Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)
2000-08-23 / 195. szám, szerda
Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 23. KOMMENTÁR Hallgat a mély BUGÁR ÁRPÁD A minap még az ötvenhárom évre Oroszországban felejtett magyar hadifogolyról szóltak a híradások, mára a Kurszk orosz atom-tenger- alattjáró tragédiája borzolja a kedélyeket. Mindkét ügy a mai orosz viszonyokat tükrözi. Tamás András esetében az ember még csak fejcsóválva vette tudomásul, hogy milyen lassan mozdul az orosz medve, most azonban a több mint száz ember halálával végződő szerencsétlenség, és az akörüli események komolyabb elgondolkodásra késztetnek. Az orosz és a világsajtó kommentárjai a csernobüi balesettel való párhuzamot előszeretettel vetik fel. Kétségtelen, hogy felfedezhetők hasonlóságok, elsősorban az ügy hivatalos kezelése, a nyilvánosság késleltetett és zűrzavaros tájékoztatása területén. Úgy tűnik, Oroszország még mindig nem tanult a múlt hibáiból, és máig a szocialista berögződések lépnek működésbe üyen esetekben. Ezen kívül a flotta büszkeségének tekintett tengeralattjáró elsüllyedése önmagában nagy érvágás az orosz haditengerészetnek. És nem csak annak. Putyin elnök külpolitikai igyekezete, hogy Oroszországot egy továbbra is erős, és elsősorban katonaüag erős nagyhatalomnak mutassa be, amely akár a NATO-nak is méltó partnere lehet, szintén komoly csorbát szenvedett az elmúlt napokban. Az elnök tekintélyét valószínűleg belföldön is megrengeti az eset, hiszen pont az emelte őt ebbe a pozícióba, hogy a lakosság benne látta azt a (csecsen háborúban már bizonyított) keménykezű vezetőt, aki képes Oroszország egységét és régi dicsőségét újjáéleszteni. Ehhez a képhez nem nagyon járultak hozzá az elmúlt napok nem túl meggyőző államfői nyilatkozatai, megfejelve a most napvüágot látott hírrel, hogy Putyin már akkor tudomást szerzett a legénység valószínűsíthető haláláról, amikor a közvélemény még a balesetről sem értesült. Itt pedig visszatérünk a tájékoztatás kérdéséhez, mivel maga a szerencsétlenség, melynek pontos oka máig ismeretlen, önmagában nem kellene, hogy presztízsveszteséget jelentsen. A korrekt tájékoztatás, a tények és a tettek őszinte közlése és kommentálja az illetékesek részéről nagyban hozzájárult volna ahhoz, hogy a lakosság azt érezze, nem csak a szavak szintjén tesznek meg mindent a mélyben rekedt emberek megmentése érdekében. Demokratikus államokban az ilyen eseteket mindig a nyüvá- nosság megfelelő és hiteles informálása kell, hogy kísérje, a titkolózás törvényszerűen tekintélyvesztéshez és bizalmatlansághoz vezet. Nem zárult le még az ügy, az orosz hatóságoknak, élükön Putyin elnökkel van még esélye a javításra, legalább ezen a területen. JEGYZET Túlléptük a hőhatárt SIDÓ ÁRPÁD Már napok óta megzabolázhatat- lanul tombolnak a Celsiusok: az Északi-sark térségében 50 millió év óta először olvadásnak indultak a jéghegyek, az ógyallai megfigyelőállomáson meg egyre születnek a hőrekordok. Ez így rendjén is lenne, hiszen még mindig nyár van. A bibi mindössze az, hogy a vén kontinensnek e szegletében az üyen gatyarohasztó melegre se pigment-beren- dezésüeg, se pedig (s talán ez a nagyobb baj) infrastrukturálisan nem készültünk fel. Légkondicionáló szerkentyűk hiányában személyvonataink gőzfürdő szolgáltatásokat kínálnak, a tömegközlekedési eszközökben pedig megállás nélkül folynak a komor szaunapartik. Nyitott ablakok a buszokban már nem segítenek. Átnedvesedett pólók megviselt arcú tulajdonosai ösztönösen a jármű árnyékos oldalára tömörülnek, a napsütötte üléssor kihasználatlanságtól ásítozik. A rekkenő hőség érzete leszáüás után sem hagy alább. Először csak a homlok rátarti gyöngyözé- se lépi át az ejnye-bejnye küszöböt, de a helyzet, így 35 fok fölött tovább fokozódik. A testhez makacsul rátapadt ruházat alatt a rakoncátlan izzadságcsepek szőr- szlalom-versenyben tobzódnak. Egyedül a megállókhoz közeli, barátságosan klimatizált irodaépületekbe, korszerű nagyáruházakba éri meg egy pillanatra beugrani, dagonyázni a mesterséges hűvösben, s a következő járat érkeztéig önámító körülmények között farkasszemet nézni a fojtogató kánikulával. Azonban ott, ahol nincs felszerelve a rekkenő hőségnek fittyet hányó berendezés, s ahol a berregő ventillátorok, minden igyekezetük ellenére nem nőttek fel a feladathoz, ott bizony az alkalmazottak elgondolkodhatnak az egészség- ügyi minisztérium minapi jelentésén. Eszerint a munkahelyen mért, tartósan 32,2 fok feletti hőség károsan befolyásolhatja a munkateljesítményt. Mindennek ellenére a kedves olvasók lapunkat kézbe véve talán alig vesznek észre az egészből valamit. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováčska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Lánglovag a valóságban. Az Egyesült Államokban hetek óta tartó erdőtüzek ezer és ezer tűzoltó kitartását teszik próbára. (TA SR/AP-felvétel) TALLÓZÓ SME Az MKP a kezdetektől reformpártnak számított. Az MKP politikusai nem szavakkal, hanem tettekkel bizonyították, hogy a modern társadalom pártfogói. Támogatta a Mo- ravčík-kabinetet, majd ellenzékben együttműködött a demokratikus pártokkal. Kormánytagként pedig hozzájárult Szlovákia helyzetének javulásához. Az MKP-ból eddig egyetlen képviselő sem vált ki, mint az SDL-ből vagy az SOP-ból, nem idegesíti a közvéleményt, mint az SDK frakciója és nem kelt káoszt a koalícióban, mint az SDKÚ. Ennek ellenére sikeressége csaknem a nullával egyenlő. A kisebbségi nyelv- használati törvényt az MKP támogatása nélkül hagyták jóvá, a kulturális miniszter most előállt elődje azon javaslatával, hogy a törvény- sértőket szankcionálni kell. A Komárom megye kialakításának igénye sem etnikai elven alapul. Hiszen a megyét nem a magyarok, hanem Szlovákia lakossága fogja igazgatni. Ha már nincs kivel, akkor legalább Csáky Pál miniszterelnök-helyettessel szeretne Milan Kňažko vitatkozni Valami van a miniszter begyében Annak ellenére, hogy tudom, melyik nemzeti beállítottságú szlovák politikus szájából hangzott el minap a Milan Kňažkót illető dicséret, jobbnak látom a politikus nevét nem említeni. DUSZA ISTVÁN Megesett, hogy a kulturális minisztert egykori koalíciós társa, parlamenti padtársa, s a szó szoros értelmében „elvtársa” megdicsérte. Mondván: mégiscsak rendes „házé- déeszes” maradt, ha üyen jól be tud fűteni a magyaroknak. Tény, hogy az egykori színész, nyolcvankilen- ces forradalmár, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen vezetésében bekövetkezett árulás televíziós szócsöve, nagyjából két évig Mečiar udvari bolondjaként volt ismert. Aztán ismét köpönyeget váltott. Tehát tehet róla, hogy jelenlegi kulturális miniszterként mind az először, mind a másodszor elhagyottak kétkedéssel figyelik munkáját. A szlovákiai magyaroknak sincs elegendő személyébe vetett bizalmunk. Még akkor sem, ha legutolsó sajtóértekezletén elmondott szavai szerint ez az ominózus, némely tőrőlmetszett szlovák szerint sem megjegyezhető nevű tervezet, igazában nem új nyelvtörvényjavaslat. Szerinte nem is az elődje, Ivan Hudec által kidolgozott nyelvvédelmi törvény felújítása. A „Szlovák Köztársaság államnyelvéről történő gondoskodás koncepciója” Kňažko szerint mindarról szól, amivel kapcsolatban az érvényes kormányprogramban intézkedéseket ígértek. Márpedig ő nem teljesít egyebet, mint amit rá, mint miniszterre és a kulturális tárcára ez a koalíciós kormány- program kiró. Csak halkan és alázatosan kérdezem meg: Miért fogadta hát el ezt a kormányprogramot a Magyar Koalíció'Pártja, ha a szorgalmi feladatát teljesítő kulturális miniszter ennek alapján leginkább a Miért fogadta el ezt a kormányprogramot a Magyar Koalíció Pártja? nemzeti és etnikai kisebbségek nyelveitől akarja megvédeni az államnyelvet? A másik kérdésemet még halkabban és alázatosabban teszem fel: Mire van a kormány Csáky Pál miniszterelnök-helyettes alá rendelt kisebbségi és etnikai hivatala, ha az ominózus tervezet nyilvánosságra hozatala és állítólagos tárcaközi egyeztetésre beterjesztése óta hivatalosan hallgat az ügyben? Azt meg már csupán magam elé mormolom: Ezek ott a kormányban egyáltalán még tudnak szakmai dolgokról beszélgetni egymással? Szakmai eszmecserék helyett a kulturális miniszter a sajtó nyilvánossága előtt infantilis viselkedéssel bélyegzi meg a bizonyos kompetenciák alapján a főnökének is tekinthető miniszterelnök-helyettest. Aki természetéből és jelleméből adódóan, egy angol úriembert is megszégyenítő türelemmel tér ki az immár sokadszor kiprovokált vita elől. Pedig a kulturális miniszternek valami lehet a begyében, amit meg szeretne beszélni. Máskülönben minek hadonászna képzeletbeli párbajtőrével minden kedden délelőtt kilenckor Csáky orra előtt. Legutóbb éppen az európai kisebbségi charta szlovákiai elfogadásának késleltetésével vádolta meg Csákyt és az alája rendelt kisebbségi és emberjogi kormányhivatalt. Az sem kizárt, hogy Kňažkonak igencsak szüksége lenne a Csákyval lefolytatható vitára, hiszen az utóbbi hónapokban a törvényességet számonkérve többször is befűtött a több sebből is vérző Matica slovenskának. Is. Meg mostanság az államnyelv törvényes óvásával a magyaroknak. Is. Gondoljuk csak át a kulturális miniszter helyzetét, aki egyrészt törvénytiszteletre tanítja azokat, akik számára az előző hatalmi éra alatt a szerzés és a magyarellenes- ség volt az egyetlen érvényes törvény. Azt viszont neki kellene átgondolnia, hogy a törvényes eljárások során igencsak alaposan csorbuló előjogokat nem pótolhatja az odadobott magyarellenes koncokkal. Mi nem fogadhatjuk sok megértéssel, hogy a magyar kultúra még gyakorlatban is létező három állami intézményét (Jókai Színház, Thália Színház és Ifjú Szívek) a párhuzamosan létező szlovák nyelven játszó intézményekhez képest a létminimun alá kényszerítette. Talán sandán még arra is számítva, hogy a magyar állam majdcsak segélyezi valamennyit Tételezzük fel jóindulatúan, hogy a kulturális miniszter ezzel az érvényes nyelvtörvényt megfejelő államnyelvről történő gondoskodás koncepciójának javaslatával nem a szlovákiai nemzeti és etnikai kisebbségek nyelvhasználatát akarja korlátozni. Feltételezzük, de már nem hisszük el, hiszen tapasztalataink másról szólnak: a ltisebbség tiltakozik, a többség meg csaka- zértis megszavazza. Akkor miért kellett most is összekeverni a szlovák államnyelv védelmét a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatának csorbításával? Mert ha Milan Kňažko szavai szerint nem a „zá- horák”, nem a „víhodnyár” tájnyelveken megjelenő kiadványok, nem a roma, nem a cseh, nem a magyar sajtó ellen, nem is a magyarul játszó színházak ellen kell védeni az államnyelvet, akkor miért nem hagyja meg a dolgot a tudományos akadémia, az egyetemek, az oktatásügy, az irodalom és a sajtó kiváltságának. Ha azzzal foglalkozna, miként kell a szlovák nemzet nyelvét fejleszteni, gyarapítani a globális nyelvi kihívásokkal szemben, nem kellene Csáky Pál orra előtt hetente képzeletbeli párbajtőrével hadonásznia. Abban gyökerezik a ködösítés lényege, hogy maga a kormánykoalíciós szerződés egy kicsit homályosra sikeredett A kapanyél lehetséges elsülésének okairól SOÓKY LÁSZLÓ Hazánkban nagyban folyik a ködösítés. Ködösít a teljes kormányzó koalíció, annak szlovák és magyar része egyaránt. Mi, szlovákiai magyarok a szlovák rész ködösítését kellőképpen elítéljük, az MKP ködösítését viszont ránk jellemző szimpátiával nyugtázzuk. A kétoldalú ködösítési veszély abban nyilvánul meg, hogy nem látjuk tisztán egymást, és ebben a ködben való szurkálódásban komoly sebeket ejthetünk baráton, ellenfélen, ellenségen egyaránt. A ködösítés kétoldalú - talán jószándékú - lényege abban gyökerezik, hogy maga a koalíciós szerződés egy kicsit homályosra sikeredett. A szerződő felek nem tisztázták kellő körültekintéssel az előrelátható súrlódások korrekt tisztázási lehetőségeit, ugyanakkor minden elemző számára nyilvánvaló volt az is, hogy a kommunista-polgári-keresztény- nemzeti koalíció hosszabb (rövi- debb) távon a születése pillantá- ban halálra ítéltetett. Ha most mikroszkóp alá tesszük a jelen konfliktus elindítóját, a komáromi vármegyét, akkor elsősorban azt kellene tudnunk, hogy a javaslat része-e a koalíciós szerződés azon részének, amely Szlovákia köz- igazgatási és területi átszervezését taglalja. Tudjuk, hogy ilyen konkrétumot nem tartalmaz. A Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsa által hozott 2000. június 24-i döntés abban az esetben kötelezné valamire a koalíciót, ha azt kiegészítésként adaptálták volna az eredeti koalíciós szerződésbe, vagy abban az esetben, ha külön törvény- javaslatként kerül a kormány asztalára. Minden más esetben, amennyiben az MKP jelzett dokumentuma átadásra került, a koalíciós partnerek nyilván átvették és megköszönték az MKP figyelmességét. Amint tehát mi magyarok a jelen politikai ködben keresünk, az maga a veszett fejsze nyele, s a kutyaszorító, amibe most belekerültünk, nagyon súlyos következményeket vonhat maga után. Kiléphetünk ugyan a kormányból és ezzel bármikor megzsarolhatjuk a koalíciót, de egyben elindíthatunk egy olyan magyarellenes kampányt is, amelynek a végső kimenetele aggodalomra adhat okot. Benn maradhatunk a kormányban és bélyegzett megalkuvóként feladhatunk mindent, ami nemzeti tudatunkat éltette. Bármi legyen is a szlovákiai magyar politikai vezetés döntése, tudatosítania kell, hogy immáron két éve kényszerpályán mozog, és e kényszerpályára maE kényszerpályára magával rántotta az itt élő magyarságot is. gával rántotta az itt élő magyarságot is. A felelősség egy részét rá lehet hárítani a koalíciós partnerek megbízhatatlanságára, ugyanakkor helyére kell tenni a felelősség azon részét is, amelyet választói felhatalmazás nélkül, kizárólag pártalapon, az MKP csúcsvezetése előzetesen vindikált magának. Azt gondolom, és ezzel a véleményemmel korántsem vagyok egyedül, hogy az MKP vezetéségének most az lenne az egyik fő feladata, hogy rebus sic stantibus a továbbiakban nem rébuszokban üzen a választópolgároknak, hanem véglegesen fellebbenti a köd fátylát az ugyancsak ad hocnak tűnő jelen döntéseiről. Tudomásom szerint az MKP Országos Tanácsa soron következő ülését október közepére, a polgármesterek találkozóját pedig szeptember 22-re hívják össze. A találkozó programpontjai még ismeretlenek, de valószínűsíthető, hogy a polgármesterek találkozójának esetleges határozata biztonsági tényezőként szerepel majd az Országos Tanács esetleges határozataihoz. Az alibizmusnak ez a formája ismert a közelmúlt történelméből, talán nem kellene újraéleszteni azt a kort. Annál is inkább nem, mert a kormánykoalíció többi tagja nyilvánvaló kirakatpolitikát folytat, ezen belül egy hazait és egy külföldre prezentálhatót. Mindkettő nagyon veszélyes, mert a hazai az ortodox nacionalizmusról szól, a külföldi pedig arról, hogy politikai hitelét és megbízhatóságát veszítse a szlovákiai magyarság.
