Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)
2000-09-02 / 202. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 2. KOMMENTÁR Gyár a politika szélén TÓTH MIHÁLY „Ha most lenne néhány százmillió korona szabad pénzem, hajógyári részvényt vennék”. E mondat pár nappal azt megelőzően hangzott el, hogy Alsó-Csallóköz legnagyobb gyárában megjelent a végrehajtó. Olyan ember vélekedett így, aki amihez hozzányúlt az elmúlt 10 év alatt, az arannyá változott. Ráadásul - és ez teszi az illetőt fehér hollóvá a szlovákiai milliomosok között - ismerősöm nem tartozik azok közé, akinek gyomra kilyukad az idegességtől, ha arra gondol, hogy a legközelebb hatalomra kerülő kormány esedeg elszámoltatja a privatizációs törlesztéseit. Néhány százmillió még szlovák koronában is nagy summa, így nem lehet tudni, mennyire vehető készpénznek a feltételes módban tett kijelentést. Netán kiszivárgott valami a szerbiai hidak újjáépítéséről? Esedeg hajómegrendelési szándékokról? Vagy arról, hogy a kormány az utolsó pillanatban majd mégis garantálja a gyár életben maradásához szükséges hitelt? Miközben így morfondíroztam a minden csallóközi számára kedves vállalat tetszhalál közeli állapotának lehetséges végkimeneteléről, a tévé óránként közölte az MKP kiválóságainak millenniumi és nem millenniumi vonatkozású megnyilvánulásait. Kétségtelen: múltban barangolni, ünnepelni, azt tudunk. Erről mondta idestova 100 esztendeje Ady Endre, hogy „vasárnapi nemzet vagyunk”. A parlamentben érdemben megmukkanni sem tudó képviselő kapásból takaros előadást kanyarít a 11. századi viszonyokról, a tatárjárásról, meg a Szent Korona-tanról, miközben a második és a harmadik évezred fordulóján a honfoglaló kései utódainak lába alól kicsúszik a talaj. Komáromban éppen ezekben a napokban dől el, egyik napról a másikra ócskavashalmazzá válik-e az ezreknek kenyeret adó üzem. A hajógyár - ha az MKP-nek megmentésére irányuló elkötelezettsége az eddigiekhez hasonló lesz - rövid időn belül a Szlovákia magyar politizálás kudarca jelképévé válhat. A kisebbségi választópolgár elnéző mosollyal vette tudomásul, hogy Brüsszelig hallatszott az MKP megvalósítatlan törvénytervezeteinek csinnadrattája. „Tanulnak a fiúk” - mondottuk sokan, amikor különböző koalíciós ígéretek meg nem tartása miatt azzal ijesztgetett az MKP, hogy kilép a kormányból. Elnéző volt a választópolgár, mert az ígéretek zömének tartalma inkább spirituális volt, mint kézzelfogható. A hajógyár ügye: a legkézzelfoghatóbb konkrét ügy, és az MKP hitelvesztésének kezdetét jelentheti, ha továbbra is politikájának peremén marad a kérdés. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, R O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28,095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Szlovákiai futószalag MADI GÉZA A belügyminiszter nem vállal politikai felelősséget az előző kormány idején elkövetett gazdasági-politikai bűncselekmények kivizsgálásának sikertelenségéért. Ladislav Pittnemek ez egyszer igaza van; beosztottai, a rendőrség egyszerű, egyenruhás tagjai és a legpiszkosabb ügyeket vizsgáló nyomozók is mindent megtettek azért, hogy rács mögé kerüljenek az adócsalók, a leggátlástalanabb magánosítók, a bagóért óriásvállalatokhoz jutó és a vagyont külföldre menekítő újkapitalisták, akiknek rétegét az előző kormánygamitúra sikeresen létrehozta. Szóval, a rendőr- hatóság tette a maga dolgát, és elóbb-utóbb összegyűjtött annyi bizonyítékot, amennyit elegendőnek tekintett ahhoz, hogy egy- egy nagy halat horogra kerítsen. Ekkor kezdődtek a problémák. Hol egy parlamenti mentelmi bizottsági határozat, hol egy ügyészi döntés, hol egy bírói végzés TALLÓZÓ POSTIMEES Az Észtországból kiutasított két orosz diplomata információkat próbált gyűjteni az ország haderejéről és a határőrségről - írta tegnapi számában az észt Postimees. A lap szerint a két diplomata alaposan túllépte a diplomáciai információszerzés határait, és a titkos részletek iránti túlzott érdeklődésük kimerítette a kémkedés fogalmát. A lap megszólaltatott.egy magát megnevezni nem kívánó biztonsági szakértőt, aki szerint az orosz diplomaták mindig is nagy figyelemmel kísérték az észt védelmi politikát, de ezúttal e figyelem túllépett a megengedetten. A két oroszt csütörtökön utasították ki. Moszkva visszautasította a kémkedés vádját, és válaszul távozásra szólította fel a moszkvai észt nagykövetség két munkatársát. Ennek ellenére Észtország orosz- országi nagykövete úgy nyilatkozott, hogy az incidens nem hagy nyomot a két ország kapcsolatain, hozzátéve, hogy az észt-orosz kapcsolatok 500 éve nem voltak ilyen jók. HÉTVÉGRE Mielőtt vennék a kalapj unkát A Magyar Koalíció Pártját és a szlovákiai magyarságot most leginkább az a kérdés foglalkoztatja, ki kell-e lépni, vagy maradni kell-e a kormányban. Ahhoz, hogy erről a párt legfelsőbb szerve dönteni tudjon, még nagyon sok kérdésre meg kell keresni a választ. HOLOP ZSOLT A végső kérdésnek persze annak kellene lennie, ki nyerne a kilépéssel és főleg, nyeme-e vele az MKP? Hogy ki nyerne, arra viszonylag egyszerű a válasz: Meciar és a jelenlegi ellenzék. Aligha lehet kétséges, hogy az egyik kormánypárt kiválása után nem sokáig húzná egy hármaskoalíció, amelynek 77 szavalata lenne a parlamentben, ha valamennyi képviselője jelen van. Annál összetettebb viszont a válasz arra, hogy nyerne-e bármit is az MKP a kilépéssel. A párttagság egy része szerint a távozás mellett leginkább az szól, hogy ha az MKP marad, elveszíti arculatát és választóit, mivel a koalíciós partnerek miatt nem tudja teljesíteni támogatói elvárásait és saját célkitűzéseit. Azt viszont az elején le kell szögezni, hogy ezt ellenzéki szerepkörből sem tudja teljesíteni. Az MKP vezetői perceken át tudják sorolni, mit nem teljesített a kormány a kormányprogramból, különös tekintettel az MKP prioritásaira, s ha egy-egy nyilatkozó nagyon belemelegedik ennek fejtegetésébe, kívülállóként kezd beszélni, s elfelejti, hogy „mi is kormányon vagyunk”. Ezzel nem az MKP koalíciós partnereit akarom védeni, ellenkezőleg. Azt éppenséggel tudjuk, nem az a fő elfoglaltságuk, hogy lélegzetvisszafojtva lesüt kívánságainkat, s még a gondolatainkat is megpróbálnák kitalálni, csak hogy kedvünkben jáijanak. De éppen ezért kell úgymond a nyakukon lihegni. Miért van az, hogy vannak prioritásaink (pl. kisebbségi nyelvtörvény, közigazgatási reform), amelyek megvalósítására évek óta készülünk, s mikor adódik az alkalom, rendre így sülnek el a dolgok? Már-már kínos minden felelősséget a partnerekre hárítani, kicsit magunkba kellene nézni. Azt már az MKP politikusai is hajlamosak elismerni (vannak ilyen nyilatkozataik), hogy a pártot felkészületlenül érték a kormánykoalíciós tárgyalások és a kormányra kerülés. Azt viszont nem látni, hogy a párt működésében gyökeres változás állt volna be az azóta eltelt két évben. A tisztességes hozzáálláshoz, az igyekezethez nem férhet kétség, ezt már a parlamenti üléseken való részvétel és a fegyelmezettség önmagában is bizonyítja. (Például a Lexa-ügyet Miért lett a „méltó képviselet” választási szlogenből multiképviselet? tárgyaló mentelmi bizottsági ülés esetében nagyon sokat jelent, ha ki tudjuk jelenteni, hogy mi ott voltunk, de az semmit, ha mondjuk négy év kormányszerep után is csak ennyit tudnánk mondani.) Ugyanakkor azt is látni, hogy van tizenöt parlamenti képviselő, három miniszter, államtitkárok, akik elvesznek a napi munkában, a bürokráciával való vesződésekben, ülésezésekben, az aktuálpolitikai kérdésekre való reagálásban. Nem látni viszont ezek mögött a multifunkciós emberek mögött a csapatmunkát, a felkészült szakmai csoportokat, akik a kezük alá dolgoznának, hogy ne kelljen hatfelé szakadniuk. Azt pedig végképp nem látni, hogy a sok-sok szálat egy közös vízió fogná össze, egy konkrét és egyetemes, s nem a napi sajtótájékoztatók szintjén megfogalmazott cél elérése vezérelné, hiszen például a közigazgatási reform kapcsán az elmúlt néhány napban is ellentétes nyilatkozatok hangzottak el a párt egyes képviselőitől. Kérdés, miért lett a „méltó képviselet” választási szlogenből multiképviselet. Az MKP-nak azt a kérdést is meg kell válaszolnia, miért nincs a kormány törvény- előkészítő tanácsában képviselve a párt, s mennyire örül ennek a testület elnöke, a baloldali Lubomír Fogas. És az is kérdés, hogy ha kormányon vagyunk, miért nem lehet a közigazgatási reform kidolgozásáért felelős kormánymegbízott munkacsoportjába benevezni a saját emberünket, hogy ne lepődjünk meg majd nagyon az onnan kikerülő reformetervezetet olvasván. Miért fontos annyira, hogy Kvarda József képviselő, az MKP közigazgatási alelnöke és polgár- mester a Csemadok elnöki székében is üljön, és ne a kormánymegbízott munkacsoportjának legyen tagja. Kvarda huszárosán kivágta magát ennek megválaszolásakor, amikor kijelentette: azt sem tudtuk (ő és az MKP), kik vannak abban a csoportban. Talán ha tudta volna, nem lepődünk meg azon a tervezeten, ami Niznansky kezei közül került ki, és a kormánymegbízott talán az MKP tervezetét sem süllyesztette volna el, ha „mi” is ott vagyunk. S akkor talán az sem fordul elő, hogy az összes szlovák párt, és különösen az ellenzék, valamint a szlovák sajtó etnikai botrányt kerekít a közigazgatási reformból, hazug érvekkel a magyarok ellen hangolva az egész országot. Ha az MKP nem tud változtatni, valóban hasznosabb számára a kormányból való kilépés, amit most Nehogy csak egy árva kétnyelvű bizonyítványt tudjunk felmutatni. csak kevesen fognak kimenekülésként értékelni. Most, két év után úgy néz ki, hogy ott ülünk a jognak asztala mellett, s nem győzzük kiköpködni azt, ami leesik róla nekünk, vagy szépen tartózkodva par- lamentüeg lenyeljük. Ha történelmi távlatból valaki visszatekint majd erre az időszakra, nehogy csak egy árva kétnyelvű bizonyítványt tudjunk felmutatni, mert arra senki sem fog emlékezni, hogy kicsit jobb volt a légkör az országban és a külföld is nagyon örült az MKP kormánypozíciójának. A pártnak most elsősorban azt kellene megvizsgálnia, részben saját magát kárhoztatta-e arra a szerepe, amelyben van, vagy kizárólag koalíciós partnerei szószegései juttatták oda. Ha tiszta lelkiismerettel ki tudja jelenteni, hogy ez utóbbi történt, a továbbiakban valóban nincs semmi keresnivalója ebben a kormányban. Ha nem, alaposan el kell gondolkozni a hogyantovábbon. OLVASÓI LEVÉL A magyar tagozat lezüllése Nagy érdeklődéssel olvasom mostanában a szlovákiai magyar sajtóban folyó vitát diákjaink műveltségi szintjének csökkenéséről, és nem győzök csodálkozni azon, ki mindenki érzi úgy, hogy ő nem csak az okokat ismeri, de az egyedüli helyes megoldást is tudja. Különösen az háborított fel, amikor a Fórum Társadalomtudományi Szemle második számában elolvastam László Béla korántsem rózsás helyzetjelentését az elgondolkodtató tendenciákról és a „magyar nemzeti kisebbség művelődési koncepciójára” vonatkozó javaslatait. Csak helyeselni tudom, hogy László docens úr belátja, az okokat nem csak az iskolarendszerben kell keresni; ugyanakkor kétségbe vonom, van- e egyáltalán erkölcsi joga a témával kapcsolatban javaslatokat tenni annak, aki pedagógus létére a saját gyerekét szlovák iskolába járatta. Igaz, hogy Nyitrán nem volt magyar alapiskola, de annak idején volt még Gerencsérben és ma is van Pogrányban is, Nagycétényben is. László Béla kollégái között is akadtak tanárok - Teleki Ilona, Révész Bertalan és mások-, akik megtalálták ide az utat és nem sajnálva a pénzt meg a fáradságot, úgy szervezték meg életüket, hogy a gyermekük anyanyelvi oktatása volt a legfőbb szempont. Sőt, az egész Nyitrai járásban ma is tucatjával élnek olyan családok, amelyek Pozsonytól Kassáig járatják a gyerekeiket magyar középiskolába, míg az egyetemi docensek és doktorok gyermekei a nyitrai szlovák gimnáziumban tanulnak. Az említett két magyar iskola ma is működik, buszok szinte óránként járnak Nyitráról mindkét községbe, a magyar pedagógusképzés bölcsője jelzővel hivalkodó Konstantin Egyetemen mégsincs olyan fiatal tanár, aki magyar iskolába íratta volna a gyerekét, és olyat is nagyítóval kell keresni, aki otthon még magyarul beszél. Ezek után még csodálkoznak, hogy egyre kevesebb magyar diák jelentkezik Nyit- rára, aki pedig idejár, nem tiszteli tanárait. Nincs is miért, mert hiába dolgoz ki valaki tudományos koncepciókat, és kilincsel a javaslataival a minisztériumokban, ha a személyes példamutatásról megfeledkezett, az egész nem más, mint pozícióhajhászás. A nyitrai magyar tagozat erkölcsi lezüllése valahol ott kezdődött, amikor a tanárok szlovák iskolába íratták gyermekeiket. Az előző kormány már csak a kegyelemdöfést adta meg a magyar pedagógusképzésnek. Amíg ezzel nem néznek szembe maguk a pedagógusok, és nem merik az érintettek szemébe vágni az igazságot, addig akármilyen szekció vagy kar csak hazugságokra épülő látszatmegoldás lehet. Mindennél többet mond, hogy az utóbbi 10-15 évben Nyitráról csak egy szobafestő-kisvállalkozó, egy építésvezető (akinek a felesége ráadásul szlovák!) és az én gyermekeim jártak magyar iskolába, a városban lakó magyar pedagógusok közül senkié. Úgy érzem, joggal kérhetjük ki magunknak, hogy ezek az emberek döntsenek a magyar gyerekek sorsáról az ösztöndíjtanácsban, képviseljék a járás magyarságát országos fórumokon és újkori Komenskyként az anyanyelvi oktatásról szónokoljanak, mert a legtöbb, amit tehetnek értünk az, ha csendben szégyellik magukat. Balkó Ferenc Nyitra Mától nem játszhatok veletek, kineveztek a macskakormány miniszterének (Lubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET jött közbe, s a vizsgálótisztek visszakulloghattak a rajtvonalhoz. Lógó orral, megszégyenülve. A delikvens pedig emelt fővel, alig használt fogkefével mondhatott búcsút a fogdának. Utána meg az országnak. Ha nem tekinthető is bizonyítéknak, de igen gyanús, hogy a Húska kigondolta és a Meciar teremtette újgazdagoknak akkor támadt ekkora nagy utazási kedvük, amikor az elvesztett választások után megszűnt a külső, rendőrségi hatásokkal szembeni, száz százalékosan szigetelt biztonságuk. Az egyik a szomszédos Ausztriában bérel villát, a másikat valahol Dél-Afrikában kellene keresni (ha véleüenül nemzetközi elfogatóparancsot adnak ki ellene), a vaskohászatot megjárt harmadik a spanyol riviérán gyógykezelteti magát, a negyedik Angliából, az x-edik Argentínából jött haza vü- lámgyorsan, ravaszul kibújva ezzel a vizsgálati fogság alól. Summa summárum: a rendőr is teszi a dolgát, az ügyész is teszi a dolgát, a bíró is teszi a dolgát. Csakhogy ez az egyedüli szalagmunka az országban, amelynek nincs terméke. Csak kesergő belügyminisztere.
