Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)
2000-09-21 / 217. szám, csütörtök
Csütörtök, 2000. szeptember 21. 3. évfolyam, 32. szám Milleniumi emléknap Búcson. Önbecsülés nélkül nem vághatunk neki már a holnapnak sem. A millenniumi emlékmű a helytállásról és a tenniakarásról is szól A múltból a jelenen keresztül a jövő felé Szent István szobra (a szerző felvételei) Búcs polgármestre, Szigeti János szoboravató beszédet mond MIRIÁK FERENC ettős kerek évfordulót ünnepel ebben az esztendőben minden keresztény magyar. Meghatódva gondolunk a kétezeréves kereszténységre. Büszke öntudattal vesszük számba ezeréves keresztény magyar államiságunk fennállásának tényét, annak minden sikerével és átmeneti sikertelenségeivel egyetemben. Ebben az esztendőben minden keresztény magyar közösség megtalálja annak módját és lehetőségét, hogy kegyelettel megidézze az eltelt ezer esztendőt, amelynek folyamán Petőfi szavaival élve: „Európa szípadán mi is játszottunk. S miénk nem volt a legkisebb szerep...” Kell az ünneplés, kell az emlékezés. Búcs község , önkormányzata, a Csemadok helyi szervezete, valamint a Búcsért - Szülőföldünkért pénzügyi alap emlékdélutánt szervezett államalapító Szent István ünnepére. Az ünnepségen részt vettek közéletünk neves képviselői, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, Szigeti László, az oktatási minisztérium államtitkára., Szabó Olga és Fehér Miklós parlamenti képviselők, Keszegh Margit, a Komáromi járási Hivatal elöljárója és természetesen a község polgárai. Az emlékdélűtán ünnepi istentisztelettel kezdődött, melyen Hegedűs Zsuzsanna, budapesti református lelkész hirdetett igét, majd Csáky Pál miniszterelnök-helyettes szólt az egybegyűltekhez. Többek között beszélt az ünnepek, az ünneplés fontosságáról, hogy világunk otthona legyen a jóságnak, a szeretetnek, mert csak ez lehet az emberi élet értelme, s csak így van magyar jövője. Tudnunk kell megállni egy-egy pillanatra a hétköznapok forgatagában, s ünnepelni, emlékezni. Az ünnepség a Harangláb parkban, a Szózat elnékelésével folytatódott, nemzeti költeményünket a Concordia vegyeskar adta elő, majd Dráfi Mátyás színművész, Gál Sándor (a község szülötte) Könyörgés című versét szavalta. Szigeti János Búcs község polgármestere üdvözölte a rendezvény résztvevőit. Beszédében szólt arról, hogy az ünnepeket nem lehet elrendelni, s történelmünk megmutatta, hogy nem lehet eltörölni. Nagy szükségünk van a lélek csendjére és az emlékező befelé fordulásra, mert ezek varázslatos, kollektív tudatformáló megnyilvánulások és kiapadhatatlan erőt adó források valamennyiünk számára. Az ilyen ünnepélyes megemlékezések a félénket bátorítják, a gyengét erősítik, a lankadókba hitet öntenek, az erőst pedig még erősebbé és állhatatosabbá teszik. Szent királyunk ünnepén számot kell vetnünk sorsunkkal, vissza kell tekintenünk több mint ezeréves kárpát-medencei ittlétünkre, de az előttünk álló jövőt is komolyan fontolóra kell vennünk. Gáspár Tibor tanár úr az emlékdélután szónoka elmondta: „szülőföldünkhöz, hagyományainkhoz ragaszkodó nemzet vagyunk. Ezeket a ragyogó erényeket államalapító, országépítő és országvédő elődeink hagyták ránk, azok, akik oly nagy véráldozatokkal védték a Kárpát-medencét, a hazát, keresztény államot alapító királyunk, Szent István örökét. Ebben a gyükos küzdelemben elhulltak legjobbjaink, hiszen nekünk kellett pusztulnunk, nemcsak önmagunkért, hanem Európáért is. népünk vérzett a magyar szabadság- harcban, a két világháború csataterein, cipeltették velünk a huszadik század diktatúráit és az utóbbi tíz évben cipeljük a felemás demokráciát, a közvagyon szétrablását, s vonszoljuk a munkanélküliséget, a szegénységet is. Ennyi tragédia, balsors, a deportálások kitelepítések után is él ez a nép. El és alkot, ősei hagyományait ébreszti, templomokat, iskolákat épít, emlékműveket, szobrokat állít. A trianoni határokat eltörölni nem tudjuk, de a szétdarabolt magyarságot egy szellemi hazába egységbe tudjuk fogni. Ezt a szellemi hazát építjük most is ezen az emlékünnepségen. Félre a megalkuvásokkal, a meg- hátráltatásokkal, a jövő magyarjainak nem megalkuvókra, nem anyanyelvűket elhagyókra, hanem értelmes, okos, művelt magyarokra van szüksége, alak együtt vallják, a reformkor nagyjaival, Széchényivel, Vörösmartyval, Kölcseyvel: „Hass, alkoss, gyarapíts - a haza fényre derül”. A Jóisten adjon nekünk önbizalmat, önbecsülést a magyarság jövőjének építésében” - mondta az ünnepség szónoka. A keresztény államot alapító királyunk szobrának leleplezésénél ismét a község polgármesetre mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, nagy öröm és megtiszteltetés ilyen feladatot teljesíteni. Jövőkép nélkül egy nemzet sem képes múltját ünnepelni. Itt minden ünnep, így a millenniumi emlékmű átadása is, lehetőséget teremt számunkra, hogy a mindennapok küzdelmeihez erőt gyűjtsünk, erőt, nem testiha- nem lelki értelemben. Az ünnepek hozzájárulnak ahhoz a jó otthonosságérzéshez, hogy a települést ahol élünk, hazánknak tekintsük. Mindig kell, hogy alkalmat találjunk arra, ennek a falunak a lakóiként, emlékezzünk mindazokra, akik ünnepeinket megtöltik büszkeséggel. Ismét szépült és gazdagodott községünk, egy csodálatos művészi alkotással. Gáspár Péter szobrászművész millenniumi emlékművével, illetve millenniumi emlékművének egy részével. Ugyanis a teljes mű három oszlopból áll, sajnos az idő rövidsége miatt, a harmadik oszlopon lévő turul - magyarok őrzőmadara - nem készült még el, de a közeljövőben minden bizonnyal kiteljesedik ez az alkotás. Az egyik oszlopon Szent István királyunk kőbe vésett mellszobra látható, ahogy megfontolt, lelki szemei előtt látva a jövőt, a magyarság számára az egyedüli járható utat, az Európába vezető kereszténység felvételét. A mellette lévő oszlopon a II. Szilveszter pápa által adományozott szent korona látható. A haranglábat az elmúlt évben a község önkormányzata felújította. Köszönet jár a felújítóknak, így Jókai Józsefnek, ifj. Dolezsai Istvánnak, Bálint Péternek, Sánta Jánosnak és Csekes Istvánnak. Él is benne a harang, hiszen a község legidősebb polgára a 92 éves Mikié József, harangszóval fogadta az érkezőket. A millenniumi emlékmű átadása nem jár gazdasági előnyökkel, nem fejlődik tőle jobban a település, nem teremtődnek általa új munkahelyek, nem javul az utak állapota, csak azt jelzi, hogy van hova fussanak az utak. Önbecsülés nélkül már nem vághatunk neki a holnapnak sem. A millenniumi emlékmű üzenietet hordoz a helytállásról., a tenniakarásról, államiságunk ezerévének büszkeségéről. A Szent István ünnepére rendezett kultúrműsorban fellépett a Megyer néptáncegyüttes, a Csemadok énekcsoport, a szímői és a búcsi Katonai Mihály alapiskolások, Kerekes Levente és barátai, Hegedűs Zsuzsanna és a helyi mazsorettcsoport. Egész történelmünk azt sugallja, hogy a mi múltunk nem az enyészet őre, hanem egy tragikus sorsú nép élni akarásának és megmaradásának ragyogó példája. Múltunknak pedig a jövőbe mutató törvényszerűségei is vannak, amelyek jelenünkben is konkrét feladatok elé állítanak bennünket. E feladatok leglényegesebbike annak a küldetésnek a felismerése, hogy azt a hazát, amelyet most mi is a magunkénak vallunk, szívünkbe zárva nekünk kell tovább vinnünk és átadnunk utódainknak. Dráfi Mátyás színművész Gál Sándor Könyörgés című versét szavalja Hegedűs Zsuzsanna budapesti lelkész megáldja az emlékművet
