Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)
2000-09-11 / 209. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 11. KOMMENTÁR Fico türelmetlensége TÓTH MIHÁLY A Smer elnöke népszavazásra hívó nyilatkozatában kétségkívül ezt szánta kulcsmondatnak: „Sem a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal, sem a jelenlegi helyzetért felelős erőkkel nem kívánok együttműködni.” Tekintve, hogy az 1989-es fordulat óta eltelt éveket a lakosság döntő többsége kudarcként élte meg, figyelembe véve az ország válságának mélységét, tehát azt a körülményt, hogy 2002 őszéig érezhetően aligha javul a rendszerváltás veszteseinek a helyzete, Fico két esztendő múlva nagy valószínűséggel szép sikert érhetett volna el a választásokon. Van abban némi ráció a Smer szempontjából, hogy elnöke az elégedetlenségre épít. Nem Szlovákia az első olyan ország, amelynek lakossága a jólét négy év alatti beköszöntésének elmaradása miatt másra voksolással megbüntette a rendszerváltó kormányt, majd az azt követő garnitúrától is megvonta bizalmát, és ezután a politikai ősködből kilépett egy újonnan szervezett erő, amely azon az alapon, hogy már mindenki más lejáratta magát, eredményesnek bizonyult. E képlethez igazodva Fico is tarolhatott volna 2002-ben. Végzetes hibát azzal követett el, hogy miközben váltig állítja, hogy „sem Meciarral, sem Dzurindával”, arról is gondoskodott, hogy egy másodperc alatt bárki rajtakapja a hazugságon. Attól a pillanattól kezdve, hogy a népszavazást ületően csatlakozott Meciar kezdeményezéséhez, kevesen lesznek Szlovákiában, akik elhiszik, hogy komolyan gondolja az egyenlő távolságtartást. A nagyon tarka koalíció olyan, amilyen, az ingatag, de még mindig alkotmányos többség nem különben, azt azonban az 1998-as választásokon kialakult arányok mindenképpen elárulják, hogy a lakosság kétharmada kiábrándult Meciarból. Az egyenlő távolságtartásról szóló ígéret elárulja, hogy Fico célja egy olyan többség kialakítása, amely domináns lenne a leendő kormányban. A népszavazás támogatásának bejelentése óta azonban már legfeljebb csak az intellektuális szempontból legalultáp- láltabb választópolgárok hiszik el, hogy suttyomban a Smer és a Meciar-párt nem szűrte össze a levet. A Smer elnöke a fiatalítás szükségességét emlegeti. Már most borítékolhatjuk, hogy ha megtartja ígéretét, tehát kudarc esetén önként eltűnik a politikai süllyesztőben, akkor ennek elsősorban az ifjonti türelmetlenség lesz az oka. Korosztályában nem ő lesz az első politikus, aki emiatt esik pofára, noha képzettsége, intelligenciája, hatni tudása többre predesztinálta volna, mint hogy hírbe hozta magát Meciarral. demokráciában azért is fontos, hogy ellenőrizhetővé váljék egyes kijelentések valóság- vagy igazságtartalma. Persze, a hatalmon levő politikusok nem mindig szeretik ezt, legutóbb Eduard Kukán nyilatkozta a kormánybeli feszültségek kapcsán az MKP- nak címezve, hogy a problémás dolgokat nem a sajtón keresztül kell megtárgyalni. A külügyminiszter azt is elmondta, nincs tudomása arról, hogy a közigazgatási reform tervezete nemzetközi dokumentumokat sért. Pedig ezt nem csupán az MKP hangoztatja. Legutóbb Miroslav Kusy politológus a Pozsony által is elfogadott nemzetközi egyezményekre hivatkozva egyértelműen leírta: a magyar kisebbségnek jár a megye. Kukannak tehát legalábbis meg kellene vizsgálnia a kérdést, és posztjából adódóan felhívni a figyelmet erre a tényre. De hát mindig könnyebb csuklóból visz- szautasítani valamit, mint szak- maüag, politikailag megalapozottan érvelni mellette, főleg, ha magyar elképzelésről van szó. Kusy írásából volna mit tanulnia egyes politikusoknak: tisztánlátást, nagyvonalúságot, alaptalan félelmek nélküli gondolkodást, tényekkel alátámasztott érvelést. # Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva-régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002248, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav.Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28,095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Tetjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press tetjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásává! lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-maü: redakcia@ujszo.com Megy-e vagy megye? BUGÁR ÁRPÁD Az itt a kérdés. Azaz, távozik-e a kormányból a Magyar Koalíció Pártja, vagy a szlovák partnerek hajlandóak elfogadni az MKP- elképzelést. Nem hiábavaló a véleménynyilvánítás, mivel korábban kevés szó esett az ügyről. Jobb későn, mint soha. Ezenkívül a közigazgatási reform körüli hercehurca megint árulkodik a szlovákiai sajátos viszonyokról, a politikai kultúra milyenségéről, sőt még a többségi nemzet féléiméből is. Valószínűleg a nyilatkozathalmazban sokaknak máig nem vüágos: ki hibázott, ki nem képes egyéni érdekein felülemelkedni, megalapozott-e az MKP kérése. Úgy tűnik, a magyar párt, ha mást nem is, kommunikációs stratégiai hibát elkövetett akkor, amikor nem tárta nyüvánosság elé korábban a közigazgatási reformra vonatkozó elképzelését. Ha ezt megtette volna, ma nem mondhatnák a partnerek, hogy elkésett, abszurd ödetről van szó. A nyilvánosság, a sajtó szerepe a- Anyu, itt a pénz. Kérlek, vegyél nekem ilyen mozdonyt! (CTK-fotó) TALLÓZÓ SÜDDEUTSCHE ZEITUNG A német külügyminiszter lehetségesnek tartja a lakosság véleményének kikérését az európai integrációval összefüggő kérdésekről, ám elutasítja, hogy népszavazás döntsön az EU keleti bővítéséről. A lapban megjelent interjúban Joschka Fischer kifejti: az Európai Unió új tagjainak felvétele szempontjából nem tartja alkalmas eszköznek a referendum intézményét. „Elvégre mi nem dönthetünk mások csatlakozásáról. Egy-egy nép csak saját magáról szavazhat, egy másik országról nem. Nem állapíthatjuk meg népszavazás útján, hogy egy adott ország ínyünkre van-e vagy sem. Menet közben nem lehet megváltoztatni a játékszabályokat. Egy negatív döntés tartósan megrontaná például a német-lengyel viszonyt, és végzetes következményekkel járna” - hangoztatja a külügyminiszter. Milos Zeman miniszterelnök és tanácsadói „forgatókönyvet" írtak a kormánypárt volt második emberének lejáratására Ólom (PB), azaz Petra Buzková Csehországban ismét áll a bál. A Mladá fronta Dnes néhány napja nyilvánosságra hozott egy olyan dokumentumot, amelyből kitűnik: Milos Zeman kormányfő, szociáldemokrata pártelnök tanácsadói „forgatókönyvet” dolgoztak ki Petra Buzková képviselőházi alelnök, a kormánypárt volt második emberének lejáratására. KOKES JÁNOS Buzková a párton belül Zeman legnagyobb riválisa és nyílt bírálója. Helyteleníti a kormánypárt és az ellenzéki polgári demokraták között a legutóbbi választások után megkötött „türelmi-együttműködési paktumot”, s tiltakozásul a sokat vitatott választási törvény módosítása miatt lemondott pártalelnöki tisztségéről is. Miután a rendőrségi kihallgatáson Zdenék Sarapatka, Zeman egyik tanácsadója azt vallotta, hogy az Ólom fedőnevű „mű” kollégája, Vratislav Síma irodájából került ki, Zeman ellentámadásba ment át: kijelentette, hogy az anyagot valószínűleg maga Sarapatka készítette, mégpedig nem kizárt, hogy egyenesen egy „intézmény” megrendelésére, s az egész célja a szociáldemokrácia lejáratása. Az intézmény alatt a Mladá fronta Dnest kell érteni. Zemanék ezután feljelentést tettek a lap két munkatársa - Jirí Kubík és Sabina Slonková - ellen, akik az ügyet kinyomozták. Csehországban ezt a példa nélküli esetet a sajtó és az újságírók elleni, szintén példa nélküli támadásnak minősítették. A botrány megosztotta a szociáldemokrata pártot, s a vezetőség tagjai is foglalkoztak vele. Zeman a tanácskozása után azt nyilatkozta, hogy az „összeesküvés” és az ügy mögötti „intézmény” elméletét Stanislav Gross parlamenti frakcióvezető, belügyminiszter hozta fel. Gross erélyesen tiltakozott, kijelentve, hogy a miniszterelnök egyszerűen meghamisítja a tényeket, s rosszul emlékszik a vezetőségben lezajlott vitára. A pártelnök kormányfő erre a nyilatkozatra még nem reagált. A prágai sajtó véleménye szerint a botrány - bárki legyen is az állítólagos forgatókönyv szerzője - már most egyértelműen megmutatta: a kormánypártban éles hatalmi harc folyik a konzervatív Zeman-tábor, illetve a nyugatiasabb Gross-Buz- ková-csoport között. Zeman ugyanis már korábban bejelentette, hogy jövő tavasszal, egy évvel az új képviselőházi választások előtt, lemond pártelnöki tisztjéről, hogy a 2002 tavaszán esedékes megméretésre új ember vezesse a szociáldemokratákat. Tekintettel erre a helyzetre, a kormánypárton belüli hatalmi és pozícióharcok érthetőek. Milos Zemantól, az 1998 óta kormányzó cseh szociáldemokraták vezérétől, jelenlegi miniszterelnöktől két dolgot nem lehet elvitatni: először is azt, hogy néhány éven belül választási győzelemre vitte a rendszerváltás után újjászületett és hosszú ideig gyengélkedő, megosztott szociáldemokratákat. Másodszor pedig azt, hogy minden ellenkező vélemény ellenére is a 32 százalékot szerző szocialisták egyedül is kormányt alakítottak, s bár legyen az kisebbségi, ma már szinte biztosnak vehető, hogy Zemanék ügyességének köszönhetően a kabinet négy évig hatalmon is marad. A Zeman-Klaus-paktum, tehát a kormánypárt és a legerősebb ellenzéki tömörülés között megkötött, úgynevezett „ellenzéki szerződés” által létrejött stabilitás pedig kezdi meghozni gyümölcsét. A cseh gazdaság elmozdult a mélypontról, s helyzete fokozatosan ismét javul. Mindezek ellenére a pártelnök kormányfő nem tartozik a népszerű politikusok közé, sőt. Objektív sikerei ellenére is általában azok közé sorolják, akik ártanak az országnak. Zeman viszonya a cseh sajtóval pedig egyenesen katasztrofális. Bár elődje, mostani partnere, Václav Klaus sem szerette a szabad sajtót, s az újságírókat a „társadalom ellenségeinek” minősítette, megnyilatkozásai sosem lépték túl a jó ízlés határát. Nem így Zeman nyilatkozatai. A kormányfő túlságosan is gyakran fogalmaz felettébb durván, sértően, kultúremberhez nem illően. Olykor politikustársairól, de leggyakrabban az újságokról és az újságírókról, akiket elmondott már „disznóknak”, „pöcegödörnek”, sőt „ganéjnak” is, hogy csak egynéhány kifejezést említsek. Zeman sikeres politikus, de a politikában s az újságírók és a sajtó elleni megnyilatkozásaiban is öntelt módon fittyet hány a jó ízlésnek, a tisztességnek és az erkölcsnek. Nála a cél szentesíti az eszközt. Az erkölcs terén nyilván önmagát tartja mércének, s még a bírósági döntéseket sem igen tartja tiszteletben. Amikor tavaly ősszel és idén tavasszal szabadszájúsága miatt két ízben is nyilvános bocsánatkérésre és pénzbírságra ítélték, csak ímmel-ámmal és nagy-nagy késéssel tett eleget a döntésnek, holott egy kormányfőnek ezen a területen is példát kellene mutatnia. A jelek szerint azonban Csehországban is baj van bizonyos egyének politikai kultúrájával. Vagy pedig igaz lenne az a mondás, hogy a nagypolitika eleve nem tiszta, szennyes dolog? Zemannak az általa így vagy úgy kiváltott botrányokból eddig minden esetben sikerült kikecmeregnie, s az ügyek tisztázatlanok maradtak. Várható, hogy most sem lesz ez másképpen. Ennek ellenére igaza lehet a Respekt című tekintélyes prágai politikai hetilapnak, amely az Ólom-ügy kapcsán leszögezte: akárhogy végződik is a mostani botrány, egyszer mindenkire rákerül a sor. A szerző állandó prágai munkatársunk. VISSZHANG Ad: A magyar tagozat leziillése, Új Szó, 2000. szeptember 2. Élete egészen ' másról szól Megdöbbenten olvastuk Balkó Ferenc olvasói levelét, amelyben kétségbe vonja László Béla tanár úr erkölcsijogát arra, hogy megírja a szlovákiai magyar pedagógusképzés történetét, illetve hogy foglalkozzék oktatásügyünk jövőjével. Hogy ki, miként tudta naponta hosszasan utaztatni kicsi gyermekét a hetvenes évek elején egy falusi iskolába, az a konkrét körülményektől függött. Ugyanakkor mindenki tudja, aki ismeri László tanár urat (minden bizonnyal a levélíró is), hogy ő volt az, aki a hetvenes és nyolcvanas évek Husák-rendszer néven elhíresült diktatúrájában a legtöbbet tette a nyitrai magyar pedagógusképzés leépítése ellen. O szolgáltatta az adatokat e törekvésről a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának, ő támogatta, védelmezte minden fenyegetés ellenére a magyar diákok klubját Nyitrán, őt hallgatta ki és fenyegette rendszeresen az Állambiztonság Testület, az StB, 1989-ben ő segítette a diákok megmozdulásait. Minthogy ismerték, tanárok és diákok egyaránt őt választották a nyitrai kar magyar dékánhelyettesévé. 1990-ben ő dolgozta ki azt a tervezetet, melynek eredményeképpen évente pár diák helyett 160-180 magyar fiatalt vettek fel a főiskolára, s több mint harminc magyar oktatót. Részt vett a magyar egyetem koncepciójának kidolgozásában. Oroszlánrésze volt és van ma is minden kari tervezet megalkotásában az anyanyelvi pedagógusképzésünkért. Aktív tagja mindegyik magyar pedagógusszervezetnek, ott áll a járási MKP-szervezet élén, s a sort folytathatnánk. Ezért az életútért, persze, sok irigye is van, többen szeretnék dr. László Béla egyetemi docenst kiradírozni a szlovákiai magyar közéletből. Megdöbbentő, hogy ott is, ahol a legnagyobb szükség volna minden tevékeny magyarra, a Nyitrai járásban is. Ám a legfontosabb érv, hogy László Béla szakmailag a legszínvonalasabb tanulmányt írta eddig a 90-es évek oktatáspolitikájáról. Az vesse rá az első követ, aki többet tud erről a kérdésről, és képes megfogalmazni is azt, vállalva írásának és adatainak minden sorát. Riasztó jelenség ütötte fel a fejét a szlovákiai magyar közéletben az utóbbi két évben. Emlékezzünk csak vissza, a választások előtt pár hónappal hány képviselőjelöltünk változtatta hirtelen magyarra a keresztnevét (holott ezt megtehette volna akár húsz évvel korábban is), hány politikust vontak nyilvános gyűléseken felelősségre, hogy gyermekeik nem jártak magyar iskolába, úgy hogy az illető ott se volt, és védekezni sem volt lehetősége. Azt szokták mondani, hogy a politika piszkos dolog. Tényleg az, ha valakik önös érdekeüt miatt olyanná teszik. Azért érdekes mindez, mert a többi kérdés, mintha már nem is lenne fontos. Hogy pl. kik működtek együtt a régi rendszerben a titkos- szolgálattal, nyilvántartott és nem nyilvántartott ügynökként, teljesen „baráti” alapon. Kik korrumpálódtak az elmúlt rendszerben, és hogyan folytatják ebbéli jövedelmező tevékenységüket ma is. Ki volt például a magyarellenes Husák- rendszer kommunista pártjának szorgos aktivistája azok közül, akik ájtatos, szinte már tüntető templombajárók napjainkban. Kik azok, akik most mélymagyar mellüket verik, miközben semmi maradandót nem tettek le az asztalra, és ha a hatalom kormányrúdja úgy fordul, újra sunyi megalkuvókká válnak. Az a riasztó mindebben, hogy bárkinek az egész életútját, tetteit, eredményeit, helytállását egyetlen kiragadott és célzatos, vélt vagy akár valós váddal a nagy nyilvánosság előtt a sárba tiporhatják. Persze, az igazi értékek önmagukért beszélnek, és a Balkó Ferenc-fé- lék, ha üyen tettre vetemednek, csak önmagukat minősítik. Balkó Ferenc írása politikaüag nagyon precízen volt időzítve, az alsóbo- doki iskola megnyitása előtt jelent meg. Talán azért, hogy dr. László Béla, aki az MKP járási szervezetének elnökeként és magánemberként is oly sokat tett ezért az iskoláért (is), de aki meghívót sem kapott a megnyitóra, véletlenül se jelenjen meg ott. De úgy hírlik, a járási pártelnöki posztra pályáznak egyesek, és épkézláb program helyett így kívánják elérni azt. Emberileg viszont rendkívül rosszul időzítették a cikket. Akkor jelent meg, amikor László Béla a hatvanadik születésnapját ünnepelte. Kár, hogy Balkó Ferenc így köszöntötte őt. És kár, hogy más nem köszöntötte őt. László Béla nem ezt érdemelte, életútja egészen másról szól, mint Balkó Ferenc cikke. Utólag is jó egészséget és még hosszú, tevékeny életet kívánunk a Tanár Úrnak! Tóth Károly Öllős László JEGYZET
