Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)

2000-09-12 / 210. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 12. KOMMENTÁR A mi drága államunk PÁKOZDI GERTRÚD Kéij többet, hogy megkapd tárcád részére a szükségeset! - valahogy így hangozhat a miniszterek hallgatólagos költségvetés-elosztási jel­szava. A tárcavezetők jövő évi költségvetés iránti igénye ugyanis rendre meghaladja a pénzügyminisztérium által vázolt bevételi-ki­adási keretet, miközben nyilvánvaló, hogy a választási időszak utolsó előtti évében az egyes tárcáknak és a közszférába tartozó hivatalok­nak, intézményeknek még az ideinél is jobban össze kell húzniuk azt a bizonyos nadrágszíjat. Pontosabban: az eddigieknél lényegesen jobban meg kell indokolniuk, mire és várhatóan milyen hatékony­sággal használják fel az adófizetők pénzét. A pénzügyminiszter a minap reményét fejezte ki, hogy a költségve­tés-tervezet megítélésében a szaktárcavezetők zöme nem a szűk re­szortszemléletet érvényesíti majd, hanem kormánytagként próbál hozzájárulni az államigazgatási költségek lefaragásához. Félő, hogy ezen a ponton ezúttal is hosszú hetekre megfeneklik a jövő évi állami költségvetés pontosítása, jóllehet az is biztos, végül valamennyi tár­cavezető belemegy a kiadások elfogadható mértékű csökkentésébe. Mert végül is mindig bebizonyosodik, hogy a kevesebb is elég. A köz­hivatalok még mindig túl drágán működnek. Túl sokat költenek épü­letre, bérre, szolgálati gépkocsira, reprezentációra stb. Miközben ugyanis a közfinanszírozási bevételek növelésének lehetőségeit az ál­lam már kimerítette, az utóbbi két évben sem tett úgyszólván semmit az ilyen jellegű kiadások csökkentéséért. Eddig elmaradt a közintéz­mények számát csökkentő reform, ellenkezőleg, az ilyen intézmé­nyek gyarapodásának lehetünk a tanúi. Persze valamennyi kiadás szükségessége megindokolható. Többletkiadási tételeket követelnek az államtól, miközben úgyszólván semmi jele sem mutatkozik an­nak, hogy az adónkból származó pénzt a korábbinál hatékonyabban használnák fel. Semmi jele annak, hogy a hivatalok, legyenek azok régiek vagy újak - a korábbinál ésszerűbben használnák fel a beléjük ölt milliókat, milliárdokat. Még konkrétabban: ahelyett, hogy csök­kenne az állam közigazgatásban betöltött szerepe, növekszik, miköz­ben az államigazgatási reformnak éppen ennek ellenkezőjét kellene előmozdítania. Még akkor is, ha ez pénzbe kerül. Csakhogy az eddig elodázott reformok megvalósítása a kilátásba helyezett feszített költ­ségvetés miatt valószínűleg továbbra is várat magára, így az állam- igazgatás és a közigazgatás zöme várhatóan továbbra is drágán, sót tékozlóan működűt. ugyanis számolni kell azzal, hogy a beteget csak azért nem látják el, mert kifogytak a kesz­tyűkből, fecskendőkből, vagy bármilyen egészségügyi segéd­eszközből. Nagy valószínűség­gel tehát a betegen csattan az ostor, akinek sem ideje, sem kedve, türelme nem lesz az is­mételt vizitekre (mellesleg, hol a biztosíték arra, hogy pl. ne­gyedszerre megkapja a szüksé­ges ellátást?!), ezért inkább pénzzel váltja meg magát. Az orvosi szakszervezetek társu­lása mától más tiltakozási for­mát választott: az önkéntesek kényszerfogyókúrára fogták ma­gukat. Nem lakásuk négy fala mögött, nem is a rendelőkben, hanem a nagy nyilvánosság, a parlament épülete előtt. Bár végső soron ők is a költségvetési tervezetet kifogásolják, az éhe­zéssel bérkövetelésük teljesítését remélik. Azt, hogy fizetésük va­lorizációja megfeleljen az inflá­ciónak, s végre megvalósuljon a kormány által elfogadott egész­ségügyi dolgozók stabilizációja hosszú távú tervezetének záró­fa bérrendezés harmadik) sza­kasza: a 45 százalékos fizetés- emelés. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002248, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Matrica és éhezés PÉTERFI SZONYA Az utóbbi időben az egészség- ügyi dolgozók szakszervezete is csatlakozott azokhoz a szakmai társulásokhoz, amelyek az ága­zat megfelelő finanszírozásának szükségességére figyelmeztet­nek. Mivel eddig nem jártak si­kerrel, s tartanak attól, hogy a jövő évi költségvetési tárgyalá­sok sem hozzák meg a várt ered­ményt, szeptember 15-ig a fehér (orvosi) köpenyekre és a kék-fe­hér (ápolónői) egyenruhákra „támogatom az egészségügy és a szociális szféra megfelelő fi­nanszírozását” feliratú matricát ragasztanak. Azzal a nem titkolt céllal, hogy a képviselőkön kívül (minek látogatnának el egy szimpla rendelőbe, amikor ren­delkezésükre áll a parlamenti?!) tudtára adják a lakosságnak is: a helyzet tarthatatlan. Míg a mat­ricák viselése nem jelenthet gondot, annál kellemetlenebb lesz a kezelésre érkezők elutasí­tása. Az anyagi mizéria miatt- Öreg, most jön egy balkanyar, úgysincs mibe kapaszkodnod. Ez nem a két kőkorszaki szaki, hanem George Bush volt amerikai és Václav Havel jelenlegi cseh elnök egy „golfjárműben". (CTK-felvétel) TALLÓZÓ SME Rudolf Schuster köztársasági elnök valószínűleg részt vesz az előreho­zott parlamenti választásokról szóló népszavazáson. Jozef Leikert elnöki szóvivő meggyőződése, hogy az ál­lamfőnek mindenki előtt példával kellene járnia, és még a referendum sikertelenségéről tett megjegyzései ellenére is az urnához kellene járul­nia. „Az pedig, hogy miként szavaz, vagy hogy szavaz-e egyáltalán, már a lelkiismeretén múlik” - tette hoz­zá Leikert. Pavel Haulík szociológus úgy véli, az államfő népszavazáson való részvételéről szóló információ jelentősen befolyásolhatja a most még bizonytalan polgárokat. Haulík szerint a népszavazás intézménye rossz hírnévnek örvend, hiszen ed­dig egyetlen sem járt sikerrel. Szak­értők szerint a népszavazáson a pol­gárok több mint 25%-a nem jelenik meg. „Ahhoz, hogy a referendum si­kertelen legyen, elég a polgárok egy pici csoportja, akik a lábukkal blok­kolják a szavazást” - tette hozzá a szociológus. A Magyar Koalíció Pártja vezetőit eddig valahogy nem különösebben érdekelte az értelmiségiek véleménye Merre lépni a patthelyzetből? A napilap szűkre szabott he­lye nem ad számomra sem le­hetőséget a részletes okfejtés­re, ám Grendel Lajos és Bugár Béla e hasábokon megjelent cikkeinek egy-egy kulcsmon­data hozzásegíthet rávilágíta­ni azon dilemmák lényegére, amelyek jelenleg a Magyar Koalíció Pártját gyötrik. SZILVÁSSY JÓZSEF Arra szeretnék reagálni, amiben a két személyiséggel nem értek egyet. Az MKP elnöke fejtegetésében a töb­bi közt ezt úja: „Nem az a kérdés, mennyire tudjuk képviselni ezt a programot. A kérdés az, milyen po­zícióban tudjuk hatékonyan érvé­nyesíteni szándékainkat: kormány- koalícióban vagy ellenzékben.” (Menni vagy nem menni?, szeptem­ber 6.). Ez tévedés, mert az a legfon­tosabb kérdés, hogy politikusaink képesek-e szakmai érvekkel, kellő háttérrel és célirányos taktikával eredményesen képviselni a párt programját. Természetesen az sem mellékes, hogy müyen pozícióban, de kellő szellemi muníció nélkül számottevő eredményeket semmi­lyen helyzetben sem lehet elérni. El­lenzékben nyilván könnyebb palás­tolni a szakmai gyengeségeket, hi­szen elegendő másokra mutogatni, sérelmeket felhánytorgatni, sebeket nyalogatni. Ha visszaidézzük a köz- igazgatási reformmal kapcsolatos vita fejleményeit, ebben a kérdés­ben bizony könnyűnek találtattak az MKP döntéshozói. Naivitás volt hónapokon keresztül suba alatt tár­gyalni, most pedig a sokkterápiában bízni, mutatnak rá teljes joggal azok a szlovák elemzők, akiket nem lehet azzal vádolni, hogy magyarellene­sek. Az MKP érdekében állt volna nyüvánosságra hozni, hogy a köz- igazgatási reformmal kapcsolatban miről tárgyaltak, s főleg: müyenek a párt elképzelései és érvei. Ha voltak ilyenek. Kvarda József ugyancsak az Új Szóban mondta el, hogy többször is felvázolták elképzeléseiket az SDK, majd az SOP vezetőinek, ké­szítettek térképet, amelyet Niznan- sky kormánybiztosnak is megmu­tattak. Ha csak valóban ennyit tet­tek, az bizony édeskevés. Marián Halás a Domino fórum elmúlt heti számában elgondolkoztató törté­nelmi és szakmai érveket sorakozta­tott fel az MKP által szorgalmazott Komárom megye létjogosultságával szemben. Tényekkel igazolja példá­ul, hogy a mai Dunaszerdahelyi és a Galántai járás természetes vonzás- körzete Pozsony, amiről a magyar javaslattevők a jelek szerint megfe­ledkeztek. A szerző jóindulatát a többi közt az is igazolja, hogy a Ko­máromi, a Lévai és az Érsekújvári já­rás révén - az utóbbi város lehetne a székhely - olyan megyei önkor­mányzat megalakítását javasolja, amelyben a magyarság aránya hoz­závetőleg 47 százalékos lenne. Ez­zel is, mint ahogy más szlovák javas­lattal is, természetesen, vitába lehet szállni, ám ahhoz megalapozott in­dokok kellenek. Ezek kimunkálásá­hoz pedig megfelelő szellemi hát­térbázis szükséges. Ma már csak né­hány köldöknéző politikus hisz ugyanis abban, hogy akit az Isten és a választópolgár hivatalba, pozíció­ba juttatott, annak mindentudó észt is adott. A felelősségteljesen gon­dolkodó közéleti személyiségek in­kább szakembergárdát kémek fel a helytálló érvekkel felvértezett terve­zetek kimunkálásához. Nincs tudo­másom arról, hogy az MKP vezetői kihasználták-e a Márai Alapítvány, a Fórum Társadalomtudományi Inté­zet és más hazai szellemi műhely kapacitását. Netán Miroslav Kusy és a maroknyi szlovák elfogulatlan ér­telmiségi szakmai segítségét. S va­jon a döntés-előkészítő folyamatok során szorgalmazták-e, hogy a je­löltjük is részt vegyen a kormány- biztos munkacsoportjában, vagy be­lenyugodtak abba, hogy nem hívták oda az MKP egyetlen szakemberét sem? Van-e szakemberük ott, ahol a megyei önkormányzatok kompe­tenciáiról tesznek javaslatot? Vagy újra azt ismételgetjük, oda sem kap­tunk meghívót? Grendel Lajosnak teljesen igaza van abban, hogy sem a szlovákiai pártokban, sem a de­mokratikus szlovák közvélemény­ben nincs hajlandóság engedni a magyarok jogos követelményeinek, mert kimondva vagy a génjeikben előítéletek munkálnak bennük. Ám csak balga politikus és polgár hihet­te, hogy alig két esztendő alatt le­rombolható a „magyarellenes berli­ni fal” (Frunda György meghatáro­zása). Lebontásán nem nagy ugrá­sokkal, hanem kis lépések politiká­jával lehet eredményesen munkál­kodni. Szövetségeseket keresve pél­dául a dél-szlovákiai nem naciona­lista szlovákok között is. Kossuth-dí- jas írónkkal abban van vitám, hogy oké, küépünk a kormánykoalíció­ból, méghozzá a főkapun, ahogy Kövesdi Károly okkal ajánlja. De az­tán hogyan tovább? Egy gyékényen árulunk majd a HZDS és az SNS gyülevész hadával, netán csendes­társként támogatjuk eddigi partne­reinket, vagy sértődötten félrevonu­lunk abban a téveszmében ringatva magunkat, hogy minél rosszabb Szlovákiának, annál jobb nekünk? Holott mi is ennek az országnak az állampolgárai vagyunk. És leszünk. Ezért jól át kell gondolnunk, hogy valójában melyik az a kritikus pont, amikor nincs mese, ott kell hagyni a koalíciós partnereket. Akikre joggal mondhatunk sok rosszat, de azért ne feledjük: jobb partnert most és még jó ideig nem találunk Szlováki­ában. És az elmúlt két esztendőben nemcsak a kétnyelvű bizonyítvá­nyok kérdését sikerült rendezni, ha­nem lassanként sikerül valamit lefa­ragni a dél-szlovákiai járások 1993 óta vagy már régebben tartó gazda­sági diszkriminációjából az orszá­gos és regionális állami hivatalban eredményesen tevékenykedő ma­gyar szakemberek révén. Ma még joggal bízhatunk abban, hogy a kor­mánykoalíció szlovák tagjai is felad­ják mereven elutasító magatartásu­kat. Ha megalapozott érvekkel el­oszlatjuk előítéleteiket. Attól a párt­tól, amelyre eddig minden alkalom­mal a voksomat adtam, nem elvte­len hátrálást, vagy hisztis kapko­dást, hanem távlatos politizálást vá­rok el. Azért is, mert november 11-e előtt különösen fontos, hogy az MKP fenntartja-e nagy hirtelen fel­buzgóit harciasságát, s ezzel azokat is Dzurindáék ellen hergeli, akik ed­dig szimpatizáltak velük, netán csak elviselték őket. Vagy elveit nem fel­adva célirányosabb eszközökhöz fo­lyamodik. Nem zárhatjuk ki ugyan­is, hogy éppen ez a tényező billenti majd a mérleg nyelvét az eredmé­nyes vagy az eredménytelen nép­szavazás felé. A szerző a Csallóköz lapigazgatója Amit Meciarék és Slavkovskáék hazug és sovén módszerekkel leromboltak, azt kevés csak újraépíteni Úgy tűnik, a leves többe kerül, mint a hús BUCHLOVICS PÉTER Most már minden kínos. Bugár Bé­lának számtalan, alapvető fontossá­gú kérdésben igaza van. Grendel megtámadásában viszont éppen ott nincs, ahol elköveti azt, amivel az írót vádolja: személyeskedik. Nem akarom boncolgatni a két cikket, de felhívnám a figyelmet, hogy a Kos- suth-díj ez esetben szakmai,' szép- irodalmi okokból ítélődött oda, és Grendel a legkevésbé páváskodik ezzel. Arról meg ő sem tehet, hogy erkölcsi hitele, szépírói munkássága és műveltsége nemcsak a magyar fi­atalok körében értékállóbb, mint sok prominens politikusé ebben az országban, legyen az magyar, szlo­vák vagy szuahéli. Az már megint csak más kérdés, hogy mennyire ol­vassák őt, vagy bárki más itteni ma­gyar írót. De nem tabu, nem szent tehén, nem is szorul védelemre. Ám a kutya nem itt van elásva. Ivan Miklós nemrég interjút adott a Smenek. Ebben kifejtette, hogy a je­lenlegi kormánykoalíciónak egyet­len nagy hiányosságát tudja felróni két év után: a demokratikus társa­dalom működéséhez szükséges alaptörvények minél részletesebb, minél nagyobb körben megvitatott s minél átfogóbb kidolgozását és mi­hamarabbi elfogadásának a hiá­nyát. Hogy ez mára a tűzoltások, az átgondolatlan rögtönzések, a politi­kai sorolások és időalkuk szintjére süllyedt, az legkevésbé a választók és az újságírók bűne. Konkrét esete­ket nem kell sorolni. Egy biztos: je­lenleg Szlovákiában demokrácia az, ami már és még nem Meciar. Ez van. Ami a Komárom megyés prob­lémát ületi: nem ismétlem maga­mat (lásd: Zsigerföldrajz - Új Szó, 2000. június 24.), de azért megfon­tolandónak tartom Peter Schutz cik­két a Domino fórumban, akivel csak abban nem értek egyet, hogy az MKP-t tartja a legkevésbé károsult­nak ebben a koalícióban, és ezt bűn­ként sugallja. De ennek ellenére még több Peter Schutz kellene és még több Miroslav Kusy. Marián Halás cikkét is megszívlelendőnek tartom, annál is inkább, mivel szak­szerűen, észérvekkel szól hozzá. De miért csak most? Újvár tényleg opti­mális centrum lehetne. Milliószor leírtuk már, hogy az MKP a legkö­vetkezetesebb és az alapelvek betar­tásában a legtisztességesebb pártja ennek a kormánynak. Többször leír­tuk azt is, hogy müyen áron sikerült ezt bebizonyítania. Most úgy tűnik, a leves többe kerül, mint a hús. Tud­juk azt is, hogy kétszer annyit kell követelnie, mint amennyit elér. Vi­szont: a csak a magyarságra épülő politikának nincs sok esélye hosszú távon. A magyarságot mint homo­gén népcsoportot ért sérelmek beis­merése és orvoslása méltán követel­hető. De a polgári elven alapuló tár­sadalom kialakításában csak ez, mint szempont, vajmi kevéssé esik latba. Tetszik, nem tetszik, ezt be kell ismerni. Mint ahogy azt is: amit Meciarék és Slavkovskáék hazug és sovén módszerekkel leromboltak, azt csak újraépíteni igen kevés. A gyorsan mutassunk fel valamit, mert félidőben vagyunk elv alkal­mazása pedig szánalmas. Ám az is igaz: ha a többségi társadalom - egy-két kivételtől eltekintve - végre felfogja a demokrácia lényegét, a ki­sebbségek problémája sem lesz mél­tányosság, politikai díszbakság, mindenkori áldozat és körbehor- dozható véres kard kérdése. És ak­kor az MKP-nak sem azok lesznek az egyébként kétségtelenül jogos prioritásai, amitől a szlovákság többsége még mindig retteg, sajnos. JEGYZET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom