Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)
2000-08-19 / 192. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 19. Kultúra oktatás Százötven éve hunyt el Honoré de Balzac, a realista regény úttörője. Népszerűsége a mai napig töretlen Az irodalom gályarabj a volt MOZI POZSONY HVIEZDA: Big Momma’s House (am.) szombat, vasárnap 14.30, 16.30,18.30, 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Ég velünk! (am.) sz., v. 20.15 OBZOR: Titan - időszámításunk után (am.) sz., v. 16 Rómeónak meg kell halnia (am.) sz., v. 18, 20.30 MLADOSŤ: A hazafi (am.) sz., v. 17, 20 CHARLIE CENTRUM: Himalája, karaván (fr.- sv.-ang.) sz., v. 18.30, 20.30 Szomszédom, a bérgyilkos (am.) sz., v. 17, 20.45 Alul semmi (am.) sz., v. 19 A fiúk nem sírnak (am.) sz., v. 18 Rómeónak meg kell halnia (am.) sz., v. 18.45 Legkedvesebb bárom (am.) sz., v. 20.30; 322 (szí.) sz., v. 20 KASSA ÚSMEV: Big Momma’s House (am.) sz., v. 16, 18, 20 IMPULZ: 8 és 1/2 nő (ang j sz., v. 16.15,19.15 CAPITOL: Uj csapás (am.) sz., v. 18, 20 DRUŽBA: Titan - időszámításunk után (am.) sz., v. 17.45, 20.15 TATRA: A félkegyelmű visszatér (cseh) sz., v. 18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Harcosok klubja (am.) sz., v. 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A Flintstone család 2. (am.) sz., v. 17,19 LÉVA - JUNIOR: A második legjobb dolog (am.) sz., v. 18 AMFITEÁTRUM: Csak egy kis pánik... (am.) sz. 21.30 A második legjobb dolog (am.) v. 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Amerikai szépség (am.) sz. 20.30 A kilencedik kapu (am.) v. 20.30 ZSELÍZ - ROCK CAFE: Jeanne D’Arc - az orléans-i szűz (am.) v. 20 PÁTI FÜRDŐ - KERTMOZI: Tarzan (am.) sz. 20.30 Bérgyilkos a szomszédom (am.) v. 20.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Gladiátor (am.) sz., v. 19 KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: Hatodik érzék (am.) sz. 20 Hétfőn kezdődik az SZMPSZ IX. Nyári Egyeteme Hét szakmai csoport Michel Bútor Balzacról írt tanulmányában joggal dohog amiatt, hogy az új dolgoktól idegenkedő műítészek előszeretettel használják madárijesztőként Balzacot, vele riogatják a regény megújításán kísérletező fiatalokat, mondván, ez a nagy író - messze megelőzve korát - kijelölte a próza irányát, s csak az ő útmutatását követve lehet valóban nagy műveket alkotni. LACZA TIHAMÉR Bútor szerint ezek a dogmává merevedett vélemények a balzaci életmű hiányos ismeretéből is fakadnak, hiszen a szóban forgó esztéták csak néhány könyvét olvasták, a legfelkapottabbakat, miközben nem is tudnak a további néhány tucatról, pedig ezek nélkül aligha lehet teljes értékű portrét festeni a realista regény úttörőjéről. Valamikor 1834 táján maga Balzac is arra a felismerésre jutott, hogy regényeit egy nagy szellemi építmény tégláiként helyezi majd egymás mellé és fölé. Ez az Emberi Színjáték a korabeli francia társadalom afféle hatalmas freskója kívánt lenni; számos hőse több könyvben is felbukkant - hol főszereplőként, hol csak epizódfiguraként -, s a végelszámoláskor kiderült, hogy ebben a grandiózus vállalkozásban több mint 2400 szereplőt vonultatott föl. Már ez a sok alak, s maga a teleírt lapok hatalmas tömege is ámulatba ejtő, de visszariasztó is. Michel Bútor is úgy látja, hogy a Balzacot piedesztálra emelők akaratlanul egy anti-Balzac megalkotásra ösztönzik a ledorongolt moderneket, akik, miközben meg akarnak szabadulni „rémuralmától”, észre sem veszik, hogy egy árnyalakkal viaskodnak. De mindez legyen az irodalomtörténészek és esztéták gondja, elvégre a művek valódi értékét nemcsak a róluk megfogalmazott vélemények, hanem az életrevalóságuk is mutatja. Márpedig Balzac számos regényét manapság is kiadják és olvassák, sőt jó néhányat meg is filmesítettek az elmúlt évtizedekben. Ez a népszerűség, úgy látszik, töretlen, elvégre könyvei már megjelenésük idején nagy közönségsikert arattak, s az újabb kiadások is biztos üzletnek bizonyultak. Balzac volt az első francia író, akit külföldön is széles körben csodáltak. Kivált a nők voltak hűséges és értő olvasói, s ezen DUSZA ISTVÁN Bizonyosan nem vet rám jó fényt, hogy kötetének kézbevétele előtt fogalmam sem volt, kicsoda Jász Attila. Szövegeit itt-ott folyóiratokban talán már olvastam, futólag, mint a mai versolvasó általában. A Kallig- ram Könyvkiadónál megjelent Az ellenállás formái című, igazán mívesen megtervezett (Sellyéi Tamás Ottó klasszikus tipográfiai formákat idéző munkája) kötetét (füzetét?) elolvasva talán már tudok valamit a szerzőről. A kiadást Tata városa támogatta, így feltehetőleg ottani illetőségű a költő, ha meg nem, az se baj. A lényeg úgy is a vers, amely ebben az esetben jegyzetként, gondolatforgácsként, posztmodem és intertextuális szövegként, mini- esszéként, aforizmaként, levélként vagy éppen naplórészletnek álcázva olvasható a kötetben. Most már sejtem, kicsoda Jász Attila. Felfigyeltető, az olvasó figyelmét a titkok Ígéretével magához ragadó költő ő is, aki végül semmit nem fed fel a titkokból. Az olvasó megint csak - mint a posztmodern líra utóbbi fél évszázadában annyiszor - magára marad a szavakkal, a szöveggel, amelyekből és amelyből saját lelkének és tudatának kötőanyagával építhet valami intelaligha csodálkozhatunk, elvégre számos rokonszenves nőalakot teremtett, akiknek szomorú sorsa mélyen megrendítette az érzékeny szíveket. A nők és a pénz - ha Balzac étetének és regényeinek kulcsszavait keressük, akkor ez a két szó semmiképp nem hiányozhatna a felsorolásból. Öt évtizedet átfogó élete vég nélküli hajsza volt a pénz után, hogy anyagilag függetlenítve magát, csak irodalmi terveinek megvalósításán munkálkodhasson. De ígéretes vállalkozásai rendre elbuktak; könyvkiadóként, nyomdászként, laptulajdonosként egyre nagyobb adósságokba verte magát, s már előre elköltötte azoknak a regényeknek a tiszteletdíját, amelyeket még meg sem írt. Szerencséjére mindig a nők siettek a segítségére, s az utolsó pillanatban elrejtették a hitelezők és a rendőrök elől, vagy kifizették adósságait. Balzac kettős lektuálisat. Vagy éppen azt nem, mert az érzelmek, az érzések ellenőrizetlen áradásai elfedik a gondolatokat. A versek évezredek óta már csak ilyenek. A hét ciklusba foglalt szöveghalmazok szinte észrevétlenül épülnek egymásra. Különös az ilyen gondoéletet élt. Időnként felbukkant a párizsi előkelő szalonokban, ahol külseje mindenkit megmosolyogtatott, hiszen robusztus testén igen nevetségesen hatott a drága öltöny, de ahol még legnagyobb irigyei és ellenfelei is kénytelenek voltak meghajolni tehetsége előtt. A másik élete a külvilág előtt rejtve maradt. Ezek voltak az írással eltöltött éjszakák, amikor a liter szám elfogyasztott kávé tartotta ébren, s reggel a nyomdai küldönc már vihette az újabb 30-40 oldalnyi szöveget vagy éppen a teljesen átírt korrektúrákat. Mert bár gyorsan dolgozott, egy-egy művét olykor kétszer- háromszor is megírta, mire végleges formát adott neki. így is elképesztő az a mennyiség, amit papírra vetett. Huszonévesen álneveken írt ponyvaregényeket, majd amikor úgy érezte, hogy a saját nevét adhatja a művekhez, akkor szinte egy latok köré telepített szavak világa, még akkor is, ha Jász Attila A különbözéség mítoszai című ciklusa VIII. Szakaszának egyetlen mondatában ezt úja: „Miféle kötőanyag lehetne ott a szó, ahol alig van jelentés, mi összetarthatna minket.” A szó, ha nem is kötőanyag, mert a jelentés a szavakból születő verset olvasók számának megfelelően sok- szorozódik, és veszíti el a még lehetségesnek hitt jelentés-azonosságokat,. akkor legalább építőkő. A kötőanyag pedig az észlelés, a jel (betű vagy szó) egyezményes formáinak leképezése: az értelmezés, a megértés és a befogadás. Miközben Jász Attila leírja a szó, mint lehetséges kötő- és közvetítőanyag elvesztését, versei (maradok ennél a klasszikus fogalmat hordozó szónál) a legkülönbözőbb líraváltozatokat és lírai tartalmakat hordozzák. Elsősorban a költő útkereséseiről és a költészet lehetséges születéséről. „Ahogy szinte félhangosan kiszakad az emberből egy mondat, egy sóhajnyi, azután szavak rakódnak egymásra, épülnek falak, folyosók, utak, nem vezetnek sehová, csak a vágy, megtalálni a város középpontját, vagyis hogy éppen eltüntetni a bennünk alvó bűntudatot a szókristályokkal kivert ajkak úthatalmas lendülettel meghódította Párizst, majd a külföldi olvasók millióit is. Szinte minden életrajzírója megemlíti, hogy szobájában egy Napóleon-szobrocska állt, amelyre ezt a mondatot vésette: „Amit ő kardjával ért el, azt én toliammal fogom megvalósítani”. Az idős Goethe néhány hónappal a megjelenése után már olvasta a Szamárbőr című regényt, sőt élénk eszmecserét is folytatott róla Eckermannal. Más kortárs írók is kalaplengetve üdvözölték ezt a komikus külsejű figurát, aki legalább akkora feltűnést keltett egy 700 frankot érő, ékszerekkel felcicomá- zott sétapálcával, mint az Eugenie Grandet vagy a Goriot apó című regényével. Némi túlzással azt is mondhatnám: mindenki Balzaccal volt elfoglalva. Az arisztokrata szalonokban márkinéknak, grófnőknek, hercegnőknek tette a szépet, sikeres hódításairól levelek százai és a regények ide vágó fejezetei tanúskodnak. De gyakran kinevették, olykor ki is kosarazták. Megjelenésével hivalkodni akart, s miközben a kifizetetlen számlák egyre gyűltek az íróasztalán, ő újabb adósságokba verte magát. Épp emiatt a hitelezők sem feledkeztek meg róla, s gyakran zaklatták, a legtöbbször eredménytelenül, mert Balzac egy rejtett ajtón meglépett előlük. Ezek a menekülések, ezek a keserves élmények is jók voltak persze valamire, hiszen beépítette őket egy-egy regénybe. Önmagát számtalan formában megmintázta. A lecsúszott arisztokratákat, a fösvény és kapzsi polgárokat, a jobb sorsra méltó, de becsapott és megalázott nőket vagy a léha és karrierista, csörtető fiatalembereket senki sem ábrázolta nála hitelesebben. Szövevényes történetei, vissza-visszatérő hősei olyan izgalmassá tették regényeit, hogy sokszor fel sem tűnnek a kidolgozatlan vagy elnagyolt részek, a helyenként giccsbe hajló leírások. Stendhal fegyelmezettebb, Victor Hugo eszmeileg magabiztosabb, mint Balzac, de nélküle a 19. század francia irodalma, sőt mondhatnám, a korszak európai irodalma egészen más hányban fejlődött volna. Az Elveszett illúziók, a Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága hány és hány új regény megírására ihletett még évtizedek múlva is, a Goriot apó és a Betty néni pedig a lélektani regények ősforrása lett. A szerző a Szlovák Rádió magyar adásának munkatársa vésztőjében, ahol a régi utcarészletek keverednek a daedalusi magánnyal, talán mégse így kellett volna.” Mintha évezredeket fognának át á sorok. Évezredeket, amelyek során költők ezrei(?) élték meg ugyanezt a pillanatot, amely végtelenséggel sokszorozódik az időben. Vannak azonban Jásznak mélyrepülései is, amelyekben a véletlen- szerűség gondolathullákat vet a szótenger partjára. A Bizonytalan feljegyzések ciklusnak, mintha a címe is sejtetné az olvasóval azokat a gondolati bizonytalanságokat, amelyeket ilyetén leírt: „A dolgok néha túlságosan egyszerűnek látszanak, s baj van, ha nincsenek gyanús összevisszaságban, senki sem látogat meg az irodában, s fel nem hív, csak az eső kopog rendületlenül az ablakon.” Mindezek ellenére Jász Attila kötete sokaknak jelenthet élményt, mint a líra egyik lehetséges változata. Költészete az itt-ott közhelyesen bizonytalan képei („az emlékezet finom pora száll”, „a lélek lehetséges erődítményei” stb.) ellenére sem lebecsülendő. Élményt, a saját olvasat befogadásának lehetőségét nyújtja azok számára, akiknek a vers ezen a lelket és tudatot szikkasztó századfordulón még érték. ÚJ SZÓ-HÍR Kassa. Hétfőn este hat órakor nyitják meg a Magyar Tannyelvű Ipari Középiskola Kollégiumában a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége IX. Nyári Egyetemét. A megnyitót követően a Kassai Patria Polgári Társulás megzenésített Arany-balladákat ad elő, majd Fecsó Szilárd bemutatja a kassai fiatal magyar képzőművészek tárlatát. Kedden reggel hét szakcsoportban (tanulóközpontú módszerek a tanulás-tanítás folyamatában, az osztályfőnöki nevelés időszerű problémái, óvodapedagógia, drámapedagógia és tehetséggondozás az alsó tagozaton, a roma tanulók neveléBudapest. A Magyar Köztársaság elnöke által adományozott arany és ezüst érdemkeresztet, népművelőknek, művészeknek járó kultuszminiszteri díjakat, valamint a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában dolgozóknak járó elismeréseket nyújtott át augusztus 20-a alkalmából Rockenbauer Zoltán, az NKÖM minisztere tegnap Budapesten, az Iparművészeti Múzeumban. Az ünnepségen Rockenbauer Zoltán úgy fogalmazott: tehetség és szorgalom, ez a kettő, ami az igazi alkotást, az igazi munkát jelenti. Ez sével és művelődésével kapcsolatos problémák kezelése, magyar irodalom és módszertan: Éltem egyszer én, Márai Sándor, kézművesmesterségek tanulása és módszertana) 160 pedagógus (köztük erdélyi és horvátországi pedagógusok is) kezdi meg a munkát a 30 órás tanfolyamok valamelyikén. Ä résztvevőket a szakmai csoportokon kívül kiegészítő programok sora várja, egyebek között egy tartalmas belvárosi séta, szerda estére a szervezők meghívták az oktatási minisztérium képviselőit a nyári egyetem résztvevőivel való beszélgetésre, csütörtökön a délutáni ó- rákban pedig a Szádelői-völgy megtekintése van programon, (ú) a két fogalom igaz azokra a kitüntetettekre is, népművelőkre, könyvtárosokra, muzeológusokra, művészekre, akiket ma ünnepiünk - mutatott rá a miniszter. A tárcavezető hangsúlyozta: a népművészet, a népi kultúra területén dolgozók munkáját azért kell különösen nagyra értékelni, mert ők azok, akik a magyar kultúra hagyományait viszik tovább. A kitüntetettek sorában van Jókai Mária hazai néprajzgyűjtőnk, akinek a népművészet közvagyonként való kezeléséért, megőrzésért, nemzedékek közötti átörökítéséért Rockenbauer Zoltán Életfa Díjat adományozott. Pozsonyban, a Szlovák Gázművek Fa utcai kiállítótermében október elsejéig tekinthető meg az Andy Warhol és barátai című kiállítás, amelyen egyebek között á pop-art királyának Szlovákiában még be nem mutatott négy alkotása is helyet kapott. (TA SR-felvétel) Jász Attila Az ellenállás formái című, igazán mívesen megtervezett verseskötete a Kalligram kiadásában A líra egyik lehetséges változata Kitüntetések augusztus húszadika alkalmából Életfa Jókai Máriának MTI-TUDOSITAS Balzac volt az első francia író, akit külföldön is széles körben csodáltak. (Archív felvétel)
