Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)
2000-09-14 / 212. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 14. Sydney 2000 11 Mivel tizennyolc éve semmiféle hivatalos rendezvényen nem vesz részt, Sydneybe sem utazik el az 1952-es olimpiai bajnok, de a tévé mellett végigizgulja a megmérettetést Székely Éva egy aranyat vár az úszóktól Sírni csak a győzteseknek szabad, nevetni mindenkinek. Székely Éva Gyarmati Dezsővel még a hőskorban. (Archívum) SUDÁR ÁGNES „Szomorú vagyok, mert az olimpia már nem az a játék, ami az én időmben volt. Nemes cirkusz »csupán«: a reklám, a pénz, a dopping és az óriási tömeg megölte a hangulatot. Én azonban továbbra is rajongva szeretem a sportot és az úszást, ezért nem hagyom ki az olimpiai tudósításokat. Ráadásul még rossz alvó is vagyok, így Sydney a mindennapjaim része lesz két héten keresztül.” Székely Éva olimpiai bajnok úszó (1952, Helsinki) a világjátékok kezdete előtt nyilatkozott az esélyekről, a tiszta verseny ábrándjáról, és arról, hogy a tévékészülék előtt sem fog sírni a győztesekkel. A televíziót, a rádiót említette: ezeken keresztül követi az olimpia történéseit. Ezek szerint nem utazik Sydneybe. Nem. Mivel tizennyolc éve semmilyen hivatalos rendezvényre nem járok, ezért meghívást sem kapok... De annyit álltam már életem folyamán vigyázzban, hogy elég volt. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennék lélekben az olimpián. Aki egyszer már részt vett ezen a seregszemlén, az soha nem hagyja ki a következőt. Nézni, hallgatni fogom a híreket. Ez az úszószámokra fokozottan igaz, bár be kell vallanom: az 1500-as és a 800- as számokat, ha nem lesz magyar résztvevő kihagyom. Az úszószámok kvalifikációját szintidőkhöz kötik, így elvileg mindenki tudja, hogy a másik versenyző mire képes. Okozhat- e meglepetést mégis valaki, aki a semmiből az olimpián tűnik fel? Tapasztalataim azt mondatják: az olimpián borulni szokott a papírforma. Ez azonban csak annyit jelent, hogy a világranglista nyolcadik, esetleg tizedik helyezettje olyan eredménnyel rukkol elő, amivel nyerni tud. Kovács Ági például a világranglistán jelenleg csak az ötödik, mégis aranyesélyesként számol vele a világ. Ma már annyira kicsik a különbségek, annyira a pillanatnyi formán múlik a végső sorrend, hogy ezt csodaként nem szabad emlegetni. Benne van az is pakliban, hogy egy norvég úszó nyer olimpiát Sydneyben. Ön norvég példát hozott fel, a világ azonban ausztrál csodákkal számol: elsősorban az úszósporton belül. A harmadik olimpiámon: a melbourne-in, valóban az ausztrálok taroltak. Lehet, hogy most ugyanígy lesz, mégpedig azért, mert a hazai környezet, az ismert pálya sokat segít a versenyzőknek. Igen, valószínűnek tartom, hogy az ausztrálok legyőzik saját magukat is, és kiemelkedő eredményeket érnek el. Mi lesz a kínaikkal: visszatérhetnek még egyszer a világ élvonalába, mondjuk éppen Sydneyben? A kínaiak története egyfelvonásos volt remélem, és sajnos szomorú véget ért. Ha színházi darab lett volna, azt mondanám: vérbeli tragédia. Velük együtt ugyanis el kellett hessegetni azt az ábrándot, hogy a versenysport valaha még tiszta lehet. Valamilyen segítséget mindig, mindenki igénybe vesz: az a kérdés, hogy ez legális szer-e, illetve tudja-e olyan profin csinálni, hogy ne bukjon le. Ez mindig így volt, most sem lesz másképp. Az európai úszósportnak csak statisztaszerepet jósolnak a szakemberek. Hiszen Ausztrália mellett ott van Amerika is... Nem értek velük egyet! Igenis bízom az európai úszókban! Nem beszélve a magyarokról. Egyet nem szabad: ábrándokat kergetni. Nincs három-négy arany a válogatottban, de Kovács Ágiban nagyon bízom. Szurkolok Rózsa Norbertnek is, akit olyanok hurcoltak meg, akik nem mondhatják el magukról: ők bizony olimpiai bajnokok. Gyorsan elfelejtjük az eredményeket, ez tipikus magyar betegség, mint ahogy az is, hogy a második, a harmadik helyezést nem tartjuk eredménynek. Egy kis nemzetnek pedig büszkének kellene lennie minden versenyzőjére, aki eljut az olimpiára, és ott pontot szerez! S ott van még a spartacusos Batházi István és az Amerikában készülő Czene Attila is, akik vegyesúszásban bármire képesek... Esélyek ide vagy oda, az új szabályok alapvetően befolyásolhatják a végeredményt. Gondolok például arra, hogy egy esetleges kiugrás, rossz rajt esetén amely a rövid távok esetén nem ritka a mezőnyt nem állítják le, hanem a vétkes úszót csak a célbaérkezés után zárják ki a versenyből. Egy bemozduló sportoló viszont maga után húzhatja a többieket; vagy ellenkezőleg: a többiek beragadhatnak miatta. A lányom (Gyarmati Andrea a szerk.) azért veszítette el az olimpiát, mert mellette egy amerikai úszó kiugrott, s ő lebénult a rajtkövön. Ha nincs az az egy másodperc... Szóval én azóta kivont karddal küzdők a kiugrások büntetéséért. Nem tudom azonban, hogy ez a megoldás a megfelelő-e. Majd kiderül, de tény: aki rövid távon indul, annak még jobban kell figyelnie a rajtra, ami sok mindent el- dönthet. Új szabály az is, hogy az időfutamokat nem közvetlenül a döntő, hanem még egy elődöntő követi. így az úszóknak a 400 méter alatti távokon még egyszer a startkőre kell állniuk. Ez azoknak a versenyzőknek kedvez, akiknek az erőnléte kiemelkedő. A legutóbbi Európa-bajnokságon láttuk ennek előnyeit és hátrányait is. Az én időmben ugyanez a rendszer volt érvényben. Mi ehhez szoktunk hozzá, de évtizedeken át mégis a másik: az egy elő- futamos, és B-döntős szabály szerint versenyeztek az úszók. A mostani versenyzőknek be kell osztaniuk a erejüket, főleg azoknak, akik több számban is indulnak. Bizony, nem mindegy, ki hány futamban úszik. Az úszóversenyek szombaton kezdődnek. Sokan irigylik ezért az úszókat. Nem ok nélkül! A várakozásnál ugyanis nincs rosszabb: látni a boldog vagy a csalódott versenyzőket, s közben számolni a napokat ez szörnyű! Visszatérve az előző kérdésre: mégis van valami jó abban, ha egy úszó több számban is elindul. Hamarabb túlesik így az első megmérettetésen, elmúlik a lámpaláza. Említette, hogy a tévékészülék előtt is végigizgulja a döntőket. Híres mondása, hogy sírni csak a győztesnek szabad. Győztes nézőként elérzékenyül egy ilyen pillanatnál? Nem, ez a kiváltság valóban csak a versenyzőket illeti meg. De nagyon boldog vagyok az örömüket látva, nem felejtettem el, milyen érzés a dobogó tetején állni. Vélhetően csak váltóban áll rajthoz az egyetlen soproni olimpikon Petráhn Barbarának egy héttel az elutazás előtt ellopták az útlevelét Születésnap a légtérben Németh Roland nem babonás KISALFÖLD Maurice Green és Ato Boldon. Németh Roland szerint kettejük közt dől el a százméteres síkfutás olimpiai bajnoki címének sorsa. A sydneyi olimpia egyetlen soproni résztvevője néhány hónappal ezelőtt még eséllyel pályázott volna a döntőbe jutásra, most már azonban az sem kizárt, hogy csak a váltóban áll rajthoz. A kellemetlen hír hátterében, ahogy arról már többször beszámoltunk, az az Achilles-ín sérülés áll, amely miatt a leggyorsabb magyar három hét kihagyásra kényszerült. „Amikor megsérültem, nem gondoltam volna arra, hogy három hetet vesz igénybe a felépülés. Hozzáteszem: tőlünk nyugatabbra nem is telt volna el tétlenül ennyi idő. Sajnos, a magyar orvos- tudomány még nem képes olyan gyors regenerációt biztosítani, mint a nyugati. A legnagyobb baj az, hogy pont akkor estem ki a felkészülésből, amikor megalapozhattam volna az erőnlétemet. így a döntőbe jutásra semmi esélyem, csak akkor indulok, ha a válogatott vezetői úgy ítélik meg, hogy a rajthoz állás hasznos lehet a váltó szempontjából. Ez pedig csak a játékok színhelyén dől el” - nyugtázta csalódottan Németh Roland. Sydneyben az egyéni verseny mellett még egy feladat vár rá és három társára. A doppingolás miatt eltiltott Dobos Gábor nélkül kellene döntőbe jutni a 4x100 méteres váltóban. Kemény feladat, de Németh nem tartozik az izgulós versenyzők közé. - A verseny előtti egy óra arra szolgál, hogy minél jobban rá tudjunk hangolódni a versenyre. A bemelegítésnek ugyanis legalább olyan fontos része a mentális ráhangolás, mint az izmok ellazítása. Ki kell zárni a külvilágot. Versenyzője válogatja, milyen módszerekkel éri ezt el. A többség hergeli magát. Más sportágakkal ellentétben a sprinterek általában nem babonásak, így én sem bízom a kabalák segítő hatásában - állítja Roland. Akárhogy is döntenek Sydneyben a hozzáértők, Németh Roíand az első soproni atléta, aki rajthoz állhat az olimpián. - Sopronból nem könnyű egy adétának karriert befutni. Rengeteget köszönhetek a szüleimnek. Édesapámnak nagy szerepe van abban, hogy egyáltalán atiéta lettem. Nem mondom, hogy gyerekként lázadtam volna az edzések ellen, de az első sikerekig sokat jelentett a bíztatása. Aztán megtaláltam a számomra legmegfelelőbb edzőt is. Németh Roland akkor sem lesz elkeseredve, ha tényleg nem áll rajthoz a 100 m síkfutásban. Mint mondja, a sprinterek hosszú életű sportolók, 30-35 éves korukban még csúcson lehetnek, s még ő is jó lehet legalább egy olimpiára. (T.Z.) ILLÉS FERENC Petráhn Barbara Sydneyben egyéni csúcsjavításra pályázik. A Győri Dózsa SE kiváló atlétájának idén szokatlan születésnapja lesz. Huszonkettedik szülinapját ugyanis a levegőben tölti, méghozzá valahol az amerikai és az ausztrál kontinens között. A remek 400-as futó, aki 52,05 mp-es országos utánpótláscsúccsal érte el az olimpiai kiküldetést, mint a Texas állam Waco városában levő Baylor University egyetemistája, az Egyesült Államokból repül Sydneybe. Kollegájával és klubtársával, Szeglet Zsolttal együtt 15-én indulnak Daliásból és az időszámítási zóna ádépésével 17-én érkeznek meg a nyári játékok helyszínére. S mivel Barbara születésnapja 16-án van, ezt idén a legmagasabb szinten ünnepelheti. Az általános iskolás korában Ihász Ferenc testnevelő tanár által felfedezett tehetség, nevelő edzője, Bognár János irányításával évek óta kiváló eredményekkel öregbítette a győri klub hírnevét. A hazai versenyeken elért jó eredmények mellett ifjúsági Európa-bajnokságokon negyedik és második helyezést szerzett, s Ausztráliába is visszatérőként utazik. Az olimpián ugyan újonc lesz, de Sydneyben már járt négy évvel ezelőtt, amikor az ifjúsági világ- bajnokságot rendezték a jelenlegi olimpia helyszínén. Nagy izgalommal várja a viszontlátást az igen megkedvelt ausztráliai várossal. A felkészülés utolsó szakasza nem volt számára éppen zavartalan. És nem azért, mert az egyetemen már augusztusban megkezdődött a tanítás és így vissza kellett utaznia az Egyesült Államokban, hiszen ott remek feltételek között folytathatja edzéseit Clyde Hart irányítása alatt, hanem azért a kellemetlenségért, amiben még Budapesten volt része. Egy héttel az elutazás előtt ugyanis ellopták táskáját pénzével, irataival, s köztük a vízumokat tartalmazó útlevelével együtt. Szerencsére akadtak segítők, s így időben sikerült pótolni az iratokat, de persze nem minden izgalom nélkül, s ráadásul a felkészülési időből is jócskán veszített. Azóta már mindezt pótolta, de arra a kérdésre, hogy mit vár olimpiai szereplésétől, nem volt hajlandó jóslásokba bocsátkozni. Annyit árult el csupán, hogy egyéni csúcsát (52,05 mp) szeremé megjavítani a 400 méteres síkfutásban, s ezzel természetesen új országos utánpótlás rekordot érne el. Mindezzel persze nem a csúcsjavítás a célja, hanem az, hogy ilyen eredménnyel már egy-két fordulót előre lehet jutni az olyan nagy versenyeken is, mint az olimpiai játékok. (Kisalföld) Ausztráliai üdvözlet minden sportolónak őslakos módra Irány Sydney! (CTK/AP)
