé jutásért az orosz Kardanowal mérkőzött, Berzicza kikapott és kiesett. TOLLASLABDA. Női páros, döntő: Ke Fej, Ku Csun (kí­Férfi kétpár: 1. Luka Spik, íztop Cop (szlovén) 6:16,63; 2. Ólai Tufte, Fredrik Raaen Bekken (borvég) 6:17,98; 3. Giovanni Calabrése, Nicola Sartori (olasz) 6:20,49... 5. Pető Tibor, Haller Ákos (magyar) 6:27,04. Férfi kormányos nélküli négyes: 1. Nagy-Britannia 5:56,24; 2. Olaszország 5:56,62; 3. Ausztrá­lia 5:57,61. Női könnyűsúlyú kétpár: 1. Cons­tanta Burcica, Angela Alupei (ro­mán) 7:02,64; 2. Valerie Viehoff, Claudia Blasberg (német) 7:02,95; 3. Christine Collins, Sa­rah Garner (amerikai) 7:06,37. Férfi könnyűsúlyú kétpár: 1. To­rnász Kucharski, Robert Sycze (lengyel) 6:21,75; 2. Elija Luini, Leonardo Pettinari (olasz) 6:23,47; 3. Pascal Touron, Thiba- ud Chapelle (francia) 6:24,85. Férfi könnyűsúlyú kormányos nélküli négyes: 1. Franciaország 6:01,68; 2. Ausztrália 6:02,09; 3. Dánia 6:03,51. Férfi négypár: 1. Olaszország 5:45,56; 2. Hollandia 5:47,91; 3. Németország 5:48,64. Női négypár: 1. Németország 6:19;58; 2. Nagy-Britannia 6:21,64; 3. Oroszország 6:21,67. Női nyolcas: 1. Románia 6:06,44; 2. Hollandia 6:09,39; 3. Kanada 6:11,58. Férfi nyolcas: 1. Nagy-Britannia 5:33,08; 2. Ausztrália 5:33,88; 3. Horvátország 5:34,85. MŰUGRÁS. Női páros, 3 m: 1. Ve­ra Ilina, Julia Palina (orosz) 332,64; 2. Fu Ming-hszia, Quo Csing-csing (kínai) 321,60; 3. Ja­na Szorokina, Jelena Supina (uk­rán) 290,34. Férfi páros toronyugrás: 1: Igor Lukasin, Dmitrij Szautyin (orosz) 365,04; 2. Jia Hu, Liang Tyiang (kínai) 358,74; 3. Jan Henpel, Heiko Meyer (német) 338,88. Női toronyugrás: 1. Laura Wil­kinson (amerikai) 543,75; 2. Na Li (kínai) 542,01; 3. Anne Mont- miny (kanadai) 540,15. SPORTLÖVÉSZET. Férfi szabad­puska, 50 m: 1. Rajmond Debe- vec (szlovén) 1275,1; 2. Juha Hirvi (finn) 1270,5; 3. Harald Stenvaag (norvég) 1268,6... 8. Jozef Gönci (szlovák) 1261,3... 25. Sidi Péter (magyar) 1157,0. Férfi skeet: 1. Mikola Milcsev (ukrán) 150,; 2. Petr Málek (cseh) 148; 3. James Graves (amerikai) 147. nai)-Nan Jan, Jang Vej (kínai) 15:5, 15:5. Férfi egyes, döntő: Hszi Peng (kí- nai)-Hendrawand (indonéz) 15:4, 15:13. LABDARÚGÁS. Férfiak, negyed­döntő: Chile-Nigéria 4:1 (3:0), Spanyolország-Olaszország 1:0 (0:0), Kamerun-Brazília 2:1 (1:0, 1:1, 1:1), Egyesült Álla­mok—Japán 2:2 (0:1 - 11-el 5:4). Nők, elődöntő: Norvégia-Német- ország 1:0 (0:0), USA-Brazília 1:0 (0:0). KÉZILABDA. Női, B-csoport: Ausztria-Ausztrália 39:10. Férfi, A-csoport: Dél-Korea-Kuba 35:28; Egyiptom-Németország 22:21. B-csoport: Szlovénia-Tu- nézia 22:20; Franciaor- szág-Ausztrália 28:16; Svédor- szág-Spanyolország 28:27. Vége­redmény: Svédország 10, Fran­ciaország 7, Spanyolország 6, Szlovénia 5, Tunézia 2, Ausztrá­lia 0. Az első négy helyezett jutott tovább. GYEPLABDA. Férfiak, A-csoport: Malajzia-Pakisztán 2:2, Hollan- dia-Németország 2:2. Az élcso­port: Hollandia 8, Németország 8, Pakisztán 6. B-csoport: In- dia-Spanyolország 3:2, Ausztrá- lia-Argentína 2:1. Az élcsoport: Ausztrália 8, India 7, Dél-Korea 5. Nők: Ausztrália-Új-Zéland 3:0, Argentína-Hollandia 3:1, Spa- nyolország-Kína 0:0. GÓLOK, PONTOK

Next

/
Oldalképek
Tartalom