Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)
2000-09-16 / 213. szám, szombat
Kultúra ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 16. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Falstaff szombat 19 HVIEZ- DOSLAV SZÍNHÁZ: A chioggiai csetepaté sz. 19 Stuart Mária vasárnap 19 KIS SZÍNPAD: Zárt tárgyalás sz. 19 Székek v. 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: A csúnya lány (vendégjáték Tornán) sz. 19 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Jozko Púcik karrierje sz. 19 A vagány (a turócszentmártoni SZNF Színház vendégjátéka) v. 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Én, a másik énem és Irene (am.) sz, v. 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Amerikai szépség (am.) sz, v. 20.15 YMCA: Én, a másik énem és Irene (am.) sz, v. 15.30, 18, 20.30 TATRA: Kid (am.) sz, v. 15.30,18,20.30 ISTROPOLIS; Én, a másik énem és Irene (am.) sz, v. 15.30, 18, 20.30 Kid (am.) sz, v. 15, 17.30, 20 Szeresd felebarátodat! (ném.) sz, v. 17, 19, 21 OBZOR: Gagyi mami (am.) sz, v. 16,18, 20.30 MLADOSÍ: A mélabús csibe (cseh) sz, v. 15.30, 20 A két vándordiák (cseh) sz, v. 18 CHARLIE CENTRUM: Titan - időszámításunk után (am.) sz, v. 17, 18.30 A Flintstone család 2 (am.) sz, v. 17 Új csapás (am.) sz, v. 18.30, 20.30 Ég velünk! (am.) sz, v. 18 Felhők fölött az ég (ol.-fr.-ném.) sz, v. 20.30 Az irgalom angyala (szlov.) sz, v. 20 KASSA DRUZBA: Kid (am.) sz, v. 16,18,20 TATRA: A második legjobb dolog (am.) sz, v. 16,18, 20 ÚSMEV: Mission Impossible 2 (am.) sz, v. 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: 9 és 1/2 hét II (am.) sz, v. 16.15, 19.15 CAPITOL: Fantázia 2000 (am.) sz, v. 15.45,18 Szeresd felebarátodat! (ném.) sz, v. 20.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Mission Impossible (am.) sz, v. 17, 19.15 DUNASZERDAHELY- LUX: Pop, csajok, satöbbi (am.) sz, v. 19.30 LÉVA - JUNIOR: Új csapás (am.) sz, v. 17,19.30 GALÁNTA - VMK: Pop, csajok, satöbbi (am.) sz, v. 17.30, 20 NAGYMEGYER - SLOVAN: A Mars mentőakció (cseh) sz, v. 19 B. B. King hetvenöt évesen is mindenre kapható Ünnepel a blueslcirály MTI-JELENTÉS A blues vidékén nem túlságosan tájékozott zenehallgatók is valószínűleg a még élő, de korosodó John Lee Hookert és B. B. Kinget, valamint a már évek óta halott Muddy Waterst fogják megnevezni a fekete zene legnagyobb előadóiként. Hármuk közül B. B. King ma ünnepel, bármennyire is hihetetlen, a 75. születésnapjához érkezett. Az utóbbi időkben sem adta alább évi 200 koncertnél és ennyit tervezett be idén is. Volt ennél korábban több is, de sokkal fontosabb, hogy egészséges és mindenre kapható. Az Eric Claptonnal közös Riding with The King című albuma júniusi megjelenése óta folyamatosan a blueslista élén található és a Billboard 200-as poplistáján is 13. hete hete szerepel, jelenleg a tizenhetedik. A blues koronázatlan királya Mississippi államban született 1925. szeptember 16-án, eredeti neve Riley B. King. Tizennégy éves korában prédikátor nagybátyja gitárján tanult megjátszani. Soha nem volt tanára, hangszerének trükkjeit saját maga gyakorolta be. Huszonnégy éves volt, amikor első lemeze megjelent, nagyjából ezzel egy időben már saját rádióműsora is volt. Művészneve a memphisi éveiben ragadt rá, a negyvenes években. Ottani klubjában, a Beale Streeten játszott, elnevezték hát Beale Street Boynak, amiből logikusan következett a B. B. rövidítés. Meg kell elégednünk néhány sikerének önkényes kiemelésével. A Sweet Sixteent a legnagyobbak között tartják számon, akárcsak a You Know I Love You-t, vagy a Please Love Me-t. Nem maradhat ki a Sweet Little Angel, az Everyday I Have The Blues, a How Blue Can You Blue Get és a The Thrill is Gone sem. Ez utóbbi a poplista élére is felverekedte magát. Arról, hogy pontosan hány lemeze is jelent meg, állandó vita folyik. Egyesek hetven, nyolcvan albumról, mások „asak” ötvenhatról tudnak, s egyes források csak a listás kislemezeit hetvenre teszik. Koncertlemezei közül a Live at The Regal, a Live at Cook County Jail, a Live at The St. Quentin lopódzott be leginkább az emberek szívébe. Díjait művészet lenne összeszámlálni. Grammy-díja kilenc van, három évvel ezelőtt a Blues Foundation életműdíját vehette át Hollywoodban, többek között John Lee Hooker és Buddy Guy jelenlétében. Öt évvel ezelőtti kerek születésnapjára Lucille and The Friends címmel adott ki lemezt. A Lucille nem barátnő, hanem a „munkaeszköz”, a gitár, amelyet tulajdonosa legközelebbi hozzátartozójaként imád. Megfigyelték már sokan, hogy az „öreg” vagy énekel, vagy gitározik, de egyszerre a kettőt soha. Az „öreg" vagy énekel, vagy gitározik, de egyszerre a kettőt soha. (CTK-felvétel) Megközelítőleg kétezer csehszlovák pilóta harcolt Nagy-Britanniában, a RAF kötelékében hazája függetlenségéért. Erkölcsi elismerést sem kaptak Egy Hurricane típusú vadászgép. A sikerhez nagyban hozzájárultak az angol hadiipar legújabb fejlesztései, a Hurricane-ok mellett a Spitfire típusú, modern, gyors vadászrepülők is. (Archív felvétel) Nagy-Britanniában minden évben szeptember 15-én emlékeznek meg a második világháború egyik hősies epizódjáról, az Anglia fölött vívott légi csatáról. A több hónapig tartó légi háború, amelynek során Nagy-Britan- nia egyes-egyedül állt az egész európai kontinenst meghódító Németországgal szemben, az Angol Királyi Légierő, a RAF győzelmével végződött. VAJDA BARNABÁS Amíg azonban az angol veteránokat tisztelettel ünnepük hazájukban, az egykor velük együtt harcoló cseh és szlovák pilóták hősiességéről vajmi keveset tud a közvélemény. Hitler igyekezett elkerülni a háborús konflikust a britekkel. 1940. július 19-én még békeajánlatot is tett, de a brit miniszterelnök, Winston Churchill haüani sem akart semmiféle különbékéről vagy egyezségről. Tette ezt annak ellenére, hogy 1940 tavaszára gyakorlatilag az egész kontinens náci uralom alá került, és a szigetország senkitől sem kaphatott segítséget. A „Seelöwe” fedőnevű terv értelmében 1940 júniusa óta a német katonaság mindhárom fegyverneme a brit szigetek inváziójára készült. A hadműveleti terv részleteiről komoly véleménykülönbségek voltak a német hadseregen belül. A hadi- tengerészet például, ismerve a két ország tengeri potenciálja között lévő óriási különbséget, mindvégig szkeptikus maradt a vállalkozás sikerét illetően. Valamiben azonban a teljes német hadvezetés egyetértett. Mivel a német flotta nem képes hatékonyan megküzdeni a világ akkori legnagyobb haditengerészetével, ebből következően a partraszállás technikai feltételeit sem tudja pusztán a tengerről megteremteni, az inváziót hathatós légi előkészítésnek kell megelőznie. Erre Hermann Göring kapott megbízást. A légügyi marsall előbb az angol vadászrepülő-állományt akarta még a kifutópályán tönkretenni, aztán a hadiipari célpontok, elsősorban a repülőgépgyárak következtek volna, hogy az angoloknak módjuk se legyen pótolni a veszteségeket. A légicsapások megindítására a Luftwaffe már 1940 augusztusának elején kiadta a parancsot, az első tömeges légitámadás azonban - a kedveződen idájárás miatt - csak augusztus 13-án valósult meg. A német légitámadások rendkívüli méreteik ellenére (esetenként 1000 német repülő részvételével) a végcél tekintetében eredménytelenek maradtak. Időközben az angol kormány rendkívüli intézkedéseket hozott a repülőgépgyártás kapacitásának a növelése, továbbá a tengerparti erődítmények és a nemzeti gárda hálózatának kiépítésére. Sőt, a Churchill vezette makacs eüenál- lás jeleként augusztus vége felé a RAF Berlint bombázta. Szeptember 7-én a légiháború új fázisát kezdték a németek: az ipari szempontból jelentéktelen Londonra vezettek masszív támadásokat, egyértelműen a civil lakosság moráljának megtörése végett. Az óriási károk ellenére az angolok kitarottak. Szeptember közepére nyilvánvalóvá vált, hogy a német invázió leheAz egykori hősök „imperialista besúgók”, „a nép ellenségei” lettek. tősége elveszett, és hogy az angliai légi csatát az angolok nyerték. Hitler ekkor meghatározatlan időre elnapolta az inváziós tervet, bár teljesen nem állította le. Az angol légierő, bár 1939-ben csak feleannyi repülőgéppel rendelkezett, mint a németek - ráadásul a náci Németországnak korlátlanul állt rendelkezésére az elfoglalt európai országok ipari teljesítménye is -, váratlanul makacs és hatékony ellenállást tanúsított. A sikerhez nagyban hozzájárultak az angol hadiipar legújabb fejlesztései, a Hurricane és a Spitfire típusú, modern, gyors vadászrepülők. Legfőképpen azonban a kiválóan képzett, bátor katonai gárdát ületi a dicsőség, amelynek kötelékeiben csehszlovák repülősök is harcoltak. Tekintettel arra, hogy a repülőgépek gyártása gyorsabb, mint a pilóták képzése, Churchill felhívást intézett a megszállt országok katonáihoz. Szavaira megközelítőleg 2000 csehszlovák pilóta indult el 1940 júniusában, hogy Angliában harcoljanak hazájuk függetlenségéért. Voltak, akik gépüket is vitték az akkor már megszállt Csehországból. Mások egészen kalandos körülmények között - gyalog, vonaton - szöktek a Protektorátuson, Szlovákián, Magyarországon és a Balkánon át Szíriába, majd jutottak onnan Angliába. A háború vége felé a legnagyobb egységet a délkelet-angliai Manstonban állomásozó 310. számú RAF- Csehszlovák vadászezred képezte. A nyugati ellenállásban résztvevő csehszlovák antifasiszták száma nem teljesen tisztázott. Egyes kutatások szerint számuk már 1940-ben több ezer volt. Közülük a második világháború végén körülbelül ezerötszáz kiszolgált püóta jött haza Angüából. Az 1948-as kommunista hatalomátvétel azonban gyökeres fordulatot hozott életükben. Az egykori hősök „imperiaüsta besúgók”, „a nép ellenségei” lettek. Egy részüket lefokozták, vagy elbocsátották az állásukból. Számosán megjárták Jachymov uránbányáit. Zdenék Procháska RAF-veterán esete az egész folyamatot érzékelteti. Repülőjüket egy Berlinre mért bombázás közben találat érte. Kényszerleszállást hajtottak végre Hollandiában, ahol a rádiós inkább főbe lőtte magát, csak nehogy a németek kezébe kerüljön. Procháska ezután megjárt fél tucat börtön, de túlélte a vüágháborút. Amikor hazajött, egy ideig még kapta az angol állam által folyósított járulékot, a kommunista hatalomátvétel után azonban a nyugdíj kifizetését a csehszlovák hatóságok leálh'tották, őt magát állásából elbocsátották és per nélkül a morvaországi Nirov börtönbe zárták. Visszaemlékezései szerint csak e helyen további 350 egykori RAF- pilótát tartottak fogva. A nyugati ellenállásban résztvevőkről lassan „elfeledkezett” a kommunista történetírás. Utólag kiderült, hogy még a kommunista időkben is el-eljárt egy csoport az angliai megemlékezésekre, de ennek soraiban természetesen csak a rendszerhez hű pilóták kaphattak helyet. Az angliai csatában harcoló cseh és szlovák veteránok száma évről évre csökken. Sokuk sérelmezi, hogy miközben egykori besúgók és párt- funkcionáriusok nagy nyugdíjakat kapnak, ők sem anyagi, sem erkölcsi köszönetben nem részesültek, sőt ellenkezőleg, hosszú évekig a kommunista rendszer kitaszítottjai voltak. Sorsuk az 1989-es rendszerváltozás után is csak részben rendeződött. Amíg ugyanis egy 1991-es törvény utólagosan szabályozza a hadseregből 1948-ban kidobottak nyugdíját, egy másik törvény alapján pedig a politikai üldözöttek is kárpótlást kaphatnak, addig az Angol Királyi Légierőnek azokra a pilótáira, akik 1945-ben egyszerűen leszereltek, semmilyen törvény nem vonatkozik. Holott életüket kockáztatták a háború során, és nagy szerepük volt abban, hogy Csehszlovákia 1945-ben a győztesek oldalán fejezte be a háborút. A fellendülés egybeesik azzal a multiplexépítési lázzal, amelybe a félszigeten is belevágtak a nagy világcégek. Az olaszok újra felfedezik a mozit MTI-PANORÁMA Az olasz mozik: zajosak, füstösek, tikkor megy be a néző, amikor akar, sokkal több jegyet adnak el, mint ahány férőhely van, a közönséget falatozó szabadságos katonák, szexéhes kamaszok és szoptató anyák alkotják. így ábrázolták sokszor e népi szórakozást az itáliai filmművészetben, és a valóság is igencsak hasonló volt. A 90-es évek középéig úgy tűnt, a modern média diadalt arat a mozi felett. A legújabb statisztikák azonban azt mutatják, hogy az olaszok kezdenek visszatalálni a mozihoz. Az Istat közvélemény-kutató intézet szerint 1999-ben a 6 éven felüli olaszok 45 százaléka legalább egyszer elment moziba. Ez 24,4 millió nézőt jelent. Közülük 12,5 millió (tehát több, mint a fele), már legalább háromszor választotta magának a mozgóképszínház programját, 6,1 millió - vagyis a mozizok egynegyede, 4-6 alkalommal váltott jegyet, míg 3,1 millióan tucatszor is beültek a sötét terembe. Még ezt a számot is meghaladta a nézők 9,9 százaléka, vagyis 2,3 millió néző! A statisztikából kiderül, hogy minél képzettebb valaki, annál gyakrabban megy moziba. Ahogyan a világ többi részén, a mozisok elsősorban a diákokra számíthatnak, őket az alkalmazottak, a szabadfoglalkozásúak és a felsőkáderek követik. Ha korosztályok szerint nézzük, akkor a 18-19 évesek a leglelkesebb mozirajongók, utánuk a 20-24 évesek, és a 15-17 évesek jönnek. Ugyanakkor jelentős emelkedés tapasztalható a kevésbé urbanizált vidékeken, délen, Szicíliában, Szardíniában, méghozzá a munkások, a háziasszonyok körében, akik korábban nemigen jártak moziba. A mozi olaszországi fellendülése egybeesik azzal a multiplexépítési lázzal, amelybe belevágtak ott is a nagyvilágcégek. 1998 decemberéMarcello Mastroianni is bekerül a multiplexekbe? (Archív felvétel) ben avatták fel Róma külvárosának legnagyobb multiplexét, 18 teremmel, 4104 férőhellyel. Az amerikai-ausztrál-olasz érdekeltségű Warner Villages 178,5 millió eurós beruházással 25 multiplexet tervez építeni szerte Olaszországban, de nem várnak ölbe tett kézzel a hazai nagyvállalkozók sem: Cecchi Goriék, a Berlusconi-család tulajdonában lévő Medusa, valamint a Luigi De Laurentiis-csoport legalább 50 szupermozit szeretne megnyitni a félszigeten. Ugyanakkor még jócskán léteznek - Rómában is - azok a sűrű levegőjű, „fapados”, tolongós-bekiabá- lós, többnyire a helyi tanácsok, vagy parókiák által üzemeltetett mozik - olyanok, mint amilyeneket bemutatott Giuseppe Tornatore Cinema Paradiso című Oscar- díjas filmjében, vagy Fellini az Amarcordban. A neorealista korszak emlékművei azpnban egyre kevésbé felelnek meg a mai mozilátogatók igényeinek. A többségüket például augusztusban zárva kellett tartani, mert légkondicionálás híján üresen maradtak volna a kánikulában.