Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)

2000-08-21 / 193. szám, hétfő

Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 21. Détári Lajos, a magyar labdarúgás egyik legismertebb alakja szerint jó lenne, ha végre a fiatal nemzedék is teret kapna; ő maga a szövetségi kapitányi posztra pályázik Nyolc év múlva a válogatott élén szeretne állni Aszfaltútépítő, Bp. Honvéd, Eintracht Frankfurt, Olympi- akosz Pireusz, Bologňa, An­cona, Ferencváros, Genoa, Neuchatel Xamax, St. Pölten, BVSC, Dunakeszi, Ostban Elf. A tizenhárom klubot egy játé­kos köti össze, Détári Lajos. GRENDEL GÁBOR A magyar labdarúgás egyik legis­mertebb alakja hatvanegyszer sze­repelt a válogatottban. Több ide­gen nyelvet is beszél. Az Ostban Elf mellett a Ferencváros öregfiúcsa­patával szokott pályára lépni. Másfél hete begipszelt kézzel jár. Mi történt? A ferencvárosi öregfiúkkal játszot­tam egy mérkőzést. A második fé­lidőben, amikor a labdáért csatáz­tam, a földre kerültem, és az ujjam beakadt a fűbe. Olyan szerencsét­lenül tört el, hogy a törés az ízület­be is belement, ezért a kezemet meg kellett műteni. A sérült részt csavarral rögzítették. Majd ha kive­szik a varratokat, meglátjuk, mikor kezdhetem el az edzéseket. A gip­szet sikerült megszoknom, most már nincsenek fájdalmaim. Tavaly ősszel az osztrák Lienzbe hívták, az átigazolása azonban ku­darcba fulladt Idén megint Auszt­riában próbál szerencsét. Úgy tű­nik, sosem hagy fel a focival. Tavaly nem sikerült megállapod­nom a Lienzcel, ezért visszajöttem Magyarországra. Itt a BVSC-ben és Dunakeszin játszottam, idén nyáron pedig Ausztriába szerződtem. Ezt már amolyan levezetésnek veszem, csak hétvégén járok le a meccsekre. Hobbi szinten pedig a ferencvárosi öregfiúkkal játszom, hogy fizikailag rendben tartsam magam. Egy éve szó esett arról, hogy a Li- enznél edző is lesz. Mennyire csá­bítja még a szakvezetői poszt? Idén felhagytam ezzel a lehetőség­gel, mert ahhoz heti háromszor- négyszer Ausztriába kellene utaz­nom, vagy esetleg oda költöznöm. Ezt jelen pillanatban nem tudnám teljesíteni, ezért abban marad­tunk, hogy csak játszani fogok. Volt idő, amikor a dunaszerdahe- lyi DAC-cal hozták összefüggésbe a nevét. Ennek nem volt semmilyen alapja, szem, magának a magyar labdarú­gásnak eléggé siralmas a helyzete. Mi ennek az oka? A vezetőséget egyszerűen le kelle­ne cserélni egy fiatalabb korosz­tályra. Az edzőket ugyanúgy. Tel­jes generációváltásra van szükség. A magyar labdarúgást még most is azok irányítják, akik ide vezették. Jó lenne már, ha a fiatalok is teret kapnának és megmutathatnák, mit tudnak. Nagyon sok olyan em­ber van, aki külföldön szerzett ta- pasztalátokat, különböző orszá­gok bajnokságaiban játszott, több nyelven beszél, és szeretne tenni valamit a magyar labdarúgásért. Lát esélyt ilyen generációváltás­ra a közeljövőben? Véleményem szerint 2-3 éven belül elkerülhetetlen lesz. Ha megnézzük az edzőket, az első- és másodosz­tályban ugyanazok a nevek forog­nak, nincs semmilyen újítás. Na­Fradi-mezben. (Archívum) én nem beszéltem senkivel. Min­denesetre a szlovák futball nagyon sokat fejlődött az utóbbi években. Úgy gondolom, előbbre tart, mint a mi bajnokságunk. Détári Lajos: „Akkor lehetett volna sikeresebb a pályafutásom, ha esetleg végleg eladnak a Frankfurtnak" (Fotó: Magyar Hírlap/Szigeti Tamás) Milyen a viszonya a mai magyar focival? Lényegében semmilyen, hiszen Ma­gyarországon nem vagyok semmi­lyen beosztásban. Megnézem a mér­kőzéseket, ha kérdeznek, elmon­dom a véleményem, ez minden. Másként teszem fel a kérdést: mi a véleménye a magyar fociról? Ez nagyon hosszú téma lenne. Mindenki ismeri a válogatott és a klubcsapatok eredményeit. Úgy érzem, tapasztalható egy kis fel­lendülés. Az állam is beszállt a lab­darúgásba, az illetékesek tisztázni akatják a viszonyokat. De azt hi­gyon kevés az olyan csapat, ame­lyiknek van elképzelése a játékról. Előbb-utóbb a klubtulajdonosok is rájönnek arra, hogy változtatni kell. Annak idején Mészöly Kálmán­nál lemondta a válogatottságot. Nem fordult meg a fejében, hogy egyszer, szövetségi kapitányként még visszatér a nemzeti tizen­egyhez? De, természetesen vannak ilyen terveim. Jelen pillanatban meg kell várnunk a generációváltást. Én még fiatal vagyok, ki tudom várni azt a hét-nyolc évet, mert vé­leményem szerint olyan 45 körül van az ember a legjobb korban. Ezt a hét-nyolc évet még kivárom. Addig azért egy komolyabb csa­patnál is bele kellene kóstolnia a szakmába, mondjuk az NB I-ben, nem gondolja? Már eddig is adódtak ilyen lehetősé­gek, aztán a tárgyalások nem az el­képzeléseim szerint alakultak, vagy mást választottak. Továbbra is ké­szen állok egy üyen lehetőségre, hi­szen az osztrákokkal úgy egyeztünk meg, hogy csak hétvégén kell lejár­nom. Ha kapok egy jó ajánlatot, minden további nélkül elfogadom. Van, aki azt mondja, Détári La­jos többre vihette volna, ha jobb a menedzselése. Ön elégedett azzal, amit elért? Mindig azt mondom: lehetett vol­na jobb is, lehetett volna rosszabb is. Ez nem menedzser kérdése volt, engem a magyar állam egyszerűen nem adott el, mindig csak kölcsön­be passzoltak át. Akkor lehetett volna sikeresebb a pályafutásom, ha esetleg végleg eladnak a Frank­furtnak, és utána a német klub rendelkezett volna velem. Akkor biztosan más csapatba is el tudtam volna menni. A legnagyobb klubok hívtak, kapcsolatban álltam a Real Madriddal, a Barcelonával, a Mi­lánnál, a Juventusszal, az Interrel, a, Napolival. Némelyikkel előszer­ződésem volt, úgyhogy nagyon sok helyre mehettem volna, de nem így alakult. Nem bánom, ez is ben­ne van egy játékos pályafutásában. Viszont nagy szerencsém volt, hogy még fiatalon, 24 évesen kike­rültem külföldre, és olyan karriert futottam be, amilyet Magyarorszá­gon még semmilyen játékos nem tudott megközelíteni. Nagyon so­kat tanultam kint - ez volt pályafu­tásom legfontosabb része. Külön­böző edzőkkel dolgoztam, megis­mertem a külföldi csapatok felépí­tését. Ez rengeteget segíthet a to­vábbi munkámban. Hogyan fogadta azokat a plety­kákat, amelyek szerint az átiga­zolásaiból magánszemélyek is meggazdagodtak? Ilyeneket még nem hallottam. Ti­zenkét évet külföldön töltöttem el, úgyhogy ami esetleg otthon a saj­tóban pletykaszinten megjelent, nem nagyon jutott el hozzám. Sokan Komora úr tanácsait kifo­gásolták. A szerződéseimről én döntöttem, én voltam az aláíró személy. Min­denjátékosnak a magánügye, kinek a véleményét kéri ki. A menedzser feladata rendezni a szerződéseket, de a végszót a játékos mondja ki. Pályafutása legszebb pillanata? Ezt egy ilyen hosszú karrier után nem lehet megmondani. Nagyon sok kellemes élményben volt ré­szem, de ért kudarc is, természete­sen. Külön pillanatokat nem tud­nék kiemelni. És a Wembley? Minden stadionhoz, mindenhez fű­ződik valamilyen élmény. A Wemb­leyben voltam először világváloga­tott, ahová a földkerekség legjobb játékosait hívták meg. Nagyon sok olyan momentum akad, amelyre az ember szívesen emlékszik vissza. A bécsi mérkőzés, amelyen kiharcol­tuk a világbajnoki részvételt, ami­kor itthon megvertük a brazilokat... Hatvanegyszer viselte a címeres mezt. Nem tartja kevésnek ezt a hatvanegyet? Persze, lehettem volna százszoros válogatott is, de igazság szerint mostanában nem nagyon számo­lom a válogatottságokat, mert az utóbbi években értékét vesztette a címeres mez. Olyan játékosok, akik egy percre beállnak, már 40-50- szeres válogatottak. Ezért nem is számolom, kit hányszor hívtak meg a nemzeti tizenegybe. Vissza kelle­ne állítani a válogatottság becsüle­tét. Ma az egész NB I válogatott. Détári Lajosról azt tartják, hogy a magyar futball történetének az egyik legműveltebb játékosa, mivel németül, olaszul, franciá­ul és görögül is beszél... Gyakorolom a nyelveket, mert, mint mondtam, terveim vannak a magyar labdarúgással. Elengedhe­tetlen, hogy egy ember a sajtóval vagy esetleg az ellenfél szövetségi kapitányával valamilyen szinten meg tudja találni azt a nyelvet, amelyen egy pár szót válthat. Szlovákia női kosárlabda-válogatottja második lett a németországi tornán, miután Franciaországban a harmadik helyen végzett egy színvonalas seregszemlén Bőven akad tennivaló a sydneyi olimpiai játékok előtt JÁN PLESNÍK Augusztus elején Szlovákia női ko­sárlabda-válogatottja két nemzetkö­zi tornán vett részt. Először Francia- országban, ahol vereséget szenve­dett a házigazdáktól (49:67) és Ausztráliától (45:89), de legyőzte az Európa-bajnok lengyeleket (63:53). Azután Németország kö­vetkezett, ahol csak Kuba bizonyult jobbnak (55:58) Ľubomír Ďoušek védenceinél, akik nyertek a néme­tek (70:56) és az oroszok (73:60) ellen. A válogatott szövetségi kapi­tányával arról beszélgettünk, mi­lyen tanulság vonható le az eredmé­nyekből. A csehországi erőnléti felkészülés után két, erős mezőnyű tornán vett részt a csapat. Franciaország­ban elég változatos teljesítményt nyújtottak a lányok, hiszen Auszt­ráliától 44 ponttal kaptak ki, az Európa-bajnok lengyeleket vi­szont tízzel megverték. Mivel ma­gyarázható a küengés? A fő okot abban látom, hogy hiány­zott a közjáték - legalább egy tíz­napos kosaras edzés. A portyákra közvetlenül az erőnléti felkészülés után indultunk, s ez meg is látszott a pályán. Mit gondol, hol szorít még a cipő, illetve mik a csapat erényei? Nem iagzán működött az összjáték, ezen csiszolni szerettünk volna. Nagy súlyt fektettünk a játék szerve­zésére és arra, hogy a kulcsemberek optimális formába lendüljenek. Ezek voltak a legnagyobb hiányos­ságaink, amelyeket ki akartunk kü- szöbilni. Hibáink közé sorolnám a gyenge pszichikumot is. A lányok a legfeszültebb pillanatokban mindig elvesztették a fejüket. Mivel vala­mennyi mérkőzést külön elemez­tünk, fokozatos javulást tapasztal­tam. A lengyelek elleni győzelem annak köszönhető, hogy rengeteget javítottunk a játék szervezésén. Kivel elégedett? Ha konkrét nevet kell említenem, csak a kapitány, Jana Kotočová fe­lelt meg az elvárásaimnak. Talán azért is, mert ő volt az egyetlen, aki kamatoztatni tudta a tapasztalatait. A németországi tornán változott a csapat összeállítása, Dubovcová és Janoštinová helyett Žirková és Ľuptáková kapott lehetőséget. Az új felállásban szemmel láthatóan jobban ment a lányoknak a játék. Ez igaz. A már említett hiányossá­gok egyszeriben eltűntek, nagyobb lett a fegyelem, de továbbra is gon­dot jelent a kulcsemberek teljesít­ményének szinten tartása. Egyikük sem tudott két-három találkozón át tartósan jól játszani. Ezzel nem va­gyok megelégedve, mert nem tu­dom, kiben bízhatok meg, illetve ki­re építhetem az alapötöst. Persze jó­lesik, ha mások is villognak egyszer- kétszer, de egy edzőnek pontosan tisztában kell lennie azzal, mely já­tékosokra számíthat biztosan. Őrül­tem például, amikor Kubától mind­össze három ponttal kaptunk ki, pe­dig a lányoknak egyáltalán nem ment a játék, a dobás, a lepattanók szerzése. Ráadásul a kubaiak ma­gasabbak is voltak. A mieink mégis fegyelmezetten kivédekezték a tá­madásokat, s alig maradtak alul el­lenfelükkel szemben. Egy hónappal a sydneyi olimpia előtt úgy tűnik, jó úton halad a csapat. Mit lehet még a játékon csiszolni? Elégedett vagyok a lepattanó-szer­zéssel, bár a szélsők gyakrabban be­segíthetnének. A védekezés is egé­szen jó. Legerősebb fegyverünk a szélsőjáték lehetne, ehhez azonban növelnünk kellene a kosár alatti ak­tivitásunkat. Támadásaink még mindig foghíjasak, a játék szervezé­se sem érte még el a kellő szintet. Különösen a bonyolult helyzetek megoldása jelent megerőltető fel­adatot védenceimnek. Az irányítók­nak kiélezett helyzetben két-három variációval kellene dolgozniuk, e te­kintetben van mit behozniuk. Ép­pen ezért szoktunk rendszeresen le­ülni és beszélgetni, hogy ezeket a hi­ányosságokat az ötkarikás játékokig kiküszöböljük. Mit szól Marián Mátyás másod­edző eddigi munkájához? Nagyon meg vagyok elégedve. Ta­pasztalt tréner, érti a szakmáját. Jó ötlet volt, hogy őt választottam az asszisztensemnek. Mikor ismerteti a végleges, 12 ne­vet tartalmazó keretet, amely ki­utazik az olimpiára? A Szlovák Nagydíj után, amelyre au­gusztus második felében kerül sor. Egyik beszélgetésünk során azt mondta, a válogatott pontszerző helyre fog vadászni a sydneyi játé­kokon. Nincsenek még merészebb célkitűzései ? Védencei legyőzték az oroszokat és a lengyeleket... Semmi esetre sincsenek optimis­tább terveim. Azért, mert az abszo­lút élmezőnyt négy csapat alkotja, csak utána következik egy nagyon erős középső vonal, amelyben, úgy hiszem, Szlovákia is helyet foglal. Ne felejtsük el, egy tornán döntő szerepe lehet a sorsolásnak és a pil­lanatnyi formának, ami alaposan felboríthatja a papírformát. Már a felkészülés idején mindent meg akarunk tenni azért, hogy ne kelljen szégyenkeznünk, amikor hazajö­vünk Sydneyből. A szövetségi kapitány szerint a lepattanó-szerzéssel nincs gond, de a csapat támadásain van mit igazítani (Fotó: Dušan Koutný)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom