Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)

2000-08-25 / 197. szám, péntek

Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 25. KOMMENTÁR Ezüstérmes arizátor TÓTH MIHÁLY Amikor 1992 tavaszán közzé tették az ŠtB magyar nemzetiségű besú­góinak listáját, Auschwitzet túlélt kollégám így vígasztalt: „Ez addig elviselhető, amig kitüntetést nem osztogatnak a volt spicliknek”. Tud­ta, mit beszél; 1945 őszén, miután a flekktífuszból kigyógyulva haza­tántorgott, sikerült visszaperelnie szülei hálószobabútorát vagyonká­juk arizátorától, aki a háború után kitüntetésekkel dekorált antifasisz­tává képezte át magát. Tíz év alatt sokszor túlléptem az öreg zsidó ál­tal megjósolt elviselhetedenségi küszöböt. Az 1992-es listán szereplők közül azokat találták összmagyar szempontból medáliára, világszö­vetségi tisztségre érdemesnek, akiknek a besúgósága leginkább meg­lepett. Tegnapelőtt kiderült, nem mondhatjuk el, hogy az évtizedek múlásával csökken a régi nagy bűnök elkövetői felmagasztalásának lehetősége. Véledenül fedezték fel, hogy az a Ľudo Ondrejov szlovák író, akinek tiszteletére a Nemzeti Bank pénzverdéjében ezüstérmet akarnak kibocsájtani, arizátorként is beírta magát a történelembe. Élő tanúja is van viselt dolgainak; Steiner Zelma, a Ventúr utcai antik­várium tulajdonosa családilag érintett az ügyben. Az antikvárium, amelyet a Tiso-rezsim által dédelgetett Ondrejov őskeresztényként a zsidó törvények értelmében kisajátított, a szülei tulajdona volt. A ki­sajátítók egy ideig még alkalmazhatták a volt tulajdonosokat. Ondre­jov, a lélek keresztény mérnöke nem élt a kenyéradás lehetőségével, írásba adta, hogy nincs szüksége 4 zsidó alkalmazottra: „E zsidók le­tartóztatásával és elszállításával sem a kereskedés, sem a szlovák ál­lam gazdasági érdekei nem szenvednek kárt. Helyettük kereszténye­ket alkalmaztam”. A történelmet felületesen ismerők e mondatból csak azt olvassák ki, hogy az érintetteknek felmondtak. A döntés a Steiner család halálra ítélését jelentette. Az egyik lengyel koncentráci­ós táborba szállították őket, ahonnan többségük nem tért vissza. Mi­közben az elektronikus sajtó ontja a híreket, a társadalom emlékezete kiürül. Ráadásul a társadalmi viszonyok irányítói hajlamosak arra, hogy szelektívvé váljék az emlékezet. Akik javasolták, hogy ezüsté­remmel örökítsék meg Ondrejov emlékét, azzal érvelnek, hogy jó szlovák volt. Mellékesnek tekintik, hogy emberségből kudarcot val­lott. Közben csodálkozunk, hogy térdig járunk az erkölcsi fertőben. tenni. Annyit azért illik elmonda­ni, hogy az illető család tagjai va­lóban becsületesen éltek, saját erejükből próbálták fenntartani magukat. Igyekeztek nem ártani az ország nevének: nem járták a finn, a holland, a belga, a luxem­burgi és a norvég hivatalokat, nem miattuk vezettek be és szün­tettek meg vízumkényszereket Szlovákiával szemben. Az eset is­meretében jogosan kérhetnének menekültstátust bármelyik or­szágtól. A történet Zsolnán ját­szódott le. Abban a városban, amelynek polgármestere nem éppen a kisebbségekhez fűződő szimpátiájáról ismert. „Semmi esetre sem fogok egyetérteni olyan véleménnyel, hogy itt ro­ma nemzet él. Ez ökörség. Ezek cigányok, akik lopnak, rabolnak és garázdálkodnak” - mondta a mára szállóige-gyűjteményi rangra emelt kiszucaújhelyi be­szédében Ján Slota, az észak­szlovákiai metropolis polgárai­nak mestere. Különösebb agytor­na nélkül ki lehet nyomozni, a három vasárnapi támadó kiből merített. Kár, hogy a hatóságoknak is fej­törést okoz a tettesek kézrekerí- tése. Persze érthető, miért. A helyhatósági választásokon na­gyon sokan szavaztak Slotára. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma (58238339), - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováčska 28,095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIÁ KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press tetjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakria@ujszo.com Zsolnai fejtörés GRENDEL GÁBOR Fej vagy írás? - kérdi az egyik. Fej! - feleli a másik kettő. Persze nem érmefeldobás a menü. Pilla­natokon belül elkezdődik az első, nem hivatalos észak-szlovákiai civü baseballmérkőzés. Vüágos bábukkal a fenti trió, sötéttel egy többgyermekes roma család. Bár ránézésre a tíztagú famíliánál az emberelőny, a három fiatal nem futamodik meg. Valamennyien elszántak. Mindenre. A részleteket másnap a híradó közli. Három férfi vasárnap éjjel baseballütőkkel megtámadott egy nyolcgyermekes családot. Először a gyerekeket bántalmaz­ták, a szülőkre távozóban mértek néhány csapást. Az édesanyát sú­lyos koponyasérülésekkel kór­házba szállították. A fej-, illetve fajpárbajnak tragikus következ­ménye; az asszony meghalt. A helyi rendőrfőnök szerint egy tisztességes házaspárnak rontot­tak neki a betörők. Nem oszt, nem szoroz, tisztességesek-e vagy sem az áldozatok, nem ut­cai suhancok feladata igazságot TALLÓZÓ SME Szerdán a kabinet áldását adta az új bérlakások építésének és a régi pa­nelházak felújításának programját - úja a napilap. Az anyagi támogatást a települések kapják, és az összeg el­érheti az építkezési költségek felét is. A pénzt úgy osztják szét, hogy az minél olcsóbb bérlakások építésére ösztönözze a városokat. A lakásokat elsősorban a rossz szociális körül­mények között élő polgároknak épí­tik. Barna István építésügyi minisz­ter elmondta, főleg azokat a csalá­dokat részesítik előnyben, amelyek­nek a jövedelme nem haladja meg a létminimum két és félszeresét, illet­ve az egészségkárosultakat, nyugdí­jasokat és a gyermekes fiatal házas­párokat. A kormány 225 milliót for­dított bérlakások építésére, 300 mil­liót a privatizációs és lakásfejlesztési tárca kapott. A panelházak javításá­ra idén 200 milÜót különítettek el. A kormány foglalkozott a jelzáloghi­tel-programmal is, erre szintén 200 milliót különítettek el. A Jeruzsálem körül folyó vitában a reálpolitikán kívül nagyon fontos helyet foglalnak el az érzelmek is Béke honolhat az olajfák alatt Miután Camp Davidben min­den vitás kérdésben mege­gyezett az izraeli és az arab tárgyalóküldöttség, jelenleg Jeruzsálem jövője az egyet­len komoly gond, aminek megoldhatatlansága akadá­lyozza a Közel-Kelet egyik legbonyolultabb válsággócá­nak felszámolását. ONDREJCSÁK RÓBERT A palesztinok Kelet-Jeruzsálemet szeretnék jövendő független álla­muk fővárosának, az izraeliek vi­szont az egységes Jeruzsálemet tartják Izrael osztatlan fővárosának. A Jeruzsálem körüli vita már a má­sodik vüágháború vége óta tart. 1947-ben az ENSZ közgyűlése elfo­gadta az addig brit ellenőrzés alatt levő Palesztina két, arab és zsidó részre való felosztását. Jeruzsálem jövőjéről, miután az iszlám, a zsidó és a kereszténység központja, sala­moni döntés született: a város nem­zetközi ellenőrzés alá került. A dön­tés másnapján, november 30-án már összecsaptak az arabok és a zsi­dók a vegyes lakosságú területek feletti ellenőrzésért, majd miután David Ben Gurion vezetésével 1948- ban kikiáltották Izrael Államot, ki­tört az 1. arab-izraeli háború. An­nak „eredményeképpen” nem jött létre sem a palesztin állam, és az egységes Jeruzsálem is álom ma­radt. A legfontosabb következmény a palesztin területek és Jeruzsálem felosztása volt, amiben nagyon fon­tos szerep jutott a titkos izraeli-jor- dániai tárgyalásoknak. Ciszjordánia és Kelet-Jeruzsálem jordániai el­lenőrzés alá került, az izraelieké lett a város nyugati része. Jeruzsálem kettéosztottsága az 1967-es, úgyne­vezett hatnapos háborúig tartott. Akkor az izraeliek elfoglalták a vá­ros keleti részét is, változtatott a kö­vetkező térségbeli konfliktus sem. A problémát fokozta, hogy Izrael 1980-ban az egységes Jeruzsálemet nyüvámtotta fővárosává, amiből az következik, hogy a keleti rész feletti izraeli fennhatóság megkérdőjelez­hetetlen. A 90-es évek elején az izra­eli-palesztin viszonyban is enyhülés következett be. A két fél fokozato­san megállapodott a palesztin auto­nómiáról, az izraeli csapatkivoná­sokról, sőt idén nyáron sikerült tisz­tázni az olyan kényes kérdések többségét is, mint a zsidó telepesek és a palesztin menekültek jövője. Az álláspontok egyedül Jeruzsálem kérdésében nem közeledtek eléggé, így a teljes megegyezés sem jöhetett létre. A megegyezés azért is nehéz, mivel a kül- és belpolitika nem vá­lasztható el egymástól, szerves egy­séget alkot. A békefolyamat része a belpolitikai sakkjátszmának, hiszen’ sikeres befejezésével Ehud Barak is szavazatokat szerezhet a választá­sokon, és Jasszer Arafat is megszi­lárdíthatja helyét a palesztin ve­zetőség élén, az esetleges végleges kudarc viszont mindkettőjük pozíci­óját megrendítheti. Különösen érvé­nyes ez Arafatra, akinek politikai jövője összefonódott a békefolya­mattal, miután a 90-es évek elején feladta „ellenálló imázsát” a „béke­teremtőre”. Az érzékenység, a kül- ügyek és a belügyek összefonódása érthető, hiszen a diplomácia által elért eredmények vagy kudarcok ezúttal megalakulása óta veszélyez­tetve volt, hiszen az arab országok csaknem ötven évig nyíltan a meg­semmisítésére törekedtek. Izrael csakis az Egyesült Államok intenzív támogatásával maradhatott fenn, A nemzetközi nyomás is a békés megegyezésre irányul. ezért kelletlenül ad fel minden tal­palatnyi földet, amely ellenőrzése alatt van. Ráadásul az arab orszá­gok nem azért rendezik kapcsolata­ikat a zsidó állammal, és tárgyalnak vele, mert hirtelen „megszerették” Izraelt, hanem inkább csak tudomá­sul vették: léte olyan realitás, ame­lyen nem képesek változtatni. A pa­lesztinok szintén érthető módon megpróbálják a lehető legtöbb ered­ményt kicsikarni, és minél nagyobb területen létrehozni saját államu­kat. A Jeruzsálem körül folyó vitá­ban a reálpolitikán kívül nagyon fontos helyet foglalnak el az érzel­mek is. A várost ugyanis a zsidó és az iszlám vallás is központjának te­kinti (és hogy még bonyolultabb le­gyen, a kereszténység is). A mind­két nép (plusz a kereszténység), val­lás által szentnek tekintett városnak tehát szinte minden négyzetmétere számít, ha az ellenőrzésről van szó. A nehézségek ellenére valószínű, hogy a két fél megegyezik ebben a kérdésben is. A Közel-Kelet megha­tározó hatalma az USA. Az Öböl-há­borúban a szövetséges csapatok megsemmisítették az iraki hadipo­tenciál döntő többségét, ami tovább növelte Washington befolyását a térségben, hiszen sikerült kiiktatni katonailag legerősebb regionális el­lenlábasát. Ezek után az USA pozíci­ójának további megszilárdítása ér­dekében támogatta az izraeli-pa­lesztin kiegyezést, amely ha megva­lósul, tovább erősíti az amerikai be­folyást, hiszen úgy számolna fel egy válsággócot, hogy mindkét fél lekö­telezettje maradna. Ezért erős ame­rikai nyomás nehezedik a felekre. A hidegháború utáni közel-keleti vál­tozások további következménye, hogy az USA már nincs annyira ráu­talva legszorosabb térségbeli szö­vetségesére, Izraelre, hiszen más or­szágokban is nagyon erős pozíciók­kal rendelkezik (Szaúd-Arábia, öböl menti államok, Egyiptom). Ez az iz­raeli pozíciók gyengülését eredmé­nyezi - részben ennek köszönhető a békefolyamat beindulása -, hiszen a zsidó állam még mindig jelentős mértékben függ az amerikai kato­nai és gazdasági segítségtől. Mivel a két szövetséges közötti szoros vi­szony fenntartása Izrael számára létfontosságú, a zsidó állam jobban rákényszeríthető a kompromisz- szumra. Izraelnek rá kell jönnie arra is, hogy a haditechnika jelenlegi szintjén a területek ellenőrzése nem jelenti automatikusan a biztonsá­got, ezért meg kell fontolnia, hogy néhány négyzetkilométer miatt koc­káztatja-e az egész békefolyamatot, amely ha sikeres lesz, jelentősen ja­víthat az ország biztonsági helyze­tén. További érv, hogy Izrael legna­gyobb ellenségévé a jövőben az isz­lám fundamentalizmus válik, amitől arab szomszédai - Egyip­tom, Jordánia, Szíria - és a paleszti­nok is nagyon tartanak. Ha tehát a fundamentalizmus elleni összefo­gás elkerülhetetlenné válik, Izrael és arab szomszédai szövetségesek­ké válhatnak a közös ellenség-el­lenféllel szemben. Ezek az orszá­gok hasonlóan bizalmatlanul tekin­tenek Irán hatalmának növekedé­sére is, ami szintén kiváltó oka le­het az izraeli-arab összefogásnak. Mivel az iraki hadsereg 1991-es ve­resége után Izrael a térség le­Az USA már nincs annyira ráutalva legszorosabb szövetségesére, Izraelre. gerősebb katonai hatalma, az arab országoknak még inkább érdekük­ben áll békében élni mellette, s így még amerikai támogatásra is szá­míthatnak. Szinte minden a meg­egyezés mellett szól, ezért várható, hogy Jeruzsálem kérdése is megol­dódik. A nemzetközi nyomás is a békés megegyezésre irányul, ezt bi­zonyítja Arafat kőrútjának sikerte­lensége is, amelyben a palesztin ál­lam szeptember 13-i kikiáltásához próbált támogatást szerezni. Mivel azonban senki sem akart újabb fe­szültséget a térségben, a többség csak az Izraellel való megegyezés után támogatta Palesztina önálló­ságát - még az arab országok is. Je­ruzsálem jövője valószínűleg a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad elv alapján rendeződik. Ennek alapján Jeruzsálem jön létre. A palesztinok összevonhatják a Je­ruzsálem környékén fekvő arab te­lepüléseket, és El-Quds (Jeruzsá­lem arab neve) néven fővárosukká nyüváníthatják, közigazgatási jogot kaphatnak szent helyeik környé­kén. Az izraelieknek megmarad a Jeruzsálem feletti szuverenitás, legfeljebb jelképesen kisebb terüle­tekről kell majd lemondaniuk. Ha ez a kérdés is rendeződik és mind­két fél végrehajtja vállalásait, hosszú idő után újra béke honolhat az olajfák alatt. VISSZHANG Vadászíró volt Egy picit késve jutott el hozzám a Fekete István születése 100. évfor­dulójának írás (Új Szó, 2000. au­gusztus 1.), amely a népszerű „va­dászírót” méltatja. Megjelenésé­nek őszintén örültem, de némi gondom van vele, mégpedig az, hogy szándékosan elhallgatja Fe­kete István írásainak azt a részét - és ezek vannak túlsúlyban -, ame­lyek témája a vadászat. Fekete Ist­ván sosem bánta, hogy vadászíró­nak nevezik, műveiből nem hiány­zik a vadászat, aminek célja a zsákmányszerzés öröme, ugyan­akkor benne van a vad menekülési lehetősége is. Történetei mindig hitelesek, és ettől népszerűek írá­sai a nem vadászok körében is. Nincs szándékomban a vadásziro­dalom elméleti kérdéseivel foglal­kozni és azon rágódni. Tény azon­ban, hogy Fekete István tökélete­sen ismerte a vadon élő állatok bi­ológiáját, viselkedését, a termé­szetvédelemmel kapcsolatos te­endőket, amelyek megvalósítása a „zöldkabátosok” társadalma nél­kül elképzelhetetlen. A „vadászi­rodalom” feladata a természet kin­cseinek megbecsülése és a vad iránti tiszteletre nevelés. Jurán Vi­dor (1879-1963) így fogalmazott: „Az irodalom, főleg a vadásziroda­lom hivatása, hogy nemesen érző embereket és igazi vadászokat ne­veljen.” Itt jegyezzük meg, hogy Fekete István karcolatokat, tárcá­kat és meleg hangú vadásznovellá­kat küldött a Jurán szerkesztette Vadászlapnak. Fekete István szo­ros baráti köréhez tartozott Szé­chenyi Zsigmond, Kittenberger Kálmán, Csathó Kálmán és Rózsa­hegyi Kálmán is. Mind-mind vér­beli „zöldkabátosok” voltak, azaz emberséges vádolok és vadászírók. Nem kell ahhoz különösebb irodal­mi érzék és ismeret, hogy észlel­jük, az író az élmények, emlékek és tapasztalatok alapján vetette papírra gondolatait. Fekete István tökéletesen ismerte és művelte a „vadászok nyelvét”. Művészi szin­ten művelte a magyar szépiroda­lomnak azt az ágát, amelyet „vadá­szirodalomnak” nevezünk. Vérbeli vadász és vadászíró volt, embersé­ges vadölő. Motesiky Árpád Verebély- Hallottad, hogy Milan Kňažko újra játszik? Bár egy igencsak elcsépelt darabban, és az alakítása is pocsék. (Agócs Ernő karikatúrája) JEGYZET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom