Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)

2000-09-16 / 213. szám, szombat

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 16. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Falstaff szombat 19 HVIEZ- DOSLAV SZÍNHÁZ: A chioggiai csetepaté sz. 19 Stuart Mária va­sárnap 19 KIS SZÍNPAD: Zárt tárgyalás sz. 19 Székek v. 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: A csúnya lány (vendégjáték Tornán) sz. 19 ÁL­LAMI SZÍNHÁZ: Jozko Púcik karrierje sz. 19 A vagány (a turócszentmártoni SZNF Színház vendégjátéka) v. 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Én, a másik énem és Irene (am.) sz, v. 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Amerikai szépség (am.) sz, v. 20.15 YMCA: Én, a másik énem és Irene (am.) sz, v. 15.30, 18, 20.30 TATRA: Kid (am.) sz, v. 15.30,18,20.30 ISTROPOLIS; Én, a másik énem és Irene (am.) sz, v. 15.30, 18, 20.30 Kid (am.) sz, v. 15, 17.30, 20 Szeresd felebarátodat! (ném.) sz, v. 17, 19, 21 OBZOR: Gagyi mami (am.) sz, v. 16,18, 20.30 MLADOSÍ: A mélabús csibe (cseh) sz, v. 15.30, 20 A két vándordiák (cseh) sz, v. 18 CHARLIE CENTRUM: Titan - időszámításunk után (am.) sz, v. 17, 18.30 A Flintstone család 2 (am.) sz, v. 17 Új csapás (am.) sz, v. 18.30, 20.30 Ég velünk! (am.) sz, v. 18 Felhők fölött az ég (ol.-fr.-ném.) sz, v. 20.30 Az irgalom angyala (szlov.) sz, v. 20 KASSA DRUZBA: Kid (am.) sz, v. 16,18,20 TATRA: A második legjobb do­log (am.) sz, v. 16,18, 20 ÚSMEV: Mission Impossible 2 (am.) sz, v. 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: 9 és 1/2 hét II (am.) sz, v. 16.15, 19.15 CAPITOL: Fantázia 2000 (am.) sz, v. 15.45,18 Szeresd felebaráto­dat! (ném.) sz, v. 20.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Mission Impossible (am.) sz, v. 17, 19.15 DUNASZERDAHELY- LUX: Pop, csajok, satöbbi (am.) sz, v. 19.30 LÉVA - JUNIOR: Új csapás (am.) sz, v. 17,19.30 GALÁNTA - VMK: Pop, csajok, satöbbi (am.) sz, v. 17.30, 20 NAGYMEGYER - SLOVAN: A Mars mentőakció (cseh) sz, v. 19 B. B. King hetvenöt évesen is mindenre kapható Ünnepel a blueslcirály MTI-JELENTÉS A blues vidékén nem túlságosan tá­jékozott zenehallgatók is valószí­nűleg a még élő, de korosodó John Lee Hookert és B. B. Kinget, vala­mint a már évek óta halott Muddy Waterst fogják megnevezni a feke­te zene legnagyobb előadóiként. Hármuk közül B. B. King ma ünne­pel, bármennyire is hihetetlen, a 75. születésnapjához érkezett. Az utóbbi időkben sem adta alább évi 200 koncertnél és ennyit terve­zett be idén is. Volt ennél korábban több is, de sokkal fontosabb, hogy egészséges és mindenre kapható. Az Eric Claptonnal közös Riding with The King című albuma júniusi megjelenése óta folyamatosan a blueslista élén található és a Billboard 200-as poplistáján is 13. hete hete szerepel, jelenleg a tizen­hetedik. A blues koronázatlan királya Mis­sissippi államban született 1925. szeptember 16-án, eredeti neve Riley B. King. Tizennégy éves korá­ban prédikátor nagybátyja gitárján tanult megjátszani. Soha nem volt tanára, hangszerének trükkjeit sa­ját maga gyakorolta be. Huszon­négy éves volt, amikor első lemeze megjelent, nagyjából ezzel egy idő­ben már saját rádióműsora is volt. Művészneve a memphisi éveiben ragadt rá, a negyvenes években. Ottani klubjában, a Beale Streeten játszott, elnevezték hát Beale Street Boynak, amiből logikusan következett a B. B. rövidítés. Meg kell elégednünk néhány sike­rének önkényes kiemelésével. A Sweet Sixteent a legnagyobbak kö­zött tartják számon, akárcsak a You Know I Love You-t, vagy a Please Love Me-t. Nem maradhat ki a Sweet Little Angel, az Everyday I Have The Blues, a How Blue Can You Blue Get és a The Thrill is Gone sem. Ez utóbbi a poplista élére is felverekedte magát. Arról, hogy pontosan hány lemeze is jelent meg, állandó vita folyik. Egyesek hetven, nyolcvan albumról, mások „asak” ötvenhatról tudnak, s egyes források csak a listás kislemezeit hetvenre teszik. Koncertlemezei közül a Live at The Regal, a Live at Cook County Jail, a Live at The St. Quentin lopódzott be leginkább az emberek szívébe. Díjait művészet lenne összeszám­lálni. Grammy-díja kilenc van, há­rom évvel ezelőtt a Blues Foun­dation életműdíját vehette át Ho­llywoodban, többek között John Lee Hooker és Buddy Guy jelenlét­ében. Öt évvel ezelőtti kerek szüle­tésnapjára Lucille and The Friends címmel adott ki lemezt. A Lucille nem barátnő, hanem a „munka­eszköz”, a gitár, amelyet tulajdo­nosa legközelebbi hozzátartozója­ként imád. Megfigyelték már so­kan, hogy az „öreg” vagy énekel, vagy gitározik, de egyszerre a ket­tőt soha. Az „öreg" vagy énekel, vagy gitározik, de egyszerre a kettőt soha. (CTK-felvétel) Megközelítőleg kétezer csehszlovák pilóta harcolt Nagy-Britanniában, a RAF kötelékében hazája függetlenségéért. Erkölcsi elismerést sem kaptak Egy Hurricane típusú vadászgép. A sikerhez nagyban hozzájárultak az angol hadiipar legújabb fejlesztései, a Hurricane-ok mellett a Spitfire típusú, modern, gyors vadászrepülők is. (Archív felvétel) Nagy-Britanniában minden évben szeptember 15-én em­lékeznek meg a második vi­lágháború egyik hősies epi­zódjáról, az Anglia fölött ví­vott légi csatáról. A több hó­napig tartó légi háború, amelynek során Nagy-Britan- nia egyes-egyedül állt az egész európai kontinenst meghódító Németországgal szemben, az Angol Királyi Lé­gierő, a RAF győzelmével végződött. VAJDA BARNABÁS Amíg azonban az angol veteráno­kat tisztelettel ünnepük hazájuk­ban, az egykor velük együtt harcoló cseh és szlovák pilóták hősiességé­ről vajmi keveset tud a közvéle­mény. Hitler igyekezett elkerülni a hábo­rús konflikust a britekkel. 1940. jú­lius 19-én még békeajánlatot is tett, de a brit miniszterelnök, Winston Churchill haüani sem akart semmi­féle különbékéről vagy egyezség­ről. Tette ezt annak ellenére, hogy 1940 tavaszára gyakorlatilag az egész kontinens náci uralom alá került, és a szigetország senkitől sem kaphatott segítséget. A „Seelöwe” fedőnevű terv értelmé­ben 1940 júniusa óta a német kato­naság mindhárom fegyverneme a brit szigetek inváziójára készült. A hadműveleti terv részleteiről ko­moly véleménykülönbségek voltak a német hadseregen belül. A hadi- tengerészet például, ismerve a két ország tengeri potenciálja között lé­vő óriási különbséget, mindvégig szkeptikus maradt a vállalkozás si­kerét illetően. Valamiben azonban a teljes német hadvezetés egyetér­tett. Mivel a német flotta nem ké­pes hatékonyan megküzdeni a világ akkori legnagyobb haditengerésze­tével, ebből következően a partra­szállás technikai feltételeit sem tud­ja pusztán a tengerről megteremte­ni, az inváziót hathatós légi előké­szítésnek kell megelőznie. Erre Hermann Göring kapott megbízást. A légügyi marsall előbb az angol vadászrepülő-állományt akarta még a kifutópályán tönkretenni, aztán a hadiipari célpontok, első­sorban a repülőgépgyárak követ­keztek volna, hogy az angoloknak módjuk se legyen pótolni a veszte­ségeket. A légicsapások megindítására a Luftwaffe már 1940 augusztusának elején kiadta a parancsot, az első tömeges légitámadás azonban - a kedveződen idájárás miatt - csak augusztus 13-án valósult meg. A német légitámadások rendkívüli méreteik ellenére (esetenként 1000 német repülő részvételével) a vég­cél tekintetében eredménytelenek maradtak. Időközben az angol kor­mány rendkívüli intézkedéseket hozott a repülőgépgyártás kapaci­tásának a növelése, továbbá a ten­gerparti erődítmények és a nemzeti gárda hálózatának kiépítésére. Sőt, a Churchill vezette makacs eüenál- lás jeleként augusztus vége felé a RAF Berlint bombázta. Szeptember 7-én a légiháború új fázisát kezdték a németek: az ipari szempontból je­lentéktelen Londonra vezettek masszív támadásokat, egyértelmű­en a civil lakosság moráljának meg­törése végett. Az óriási károk ellenére az angolok kitarottak. Szeptember közepére nyilvánvaló­vá vált, hogy a német invázió lehe­Az egykori hősök „impe­rialista besúgók”, „a nép ellenségei” lettek. tősége elveszett, és hogy az angliai légi csatát az angolok nyerték. Hit­ler ekkor meghatározatlan időre el­napolta az inváziós tervet, bár telje­sen nem állította le. Az angol légierő, bár 1939-ben csak feleannyi repülőgéppel rendelke­zett, mint a németek - ráadásul a náci Németországnak korlátlanul állt rendelkezésére az elfoglalt eu­rópai országok ipari teljesítménye is -, váratlanul makacs és hatékony el­lenállást tanúsított. A sikerhez nagyban hozzájárultak az angol ha­diipar legújabb fejlesztései, a Hur­ricane és a Spitfire típusú, modern, gyors vadászrepülők. Legfőképpen azonban a kiválóan képzett, bátor katonai gárdát ületi a dicsőség, amelynek kötelékeiben csehszlovák repülősök is harcoltak. Tekintettel arra, hogy a repülőgépek gyártása gyorsabb, mint a pilóták képzése, Churchill felhívást intézett a meg­szállt országok katonáihoz. Szavai­ra megközelítőleg 2000 csehszlovák pilóta indult el 1940 júniusában, hogy Angliában harcoljanak hazá­juk függetlenségéért. Voltak, akik gépüket is vitték az akkor már meg­szállt Csehországból. Mások egé­szen kalandos körülmények között - gyalog, vonaton - szöktek a Pro­tektorátuson, Szlovákián, Magya­rországon és a Balkánon át Szíriába, majd jutottak onnan Angliába. A háború vége felé a legnagyobb egy­séget a délkelet-angliai Manstonban állomásozó 310. számú RAF- Csehszlovák vadászezred képezte. A nyugati ellenállásban résztvevő csehszlovák antifasiszták száma nem teljesen tisztázott. Egyes kuta­tások szerint számuk már 1940-ben több ezer volt. Közülük a második világháború végén körülbelül ezer­ötszáz kiszolgált püóta jött haza Angüából. Az 1948-as kommunista hatalomátvétel azonban gyökeres fordulatot hozott életükben. Az egy­kori hősök „imperiaüsta besúgók”, „a nép ellenségei” lettek. Egy részü­ket lefokozták, vagy elbocsátották az állásukból. Számosán megjárták Jachymov uránbányáit. Zdenék Procháska RAF-veterán esete az egész folyamatot érzékelteti. Repü­lőjüket egy Berlinre mért bombázás közben találat érte. Kényszerleszál­lást hajtottak végre Hollandiában, ahol a rádiós inkább főbe lőtte ma­gát, csak nehogy a németek kezébe kerüljön. Procháska ezután megjárt fél tucat börtön, de túlélte a vüághá­borút. Amikor hazajött, egy ideig még kapta az angol állam által fo­lyósított járulékot, a kommunista hatalomátvétel után azonban a nyugdíj kifizetését a csehszlovák ha­tóságok leálh'tották, őt magát állásá­ból elbocsátották és per nélkül a morvaországi Nirov börtönbe zárt­ák. Visszaemlékezései szerint csak e helyen további 350 egykori RAF- pilótát tartottak fogva. A nyugati el­lenállásban résztvevőkről lassan „elfeledkezett” a kommunista törté­netírás. Utólag kiderült, hogy még a kommunista időkben is el-eljárt egy csoport az angliai megemlékezések­re, de ennek soraiban természete­sen csak a rendszerhez hű pilóták kaphattak helyet. Az angliai csatában harcoló cseh és szlovák veteránok száma évről évre csökken. Sokuk sérelmezi, hogy mi­közben egykori besúgók és párt- funkcionáriusok nagy nyugdíjakat kapnak, ők sem anyagi, sem erkölcsi köszönetben nem részesültek, sőt ellenkezőleg, hosszú évekig a kom­munista rendszer kitaszítottjai vol­tak. Sorsuk az 1989-es rendszervál­tozás után is csak részben rendező­dött. Amíg ugyanis egy 1991-es tör­vény utólagosan szabályozza a had­seregből 1948-ban kidobottak nyugdíját, egy másik törvény alap­ján pedig a politikai üldözöttek is kárpótlást kaphatnak, addig az An­gol Királyi Légierőnek azokra a piló­táira, akik 1945-ben egyszerűen le­szereltek, semmilyen törvény nem vonatkozik. Holott életüket kockáz­tatták a háború során, és nagy sze­repük volt abban, hogy Csehszlová­kia 1945-ben a győztesek oldalán fejezte be a háborút. A fellendülés egybeesik azzal a multiplexépítési lázzal, amelybe a félszigeten is belevágtak a nagy világcégek. Az olaszok újra felfedezik a mozit MTI-PANORÁMA Az olasz mozik: zajosak, füstösek, tikkor megy be a néző, amikor akar, sokkal több jegyet adnak el, mint ahány férőhely van, a közön­séget falatozó szabadságos kato­nák, szexéhes kamaszok és szopta­tó anyák alkotják. így ábrázolták sokszor e népi szórakozást az itáli­ai filmművészetben, és a valóság is igencsak hasonló volt. A 90-es évek középéig úgy tűnt, a modern média diadalt arat a mozi felett. A legújabb statisztikák azonban azt mutatják, hogy az olaszok kezde­nek visszatalálni a mozihoz. Az Istat közvélemény-kutató intézet szerint 1999-ben a 6 éven felüli olaszok 45 százaléka legalább egy­szer elment moziba. Ez 24,4 millió nézőt jelent. Közülük 12,5 millió (tehát több, mint a fele), már leg­alább háromszor választotta ma­gának a mozgóképszínház prog­ramját, 6,1 millió - vagyis a mozi­zok egynegyede, 4-6 alkalommal váltott jegyet, míg 3,1 millióan tu­catszor is beültek a sötét terembe. Még ezt a számot is meghaladta a nézők 9,9 százaléka, vagyis 2,3 millió néző! A statisztikából kiderül, hogy mi­nél képzettebb valaki, annál gyak­rabban megy moziba. Ahogyan a világ többi részén, a mozisok első­sorban a diákokra számíthatnak, őket az alkalmazottak, a szabad­foglalkozásúak és a felsőkáderek követik. Ha korosztályok szerint nézzük, akkor a 18-19 évesek a leglelkesebb mozirajongók, utá­nuk a 20-24 évesek, és a 15-17 éve­sek jönnek. Ugyanakkor jelentős emelkedés tapasztalható a kevés­bé urbanizált vidékeken, délen, Szicíliában, Szardíniában, még­hozzá a munkások, a háziasszo­nyok körében, akik korábban nem­igen jártak moziba. A mozi olaszországi fellendülése egybeesik azzal a multiplexépítési lázzal, amelybe belevágtak ott is a nagyvilágcégek. 1998 decemberé­Marcello Mastroianni is bekerül a multiplexekbe? (Archív felvétel) ben avatták fel Róma külvárosá­nak legnagyobb multiplexét, 18 te­remmel, 4104 férőhellyel. Az amerikai-ausztrál-olasz érdekelt­ségű Warner Villages 178,5 millió eurós beruházással 25 multiplexet tervez építeni szerte Olaszország­ban, de nem várnak ölbe tett kéz­zel a hazai nagyvállalkozók sem: Cecchi Goriék, a Berlusconi-család tulajdonában lévő Medusa, vala­mint a Luigi De Laurentiis-csoport legalább 50 szupermozit szeretne megnyitni a félszigeten. Ugyanakkor még jócskán léteznek - Rómában is - azok a sűrű levegő­jű, „fapados”, tolongós-bekiabá- lós, többnyire a helyi tanácsok, vagy parókiák által üzemeltetett mozik - olyanok, mint amilyene­ket bemutatott Giuseppe Torna­tore Cinema Paradiso című Oscar- díjas filmjében, vagy Fellini az Amarcordban. A neorealista kor­szak emlékművei azpnban egyre kevésbé felelnek meg a mai mozi­látogatók igényeinek. A többségü­ket például augusztusban zárva kellett tartani, mert légkondicio­nálás híján üresen maradtak volna a kánikulában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom