Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)

2000-09-20 / 216. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 20. KOMMENTÁR >1 Hát mé’ pont tyúk? »» SOMOGYI ALFRED Mondhat bárki bármit, beszélhetnek a gazdasági nehézségekről, a szociális helyzet miatti elkeseredésről, lehet szó a politikába és a poli­tikusokba vetett bizalom megrendüléséről, én optimista vagyok! Op­timista, mert nem halt ki belőlünk a humorérzék! Hogy tyúkok, a kor­mányhivatal kénjében? Hát ez nagy poén! Már a hír hallatán moso­lyog az ember, és azt mondja: találó! Jobb, mintha 150 (vagy 90) ök­röt lendítettek volna át a kormányhivatal kerítésén, bár ennek is meg­lenne a szimbolikája. A Gömör-Nógrád megye központjáért vívott „tyúkpörben” nem tudom milyen szerepe lehet a Tömörülés a De­mokráciáért és a Józan Észért szervezetnek, de az érvelésük, hogy „a tyúkok azt jelképezik, hogy a kormánytagok nem a józan eszükre tá­maszkodva döntenek a megyék központjairól”, tetszik. Jobb, mint az első nyelvtörvénykor a kavicsot hajigáló és a képviselőket nyakon köpködő tömeg tiltakozása, ötletesebb a borsódobálásnál. Nem áll szándékomban a tiltakozók követelését nevetségessé termi, mert a megyeszékhelyek kérdése komoly dolog. A kormányt sem tartom ba­romfitelepnek, mégis: mosolyt fakasztó és találó volt az ötlet, mert ez a szerencsétlen levesnek való hétfő óta diplomáciai szintre emelke­dett, a figyelmeztetés jelképévé: ad memoárrá nemesült. Emlékeztet arra, hogy a végrehajtó hatalomtól - miként a tyúktól a tojást - na­ponta várna valami kézzelfoghatót az ember. Emlékeztet a tyúkeszű- ség veszélyeire: az ígéretek (a kormányprogram) és a valóság közti különbségre, s arra, hogy ezt a különbséget - ha tyúklépésekkel is, de -jó volna kiegyenlíteni. Emlékeztet a tyúklétra veszélyeire: az alsóbb fokok is olyanok, mint a felsők, de a fentiekre száradt „hordalékon” megcsúszva nagyobbat lehetne esni. Emlékeztet a tyúkszemekre, amelyeket ki lehet vágni, krétaporral le lehet szárítani. De nem jó ve­lük sem büszkélkedni, sem egymásét taposni, ugrándozni rajtuk! Em­lékeztet a semmitmondó vitátam néhány koalíciós egyeztetés még ma is arról szól, mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? A kormányhivatali tyúkok még egy jelképet hordoznak. Mértékegység lett a szegény ba­romfi. A tiltakozás és a figyelmeztetés mértékegysége, SK-ban. Ha egy megyeszékhely 150 (vagy 90) tyúkot ér, mennyit érhet a közigazgatá­si reform? Mennyi a benzináremelés? Hány szakajtó tojást kell kikel­tetni a nevesítetlen földek ügyében? Hány tyúkot ér az oktatás- és az egészségügy? Lesz-e ennyi baromfink? Vagy a választásokra már csak a tojás marad? Nem biztos, hogy a tiltakozóknak igazuk van abban, hogy az „országot nyugodtan kormányozhatnák a tyúkok is, a polgá­rok nem vennék észre a különbséget”. Volt már itt „erős kakasos és szőke tyúkos” időszak. Van különbség tyúk és tyúk között. Most sem kellene mindenkinek a „tyúkokkal együtt” elszenderülnie. Erről is szólt talán a hétfői jelképes figyelmeztetés. A kormánytagoknak ez­után is úgy fogunk köszönni, hogy „Jó napot kívánok, miniszter úr!”, és nem mondjuk azt, hogy „cire, cire”! Ez azért nem egy állatfarm... JEGYZET Segítőkész emberek MISLAY EDIT Hosszú, kígyózó sor az R-M System előtt. A sorakozók a va- gyonalapi kötvényüket szeretnék eladni. Igaz, alacsonyabb áron, mint a meghirdetett értéke, de jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. A többségről lerí, nem dúskálnak a pénzben, az a pár ezer korona is kisebb vagyont je­lentene. A tömeg körül üzletem­berekre messziről sem hasonlító, kétes tisztaságú (értsd: enyhén koszos) ruhát viselő egyének por- tyáznak. Kismama áll a sorban, férjével. A gyanús külsejű egyé­nek közül egy középkorú férfi lép hozzájuk. Segítőkész, magyaráz, előbbre tessékeli a kismamát. Ne álljon sorban - ó tudja, mi az, ter­hesnek lenni, neki 11 gyereke van. Elöl van egy ismerőse, az el­intézi az eladást. Egy jóval fiata­labb „üzlettársa” nyugdíjas nénit győzköd. Hozza csak a papírokat, ő itt lesz, és elintézi az adásvételt. Ne fájjon a feje a néninek, az ösz- szegnél, amelyben megegyeztek, egy koronával sem kap keveseb­bet. A néni elégedett. Pedig a pénz, amit a fickó ígér, majdnem négyezer koronával kevesebb a kötvény mostani hivatalos áránál. A „terhesszakértő” közben már egy bácsikát környékez. Többnyi­re tévedhetetlenül kiszólják, ki az, akit könnyen palira lehet ven­ni. A klán feje közben bevonul az R-M System irodájába, és intéz­kedik. „Segítőkészen” leszedi a sápot is, hiszen az üzlet az üzlet, így megy ez, idézhetném a klasz- szikust. Tanulság? Ismét bebizo­nyosodott, hogy azok, akiknek a kötvények körüli huzavona, kala­majka - ott fent - köszönhető, csakis az átlagemberek jólétén, életszínvonalának emelkedésén dolgoznak. Mert ismét jó néhány szemfüles „úriember” gazdagod­hat meg aránylag gyorsan és fáj­dalommentesen a többiek kárára. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) . Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla-kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOXv*9, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002248, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28,095/6709548,6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDlÁ KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlafe, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Alattam a legyőzőm (TA SR/AP-felvétel) TALLÓZÓ NOVYCAS Zdenka Kramplová, a Meciar-kabi- net külügyminisztere második könyvét írja. A HZDS alelnöke a ka­nadai „száműzetésből” való hossza­dalmas visszatérésének történetét ecseteli, jellemzi a szlovákiai hely­zetet, az ellenzék sorsát. A lap mun­katársa a Meciarhoz fűződő viszo­nyáról faggatta. Kramplová úgy vé­li, jól ismeri a HZDS vezetőjét. Véle­ménye szerint soha nem keveredett konfliktusba főnökével, bár soha­sem tartotta titokban véleményét. Kramplová azt sem rejtette véka alá, hogy Meciar megsértette őt, amikor nyilvánosan körtécskének (hrustic- kának) nevezte. Azt gondolja, ezzel sokat ártott neki, de ő azt vallja, az embernek tudnia kell megbocsáta­ni. Amerikában vagy Kanadában ezért a kijelentésért feljelenthette volna Meciart szexuális zaklatás vádjával. Ám Szlovákiában ilyen vá­dakkal nem rúghat labdába az em­ber, mivel még nem értük el a Nyu­gat szintjét - mondta Kramplová. Egész Európa a dániai népszavazásra figyel, hiszen annak sorsa komolyan befolyásolja az eurózóna jövőjét Az Európai Unió fekete báránya? E hónap végén népszavazást tartanak Dániában, hogy az ország belépjen-e az Európai Monteris Unió harmadik sza­kaszába, ami lényegében az euró bevezetését jelentené. ONDREJCSÁK RÓBERT Bár Dánia nem tartozott az európai közösségek alapító tagjai közé, a je­lenlegi EU-tagállamok közül Kop­penhága védte és védi legnagyobb elszántsággal nemzeti érdekeit. Az igen következetes - sokszor külön- utas - dán Európa-politika miatt az országot gyakran nevezik az Unió fekete bárányának is. A dán állás­pontnak mély történelmi gyökerei vannak. A II. világháború után a szovjet befolyási övezettől nyugatra fekvő demokratikus országoknak két csoportja alakult ki az európai integrációval kapcsolatban. Az egyik, a Franciaország, Nyugat-Né- metország, a Benelux államok és Olaszország által alkotott csoport, amelyet közvetlenül érintettek a há­borús események, s nagy részben ennek hatására a szorosabb európai integráció, a nemzetek feletti Euró­pa kialakítását tekintették hosszú távú céljuknak. A másik a Nagy-Bri- tannia vezette csoport, amelyhez még a Skandináv államok - így Dá­nia is - tartoztak, és amelyek terüle­te nem élte át a háborús traumát, el­utasított minden kezdeményezést, amely a szorosabb integrációhoz ve­zetett volna. Ennek következtében az európai egység élharcosai az első csoport országai lettek, míg a Lon­don vezette „csapat” az integrációs folyamatok perifériájára szorult. Ki­derült azonban, hogy Dánia csatla­kozása az európai közösségekhez nem csorbítaná szuverenitását, sőt pozitív hatása lenne az ország gaz­daságára. Ennek következtében, miután Nagy-Britannia is kinyilvá­nította, hogy csatlakozni szeretne a közösséghez, a dán euroszkepticiz- mus valamelyest csökkent. Dánia 1973. január 1-jén a britekkel és az írekkel az EK tagjává vált, miután előzőleg a dán lakosság népszava­záson támogatta Koppenhága csat­lakozását. A 70-es évek elején az EK- csatlakozás érdekében folytatott kampány tehát eredményes volt, hi­szen a dánok többsége támogatta a belépést. A lakosság mégsem lett „európaibb”, és akkor alakult ki vég­leg az a szakadék, amely a lakosság tagságot támogató, valamint eluta­sító része között a mai napig fenn­áll, és befolyásolja Dánia Európa- politikáját. Elsősorban ezzel magya­rázható (és a hagyományos brit be­folyással) a nemzeti érdekeket min­denek fölé rendelő óvatos dán Euró­pa-politika, ami gyakran különutas, így nem népszerű a többi tagállam körében. Dánia euroszkepticizmusa az integráció magasabb szintjét elő­irányzó maastrichti szerződés 1992- es népszavazáson történő elutasítá­Dánia 1973. január 1-jén a britekkel és az írekkel az EK tagjává vált. sában jutott kifejezésre. Dánia al­kotmánya előírja, hogy a nemzeti szuverenitás egy részének nemze­tek feletti hatóságra való átruházá­sához a parlamentben öthatodos többségre van szükség. Ha ez nem biztosítható, elég az egyszerű több­ség is, ha azt egy népszavazás is megerősíti. A már említett 1992-es népszavazáson viszont a lakosság kis többséggel ugyan (50,7%), de a szerződés ellen szavazott. A dán el­utasítás megrendítette az egész Uni­ót, és félő volt, hogy precedenst te­remt, különösen, amikor a dániai események hatására Mitterand francia elnök is bejelentette, hogy Franciaországban is népszavazást írnak ki a kérdésről. Egy francia nem már veszélybe sodorta volna az integrációs folyamatot, ezért gyor­san megindultak a kulisszák mögöt­ti tárgyalások, melyek eredménye­képpen Dánia előterjeszthette a maastrichti szerződéssel kapcsola­tos kifogásait. Az Európa Tanács 1992 decemberében, edinburghi ülésén elfogadta a dán feltételeket, és kimondta, hogy a Koppenhága által kiharcolt kivételek csak Dá­niára vonatkoznak, nem alkalmaz­hatók más tagállamra. A dán kivéte­lek (opp-out) a következők; Dánia kimarad a közös védelmi politikából (csak megfigyelői státusa van a Nyugat-Európai Unióban) az euró­pai állampolgárság intézményesíté­séből és a jogpolitikai fejlemények egy részéből; a felek tudomásul ve­szik az ország szigorú környezetvé­delmi politikáját. Továbbá - ami a jelenlegi népszavazás szempontjá­ból a legfontosabb - Dánia nem vesz részt az Európai Monetáris Unió 3. szakaszában, ezért kimarad a közös európai valuta létrehozásából. Ez engedmények következménye volt, hogy a dán lakosság egy másik nép­szavazáson támogatta a maastrichti szerződést (a szavazók 56,7%-a). Mindez szemléltette a kis nemzetek szerepét és fontosságát Európában, azt, hogy képesek érdekérvényesí­tésre, sőt hogy egy kis ország „feje tetejére állíthatja” akár az egész Kö­zösséget. A nehezen kiharcolt és az edinburghi megállapodásban rögzí­tett engedményeket csak népszava­zás útján lehet megváltoztatni, sőt a dán vezetés minden egyes opp-out esetében külön népszavazást tart szükségesnek. A népszavazást szor­galmazó politikának a következmé­nye a mostani is, hiszen az euró be­vezetése az egyik edinburghi egyez­mény feladását jelentené. Ha azon­ban Dánia továbbra is az európai in­tegráció fejlődésének sodrában akar maradni, módosítani kell elutasító álláspontját, és felül kell vizsgálnia az opp-outot. Felismerve ezt, Ras­Az euró bevezetése az egyik edinburghi egyez­mény feladását jelentené. müssen miniszterelnök, már egy 1998-as beszédében felvillantotta a lehetőséget, hogy Dánia bejépjen az eurózónába. Tudatosítva azonban, hogy egy erről szóló népszavazás esetleges negatív eredménye ismét megrengetné az országába vetett bi­zalmat, és kormányának bukásához vezetne, csak ebben az évben lett ki­írva a népszavazás, miután a kor­mány biztosítottnak látja sikerét (a közvélemény-kutatások szerint többségben leszenk az igennel sza­vazók). Jelenleg egész Európa a dá­niai népszavazásra figyel, hiszen annak sikere vagy sikertelensége komoly befolyással lesz az eurózóna jövőjére, az euróba vetett bizalom­ra, valamint az euróövezethez a jö­vőben csatlakozni kívánó EU- tagállamok - Nagy-Britannia, Svéd­ország - álláspontjára. Ha a dánok igent mondanak a belépésre, annak pozitív hatása lesz a brit és a svéd eurócsadakozásra is, sőt az európai integrációs folyamatban való rész­vételt már két népszavazáson eluta­sító Norvégia jövőbeni EU- tagsággal kapcsolatos álláspontjára is befolyással lehet. VISSZHANG Kérdőjel nélkül? Az Új Szó múlt heti, hétfői számá­ban a fenti címmel (bár kérdőjel nélkül) cikket olvashattunk (vm) aláírással. A szerző a Vág-Duna- Ipoly eurorégió irodájának létreho­zásáról, ill. az e célra megszavazott állami támogatás .hollétéről” ír, hi­vatkozva többek közt a Bastmák Ti­borral való beszélgetésére. A szerző feltehetőleg nem ismeri a téma pontos hátterét, másrészt az állam- apparátus sajnos bonyolult rend­szerét sem. Elsősorban nemcsak a Vág-Duna-Ipoly eurorégióról van szó, hanem két továbbiról is (Kár­pátok eurorégió és Beszkidek eurorégió), hiszen mindhárom tá­mogatása ugyanabban a kormány- határozatban szerepel. A végrehaj­tása nem egy éve húzódik, hiszen Csáky Pál novemberben terjesztette be, s a kormány november 3-án hagyta jóvá. Tény és való, hogy a pénzügyminisztérium ugyanazon napi dátummal körülbelül kétoldal- nyi kifogást emelt (formai okokból, a törvényekre hivatkozva) a jóváha­gyott határozat ellen, s javasolta annak átdolgozását. Közbejött a Társadalom, Tudomány és Techni­ka Fejlesztési Stratégiája Hivatalá­nak december 1-jei feloszlatása. En­nek régiófejlesztési jogköreit a mi tárcánk vette át. Ám senki sem vál­toztatta meg a kormányhatároza­tot, melynek végrehajtásával a pénzügyminiszter asszonyt bízta meg eredetileg is a kormány! Ám Hama István, Csáky Pál és Ladislav Pittner az eurorégiók támogatásá­ról szóló levelezésének eredménye­képpen Harna István még április­ban utasítást adott a célirányos tá­mogatás kifizetésére. Mivel azon­ban a kormányrendelet a pénzügy­minisztert bízta meg a pénzek ki­utalásával (s ezen a decemberben benyújtott második Csáky-féle mó­dosítójavaslat sem változtatott), kellett a pénzügyminisztérium jó­váhagyása. Tárcánk májusban írás­ban kérte a pénzügy beleegyezését. Ez az irat azonban nem veszett el, mert július végén választ kaptunk rá, igaz, elutasítót. A pénzügymi­nisztérium állásfoglalása újólag rögzíti, hogy a kormányhatározat eredeti szövegezésében végrehajt- hatatían, javasolja eltörlését, az ere­deti elképzelés újrafogalmazását és jóváhagyását úgy, hogy az teljesít­hető legyen. Sajnos a bürokrácia miatt ezt is annak kell benyújtania, aki az eredetit javasolta (tehát Csáky Pálnak). Tárcánk saját kezde­ményezésében kidolgozta - a pénz­ügyminisztérium és a kormányhi­vatal képviselőivel egyeztetve - az új kormányhatározat szövegezését, és ezt a napokban adja át Csáky Pál hivatalának, hogy a kormány elé terjeszthesse. Ezzel az ügy tulaj­donképpen le is zárul, s nem kell félni attól, hogy az állami hivatalok „tovább húzzák-halasztják a dol­got”. Mindez azonban nem oldja meg az eurorégiók státusát, s ebben egyetértek a cikk írójával. Egy dol­got azonban tudatosítani kell; en­nek az országnak érvényes törvé­nyei vannak, s ezek sajnos sehol sem rögzítik az eurorégiók fogal­mát. Ezért van az, hogy polgári tár­sulásként jegyzik őket be. Nincs ez másképp sem a környező országok­ban, sem Európában. Az eurorégiók fogalmát csak a cikkben is említett Európai Határ Menti Régiók Társu­lása határozta meg, ez azonban nem törvényerejű, így nem szolgál­hat hivatkozási alapul a támogatás­nál. Ezt a kérdést viszont meg kell oldanunk, még akkor is, ha ezt első­nek tesszük meg Európában. Ez is egyik célunk a közeljövőben, mert komolyan gondoljuk az európai in­tegrációt. Flórián László az építésügyi és régiófejlesztési minisztérium európai integráció és külügyi kapcsolatok szekciójá­nak vezetője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom