Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)
2000-09-04 / 203. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 4. KOMMENTÁR Profi provincionalitás HOLOP ZSOLT Van néhány pikantériája az MKP és az SDE mai megbeszélésének amellett is, hogy mindkét párt a közigazgatási reformmal kapcsolatos saját elképzelései támogatására szeretné megnyerni a másikat, s ezeket az elképzeléseket (déli megye - MKP; aszimmetrikus állam- igazgatási modell - SDL) egyelőre egyeden másik kormánypárt sem támogatja. A legérdekesebb, hogy a két párt nem a saját társadalmi súlyának megfelelő pozícióból tárgyal egymással. Jozef Migas a kormányalakításnál a „mi vagyunk a mérleg nyelve” pozícióba helyezte pátiját, majd az SDK megosztottsága és Dzurinda gyengesége miatt a „legerősebb kormánypárt” szerepét sajátította ki. Az MKP viszont azzá a kormánypárttá lett, amelyet mostohagyerekként kezelnek, a legnehezebben tudja érvényesíteni saját elképzeléseit, s a baloldal rendre azt dörgöli Bugárék orra alá, hogy az MKP regionális párt. Ehhez képest a helyzet az, hogy Migas vezetésével a párt 16%-os támogatottságról két év alatt a megválaszthatóság küszöbére küzdötte le magát, hónapokig 5% körül mozogtak preferenciái, a legutóbbi felmérések pedig már 6-7%-ot is jósolnak neki. Migas kiszorította a párt vezetéséből a kulturáltabban politizáló és intelligensebb belső ellenzékét, az európaibb gondolkodású reformszárnyat, saját arcára formázva ezzel a baloldalt. A húsz fölé duzzasztott elnökségben 16 hely a régiókat, a párt kerületi szervezeteit illeti, amelyek felsorakoztak mögé, s ezzel a baloldal végleg a reformok legnagyobb kerékkötőjévé vált. Az SDE ezáltal nemhogy regionális, hanem szűklátókörűségében és elmaradottságában provinciális párttá lett. Az MKP viszont igyekszik nyitni az északi régiók és a szlovák választók felé, hogy az eddig stabü tíz százalékot biztosító magyar szavazatokat egy-két-három százalékkal megfejelje. Ugyan kétséges, hogy ez a stratégia meghozza-e gyümölcsét, de az is eredmény lenne, ha a szlovák társadalom egy része „teljesen normális” pártként tekintene az MKP-ra, ha nem szavazna is rá. Ha most szétesne a kormány, az SDE - és az összes kormánypárt - lényegesen rosszabb pozícióban találná magát egy előrehozott választás után, mint 1998 őszén, a kormányalakításkor, kivéve az MKP-t. A kormánypártok közti megbeszéléseken ezt nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni. Szemüveg a járdán TÓTH MIHÁLY Komáromban jártam a minap, és nem messze onnan, ahol annak idején nemzetiségi indíttatású dulakodásban porba taposták egy politikus és egy rendőr szemüvegét, talpam alatt megcsikordult az aszfalt. Hátborzongató hang, olyan, amüyet Zsolnán is hallhattak az emberek Anastázia Bálázóvá, a meggyilkolt cigányasszony temetésén. Az eset után félő, hogy az országban talpunk alatt másutt is megcsikordulnak azok az üvegcserepek. A Politikus és a Rendőr összetört szemüvege a szlovákiai valóság jelképeként is felfogható, és számos jel alapján gyanítható, hogy egyik kárvallott sem ment el optikushoz. Lihegve nyomozzák a rendőrök, rasszista indíttatású volt-e a támadás. A rendőrtisztek törött üvegű okuláréban lapozgatják a BTk.-t, silabizálva az idegengyűlölet jogtudományi meghatározását. Valószínű, ezúttal is megállapítják: a rasszizmus nem játszott szerepet. Magunk között szólva: ez államérdek, hiszen ha a hasonló esetek megsokasodnak, nem jelenthetjük büszkén Strassbourgban, hogy minden rendben, az ordas eszmék hirdetői egy szálig kihaltak, és a romák csak úri jókedvükben járnak krumplit lopni és Belgiumba. Nincs több mint három éve, hogy így érvelt egy rendőralezredes: „Nem küldhetem el minden rendőrömet auschwitzi tanulmányútra!” Azután oktatta így ki a tiltakozókat, hogy bőrfejűek sárba tiporták egy ortodox rabbi kalapját. Politikusainkat nem kell auschwitzi kirándulásra küldeni. Egyszerűen el kellene olvasniuk az újságban, hogy pl. Németországban hogyan reagálnak a politikusok hasonló esetekben, és hogyan a rendőrség. Schröder kancellár egy bőrfejűek által agyonvert néger temetésének napján semmit sem talált fontosabbnak a gyászszertartáson való jelenlétnél. A rendőrség és a bíróság három hónap alatt lezárta az ügyet. Talán attól (is) olyan erős a német demokrácia, hogy ott 1945 óta nevén nevezik a bűntettet. Az érthető, hogy a zsolnai polgármester (nemrég még az SNS elnöke) nem vett részt a temetésen. Arra is van enyhítő körülmény, hogy a szlovák politikusok közül mindössze hárman rótták le kegyeletüket, a többiek írásban kondoleáltak. De az semmivel nem magyarázható, hogy akik politikusként hivatalból foglalkoznak az emberjogi és kisebbségi problémákkal, nem találták meg a Zsolnára vezető utat. Pedig abból élnek, hogy kisebbségiek. Illenék sürgősen új szemüveget csináltatniuk. « Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967’472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28,095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, KoSická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Minek az olyan párt, amely még tisztességesen képviselni sem tudja programját? Lépéskényszerben Föltehetőleg nem én vagyok az egyetlen szlovákiai magyar, aki az MKP Komárom megye létrehozására vonatkozó javaslatának merev, hamisítatlan abszurdisztáni „érvekkel” alátámasztott elutasítása után úgy véli, az MKP válaszút előtt áll. Az MKP újabb kudarcából elsősorban magának az MKP-nak kell levonnia a tanulságokat. GRENDEL LAJOS Akik ismernek, azok számára, azt hiszem, eléggé köztudott, hogy én mindig a szlovák-magyar közeledés, a történelmi gyökerű ellentétek tompításának a híve voltam, a magyar-szlovák sorsközösség szószólója, s az vagyok ma is. Távol állt tőlem, s ma is távol áll mindenféle hebehurgya, felelőtlen radikalizmus. A polgári és nemzeti értékeket sosem állítottam szembe (s remélem, a jugoszláviai tragédia elég komoly figyelmeztetés volt azok számára, akik azt hiszik, hogy a jövő paradicsomába a nemzeti szempontok fu- migálásán át vezet az út). A politikáról az volt, s továbbra is az a véleményem, hogy az a kompromisszumok művészete. A kompromisszumoké, s nem a megalkuvásoké. Megalkudni, ahogy azt az MKP a közelmúltban sorozatosan tette, egyáltalán nem művészet. Tíz évvel a rendszerváltozás után a napnál is vüágosabb, hogy, legalábbis ami a szlovák-magyar viszonyt illeti, ez a kompromisszum várat magára. Lehet, hogy még nagyon sokáig. Nem az MKP hibájából, hanem mert nincs meg rá a hajlandóság sem a szlovák politikai pártokban, sem a demokratikus szlovák közvéleményben. Fájdalom, de még a rokonszenves Demokrata Pártban sem. Aki ezt nem látja, homokba dugja a fejét. Aki viszont látja, ezt mindenféle körtönfalazás nélkül ki kell mondania. De nem elég kimondani, hanem ebből a sajnálatos tényből le kell vonni a következtetéseket is. Legfőképpen az MKP-nak. De ma már talán ez sem elég. Az MKP-nak újra át kellene gondolnia a stratégiáját, a szlovákiai politikai spektrumban és a társadalomban betöltött szerepét és helyét. Az a politikai irányvonal ugyanis, amely mind gyakrabban tér el a párt programjától, s a jelenlegi - leginkább sánta kentaurhoz hasonlítható - kormány vélt vagy valós érdekeiért két év óta folyamatosan hoz áldozatokat - megbukott. Nem az MKP árulja el koalíciós partnereit, hanem a koalíciós partnerek űznek már-már sportot a hazudozásból, kétszínűségből és tisztességtelen játékból. Amikor tehát Bugár Béla fölvetette annak lehetőségét, hogy az MKP a- kár ki is léphet a kormányból, nem Az a képmutatás, amely az MKP-t körülveszi, nem tűrhető örökkévalóságig. csupán pártja és pártja választóinak csalódottságát fejezte ki, hanem - véleményem szerint - a helyes irányba lépett. Majd, sajnos, visszalépett. Tétovasága, habozása nemcsak pártja hitelét csorbította, hanem egyben az MKP tanácstalanságát is híven kifejezte. A kilépjek-bennmaradjak? kérdés lebegtetése ráadásul azoknak a képmutató szlovák politikusoknak a malmára hajtja a vizet, akik zsarolással vádolják az MKP-t. Pedig a pártközi, kétoldalú tárgyalások az MKP és koalíciós partnerei között újfent bebizonyították, hogy az MKP csupán kényszerűségből megtűrt alanya a kormánynak. Mivel nem vagyok se pártpolitikus, se parlamenti képviselő, talán megengedhetem, hogy sarkosan fogalmazzak: két év bőven elég idő volt ahhoz, hogy bebizonyosodjék, az MKP-nak semmi keresnivalója többé ebben a kormányban. Az MKP egy sajátos, de nagyszámú kisebbség, a szlovákiai magyarság bizalmából jutott be a parlamentbe, s a szlovákiai magyarság osztatlan támogatását élvezi. Tudniillik: ez idő szerint még igen. Az a dolga, hogy a szlovákiai magyarság érdekeit képviselje és védje. Ha erről a szerepéről lemond vagy beéri az érdekképviselet látszatával, nemcsak választóinak a bizalma rendülhet meg az MKP-ban, hanem a párt elveszítheti legitimitását, mi több léte és értelme is megkérdőjeleződhet. Mert minek az olyan párt, amely nemhogy megvalósítani, hanem még tisztességesen képviselni sem tudja programját? Ha az MKP továbbra is megelégszik a statiszta szerepével, a kulisszatologatóéval, a szlovákiai demokrácia lyukas gatyájú rikkancsának a szerepével, akkor fölmerülhet a gyanú, vajon képviselői nem azért ülnek-e csupán a parlamentben, s miniszterei a bársonyszékekben, mert nem akaródzik lemondaniuk a szép fizetésükről meg a kiváltságaikról? Fölmerülhet a gyanú, hogy ha megvakarjuk a fene nagy nemzeti mázat az arcukon, akkor onnan nem egy közönséges reformista fog-e visszanézni ránk? Távol áll tőlem minden olyan szándék, hogy szálláscsinálója legyek bármiféle előjelű, szájtépő radikalizmusnak. Ám az a tömérdek kétszínűség, álnokság és képmutatás, amely az MKP-t körülveszi, nem tűrhető az örökkévalóságig. Ha az MKP rászánná magát arra, hogy kilépjen a kormányból, én azt - sokakkal ellentétben - egyáltalán nem tartanám tragédiának. Annál nagyobb tragdiának tartanám viszont, ha az MKP elveszítené nehezen kiharcolt tekintélyét, s azt a morális tőkét, amely a többi szlovákiai párt fölé emelte eddig, s amellyel elnyerte nemegy tisztességes szlovák nemzetiségű állampolgár rokonszenvét is. Meglehet, egynémely szlovák politikusnak egyáltalán nem lenne ellenére, ha az MKP azért gyöngülne meg, mert lejáratta magát a tulajdon hívei előtt. TALLÓZÓ SÜDDEUTSCHEZEITUNG Az Európai Unió bővítéséért felelős biztosa szerint el fog érkezni az az időpont, amikor konkrét országokat kell megnevezni a csatlakozással kapcsolatban, hogy fenntartható legyen a bővítési folyamat dinamikája. Günter Verheugen úgy véli, jelenleg még egyetlen tagjelölt esetében sem lehet megmondani, mikor válik éretté a tagságra. .Mindazonáltal meg lehetne szabni egy határidőt: aki eddig teljesíti a kritériumokat, az csatlakozhat*’ - fogalmazott a bővítési biztos. Véleménye szerint a bizottság kitart ama álláspontja mellett, hogy a bővítés nagy részének 2005-ig le kell zárulnia. „Azok az államok, amelyek csatlakozásra érettek ebben az időpontban, beléphetnek az unióba. Ez azonban azt is jelenti, hogy a tárgyalásokkal 2003 közepére készen kell lenni” - hangoztatta. A német szociáldemokrata politikus szembeszállt Joschka Fischer külügyminiszter májusban vázolt elképzelésével, amely egyfajta „európai Egyesült Államok” vízióját vetítette előre. Verheugen szerint „nem szabad olyan struktúrát létrehozni, amelyben eltűnnek a nemzetállamok. Ezek még sokáig központi szerepet fognak játszani.” A továbbiakban úgy vélekedett, hogy a népnek kellene döntenie minden olyan szerződésről, amely-például a szuverenitás feladásával - megváltoztatja az állam jellegét. „Az ilyen referendumok persze kockázatot is rejtenek magukban, de mégis pártolom őket. ” NEU E KRONEN ZEITUNG Thomas Klestil osztrák államfő levélben kérte Bili Clinton amerikai elnöktől, hogy nyújtson támogatást az egykor Ausztriában foglalkoztatott kényszermunkások kárpótlásának mielőbbi megvalósításához. A lapban Maria Schaumayer, a kárpótlásokkal foglalkozó kormánybiztos elmagyarázta: ha az amerikai elnök kifejezésre juttatja „az Egyesült Államok kormányának érdekeltségét” abban, hogy az ügy elintéződjék, a tapasztalatok szerint a vonatkozó gyűjtőpereknek nincs esélyük a továbbiakban az amerikai bíróságok előtt. A gyűjtőpereket indító ügyvédek addig meg akarják akadályozni, hogy a kárpótlás kérdésében végleges megállapodás szülessen, amíg nem teljesítik egyben az árjásí- tások útján elrabolt zsidó vagyon visszaszolgáltatására vonatkozó, Schaumayer szerint túlzó követeléseiket. Maria Schaumayer a Format c. hetilapban is élesen bírálta a gyűjtőpereket indító Ed Fagan amerikai és Michael Witti német ügyvédet, akik, mint mondta, saját érdekeiket követve zsarolást alkalmaznak. A kényszermunkások kárpótlásainak kifizetése ugyanis addig nem kezdődhet meg, amíg Ausztria nem kap az USA-tól - ahol e perek folynak - garanciát arra, hogy mindazok a cégek, amelyek készek a kárpótlásra szánt Megbékélési Alapba fizetni, védettekké válnak minden további követeléssel szemben. A Format a legújabb kutatásokra hivatkozva azt is feltálja, hogy Bécs is sok száz kényszermunkást foglalkoztatott a II. világháború idején: 1942-től .keleti munkások” dolgoztak a gázműveknél, a városháza és a vasutak számára, és a város mezőgazdasági birtokain, 1944-től pedig zsidókat is kényszermunkára fogott a város. OLVASÓI LEVÉL Keresni az arany középutat Az utóbbi hetek egyik leggyakoribb témája a lapban az oktatás. Rengeteg hozzászólást olvashattunk különböző oktatási intézmények képviselőitől. Ezekből arra lehetett következtemi, hogy senki sem felelős a diákok nem megfelelő tudásszintjéért, és mégis mindenki. Mindenki fel van háborodva, ha a másik fél hiányosságokat kér tőle számon. Ez a mutogatás általános, ha bármilyen probléma felszínre kerül. Tanulóként más szemszögből látom a problémát, mint oktatóink. Két éve nekem is át kellett jutnom azon a szakadékon, amely a középiskola és az egyetem között tátong. Közgazdasági középiskolát végeztem, a szak minden területével megismerkedtem, s az idegen nyelv oktatása is jó színvonalon volt. A felvételin csupán a matematika jelentett akadályt, mivel a szakirányú képzésben nincs helye fő tantárgyként. Másfél évnyi külön felkészülés kellett ahhoz, hogy megfeleljen tudásom a követelményeknek. Ezen a téren előnyük volt a gimnáziumi diákoknak, sokan közülük viszont hozzá se tudtak kezdeni a felvételi közgazda- sági részéhez. Sokak szerint fontos ez a magas tudásszintet követelő válogatás. Ezzel nem értek egyet, mivel a felvételin követelt szinttel csupán az egyetemen kezdtünk el foglalkozni. Az üyen követelmények mellett a felsőoktatás nem adja meg az esélyt a diáknak, hogy új dolgokat tanuljon, egy lépéssel mindig meg kell előznie az adott szintet. Kevésbé erős követelmények mellett is lehetne jó szakembereket kibocsátani az egyetemekről. Az egyetemi előkészítés sem elég tudatos, az alternatív tantárgyválasztás sokat segítene a felkészültség terén. Eredményhez mindezek viszont csak akkor fognak vezetni, ha az egyetemek is ráhangolódnak a középiskolák tantérveire és lehetőségeire. A legtöbb felsőoktatási intézmény már bizonyos - általában nem létező - alap- és középfokú ismeretekre építi az adott szak oktatását. Azok a diákok, akik nem részesültek üyen képzésben a középiskolában, nem tudják kellő szinten elsajátítani az új ismereteket, hiszen nem létező vagy gyenge alapokra kell építeniük. Mindenki által ismert az arany középút fogalma. Talán nem is olyan lehetetlen megtalálni, ha mindegyik fél egy lépést tesz a másik irányába. Meg kell tanulnunk tanítani és tanulni. Akkor talán beindul egy automatikus rendszer, ahol nem a diák lesz az, aki a problémák miatt kevésbé színvonalas képzésben részesül. Hiszen évek múltán ő lesz majd oktató, s bizonyára senki sem szeretné, ha ő is csak a vétkeseket keresné tudásbeli hiányosságaiért. Tóth Iveta egyetemi hallgató Nyárasd- Az önök pártja olyan mélyre süllyedt, mint a Kurszk tengeralattjáró (Peter Gossányi karikatúrája)
