Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)

2000-09-11 / 209. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 11. Sportvilág Zöld utat kapott az EPO elleni vadászat az olimpiai játékokon; a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sportszerű, tiszta játékokat ígér Jobb lesz, ha Sydneyben nem mosnak fogat a sportolók JÁN HUDOK „Az olimpiák történetében a sydne­yi játékok lesznek a legtisztábbak” - ez a merész, de nagyon rokon­szenves kijelentés a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökétől, Juan Antonio Samaranchtól származik. Merész azért, mert a NOB-nak ed­dig a legtöbb fejfájást okozó dop­pingszert, az EPO-t idén először próbálják meg kiszűrni a vizsgála­tokon. S rokonszerves azért, mert a közönségnek már tele van a hó­cipője azzal a gondolattal, hogy „úgyis minden élsportoló tiltott szereknek köszönheti sikerét.” Mi ez az anyag, ami akkora felhá­borodást keltett szakmai berkek­ben? Az erythropoietén egy hor­mon, amit a vesék termelnek, s amely a vörös vérsejteket szabá­lyozza. Az EPO használata segít megkötni a vérben az Oxigént, s ez jobb teljesítőképességre serkenti a sportolókat. Persze mellékhatássá is van: aki ily módon manipulál a szervezetével, könnyen szívroha­mot kaphat. Kétfajta eljárás létezik, amivel tet­ten lehet érni a vétkest. Az egyik a vizeletvizsgálat, amellyel Francia- országban kísérleteztek, a másik a vérvizsgálat, amit az ausztrál or­vosok kutattak. Mindkét módszer zöld utat kapott a sydneyi olimpi­án. A francia változatot először a Tour de France kerékpárversenyen készültek bevetni, de a kutatók kétségbe vonták az eljárást, ezért a mintákat egyelőe befagyasztották. A Francia Doppingmegelőző és Doppingellenes Tanács azonban közzétette eredményeit, amelyek szerint az esetek mintegy 43 szá­zalékában merült fel tiltott szer használatának a gyanúja. A Nem­zetközi Kerékpáros Unió azzal til­A doppingok története olyan öreg, mint az olimpiai játékoké. takozott, hogy az idei Touron egyetlen vétkest sem csíptek fülön, de a tavalyi (dopping)botrányos verseny óta a legrangosabb orszá­gúti kerékpárversenynek is nagy folt esett a becsületén. A Reuters hírügynökség szerint a doppinghasználat története olyan öreg, mint az olimpiai játékoké, és olyan új, mint az interneté. Az óko­ri Olimpiában az atléták bort fo­gyasztottak sztrichtinnel és halluci­nogén drogokat szedtek. Az újkori ötkarikás játékokon először Szöul­ban került igazán terítékre a tiltott szerek témája, amikor a 100 méte­res sprint győztese, Ben Johnson akadt fenn az ellenőrök hálóján. Történt mindez tizenkét évvel ezelőtt. Azóta a nyilvánosságot egy­re jobban kezdte érdekelni az ana- bolikus szteroidok problémája. So­kan úgy vélik (vagy inkább attól tartanak), hogy dopping nélkül nem lehet csúcsteljesítményt elér­ni, ezért kérdéses, hogy a külön­böző sportágak mecénásai akaiják- e egyáltalán ezt a témát feszegetni. Mi mással lehetne magyarázni, hogy a magasugrás csillagának, Ja­vier Sotomayornak az eltiltását a felére csökkentették, vagy hogy a jamaikai Marlene Ottey esete fölött szemet húnytak az illetékesek. Die­ter Baumann német futónál is vilá­gosan bebizonyították, hogy Nand- rolont szedett, a Német Atlétikai Szövetség mégis kegyelemben ré- szesítete. Pedig nem hangzik túl hi­hetőnek Baumann magyarázata, hogy a tiltott szert valaki belekever­te a fogkrémébe. Ha ez igaz, jobb lesz, ha Sydneyben nem fognak fo­gat mosni a sportolók... A Nemzet­közi Atlétikai Szövetség ugyan kü­lön értekezett Baumann eltiltásá­ról, de végül ebből sem lett semmi, az 5000 méteres táv barcelonai győtese rajthoz állhat Sydneyben. Ugyanúgy, ahogy Marco Pantani olasz kerékpáros is (1998-ban meg­nyerte a Giro d’Italiát és a Tour de France-t), akinek az egyik tavalyi Martina Hingis gyakran tiltakozik a tiltott szerek használata ellen. doppingteszteje szintén pozitív lett. Persze kérdéses, hogy mi sport­szerű és mi nem. Nagyon nehéz lenne a definíció. Például az oxi­génsátor igénybevétele engedélye­zett, pedig az ugyanúgy elősegíti a vörös vérsejtek termelését, mint bármelyik más doppingszer. Busás összegekért cserébe szinte vala­mennyi északi sífutó használ ilyen sátrat, s újabban a cseh Katerina Neumannová is. Szerinte ugyanaz történik a szervezetével, mintha hegyi túrára menne. Az ilyen jellegű praktikák ellen Martina Hingis svájci teniszező gyakran szokott tiltakozni. Ő ma­ga azért utasítja el a serkentő sze­rek használatát, mert nem szeret­ne harmincévesen infarktust kap­ni. Ugyanakkor a fehér sportban többen szednek Kreatint, ami nagy mértékben elősegíti az izomzat gyors fejlődését. Ilyen szert hasz­nál a francia Mary Pierce és az orosz Anna Kurnyikova is. Ameri­kában bárhol legálisan hozzá lehet férni a Kreatinhoz, s egyelőre nem is szerepel a tiltott szerek listáján. Még közvetlenül a sydneyi olim­pia előtt is értek tetten doppingél­vezőket. Egyenesen a prth-i re­pülőtéren tartóztatták fel a Dél­afrikai Köztársaság úszócsapatá­nak edzőjét, akinek a csomagjá­ban a vámosok tiltott anyagot ta­láltak. Naív lenne azt képzelni, hogy az idei nyári játékokon telje­sen tiszták lesznek a sportolók. Egyelőre érjük be azzal, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság jóváhagyta az EPO-teszteket. Úgyis mindenki tisztában van ve­le, hogy a „csalók” mindig egy lé­péssel előrébb járnak... Juan Antonio Samaranch NOB-elnök (TA SR-felvétel) Szlovákia olimpikonjai Lillehammerben bizonyíthattak először, majd az atlantai nyári és a naganói téli játékok következtek; vajon ki szerzi meg a második aranyat? Dobogó szívvel a dobogó legmagasabb fokára csak Emil Zátopek csodálatos telje: sítményeire lehettek büszkék a szlovákok, hanem a bokszolok sike­reire is. A pehelysúlyúak közt Ján Zachara remekelt. A többi érem to­vábbi kiváló sportolók nevéhez fűződik. Pavol Schmidt evezős az 1960-as római játékon végzett a do­bogó legtetején, tizenhat évvel később Anton Tkác kerékpáros szerzett aranyat Montrealban, 1980-ban Sémán és Kunz tagja volt az olimpiai bajnok futballcsapat­nak, Milos Mecíí egyéniben és pá­rosban győzött a teniszezők között, Jozef Pribilinec gyalogló a szöuli 20 küométeren diadalmaskodott. A té­li játékokon Karol Divín műkorcso­lyázó ezüstérmes volt (1960), Ond- rej Nepela pedig ugyanebben a sportágban, tizenkét évvel később az élen végzett. A szokásos éremgyűjtők közé tartoztak a hoki­válogatott tagjai, Golonka, Pasek, Dzurilla, Rusnák és Lukác. Csehszlovákia szétválása után röp­ke egy év állt a szlovák sportolók rendelkezésére, hogy felkészülje­nek életük első önálló téli olimpá- jukra. Lillehammerből két hatodik hellyel tért haza a küldöttség, ami Anton Tkác kerékpáros Montrealban szerzett aranyérmet. a nemzetek konfrontációjában a 27. helyre volt elég. Hatvanhét or­szág közül ez nem is volt rossz eredméyn, ha azt vesszük, hogy Lillehammer jelentette a prämiert. Emlékszünk még, milyen csodála­tos teljesítménnyel menetelt a leg­jobbak közé Július Supler jégko­rong-válogatottja. A csoportgyőze­lem akkor azt is jelentette, hogy Szlovákia maga mögött hagyta Ka­nadát és Svédországot, s ez a sportágban járatos szakemberek között nem kis elismerést váltott ki. A drámai negyeddöntő az oro­szok számára végződött jobban. Bár Szlovákia kétszer is vezetett, nem tudott élni a lehetőséggel, s Vinogradovtól megkapta a kegye­lemdöfést. A másik hatodik helyet a sífutó Martina Jasicová érte el, aki azóta férjhez ment és Schwarz- bacherová néven hódít a lejtőkön. Egy elhibázott lövés miatt kellett letennie a bronzéremről... Az első Jozef Gönci éremesélyesként utazott Sydneybe tíz között már csak a női sífutóvál­tó tudott végezni: a lányok a 4x5 kilométeres távon a hetedik leg­jobb időt teljesítették. Következett az atlantai nyári olim­pia, pontosan négy évvel ezelőtt. Sokaknak még most is a robbantá­sos merényletet juttatja eszükbe Atlanta, de Szlovákia számára iga­zán Michal Martikán produkált bombasztikus eredményt. Ez a lip- tószentmiklósi vadvízi evezős srác akkoriban még igencsak zöld­fülűnek látszott a kenujában, a nagy esélyesnek tartott Lukás Pol­iertet mégis le tudta szorítani a második helyre, ami azt jelentette, hogy ő lesz az önálló Szlovákia első olimpiai bajnoka. A kajakosok 500 méteres viadalán sokáig úgy tűnt, Slavomír Knazovicky is aranyérmes lesz, de az utolsó mé­terekre elfogyott az ereje, s „csak” a második hellyel érhette be. Az sem volt könnyű, hiszen a bolgár Buhalov kis híján megelőzte. A szlovákok első érmét a hatodik versenynapon Jozef Gönci szerez­te, aki a sportlövők mezőnyében a harmadik helyen végzett. Atlanta után ismét egy téli olim­pia következett, ezúttal Naganó- ban. Szlovákia ismét nagy remé­nyeket fűzött a hokicsapathoz, mert az észak-amerikai profi ligát megszakították az olimpia idején, hogy végre a legjobb korongozók is részt vehessenek a játékokon. Szlovákia ezzel az előnnyel nem tudott élni, s elég fájdalmas csaló­dást okozott szurkolóinak. A szlo­vák sportolók becsületét ezúttal is a sílövők mentették meg: a nők 7,5 kilométeres versenyében há­rom szlovákiai lány végzett az első tíz között, ebből Sona Miho- ková egy hellyel maradt el a dobo­gótól. ♦ Három olyan szlovák olimpikon utazott el idén Sydneybe, aki sze­retné megvédeni az Atlantában el­ért dobogós helyezését. Jozef Gönci a kisöbű sportpuskások 3x40 lövéses versenyében az ötö­dik helyen végzett, azzal, hogy a „hatvanasok” mezőnyében majd jobb eredményt ér el. Bár mind­össze egyszer nem találta el a tí­zest a táblán, csak a második helyről jutott a döntőbe, ahhol még eggyel lejjebb csúszott, s vé­gül bronzérmet szerzett. A besz­tercebányai Dukla sportolójának ez volt élete egyik legemlékezete­sebb és legértékesebb sikere. Ez a szerény fiatalember nem szereti a nagy felhajtást. Nem beszél sokat, hagyja, hogy az eredményei be­széljenek helyette. Az 1998/1999­Szinte rendszeresen ér el sikereket a nemzetközi porondon. es idényben világbajnoki címet szerzett, megnyerte a Világ Kupát, Szlovákiában megválasztották az Év sportolójának, s tavaly a viilág legjobb sportlövőjének kiáltották ki. Szinte rendszeresen ér el sike­reket a nemzetközi porondon. Most Sydney következhet. Szlovák sportolók az első vi­lágháború előtt a magyar csapat tagjaiként utaztak ki az olimpiai játékokra. Hal- may Zoltán például 1900 és 1908 között két arany-, négy ezüst- és egy bronzérmet szerzett úszásban. ANDREJ MIKLÁNEK Csehszlovákia színeiben már kevés­bé voltak eredményesek a szlovák olimpikonok. Sikerekben nem túl gazdag időszak várt az itteni spor­tolókra, különösen a két világhábo­rú közt. A nevezési csaták során csupán tizennyolc szlovákiai spor­toló nem bukott meg. Az akkori kö­rülményekhez képest azonban a ke­vés is sokat ért. Az 1936-os berlini olimpián dobogós helyezést elérő Jozef Herda (birkózó), illetve Pálfy Matilda tornász magányos harcos volt a mezőn. A második világhábo­rú utáni időszakban azonban ki­sebb reneszánsz várt a szlovák sportolókra egészen 1992-ig, ami­kor Barcelonában utoljára szerepelt együtt a csehszlovák csapat. 1948 és 1992 között 406 szlovák olimpi­kon kapott helyet a válogatottak­ban, akiknek egész kecsegtető mér­leget sikerült kivívniuk: 10 arany, 11 ezüst, 13 bronz. A kassai Ladis- lav Tróják szerezte az első érmet. Az 1948-as téli játékokon, St. Mo- ritzban tagja volt annak a csehszlo­vák hokicsapatnak, amelyik a má­sodik helyen végzett. Az első arany­érem a ’48-as londoni nyári játé­kokról származik, ahol az ökölvívó Július Torma végzett az első he­lyen. A következő nyári olimpiát Helsinkiben szervezték, ahol nem­Emil Zátopek minden idők legjobb futói közé tartozik (Archívum) (TA SR-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom