Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)
2000-08-30 / 200. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 30. KOMMENTÁR Dotációs sunyiságok PÁKOZDI GERTRÚD Néhány héttel ezelőtt új agrárpolitikai koncepcióval rukkolt elő a tárca vezetője. A mezőgazdaság megreformálására 2005-ig 124 milliárd koronát kellene fordítani - jobbára az állami költségvetésből, de egyéb forrásokból is. A tervezetet a múlt héten a kormány gazdasági tanácsa elvetette, majd egy háromoldalú tanácskozás eredményeképpen a földművelési tárca 105 milliárd koronára faragta le a pénzkeretet. A kormány szeptemberben vitatja meg az agrártárca reform- és korszerűsítési elképzeléseit, amelyek már eddig is sok vitát váltottak ki. Valaki azonnal kiszámította, hogy 2005-ben egy földművelőre az akkori átlagkeresetnek a duplája jutna állami támogatás formájában. Sok vagy kevés ez a pénz? A mezőgazdasági dotációk teljes leépítése mellett kardoskodóknak mindenesetre jól jön az ilyen „sokat mondó” érv, függetlenül attól, hogy jól tudják: a fejlett országokban is támogatják a hatékony földművelést és állattenyésztés. Most, amikor a szárazság következményei minden eddiginél jobban kidomborították az ágazat ágrólszakadságát, most, hogy bizonyossá vált, az utóbbi években nemcsak a szélsőséges időjárás miatt jutott oda a mezőgazdaság, ahol van, hanem a korábbi és a mostani mellőzöttség miatt is, piac- gazdasági cinizmusként hat, ha valaki azt állítja: támogatás nélkül is versenyképessé alakítható a mezőgazdaság. De talán még életidege- nebb cinizmus, ha valaki - történetesen a tárcavezető - úgy képzeli, a jelenlegi hibás támogatási rendszer fenntartásával vagy kozmetikázásával korszerűsíthető és ismét elfogadható színvonalra emelhető a mezőgazdaság. Nagyot téved, aki azt hiszi, hogy attól lesz jó egy mezőgazdasági üzem, ha számolatlanul és számonkérés nélkül tömik belé a pénzt. Akkor is, ha bizonyossá válik, hogy nem a termelés hatékonyabbá tételére, hanem a felszínen maradásra használja fel. Akkor is, ha bebizonyosodik: ügyeskedők elkótyavetélik a költségvetési pénzeket. Akkor is, ha nyilvánvaló: északon akkor sem termelhetnek gazdaságosan jó minőségű gabonát, ha ugyanolyan támogatásban részesülnek, mint a déli gazdaságok. Északnak is kell a támogatás, de olyan szakágazatokra (pl. a svájci típusú tejgazdaságok kialakítására), amelyekben hatékony a pénz visszatérülése. Hosszú távon csakis ilyen támogatáspolitikával juthatunk a fejlett nyugati mezőgazdasággal egy szintre, csak ilyen szemléletű agrárpolitikának köszönhetően érhető el, hogy az agrárágazat visszaaraszoljon arra a nívóra, amelyet egy évtizeddel ezelőtt még az önellátás jellemzett. JEGYZET Biztosan haladunk SZENTGÁLI ANIKÓ Megint egy lépéssel közelebb jutottunk a nyugati világhoz: közélett személyiségeink ugyanúgy acsarkodnak egymásra, mint például Amerikában. Régi ügyeket kotornak elő; ki kinek a keresztapja, ki kivel kötött szerződést, honnan van filmstúdiója, rezidenciája, szállodája. Okvedenül felhívják felebarátaik és - főleg - ellenségeik figyelmét mások kendőzetlen balgaságára, ifjúkori félrelépésére, gyermekeinek ügyfeleire, ki kit juttatott üyen-olyan bársonyszékbe. Üsse kő, így van rendjén. Elvégre demokratizálódunk! Közben a bírók ingyen kezeltetik magukat, amit mások korrupcióval párosítanak. A nemzetiek lelkesen védik a nemzetet, és időről időre felfedezik a spanyol viaszt. Természetesen a magyarokat sem tévesztik szem elől, és röhögnek szegények keserves erőfeszítéseiken, amint megyét akarnak maguknak létrehozni. Az európai emberjogi bíróságon ott vagyunk az elsők között. Annyian panaszkodnak, hogy lassan már a Rekordok Könyvébe is bekerülünk. És a sajtó a zaftos botrányokon csámcsog: megszökött Lexa, bolondot csinál magából a parlament, Čarnogurský és Harabin együtt fagyizik. De legyintünk politikusaink piszkos játékaira, és örülünk, ha van kenyér az asztalunkon. Fő, hogy bejutottunk a gazdagok klubjába, felzárkóztunk szomszédaink mögé. Igaz, még csak fél lábbal vagyunk Európában, de talán jobb is így. Amíg a másik lábunk is átlépi a küszöböt, van elég idő felkészülni az ottani életre, gondolkodásra. Van időnk elsajátítani a tolarancia alapjait. Mert Európa nemcsak a gazdagságról, kereskedelemről, pénzről szól. Miközben politikusaink kígyót-békát kiabálnak egymásra, tudósaink azonosították a vakságot okozó génmutációt. Egyedülálló felfedezésről van szó, hiszen az édesanya ezután maga dönti el, világra hozza-e beteg gyermekét, sőt egyáltalán engedi-e, hogy megfoganjon. És ha erősebb az anyai ösztön, és megszüli világtalan kisbabáját, talán jobb is, hogy nem látja az olykor elszomorító valóságot. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit-• értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováčska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIÁ KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Amikor politikusok sportolnak. Futó (vagy kerékpározó) testőrök lihegnek a nyomukban. (TA SR-fotó) Vita az oktatásról: áttekinthető iskolarendszer és szociális biztonság kellene Ne csak alamizsnáért! A szlovákiai magyar oktatás színvonala csökkenésének okaival foglalkozó vita újabb adalékaként két szempontra szeretném felhívni a figyelmet. SZÁRAZ DÉNES 1. Nem biztos, hogy középiskoláink számának növekedése - az 1989-es állapothoz képest - a várt eredményt hozta meg. Nincsenek a birtokomban erre vonatkozó adatok, de tény, hogy számos egyházi, felekezeti, illetve magángimnázium és szaktanintézet alakult az elmúlt évtizedben amellett, hogy a régiek sem szűntek meg. Van olyan, melynek jogosultságához nem fér kétség, mert az adott térségben vagy nem volt magyar tannyelvű középiskola, vagy az egyes szakmákat a tanulók csak szlovák nyelven sajátíthatták el. De amikor egy párezres magyarságot felmutató kisvárosban a meglevő állami magyar tannyelvű gimnázium mellett nyílik egy egyházi is... Vagy 15-20 kilométeres körzetben ugyanaz az iskolatípus működik, és harcol egymással a gyerekekért? Ez már az egészséges konkurencia határán túlmutató jelenség. Ez már az egészséges konkurencia határán túlmutató jelenség. Hasonló problémát eredményez az is, hogy egyes szaktanintézetek nem az elkötelezettség, hanem inkább a túlélés miatt profilt váltanak, illetve bővítenék, aminek során hangzatos, csábító szakok nyitásával (menedzserképző, kereskedelemirányító, államihivatal- nok-képző, háztartásvezető) igyekeznek magukhoz csábítani a térség alapiskoláinak végzős tanulóit. Sok helyen ez színjátéknak bizonyul, mert ugyanazok a tanárok tanítják a menő szakokat is, mint akik tanították azt megelőzően a kevésbé vonzó tantárgyakat. Az ilyen iskolákról - bár a legtöbb esetben érettségivel végződnek - a bejutás a felsőoktatási intézményekbe szinte lehetetlen, és a végzősök a munkaerőpiacon sem rúgnak labdába. Ma már a legtöbb állami szakmunkásképző igyekszik szakközépiskolát is nyitni. Tanáraik mindkettőben tanítanak, több az óra, többet is keresnek, mint például a gimnáziumok túlóra-alamizsnáért lihegő pedagógusai. Pedig a gimnáziumok feladata lenne az egyetemi, főiskolai tanulmányokra való felkészítés. Viszont a gimnáziumok is már eleve kénytelenek gyengébb képességű tanulókat is felvenni az óraszámok megőrzése végett. Sajnos, a gimnáziumi érettségi bizonyítvány jogilag egyenrangú a szaktanintézetek érettségi bizonyítványával, mindkét iskolatípusból felvételt lehet (elméletileg) nyerni a főiskolákra, ami szerintem helytelen, és az előző rendszer nagyipari diplomaosztó tevékenységének csökevénye. 2. A pedagóguspálya társadalmi presztízsvesztéséről már több kolléga is szólt. Ma szinte úgy vélekednek az emberek, hogy csak azok mennek el tanítani, akik az élet más területén nem tudnak érvényesülni azzal, amit tanultak, amit tudnak. Tehát, aki nem tud, mondjuk, verset írni, az elmegy magyar irodalmat tanítani, aki nem jó programkészítő, elmegy számítástechnikát tanítani, és nem beszélve az idegennyelv-szakosok- ról, akiknek többsége az első bein- tésre elszegődik egy export-import vállalkozóhoz. A pályán maradó tanítás után - és sajnos, nem hobbiszinten, hanem a megélhetésért harcolva - arat, fóliázik, kertészkedik vagy éppen festő-mázoló, akinek az önképzésre sem ideje, sem energiája nincs. A nyári szünidő számára nem a nyári egyetemek, szakmai továbbképzések időszaka (különösen, ha már családos, és ne adj’ isten! pedagógusházaspárról van szó), hanem a mezőgazdasági idénymunka kicsúcsosodását, hajkurá- szását jelenti, hogy aztán szeptember elsején holtfáradtan essen be a tanterembe. Persze tisztelet a kivételnek, az eszme megszállottjainak, a fáklyavivőknek, a lámpásoknak! Csoda, hogy ilyen körülmények között csökken az oktatás színvonala? Lehetséges a katedrán úgy „igét” hirdetni, hogy a pedagógus havi bére kevesebb, mint a nagyÁllami alkalmazottakat megillető kedvezményekre gondolok. vállalkozó csemetéjének havi zsebpénze? Mi lehetne a megoldás ilyen gazdasági körülmények között? A pedagóguspálya társadalmi rangját csak társadalmi intézkedésekkel lehet emelni. Radikális béremeléssel a szakma nem számolhat. De az állami költségvetés számolhatna olyan szociális juttatásokkal, amelyek némileg motiválnák a pedagógustársadalmat. Állami alkalmazottakat megillető kedvezményekre gondolok: kedvezményes vasúti, illetve autóbuszközlekedés, kedvezmények az energiafogyasztásban, kedvezmények a lakásvásárlásban, illetve lakbérekben. Az ilyen vagy ehhez hasonló szociális intézkedések tehetnék vonzóbbá ezt a hivatást, hogy a legjobbak is a pályán maradjanak. A szerző az érsekújvári gimnázium pedagógusa. TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES A lap beszámolója szerint két amerikai tengeralattjáró is a helyszín közelében tartózkodott a Kurszk orosz tengeralattjárót ért, augusztus 12-i katasztrófa idején, és az egyik, a Memphis olyan adatokat szolgáltatott, hogy nem ütközés, hanem a Kurszk egyik torpedójának a felrobbanása miatt süllyedt el az orosz tengeralattjáró. A lap utal arra, hogy a Pentagon hivatalosan nem tárta fel, milyen forrásból és milyen hírszerzési adatokhoz jutott hozzá. Miután azonban a Memphis hat nappal a szerencsétlenség után kikötött a norvégjai Bergenben, amerikai illetékesek elismerték, hogy a vízi jármű valóban a közelből figyelte a fejleményeket. Az amerikai haditengerészet belső előírásainak értelmében legfeljebb öt mérföldre lehetett megközelíteni a megfigyelt orosz tengeralattjárókat. A térségben, de jóval távolabb tartózkodott még a Loyal nevű felszíni felderítő hajó is. A Memphis által érzékelt és szalagra rögzített hangok elemzése jelenleg is folyik, de annyit már tudni lehet, hogy az amerikaiak semmi olyat nem észleltek, ami arra utalna, hogy a Kurszk más tengeralattjáróval vagy aknával ütközött volna. Az ütközési hang állítólag jól megkülönböztethető, márpedig a Kurszk esetében nem erről volt szó. Az amerikai eszközök két robbanást rögzítettek. Az elsőt, a kisebbet 2 perc 15 másodperc elteltével követte a második, lényegesen nagyobb, egy-két tonna TNT felrobbanásának megfelelő erősségű robbanás. Amerikai feltételezés szerint minden bizonnyal a torpedóval történt baj, és a második robbanás magának a torpedórobbanófejnek a detonációja lehetett. Az amerikai illetékesek nyomatékkai leszögezik, hogy a szerencsétlenségben egyetlen más, külföldi vízi jármű sem sérült meg, és a Memphis sem .javításra” úszott be a bergeni kikötőbe (miként azt egyes orosz források állították). LIDOVÉ NOVINY Csehországban a közeljövőben bevezetik a titkos tanú intézményét. A törvény tervezete szerint a különösen súlyos ügyekben tanúskodó, s ezáltal életükben veszélyeztetett személyeknek a jövőben az állam új személyazonosságot és esetleg külföldi letelepedést is biztosíthat - közölte kormányzati forrásokra hivatkozva a prágai sajtó. „A jelenlegi szabályozás elégtelen. Ha a tanú veszélyeztetve érzi magát, akkor csak arra van lehetőség, hogy például telefonon egy másik teremből tegyen tanúvallomást, illetve hogy a hivatalos jegyzőkönyvben ne rögzítsék személyi adatait” - jelentette ki Jan Kubenka, a belügyminisztérium törvényalkotási osztályának munkatársa. A javasolt szabályozás a jövőben lehetővé teszi, hogy a magát veszélyeztetve érző tanú a rendőrségtől egy bizonyos ideig személyes védelmet kapjon, családjával együtt az ország más vidékére, indokolt esetben külföldre költözhessen, új munkahelyet és anyagi segítséget, egyes esetekben családjával együtt teljesen új identitást kapjon. Ä tanú védelmének új törvényi szabályozását az összes párt támogatja, és várható, hogy azt a honatyák már ősszel elfogadják. Vita a német kisebbségek kitelepítéséről - Magyarország bebizonyította, hogy megoldható az elűzöttek kárpótlása Budapest erkölcsileg lezárta a történteket HORVÁTH JÚLIA A bécsi Neue Kronen Zeitung Magyarországot hozta fel jó példaként abban a vitában, amely a német kisebbségek második világháború utáni csehországi és szlovéniai elüldözése s vagyonuk kisajátítása körül robbant ki az osztrák belpolitikában. A nagy példányszámú, jobboldalinak tekintett bulvárlapban megjelent, Bécsből és Budapestről keltezett cikkben a szerző, Kurt Sei- nitz gerincesnek nevezte az ügyben a magyarokat, s rámutatott: Magyarország erkölcsileg feldolgozta a történteket, és a megbékélés mellett állt ki, noha ott is kitelepítettek sok németet. Seinitz felidézi, hogy a budapesti parlament 1990. március 28-án kelt, 35. számú határozatával elítélte a kitelepítéseket, és bocsánatot kért az áldozatoktól, valamint utódaiktól, s hazatérésük esetére felkínálta nekik a magyar állampolgárságot. „Ezenkívül minden olyan állampolgár, aki igazságtalanságokat szenvedett, így a magyarországi németség is, jogot szerzett a kárpótlásra” - írja a szerző, s ismerteti a magyarországi kárpótlások lényegét. idézi Heinek Ottót, a magyarországi német kisebbségi ön- kormányzat elnökét, aki kijelentette: a kárpótlás ugyan csak jelképes értékű de az áldozatok gesztusnak tekintik. „Ezzel Magyarország bebizonyította, hogy még egy gazdaságilag nehéz helyzetben levő állam is meg tudja oldani a kárpótlás problémáját” - írja Seinitz. A szerző megállapítása szerint Budapest a megbékélésre törekszik, és Orbán Viktor miniszterelnök augusztus 20-án sajnálkozott a magyarországi németek elvesztése fölött. A cikk egy koalíciós viszályhoz szól hozzá, amelyben az Osztrák Szabadságpárt követelni kezdte, hogy Csehország és Szlovénia EÚ-csatlakozásának támogatását Ausztria kösse az ottani német kisebbségek elűzésére vonatkozó határozatok semmissé nyilvánításához. Seinitz szerint Csehország és Szlovénia makacsul kitart amellett, hogy nem ismeri el az igazságtalanságok felszámolásával kapcsolatos kötelezettségeit. A szerző az MTI munkatársa.
