Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)

2000-09-21 / 217. szám, csütörtök

Régióink ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 21. TÖRTÉNETEK A RÉGMÚLT IDŐKBŐL Éh halálra kárhoztatva KOVÁCS ISTVÁN élet Krisztus­tövisei minden másnál fájób­bak, mert a lé­lek mélyéig ha­tolnak, s a se­bek nehezen és sokáig gyógyul­nak. A horpadt hasú Csupacsont egy volt a sebzettek közül, akire az ökrös előnév úgy ragadt rá, hogy szüleivel a község ökreit őrizték tavasztól őszig. Az apjának segéd­kező harmadik gyerek sokat fut­kosott terelgetve a csordát. Mezít­láb taposva az iglicebokrot, népie­sen Krisztus-tövist. Karikás osto­rával nagyokat cserdített. Csupacsont jóképű legénnyé cse­peredett. Cselédlányt vett felesé­gül. Uradalmi cselédként kezdte az életet. Felesége Úrföldön, az úgy­nevezett Hadakásban szülte első gyermekét. A cselédfeleségek egyetlen tűzhelyen sütöttek-főztek. A kora hajnaltól napestig robotoló férjnek csupán annyi joga volt, hogy évente felvegye a kommen- ciós természetbeni járandóját; a ga­bonát meg a tűzifát. A cselédfelesé­gek torzsalkodásai napirenden vol­tak, amit az egyetlen tűzhely váltott ki, így hát Csupacsont hátat fordí­tott a cselédéletnek, és a legköze­lebbi nagyközségbe, szülei közelé­be költözött. De amint rövidesen ta­pasztalhatta, a napszámos életútja is telítve volt tövissel. A jogtalanság mellé a kilátástalanság, a munka- nélküliség és az éhkopp társult. A tétlenségre kárhoztatott családapa szíve fel-felsajdult, amikor meghal­lotta síró-rívó gyermekei kenyeret követelő hangját. Halászni ment. Családja létfenntartása iránti fele­lőssége munkált benne azon a forró augusztusi napon is, amikor a káka­tutajon a vízközépre ment. Sorsa ekkor megpecsételődött. Csupacsont nem a vízbe fulladt. Óh nem! Ennél is rosszabb tör­tént. Elkeseredésében nem tett eleget a járás legfőbb hatalmassá­gának, aki felszólította: jöjjön ki a vízpartra. De a kákatutaj nem mozdult se előre, se hátra.- No várj csak, szófogadatlanja... ­dühödött meg a főszolgabíró. - Még ujjat mersz húzni a feljebbva­lóddal? - dörmögte, majd a kocsi­sával és a mellette ülő másik hely­bélivel együtt elhajtott. Hogy mi játszódhatott le Csupacsont lelké­ben, amikor felszólították, örök ti­tok maradt. A járás legfőbb hatal­massága még aznap visszautazott állomáshelyére. Legelső dolga az volt, hogy telefonon értesítette a csendőrparancsnokságot. Pirkadat előtt az esküdt uraknak nem méltóztatott felkelni, a község­háza lótifutija zörgette meg a föld- padlós szoba-konyha egyik ablakát. A ház asszonya kikászálódott az ágyból, s csak úgy nyáriasan, mezít­láb és hálóingben csoszogott ki a konyhába. Résnyire megnyitotta az ajtót, ijedtében hátrahőkölt. Mit lá­tott? Kakastollak cicáztak.- Mi a fészkes fenét akarnak itt kora hajnalban? - Kábultságában csak ennyire futotta az ajtónyitónak.- Menjen az utamból - dörrentett rá az őrmester, félrelökte, s betola­kodott. A társai utána, egy kivéte­lével, aki kint strázsált, hogy Csupacsont ne szökhessen el. A családféltő anyai sikoly, jajveszé­kelés, valamint az álmukból felri­asztott gyerekek visítása nem ha­totta meg a csendőrszíveket.- Mi lesz a családommal?- Mit érdekelnek minket a poron­tyai?- Őrmester úr! Már megbocsás­son, ez alávaló pocskondiázás, hazugság, hiszen csak a békának vannak porontyai.- Majd Pesten móresre tanítják...- azzal pofonütötte a replikázó családapát. Fogcsikorgatva még hozzátette:- Kuss! Kezeket hátra! A törvény nevében letartóztatom. - S kímé­letlenül kattant a jéghideg bilincs a csuklókon. - Irány a községhá­za! Majd ott kinyithatja a száját, de csak akkor, ha kérdezik... A legkisebb alig kétéves fiúgyer­mek is felijedt mély álmából a ki­abálásra és szívbemarkoló ékte­len sírásba kezdett. Mintha csak a reá is leselkedő fránya vészt ezzel előre jelezné... Motoros jármű híján parasztkocsi­ba ültették, négy csendőr által köz­refogva. A járási csendőrparancs­nokságon még újabb kísérőlevél íródott és jegyzőkönyvkiegészítés történt, melyek a vétek felnagyítá­sát voltak hivatottak előmozdítani. A gyorsvonat I. osztályú kabinjá­ban további élcelődésekkel, durvá­nál is durvább szavakkal illették a velük együtt utazót, akit a fogó­dzóhoz bilincseltek, hogy ők ké­nyelmesen elterpeszkedve múlas­sák az időt, vagy szabadon mozog­hassanak... Leszállva a gyorsvo­natról, egészen a Mosonyi utcai to- loncház főbejáratáig kísérték a vétkest, ahol a különféle papírok­kal együtt átadták a toloncház pa­rancsnokság legilletékesebbjei- nek, akik tömlöcbe vetették, gyil­kosok, rablók közé. Élni sem hagy­ták, éhhalálra kárhoztatták... ... Egyébként ez az összesen há­rom leveléből is kitűnik. Különö­sen a harmadik levele volt kétség­beejtő, melyben azt írta, hogy tél jővén, ha az édes küldi a meleg, hosszú alsónadrágját, hát varrjon bele egy szelet kenyerkét. Hogy a rimánkodó megkapta-e a sóvá­rogva várt küldeményt a Pesten szolgáló lányoktól, arról már nem szólt a fáma, hiszen több levél már nem érkezett tőle. Negyven december elsején az édes látogatóba ment, de a 230 kilomé­teres utat fölöslegesen tette meg, mert a rabkórház kőszívű foglárai nem engedték be a férjéhez, hogy láthassa milyen állapotban van. Ez a kegyetlenség testileg és lelkileg megviselte, csoda, hogy eszét nem vesztette. A szép barna, derékig érő haja azonban egyik napról a másikra ezüstszínűre váltott. Meg­őszült. Továbbra is mentek a levelek, de válasz már sem egyikre, sem má­sikra nem érkezett. Az élet mind mélyebbre hatoló Krisztus-tövis szúrásai már nem fájtak az agonizálónak. Csupa- csontnét a sürgönyzésre adott vá­lasz végképp letörte. Abban az állt, hogy a férje meghalt még a múlt év december 6-án. Tehát a szégyenér­zet nélkül eltitkolt halálesetről csupán két hónap múltával szerez­hettek tudomást. Nélkülük tették hevenyében összetákolt deszkako­porsóba s nélkülük hántolták el a megboldogultat. Ki volt ez a 49 éves, az embertelen­ségben is emberséges ember? Aki­nek még a lélekharang is csak megkésve, két hónap múltával kondult? Nem más, mint a család­ját örökkön féltő és a lehetőségek­hez mérten róla gondoskodó, drá­gajó édesapánk...! Prikler László illusztrációs felvétele Négyszemközt Gál Sándorral, akit leginkább Gömöri Kató néniként vagy Kukás Józsiként ismernek Nem kíméli a rendőröket és a politikusokat FARKAS OTTÓ B ár szeretett társasá­gokban vicceket me­sélni, megnevettetni az embereket, egy ■■■ percig sem gondolta komolyan, hogy egy­szer majd humirostaként lép szín­padra. A középiskolában társai előtt már többször áratott nagy si­kert Kató néni, tehát Ihos József utánzásával, amikor a magyaror­Kukás Józsi, alias Gál Sándor (a szerző felvétele) szági Ki mit tud szervezői meghir­dették a szlovákiai elődöntőt. Gál Sándor jelentkezett. Megírta rövid műsorszámát, előadta aztán kese­rű szájízzel távozott Kassáról. Az egyéb kategóriát, amelyben in­dult, a zsűri ki sem értékelte. A verseny után szűkebb régiójában műsorával nagy sikert aratott egy Csemadok rendezvényen és ez visszahozta az önbizalmát. Aztán egyre több helyre hívták, egyre gyakrabban szerepeltették. Gömörben rövid időn belül ismert és népszerű humoris­tává vált. Tavaly az ő öüete alapján rendezték meg Ri­maszombatban az első hu­morfesztivált, amelyen Szlo­vákia tizenegy magyar tehet­séges humoristája mutatta be műsorát. Az idei megmé­rettetésen már külön kategó­riában indultak a gyerek elő­adók. „Rengeteg tehetséges humoristánk van, csak saj­nos sokan nem mernek a nyilvánosság előtt bemutat­kozni, kiállni a színpadra - mondja Gál Sándor. - Jövőre szeretnénk, ha a gyerek kate­góriában a humorfesztiválon még több szereplő indulna ezért azt tervezzük, hogy is­kolánkban is meghirdetjük a versenyt. Tréfás történetek­kel, humoros mesékkel, stb. lehet indulni, az a lényeg, hogy mi­nél többen jelentkezzenek. A fel­nőtteknél jövőre nem verseny, ha­nem egyfajta seregszemle lesz. Ugyanis vannak már kiemelkedő humoristák, akik minden évben el­vinnék a pálmát és ezzel szerintem elvennék a többi induló kedvét.” Gál Sándor legújabb ötvenperces zenés műsorában Kukás Józsiként lép színpadra, a pódiumon ötször öltözik át és nem kíméli sem a rendőröket, sem a politikusokat. Egyéni humorával előad kisebbsé­gi vicceket, roma történeteket, programjában egy kicsit a másik oldalról világítja meg a mai szlová­kiai valóságot,beleértve a családok szociális helyzetét, a szappanope­rák népszerűségét, stb. A végzett­ségét tekintve pedagógus fiatal­ember fellépett már Nyugat-Szlo­vákiában Bősön, a Nagykürtösi já­rásban, keleten Várhosszúréten... A nyáron sok lehetőséget kapott a szereplésre, volt nap, amikor két helyen is fellépett. „Mi a vágyam? - kérdezi vissza. - Hogy nálunk is legyenek olyan szórakozóhelyek, ahol minden este fellép egy humo­rista. Szívesen tennék eleget egy ilyen felkérésnek.” LEPOROLT HÍRMORZSÁK Válogatás a Magyar Hírmondó 1786-os évfolyamából Száz esztendő dicsérete Nem mondhatni ugyan, hogy mindegyik Száz esztendőnek ne volna meg a’ maga tulajdon dítsérete, már kinek nagyobb kinek kisebb mértékben: de bizony úgy látszik, hogy a’ menynyivel elébb való az ember minden más teremtett állatoknál e Világon (értem most ezen, tsak e’ mi’ Hazánkat a’ földet) anynyival felül múl minden más Száz esztendőket e’ mostani; úgymint a’ melyly tsak nem minden gondjait egyedül arra láttatik fordítani, kiváltt ezen vége felé siető részében, mint mutassa ki magát a’józanabb gondolkodású emberiség már akár a’ maga’ akár a’ mások’ állapotját néző tselekedetekben. Ezt bizonyítják világosan -1. A’ sok közjóra való Atyai gondoskodások, melyek szembe tünö képpen el foglalták az Uralkodóknak s Elöljáróknak szíveket e’ mi’ időnkben ... II. Azok az eleven szívbéli érzések, melyly sze­rint mintegygy siet az emberi szeretettel telylyes indúlat, hogy magát a’ mások’ bajában való édes részesüléssel ki elégítse ...(A’ XVIIIdik Száz Esztendő, A’ Magyar Hírmondónak 1786. Szent Mi­hály’ Havának 2 napján szombaton költt 69 levelejű A „vállszorítók" végnapjai ... Pesten, történt leg közelébb, hogy egygy Leány a’ tántz házban hirtelen le rogyván meg hóit; s majd az orvosoknak vizsgálások által ki sült, hogy azon szerentsétlennek onnan esett a’ halála, hogy a’ felettébb való öszsze szorítása miatt a’ vállnak, a’ vérnek a’ testben körül körül való folyása meg akadályoztatott. E’ végre tehát, ismét meg újíttatott minden Vármegyékben az a’ parantsolat, melyly már 1784-ben Júniusnak 21dikén ki adódott vala, a’ melylyben tudnillik a’ felettébb szorító vállnak viselése tíltatik ...(A’ Magyar Hírmondónak 1786. Szent Mihály’ Havának 6. napján szombaton költt 70 levele-ből) Könyörtelen esőzések Nem lehet fájdalom nélkül tsak említeni is azon szörnyű kárt, melylyet Szala Vármegyében, Sötörön s más körül belöl lévő hely­ségekben' a’ nagy jég essők okoztak Augusztusnak 24ikén. Mind oda vágynak a’ szőlő hegyek, mezők, veteményes kertek: 6 sőt 7 fontos jég darabok húllóttak közel majd egygy óráig, ólyly sünien, hogy a’ földet egészszen téli formába öltözteték: a’ levegő égben madarakat, gólyát, varjút, s másokat: a’ földön, rókákat, nyúlákat, katsákat s a’ t. számtalan sokakat agyon vertek: a’ hegyek között még harmadnap múlva is találtak rakás jegeket. Igen sok helyünnen panaszkodnak ugyan a’ Hazából az idő’járásáról: de bizony ilyly szomorút nem írnak sehunnan is. Többnyire majd mindenütt, mint szintén itt is Pozsonyban, ritka nap múlik el, hogy esső ne légyen... (A’ Magyar Hírmondónak 1786. Szent Mi­hály’ Havának 9. napján szombaton költt 71 levele-ből) Fogy az ezüst! A’ múltt hónapnak 13-dikán az a’ Felséges parantsolat adódott ki Bétsben, hogy ámbár el töröltetett is a’ Kántoroknak s Mesterek­nek az a’ foglalatosságok, melylyet eddig a’ Kereszteléseknek és a’ házak’ meg füstölésének alkalmatosságával vittek vala véghez: mindazonáltal azon pénzt, a’ melylyet eddig akkor szoktak adni a’ Kántornak Mesternek s Egygyházfinak, ezután is meg kell ad­ni; mivel az, egygy része az ö’ fizetéseknek -... - Egynéhány hetektől fogva anynyira meg ritkúltak az ezüst pénzek Bétsben és tsak nem mindenütt arany pénz jár, hogy alig lehet venni is hol­mi apróságot. Az, itten Pozsonyban is tsak nem egészszen úgy van, úgy hogy alig lehet el váltani is az aranyat. Onnan kell, két­ség kívül lenni, hogy minthogy a’ Hollándiai és Körmötzi aranyak ma hónap alább szálnak; tehát mennél hamarább előbb akar raj­tok adni minden a’ kinek van ... (A’ Magyar Hírmondónak 1786. Szent Mihály’ Havának 13. napján szombaton költt 72 levele-ből) Amikor a hír Bécsből jött Szintén tegnap előtt vévén nagy örömmel Bétsböl egygy tudósító jó karó Uramtól, hogy T. Abaúj és Torna öszsze foglaítt Várme­gyék’ törvény Táblájának eddig vóltt Bírája s második Vice Notárriussa, T. Kazintzi Kazintzy Ferentz Úrm a’ múltt héten pub- likáltatott a’ magyar Kancellárián mint a’ Kassai Járásbéli nemzeti oskoláknak Királyi Inspectora 600. forint fizetés mellett. Ez az ifjú Úr, mindenkor különös tisztelője s szeretője lévén a’ Múzsáknak; ugyan nem méltán örülhetnek é azon Járásbéli nemzeti Oskolák ilyly Elöljárójuknak? ... Nem lehet elhallgatnom a’ Nagy Fridriknek azon szavait, melylyeket halála előtt egynéhány nappal mondott: “Már érzem, úgy mond, hogy az én’ földi életemnek nem sokára vége leszsz: De, meg győződve lévén a’ felöl, hogy semmi se mégyen viszszá a’ semmiségnek állapotjába, valami tsak egygyszer volt a’ Természetben; bizonyosan tudom, hogy az én’ nemesebb részem még azért meg nem szűnik élni. Nem lészek ugyan Király a’jövö életben de annál jobb! mert egygy olylyan foglalatosságban való életet fogok élni, a’ melyly háládatlansággal nem lesz öszszekötve.” Ilylyen nemes Hiszemben aludt el a’ Király Bölts! - A’ temetéshez, melyly Szeptemb. 9dikére van rendelve, nagyon készítenek mindent. Felette pompás leszsz, azt mondják, és igen népes. ... (A’ Magyar Hírmondónak 1786. Szent Mihály’ Havának 16. napján szombaton költt 73 levele-ből) Válogatta: Puntigán József Helyreigazítás Lapunk március 23,-iki számában, a Régióink mellékletben jelent meg Kovács István Rendben van, mint Csikis az aratással című írása. A szerző - talán humorosnak szánt - cikkében név szerint említ egy házaspárt, melynek családja úgy érzi, a történet megjelentetésével foltot ejtettünk a rég elhunyt édesapa becsületén. Sajnáljuk, hogy fel­bolygattuk a család békéjét, megsértettük Kurucz Mihály emlékét. Ezúton kérünk elnézést az egész Kurucz családtól. A szerkesztőség I ) \ ■ í ' I f VI K W A mellékletet szerkesztette: P. Malik Éva és Fábián Éva J \ I A I .1 V J J J A.J.—. Levélcím: Régióink, Vox Nova Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310 A gömöri Kató néni (Fotó. Gál Sándor archív)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom