Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)

2000-09-20 / 216. szám, szerda

TÉMA: A ZÖLDKÁRTYA ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 20. FONTOS TUDNIVALÓK ♦ Személyenként csak egy jelentkezés adható be. Minden 18. életév­ét betöltött személy pályázhat, ha megfelel az általános feltételeknek. A sikertelen pályázók a következő évben ismét próbálkozhatnak. ♦ A házaspárok jobban járnak, ha a férj és a feleség külön-külön adja be a kérdőívét. így megkétszereződik esélyük a sorsolásnál, hi­szen a sikeres pályázó magával viheti az Egyesült Államokba házas­társát és 21 éven aluli hajadon vagy nőtlen gyermekeit. ♦ Minden pályázathoz egy útlevél-fényképet (37 x 37 mm) is csa­tolni kell. A fénykép hátlapjára nyomtatott betűkkel rá kell írni a pályázó nevét, a fényképet pedig ragasztószalaggal a pályázati ív­hez kell csatolni. Fémkapocs erre a célra nem használható. A pá­lyázatot egy hagyományos méretű (15-25 cm x 9-22 cm) boríték­ban kell postára adni. ♦ A pályázat beküldésekor még nem kell rendelkeznünk mind­azokkal az igazolásokkal, bizonylatokkal, amelyeket csak akkor kell beszereznünk, ha kedvez a szerencse, és bekerültünk a kisor­solt jelentkezők közé. Az értesítést követően egy konzulátusi be­szélgetésen kell részt venni, ott kell bizonyítani többek között azt is, hogy rendelkezésünkre áll megfelelő anyagi fedezet az amerikai ott-tartózkodáshoz. A szükséges dokumentumok pontos listáját a vízumhatóság küldi el. ♦ Legyünk nagyon körültekintőek a pályázatok postára adásánál. A jelentkezőlapolmak 2000. október 2. és november 1. között kell be­érkezniük a vízumközpont New Hampshire állambeli székhelyére. Az ennél korábban vagy később beérkező leveleket automatikusan kizárják a sorsolásból. Nem a postabélyegző dönt tehát, hanem az az időpont, amikor küldeményünk megérkezik. ♦ 2001 áprilisa és júliusa között a szerencsés pályázókat Kentucky állam konzulátusi központja levélben értesíti. A küldemény részle­tes tudnivalókat is tartalmaz a bevándorlási vízum kérvényezésével kapcsolatban. Értesítést csak azok kapnak, akiket kisorsoltak. ♦ Az egyik dokumentum, amelyre a 21 évnél idősebb férfiaknak szükségük lehet a zöldkártya megszerzésénél, a tényleges katonai vagy polgári szolgálat teljesítését igazoló okmány. Ennek hiányá­ban ugyan szintén beadható a jelentkezés, de a későbbi személyes meghallgatásnál az el nem végzett katonai szolgálat kizáró ok lehet a bevándorlási vízum odaítélésénél. ♦ A zöldkártyával kapcsolatos további információkat leginkább az internetről szerezhetünk ( www.greencard.sk , www.greencardlot- tery.com , www.newamericans.com,travel.state.gov/nvc.html, il­letve magyarul a www.tibor.net címen). Az USA külügyminisztériu­ma Washingtonban egy információs telefonvonalat is működtet, ez a 00 1 202 331 7199-es számon hívható. Nincs formanyomtatvány a vízumkérelem benadásához Hogyan jelentkezzünk? ADATLAP Az amerikai Nemzeti Vízumközpont nem adott ki egységes jelentkezési ívet, a jelentkezőlapot tehát min­denkinek saját magának kell elké­szítenie. Az alábbi adatok mind­egyikének szerepelni kell a fehér pa­pírra írógéppel írt vagy számítógép­pel kinyomtatott angol nyelvű pá­lyázatban, a következő sorrendben: 1. APPLICANT’S FULL NAME (A pályázó teljes neve - vezetéknév, majd keresztnév, pontosan az útle­vélben szereplő módon) 2. APPLICANT’S DATE AND PLA­CE OF BIRTH (A születés időpontja - nap, hónap, év; a születés helye - város/község, já­rás, ország) 3. NAME, DATE AND PLACE OF BIRTH OF APPLICANT’S SPOUSE AND CHILDREN (A pályázó 21 éven aluli gyermekei, illetve házas­társának adatai, ha ők is igénylik a zöldkártyát) Név, születési időpont, születési hely 4. APPLICANT’S NATIVE COUNT­RY IF DIFFERENT FROM PLACE OF BIRTH (Melyik országban él? Csak, ha különbözik a születés he­lyétől) 5. APPLICANT’S MAILING ADD­RESS (Teljes postarím) 7. Fénykép (lásd a Fontos tudniva­lókat) 8. APPLICANT’S SIGNATURE (Aláírás) A nyomtatott (géppel írt) jelentke­zési ívet a következő címre kell kül­deni: The National Visa Center, 32 Ro­chester Avenue, Portsmouth NH, 03801-2909, USA Mint minden évben, idén ősszel is 55 000 amerikai bevándorlóvízumot sorsolnak ki világszerte Zöld út az Egyesült Államokba A zöldkártyának nevezett letelepülési engedély Aki már távozott lógó orral az Amerikai Egyesült Álla­mok pozsonyi nagykövetsé­géről, tudja, mennyire bi­zonytalan az amerikai vízum­hoz jutás. Létezik azonban más megoldás is. JUHÁSZ LÁSZLÓ Ha terveink között nemcsak egy kéthetes amerikai vakáció szerepel, hanem hosszabb ideig, akár évtize­dekig is szeretnénk élvezni a „kor- ládan lehetőségek országát”, min­denképpen érdemes egy kis időt és pénzt áldozni - és szerencsét pró­bálni. Természetesen az amerikai bevándorlóvízum, vagyis a zöldkár­tyának nevezett letelepülési enge­dély megszerzése sem kevésbé mú­lik a szerencsén, mint a turistaví­zum odaítélése. Mégis, évente mil­liók próbálkoznak meg, hogy a sze­rencsés 50 000 közé jussanak. De mi is tulajdonképpen a beván­dorlási vízum? Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa minden évben 55 000jelentkező számára hagyja jóvá az amerikai letelepedési engedélyt. Ebből 5000-et nikaraguai, illetve közép-amerikai pályázók részére tesznek félre, a maradék 50 000 zöldkártya azonban a világ szinte valamennyi országából szabadon megpályázható. A vízumok sorsolá­sa 1992-ben kezdődött, miután Bush elnök 1990-ben aláírta az új vízumtörvényt. Akkor még csak 40 000 engedélyt sorsoltak ki. Két év­vel később a vízumok számát 55 000-re emelték. Az eddigi tapaszta­latok és statisztikák alapján a sorso­lásban minden 60-70-edik jelentke­zőnek kedvez a szerencse. A zöldkártya szerencsés tulajdono­sának állandó letelepedési enge­délyt és egyéb kiváltságokat jelent. Ez gyakorlatilag szinte a született amerikaiakkal egyenlő jogokat biz­tosít a betelepülőknek. A sikeres és szerencsés pályázó szabadon és korlátlan számú esetben beléphet az Egyesült Államok területére, sőt - ami egy egyszerű turistavízum tu­lajdonosának nem adatik meg - dolgozhat is Amerikában. A kevés megkötés között szerepel a leg­alább tizenkét éves iskolai tanulmá­nyok befejezése vagy kétéves mun­kaviszony. A zöldkártya korlátlan ideig érvényes, mindössze tízéven­ként kell kicserélni. A szlovák állampolgárok az átlagos­nál nagyobb eséllyel próbálhatnak szerencsét, tekintettel arra, hogy kis ország vagyunk. Évente világszerte 6-8 millióan kapcsolódnak be a sor­solásba, legutóbb ez a szám még magasabb volt: összesen több mint 11 millióan küldték bejelentkezésü­ket. A kérvények őszi beérkezése és előzetes válogatása után áprilisban számítógép sorsolja ki azt a 100 000 jelentkezőt, akiket levélben értesíte­nek. A tapasztalatok alapján közü­lük sokakról később kiderül: még­sem felelnek meg a követelmények­nek, így karcsúsodik 55 000-re az évente kiadott zöldkártyák száma. Ferencz Leventének eddig semmilyen hátránya nem származott abból, hogy nem amerikai állampolgár Odakint csak az számít, mit tud az ember INTERJÚ Ferencz Levente három éve él New Yorkban. A marosvásárhelyi fiatal­ember egyike azon szerencsések­nek, akik sikerrel pályázták meg az új életformát jelentő zöldkártyát. Egy romániai gazdasági lapban ol­vastam először a zöldkártya meg­szerzésének lehetőségéről, még 1995-ben. Egy percig sem haboz­tam, világos volt, hogy szerencsét kell próbálnom, hiszen Romániában nagyon nehéz állapotok uralkodtak. Hozzáteszem, hogy a közgazdasági egyetemet és egy nagyon jó munka­helyet hagytam ott Amerikáért. Ne ugorjunk ekkorát az időben, egyelőre csak egy újságcikket ol­vasol a zöldkártyáról. Amikor ki­töltőd a jelentkezési ívet, titok­ban azért reméled, hogy a sze­rencsések között leszel? Egyáltalán nem számítottam rá, hi­szen tudtam: hiába sorsolnak ki 55 000 nevet, Romániából - mint min­den országból - csak pontosan meghatározott számú jelentkező juthat a kártyához. Ez a szám akkor 3500 volt, összehasonlításképpen Magyarországról csak ezer pályázó járhatott sikerrel. Őszintén szólva, már meg is feledkeztem volna az egészről, mikor néhány hónappal később kaptam egy levelet Ameri­Ferencz Levente, egy a szerencsé­sek közül (Juhász László felvétele) kából, hogy a szerencsések közé ke­rültem, és ha továbbra is igényt tar­tok a munkavállalási vízumra, küldjék magamról részletes adato­kat, hogy elbírálhassák az alkal­masságomat. Gondolom, ezután már izgatot­tan vártad a további fejleménye­ket. Csak akkor mertem elhinni, hogy rám mosolygott a szerencse, amikor egy következő levélben közölték: megfelelek a feltételeknek, menjek be a konzulátusra, hogy részt ve­gyek egy személyes beszélgetésen is. A többi közt bizonyítanom kellett ugyanis, hogy a rendelkezésemre áll annyi pénz, amiből megalapoz­hatom az egzisztenciámat Ameriká­ban. Nagyapám földjéről volt csak egy bizonylatom, az egész nem ért többet ezer dollárnál, a bukaresti konzul azonban segítőkészen 3000 dollárra becsülte annak értékét. Ezt megelőzően az internet segítségé­vel megszereztem az amerikai ma­gyar szervezetek címlistáját, ami igencsak kapóra jött, hiszen a kon­zul láthatta, mennyire komolyan dolgoztam a későbbi amerikai kap­csolataimon. Egy kint élő iskolatár­sam is sokat segített, hiszen odaha­za meg kellett adnom .egy egyesült államokbeli lakcímet, ahová elküld- hették a kártyát. Másodrendűségi érzésed volt va­laha New Yorkban? Hiszen máig nem vagy amerikai állampolgár. Egyáltalán nem éreztették velem, hogy „csak” egy zöldkártya-tulaj­donos lennék. Sőt, odakint elisme­réssel nyugtázták, hogy sok szüle­tett amerikainál többet tudok, a nyelvtudásomat is nagyra értékel­ték. Három év alatt már a harmadik munkahelyemen dolgozom, köny­velő vagyok egy számítástechnikai cégnél, azonban mindenütt rendkí­vül barátságosan fogadtak. Ameri­kában ugyanis nem számít, honnan jössz, csak az, mit tudsz. Azért csak érzed valamüyen hát­rányát az amerikai állampolgár­ság hiányának? Igen, egy hátulütője van a dolog­nak, legalábbis az én esetemben. Feleségem Erdélyben él, ő három éve próbál kijönni hozzám, azon­ban minduntalan elutasítják a ví­zumkérelmét. Öt évig kell kint él­nem ahhoz, hogy állampolgárság­ért folyamodhassak, amerikaiként pedig már őt is kihozhatom ma­gammal. Az öcsémnek azonban gond nélkül megadták a vízumot, sőt, neki én küldtem meghívóleve­let. Amerika valóban a lehetőségek országa. Akiben van akarat, aki is­meri a céljait, az szinte bármit el tud itt érni. A zsebedben lévő kis kártya zöld színe tehát a reményen kívül zöld utat is jelentett számodra az ér­vényesülés felé. Nevetni fogsz: a híres zöldkártya valójában rózsaszínű. A kezdet kez­detén valóban zöld volt az igazol­vány, mára azonban megváltoztat­ták a színét. Én viszont most már rózsaszínben látom a világot. 331 szerencsés szlovákiai Az egyiknek sikerül... Mivel az amerikai vízumhatóságok arra törekednek, hogy minél színe­sebb legyen az Egyesült Államok la­kosságának bevándorlók által gaz­dagított palettája, néhány ország állampolgárait minden évben kizár­ják a zöldkártya-sorsolásból. Azok­ból az országokból, ahonnan az el­múlt ötéves időszakban 50 000-nél több emigráns érkezett Amerikába, idén nem fogadnak bevándorlókat. Nagy-Britannia, Vietnam, India, Jamaica, Mexikó vagy Kanada ál­lampolgárai például hiába is próbál­koznának. A tavalyi évvel ellentét­ben viszont idén Lengyelországból ismét fogadnak jelentkezéseket. Szlovákiában idén 331-en kaptak zöldkártyát, Magyarországról 120 pályázónak kedvezett a szerencse. Összehasonlításképpen a fejlődő or­szágok közül Bangladesből 5003, Ghánából pedig 6000 boldog zöld­kártya-tulajdonos kezdhet új életet az Egyesült Államokban, (jéel) Minden évben rengeteg a rosszul kitöltött jelentkezőlap Évente többmilliónyi fölösleges próbálkozás FELDOLGOZÁS Tartalmi, formai és egyéb hibák miatt 1998-ban a zöldkártya-kérel­mek közül több mint egymilliót diszkvalifikáltak, tavaly ez a szám 2 400 000 volt, idén pedig több mint 2,5 millió kérelmező külde­ményét dobták sorsolás előtt olva- satlanul a szemétkosárba. Nemcsak az adatlap kitöltésénél kell körültekintőnek lennünk, a for­mai követelményeknek is pontosan eleget kell tennünk. A leggyakoribb hibák között szerepel, hogy a kérel­mezők elfelejtik: nyomtatott betűk­kel, angolul kell kitölteni a jelentke: zőlapot. Nem figyelnek oda a fény­kép méreteinek betartására (37 x 37 mm), ületve arra, hogy csak át­látszó ragasztószalaggal erősíthetik a laphoz. Egyes statisztikák szerint minden tizedik kérelmező azért fosztja meg magát a nyerés esélyé­től, mert elfelejti aláírni a pályázati lapot. Apró, de fontos részlet, hogy mindenképpen be kell tartani a bo­ríték előírt nagyságát (15-25 cm x 9-22 cm), annak mérete nagyon szűk határok között mozoghat. Ne­héz pontosan eltalálni a levél fel­adásának napját, hiszen egy 1 hó­napos időszakon belül kell külde­ményünknek megérkeznie. Fontos, hogy ne küldeményként vagy aján­lott levélként postázzuk jelentkezé­sünket, mert az amerikai vízumha­tóság csak a hagyományos, egysze­rű (legolcsóbb) módon feladott le­veleket veszi figyelembe. Az oldal anyagát írta és összeállította: Juhász László New York, a korlátlan lehetőségek városa (Archívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom