Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)
2000-08-26 / 198. szám, szombat
Szombat, 2000. augusztus 26. 4. évfolyam, 35. szám Dobossy Ildikó tanító néni sohasem érezte, hogy idegenként kezelték volna, de ez valószínűleg azért van, mert Németországban még tisztelik a pedagógust Magyarnak lenni nem volt hátrány született Dana. Ildikó tanított tovább, a kislányra egy házbeli néni vigyázott. A házassága nem sikerült. Elvált. Az emigránsok többsége panaszkodik: idegenként kezelték őket. - Én ezt sohasem éreztem, de talán ez azért van, mert a pedagógust tisztelik. Persze mondták, hogy érezni- az akcentusomon, hogy nem vagyok német, de ez sosem jelentett hátrányt. Az első szülői értekezletre szorongva ment. Szóról szóra bemagolta, amit mondani akart. A tanítók az udvaron álltak, várták a szülőket. Mindenki Ildikóhoz ment, mert ő volt az „idegen”. - Arra kértem a szülőket, legyenek az akcentusom iránt olyan megértéssel és elnézéssel, mint a gyerekek. Megtapsoltak. Nagyon jó érzés volt. A német iskolarendszer „megtiltja” az igazgatónak és a helyettesnek a Zenét is tanít, Kodály- módszerrel. És magyart felnőtteknek. hospitálást; a tanfelügyelő is csak előzetes bejelentés után mehetett be Ildikó órájára. Az egyetlen kifogása az volt, hogy túlságosan nagy a fegyelem... Akkoriban még a német iskolarendszerben a szabad tanítás elve uralkodott, vagyis a gyerek azzal foglalkozott óra alatt, amivel akart. Hát Ildikó ezt nem tűrte. Lett is olyan híre, hogy túl szigorú. De most már a kollégái is átveszik a „módszerét”, mert látják, hogy nála mindig rend van. Módszerek... Hányszor eszébe jut, hogy nem fűlt a foga a zongorázáshoz, nem akart gyakorolni. És milyen jó hasznát vette Németországban. Zenét is tanít, Ko- dály-módszerrel. És magyart - felnőtteknek, már második éve. Akik Magyarországon vettek házat legalább alapfokon ismerni szeretnék a nyelvet, mert „olyan aranyosak a magyarok”. Voltak rossz időszakai. A honvágy kegyetlen. Kilencvenegyben jött először haza, pedig sokkal korábban megkapta a német állampolgárságot, de azt ajánlották: ne utazzon a keleti államokba. Az utóbbi években gyakrabban hazalátogat, Érsekújvárba.- Élvezem a régi utcákat, gyalog mászkálok, fürkészem az emberek arcát, vajon ki lehet az... Kibiciklizem a töltésre, végigjárom a régi helyeket, virágot viszek az édesanyám sírjára. A temetőben szinte több az ismerős... Olyan jól beszél magyarul, mintha színtiszta magyar környezetben élne. Pedig csak a vejével beszél magyarul. A kétéves unokájával, Ali- nával, németül, bár a gyerek így is, úgy is ért és beszél. A sors útjai kifürkészhetetlenek. Sokszor eszébe jut a közhely. Egy magyar lány Szlovákiából kikerült Németországba, és hozzáment egy szlovák fiúhoz. A lánya tizennyolc éves koráig keveset tudott magyarul. Elment Szegedre, és azzal tért haza, hogy „mama, az a Zsolt olyan aranyos”. Egy évig Szegeden hallgatott előadásokat az egyetemen, aztán Berlinben - ott lakik férjestül, gyerekestül. Ildikónak megfordult a fejében, hogy ha a lányáék Magyar- országra költöznének, talán ó is visszatelepülne Érsekújvárba. A szerző felvételei kérdezte és sorolta a falvakat. Azt mondta, járhatok Dortmundba, a pedagógiai főiskolára egy évig konzultációkra, szombatonként, és levizsgázhatok. Közben meglátogattga egy rokona, akit elvitt egy templomba - éppen szlovák misésre. Az emigráns szlovákok akkor még arról ábrándoztak, milyen lesz otthon az élet, hogyan segítik majd Szlovákiát... Ott ismerkedett meg a féijével. - Hetvenkettő március huszonhato- dikán tartottuk az eljegyzést. Délelőtt a postás hozta az értesítést, hogy augusztus elsején beléphetek tanítani Gummersbachba. Az volt életem legszebb napja. A Kölntől negyven kilométernyire fekvő városba költöztek, félje is ott kapott állást. Hetvennégyben megAnyut beavattam, hogy esetleg kint maradok. - Két hétig lakott vendéglátóinál, azután egy lágerbe került. Fél évig gép- és gyorsírást tanult. Heti hetven márka segélyt kapott, de ez kevés volt a megélhetéshez: egy hároméves kislányra vigyázott. - Reggel, amikor felszálltam a villamosra és láttam az iskolába igyekvő gyerekeket, potyogvtak a könnyeim. Hiányzott a család is, de a hivatásom jobban. Nyáron már egy bankban dolgozott. Találkozott volt iskolatársá- ékkal - ők is emigráltak. - Mit fogod itt a tintát nyalni, mondta Feri, gyere el hozzánk - Köln környékén tanítottak -, ott kevés a pedagógus. Elmentem. Felkerestük a tanfelügyelőt. Hol akar tanítani, KOPASZ-KIEDRC>WSKA CSILLA A nyu mindig azt mondta, ha nem leszel több, mint én, legalább annyi legyél, mmmmm és elküldött egyetemre. - Dobossy tanárnő több nemzedék Anikó nénije volt az érsekújvári gimnáziumban, de Ildikó lánya kicsinyeket szeretett volna tanítani. A szigorú mama egyetemre küldte a lányát. Orosz és német szakra nem vették fel, csak matematika-kémiára. Két évet elvégzett már, amikor otthagyta az egyetemet. Különbözeti vizsgát tett a pozsonyi pedagógiai gimnáziumban, és elment tanítani - alsó tagozatra. Hatvannyolcban Jugoszláviába utazott - a Čedokkal. Odafelé prágaiakkal kerültek össze a vonatban. Mindenki lelkesedett: Meglátjátok, milyen változások lesznek mire hazajövünk! Magánházaknál szállásolták el őket. Ha a lakótársnője nem betegszik meg, és ő nem megy le a háziakhoz, talán másképp alakul a sorsa. De lement, és tolmácsolni kezdett a háziak és egy német házaspár között. A német házaspár megkedvelte Ildikót, mindenhová magukkal vitték, s búcsúzáskor meghívták őt magukhoz.- Mit akarok én ebben a szocialista világban, kérdezték - pedig nekünk akkor Jugoszlávia maga volt az álom -, mondták, hogy itt semKét hétig la<ott vendéglátóinál, azután egy lágerbe került. mit nem lehet kapni, menjek el Nyugat-Németországba, nézzem meg, milyen az élet ott. Hazajöttem, beadtam a kérvényt, megkaptam a kiutazási engedélyt, és karácsonykor elutaztam hozzájuk. Elszédített az árubőség, hogy mennyit és hogyan vásárolnak! Kapcsolják be a tévét! Van minden: rajzfilm, kalandifim, krimi, fantasyfilm. Mindenütt ölik egymást. A Cartoon Network rajzfilmsztárjait csak erős idgezetű felnőtteknek ajánlom Boci, Pipi és a többiek, avagy hogyan lesz a csirkéből fiú és lány SIPOSS ILDIKÓ Gyermekkoromban a hétfő adás- szüneti nap volt a tévében. Meg kell vallanom, én ezen igencsak bosszankodtam. Pedig a többi napon sem volt mesés mesekínálat. Akkoriban a fő számot a Tévémaci jelentette, aki mosdott, fogat mosott és persze köpött. De nem ám oly módon, mint a mostani felelőtlen rajzfilmsztárok - csak úgy ösz- szevissza, bele a nagyvilágba -, hanem egysenesen a mosdókagylóba, ahogy illik, fogmosás után. Ha kalandfilmet akartunk látni, ott volt a végtelenségig ismételtg „Jégmezők lovagja”, vagy a magyar, kurucos-labancos A Tenkes kapitánya. Rex felügyelő helyett Kántor kalandjait izgulhattuk végig, nem is beszélve A négy páncélos (közismertebb nevén tankista) meg a kutya című lengyelhoni opusról. Ha rajzfilm, akkor elsősorban a Mézga család, majd a Vük juthat eszembe, és persze a kapitalista Magilla Gorilla, Foxi Maxi, Csőrike és a Kengyelfutó gyalogkakukk. Kapcsolják be most a tévét! Van minden: rajzfilm, kalandifim, krimi, sőt fantasyfilm. Mindenütt ölik egymást. Ezen kívül szinte felmérhetetlen mennyiségben láthatunk közép- és dél-amerikai, tömegszerencsétlenségekkel tarkított, börtön- és kórházi jelentekben bővelkedő párválasztóregényt. Ezeknek a terjedelme végtelen, de szükség szerint nyújtható. Ne csak a soros kedvencünket tekintsük meg, nézzünk bátran a képernyőre! Kísérjük figyelemmel, mit néznek gyermekeink!. A Cartoon Network rajz- filmsztáijait csak erős idgezetű felnőtteknek ajánlom. Ha gyermekünk vicsorog, szemét forgatja és közben (számunkra) érthetetlen szavakat ordít, az még nem feltétlenül jelenti azt, hogy baj van az idegrendszerével (lásd. erőszakos leszoktatás a cumizásról vagy a plüssmackó orvtámadásszerű kimosása). Lehetséges, hogy egész egyszerűen rajzfilmkedvencét utánozza a kisaranyos. Itt van mindjárt az elején Csuporka, Sziporka és Puszedli, akik állítólag édes kislányok, de korántsem ezt bizonyítja világmegmentési technikájuk. Bizonyára már ekkor megfogalmazódik a visszamaradott lelkivilágú szülőben a zord döntés, hogy ezentúl hétvégén nincs tévé. Pedig ez még csak a kezdet. Még nem ismeri „Bítlzuzt” és dögös kis mo- noklis barátnőjét, akik csak úgy száguldoznak a különböző dimenziók között. Ha eltekintünk a címszereplő zombijellegétől, ez a mese még a finomabb kategóriába sorolandó. Már egy csecsemő is látja, hogy itt minden a képzelet szüleménye... „Mama szülte Pipit... és Papi akkor sírt, mert nagyon örült.” Hogy kinek a képzelete szülte a Bocit és a Pipit, azt nem firtatom. Bizonyára a pótvizsgán sem ment át biológiából. Higgyék el, edzett szülő vagyok. Mit nekem félbe vágott Papi és Mami, szemem sem rebben a fedetlen altestű „gonosz” láttán, nade ami sok, az sok: Pipi - aki egyébként egészen csirke - Boci öccse (vagy bátyja?), azaz fivére, tehát hímnemű. Töredelmesen bevallom, az elemiben sokáig úgy hittem, hogy az őz mamának a szarvas papa a párja (nyilván, mert felszarvazták), na de azt, hogy a csirkéből fiú és lány is legyen (vagy Pipi netán mind a kettő egyszerre?), ezt az ötletet nem tartom egészen átgondoltnak. Testnedvdús történeteik közül talán Minden nap adásszünet napot tartok, letakarom a tévét! emlékeznek a csontnélkülicsirkésre, szerintem az volt az ász. De az sem volt kutya, amikor a tej- üzemes figura kijelentette, hogy csirketejet nem vesz át. Menyus, a menyétzseni már meg sem kottyant jól edzett idegrendszerünknek, a többiekre pedig kár szót vesztegetni. Nyíltan agresszív és burkolátla- nul naturalista (gusztustalan) rajzolt történeteink mellett csendben meglapulnak az ártatlannak tűnő édes-bájos veszélyforrások. Mi felnőttek talán észre sem vesszük, semmi kivetnivalót nem találunk a történetben, de a gyerek máris tanul belőle valamit. Az egész kicsinyek például nyelvöltögetve köpködni, mert Ficánka is ezt csinálja, a kis Arielle jóbarátja. Pumbát talán nem tekintik követendő példaképnek, de rajta kívül is van számos figura, aki emésztésének akusztikus mivoltát fitogtatja. Ami ugye nem bűn, de nem is erény, és nem is olyan vicces. Erről jut eszembe Ace Ventura, az állati detektív. Igaz, ez a film (mármint a 2. rész) korhatáros volt, de szívet a kézre, melyik szülő nem engedte megnézni a sok-sok reklámmal megbolondított gyermekének?! Tanulságos film volt, én legalábbis nem n;yem meg még egyszer. Annyit tanultam belőle, hogy a turhatestvériséget nem az én gyomromnak találták ki. A lányomnak tetszett, szerencsére nem talált benne utánoznivalót. Én viszont bedobom a törülközőt. Jöhetnek nekem megafilmek, meg a gigasztárok, Bocik, Pipik és a többiek! Minden nap adás- szüneti napot tartok, lecsukom, sőt letakarom a tévét! Akár már holnap! Csak még megvárom a Vad angyal végét. Illusztrációs felvétel