Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)
2000-08-07 / 181. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 7. TÉMA: A VILLAMOSSZÉK 9 Kutyákon és macskákon próbálták ki, sok ellenzője akadt, de a „szakértők" támogatták Az ítélethozatalt a közvélemény is befolyásolja Száztíz éves a villamosszék Az első ember, akit villamos árammal végeztek ki, William Kemmler volt. Gyilkosságért ítélték halálra. 110 éve, 1896. augusztus 6- én végezték ki a New York állambeli Auburn város börtönében. ÖSSZEÁLLÍTÁS Két évszázaddal korábban (a tizenhetedikben) az elektromos áram okozta rángás jó mulatságnak számított - legalábbis akkor, amikor Jean N. Nollet apát lei- deni palackon keresztül áramot bocsátott a szerzetesek testébe. Azok egymás kezét fogva mintegy 300 méteres láncot alkottak, s valahányszor bekapcsolták az áramot, tehetetlenül ugrándoztak - a francia királyi udvar nagy derülésére. A 18. század vége felé Varsóban bemutattak egy világviszonylatban egyedülálló színpadi művet, melynek hőse elektrosztatikus gépnek köszönhette diadalát: elektromossággal győzte le támadóit - lenyisszantva Üstökűket. Egy évszázaddal később a sajtó iszonyatos szerencsétlenségről számolt be: a birminghami Astor színházban a színpadot két elektromos lámpa világította meg. A vezetékek a zenekar fölött lógtak. Az egyik muzsikus, távozáskor - valószínűleg merő kíváncsiságból - megfogta a rézdrótokat. Erős áramütés érte. Azonnal orvosi segítségben részesült, de alig egy órával később meghalt. Nyilvánvaló volt, hogy az ilyen műszerek - az áramfejlesztő telepek - előállította energia éppoly hatásosan öl, mint az emberemlékezet óta rettegett villámcsapás. S ami nem kevésbé fontos: a halálos impulzust könnyen, viszonylag olcsón, a kellő pillanatban szabadítja fel. A lehetőségre a politikusok is felfigyeltek, lévén, hogy választások előtt nem árt, ha meghirdetik a bűnözők elleni harcot s a gazemberek megbüntetését. Egy buffalói fogorvos, Alfred P. Southwick ötlete volt a gonosztevők villanyárammal történő kivégzése. Az ötlet kidolgozásában Thomas Edison munkatársa, Harold Brown segédkezett; eleinte kisebb állatokon, macskákon és kutyákon, majd tehénen és lovon is ldpróbálta a halálos áramütést. A villanyszék igazi atyja A. P. Rockwel, ő szerkesztette az első villanyszéket (a műszaki terv kidolgozója és desing megtervezője pedig Carlos McDonald). Harold Brow egykori asszisztense volt a gyilkos találmány első kezelője. Pályafutása során háromszáznál több elítéltet ültetett a villamosszékbe. Davis Bennett Hill - New York állam kormányzója „vezette” be a bűnözők kivégzését szolgáló találmányt: neki köszönhető, hogy a kivégzésnek ez a módja 1889. január 1-jén hivatalosan is hatályba lépett. Az amerikai The Elektrocal World és a francia La Nature tudományos ismeretterjesztő hetilap beszámolt az első kivégzésről - rajzokat is köKorabeli rajz az akkori legmodernebb kivégzőeszközről zöltek, amelyet szemtanú készített. A 45 lóerős gőzgépet a börtön második emeletén helyezték el. Az elektromos energiát 300 méter hosszú vezetékkel továbbították az elosztótáblához (ezt közvetlenül a villamosszék melletti teremben helyezték el). A villanyszékhez két vezeték tartozott - az egyiket a sisakba vezették (amit az elítélt fejére illesztettek), a másikat úgy helyezték el, hogy érintse a leszíja- zott Kemmler gerincét. A La Natura tudósítója így számolt be az eseményről: „A szerencsétlen elítéltnek bele kellett ülnie a berendezésbe. Nagyobb hidegvérről tett tanúságot, mint a kivégzésen jelenlevő 23 személy. Tizenhét másodpercre bekapcsolták az áramot. Amikor már azt hitték, beállt a halál, kikapcsolták a műszert, majd ismét beindították. Történt mindez a jelenlevők mély felháborodására és iszonyodása közepette. Örök rejtély marad, hogy Egy buffalói fogorvos, Alfred P. Southwick ötlete volt... Kemmler melyik pillanatban veszítette el az eszméletét.” A hír hónapokig ádáz vitát váltott ki a specialisták körében; a sajtó világszerte vérfagyasztó részletekkel traktálta az olvasókat. Megírták, hogy Kemmlernek sisakot tettek a leborotvált fejére, a másik elektródot a csupasz lábára erősítették, hogy a dinamó 1750 volt feszültségű áramot bocsátott a testébe. Az illusztrátorok eltúlozták a történteket... A sajtó gusztustalannak minősítette a kivégzést: az elítéltet nem lett volna szabad az első áramütés után továbbival sújtani, a jajgató férfinak a procedúra előtt morfiumot kellett volna beadni, s csak a szék megjavítása után lett volna szabad beültetni ismét a „találmányba”. Egyes lapok hosszan ecsetelték, hogyan vezették be az elítéltet a végrehajtás színhelyére, hogy Kemmler érdeklődéssel szemlélte a berendezést, röviden szólt az egybegyűltekhez, sok sikert kívánt nekik, s kifejezte abbéli reményét, hogy ő maga egy jobb világra távozik. Az újságíróknak a szemére vetette, hogy valótlanságokat írtak róla. Amikor a fejére illesztették a sisakot, így szólt az orvoshoz: jobban is meghúzhatja a szíjat, a szolgát figyelmeztette: ne siessen. Mielőtt bekapcsolták az áramot, az orvos így búcsúzott tőle: Isten vele, Kemmler. Nyugodtan azt válaszolta: Köszönöm. A következő tízegynéhány percben „a drótokban haladó áram nem teljesítette a hozzá fűzött reményeket. Az elítélt görcsösen fuldokolni kezdett”. Városszerte követelték a villanyárammal történő kivégzés eltörlését. A „szakértők” sokkal megértőbbnek bizonyultak: „Ezt a módszert sokkal jobbnak tartom a kötél általi halálnál” - vélekedett Jenkin képviselő. Edison is véleményt nyilvánított: „Már 1887-ben azt írtam, hogy teljes szívemből támogatom a halálbüntetést eltörlő mozgalmakat. Mivel a halálbüntetést ennek ellenére nem törölték el, a kivégzésnek olyan módszerét vagyunk kötelesek kidolgozni, amely biztosítja, hogy az ítélet végrehajtása a lehető legkisebb fájdalommal járjon.” Kemmler bőre megégett, de valószínűleg az egymásra halmozott hibák következtében halt meg. Hogyan működik a szerkezet? Az elítéltet beültetik a jávorfából és rézből készült székbe, kezét, lábát, fejét leszíjazzák és a testébe magasfeszültségű áramot bocsátanak. A villanyszéknek külön áramköre is van; a városi áramkörbe kapcsolják be (ma már), tehát előfordulhat, hogy a kivégzés pillanatában a lakásokban égő villanykörték elhalványulnak... A halál leghamarabb egy, legkésőbb négy perc alatt áll be (ez a delikvens fizikai állapotától és a feszültségtől függ). Ha a feszültség alacsony, a halál hosszadalmas és fájdalmas, de magas sem lehet, mert akkor az elítélt megsül. 2000-2200 voltban állapították meg az ideális feszültséget, s ezt kétszerre, tíz másod- percnyi időközben bocsátják az elítéltbe. A belső szervek „sülni” kezdenek, az elítélt nehezen lélegzik, Kivégzés Iránban. A fotó tízegynéhány évvel ezelőtt készült a testet véres verejték lepi el, a haj és a bőr ég. A magas hőmérséklet következtében a szemgolyó kifröccsen - ezért van az elítélteken bőrálarc. Elméletben a magas feszültség megállítja a szív- és agyműködést, az ember sokkot kap s meghal. A gyakorlat viszont azt igazolta, hogy nem ritka, hogy megsül vagy megfő. A humánus kivégzéstől (amennyiben beszélhetünk ilyen vonatkozásban humánumról), ez a módszer igencsak messze van. A villanyszék hívei azt állítják, hogy azonnal beállt az idegbénulás, az elítélt semmit nem érez. De azok, akik túlélték a villamosszéket, eskü alatt vallották; elviselhetetlen fájdalmat éreztek. A villamosszék aranykora leáldozott; a börtönraktárakba kerültek. A '25 amerikai állam közül már csak nyolcban (Ohio, Arkansas, Florida, Kentucky, Oklahoma, Dél- Karolina, Tennesse és Virginia) veszik olykor igénybe. Mintegy négy és félezren lelték benne halálukat. Köztük néhány nő és gyerek. Nemcsak névtelen gyilkosok, hanem híres emberek is. A bostoni anarchisták, Sacco és Vanzetti, a Rosenberg házaspár, a sorozatgyilkos Ted Bundy, a Lingbergh-bébi gyilkosa, Bruno Hauptmann vagy Chester Gilette; Theodor Dreiser róla mintázta Amerika tragédia című regényének egyik központi alakját. Aranykora leáldozott;ó a börtönraktárakba került. A villamosszék ellen a „hőskorban” maguk a villamostársaságok is tiltakoztak - nem humánus okokból, hanem mert attól tartottak, hogy a fogyasztók félni fognak a villanyáramtól (hiszen az gyilkol). Az USA-ban csak 1972-76 között tartották alkotmányellenesnek a halálbüntetést. 1976-ban 50 állam közül 38-ban visszaállították... A halálbüntetést a következő országok törölték el: Alaszka, Észak-Dakota, Hawai, Iowa, Kansas, Maine, Michegan, Minnesota, Montana, Nebraska, Wisconsin és Vermont. A többi államban a kivégzésnek öt módját alkalmazzák: injekció, gázkamra, akasztás, golyó általi halál és villamosszék - ez utóbbi, mint említettük, már csak nyolc államban fordul elő. Az Amnesty International felméréseiből tudjuk, hogy a világ 55 országában (1995-ös adat) végleg eltörölték a halálbüntetést, 16 országban csak szükségállapot bevezetése alatt érvényes, 19 országban létezik halálbüntetés - de legalább 10 évig tilos végrehajtani, viszont 103 országban megkötések nélkül alkalmazzák. A nyugat-európai országok közül Nagy-Britannia és Belgium békeidőben hazaárulás esetén, hadiállapot alatt Málta és Olaszország engedélyezi a halálbüntetést. Bűnös vagy ártatlan? 1976 óta - amikor néhány amerikai államban ismét bevezették a halálbüntetést - 556 személyt végeztek ki. Nyolcvankettő azok száma, akiknek az ártatlanságát a börtönben töltött évek után sikerült bebizonyítani. A statisztika szerint hét halálraítéltből egyet felmentenek, tehát a téves ítélet- hozatalok százaléka elég magas. Hamis taiiúvallomás okozta majdnem a vesztét Joseph Burrowsnak. A tanú - az elítélt szerencséjére - még idejében vallomást tett: kényszerítették rá... Randeall Adamot a kivégzés időpontja előtt 72 órával mentették fel. Ügyvédeinek sikerült bebizonyítaniuk, hogy a vád hamis tanúvallomásokat sorakoztatott fel és eltitkolta a bizonyítékokat. Carl Lawsont 1990- ben ítélték halálra. Hat évvel később felmentették, mert kiderült: hivatalból kirendelt védője éppen a vádlóval állt kapcsolatban... 1998 novemberében 30 egykori halálraítélt konferenciát tartott Chicagóban. A halálbüntetés ellenzői - jogászok, szakemberek három napon át a téves bírói ítéletekről tárgyaltak. Joseph Burrows, aki öt évig élt a halál árnyékában, állítja, hogy az igazságos ítélethozatalt a közvélemény befolyásolja - hátrányosan -, a közvélemény érzelmi megnyilatkozásai nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az esküdtek hogyan szavaznak. A konferencia résztvevői a tervezett kivégzések felfüggesztését követelték. Virginia államban 1992. május 20án éjjel fél tizenkettőkor végezték ki Roger Ceitl Colemant. Az ítélet végrehajtása előtt kijelentette: „Ma éjjel egy ártatlan embert ölnek meg. Ha majd kiderül az ártatlanságom, remélem, hogy az amerikaiak - éppúgy, mint a többi civilizált ország állampolgárai - rádöbbennek, milyen igazságtalan a halálbüntetés. Utolsó szavaim a szeretett asszonyhoz szólnak: a szerelem örök.” Coleman ügyvédei a kivégzés előtt sajtókonferenciát tartottak a börtönben. Megfogadták, hogy bebizonyítják védencük ártatlanságát. Majd húsz éve, 1982-ben ítélték halálra Múmia Abu-Jamal néger újságírót, mert állítólag egy évvel korábban meggyilkolt egy fehér rendőrt. Abu-Jamal mindvégig tagadott. Az ítélet végrehajtását bizonytalan időre elhalasztották, újabb vizsgálatokat indítottak. A néger újságíró ügye mozgósította a világ közvéleményét. Maga Jacques Chirac is szót emelt: megbízta az amerikai francia nagykövetet, kövessen el mindent az újságíró megmentéséért - aki a mai napig börtönben van. Tizenhat évet töltött börtönben Anthony Porter, hét gyermek édesapja. A kivégzése napját is kitűzték: 1998. szeptember 25-re. Negyvennyolc órával az ítélet végrehajtása előtt Illionis állam legfelsőbb bírósága engedélyezte a kivégzés elhalasztását, hogy az újságírógyakornokok megtalálják az igazi gyilkost. Neki szerencséje volt. Kiderült: ártatlan. Az oldal anyagát összeállította: Kopasz-Kiedrowska Csilla Nem mindenki bűnös, akit beleültetnek ÁRTATLANOK VOLTAK Gary Gauger Perry Cobb Jay C. Smith Carl Lawson
