Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)
2000-08-18 / 191. szám, péntek
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 18. KOMMENTÁR Szűnni nem akaró taps TÓTH MIHÁLY Eső után köpönyeg 10 év múltával vizsgálni, hogyan kezdődött a mezőgazdaság visszafejlődése. Csak azért nem írom azt, hogy „visszafejlesztése”, mert nem szeretném szándékos rontópálkodással gyanúsítani a folyamat elindítóit. Nem kellett ide szándékosság, megtette a magáét a hozzá nem értés. Már kevesen emlékeznek arra, hogy a (szlovák) Kereszténydemokrata Párt lapjának prágai tudósítója „szűnni nem akaró taps”-ról számolt be azt követően, hogy a törvényhozás pontot tett a kolhoz típusú mezőgazdasági vállalatok történelmének végére. A parlament két táborra tagolódott: akik lelkesedtek az egyéni földművelési rendszer visszaállításáért, és akik nem mertek nem lelkesedni érte. Aki vagy olvasmányai alapján, vagy tapasztalatai szerint valamelyest ismeri a forradalmak természetét, tisztában van vele, hogy nagy társadalmi átalakulások idején nem tanácsos a fontolva haladást hangsúlyozni. Elenyésző azoknak a törvényhozóknak a száma, akik azokban a napokban arról folytattak eszme- futtatást, hogy Ausztriától Új-Zélandig mindenütt életképtelenek a mezőgazdasági törpebirtokok. A szlovák (és a magyar meg a cseh) kereszténydemokraták, akik legjobban ütötték a vasat a II. világháború előtti tulajdon- és termelési viszonyok teljes visszaállításáért, nem vették maguknak a fáradságot, hogy fellapozták volna az 1937-es statisztikai évkönyvet. Egzakt választ kaptak volna arra is, milyen volt 50 évvel korábban a földbirtokszerkezet. Annyira kolhozellenes volt a fordulat utáni első években a politikacsinálók hangulata, hogy senkinek eszébe nem jutott az álszövetkezetek helyett olyan szövetkezeteket szorgalmazni, amelyek Európa számos országában évtizedek óta szerves tartozékai a vidéki életnek. Megdöbbentő, hogy az idén gabonából fele annyit takarítottak be, mint 10 éve. Nincs Szlovákiában falu, amelynek határában ne állna kihasználatlanul legalább 3-4 nagy gazdasági épület. Igaz, az átkosban pazarló módon építették fel ezeket, de az tény, hogy ott állnak, és valamennyit rágja a gazdátlanság. Elméletben itt-ott még szó esik arról, hogy értékesítő, tároló vagy feldolgozó szövetkezetét kellene az elszegényedő Dél-Szlovákiában szervezni, de csak elméletben. Még mindig szűnni nem akaró a taps... JEGYZET Kampány közpénzen? HORVÁTH PÉTER Manapság rámenős reklámokkal bombáznak bennünket, jóravaló polgárokat, termékeiket eladni szándékozó cégek. A kemény konkurenciaharc olykor rákényszeríti a mind nagyobb hasznot elérni kívánó vállalatokat arra, hogy tisztességtelen módszereket is bevessenek kizárólagos üd- vözítést hirdető kampányukban. A vásárló csak akkor bőszül fel, ha kiderül, bóvlit sóztak rá. Mindez általánosságban helytálló megállapítás. Ennél bosszantóbb azonban, ha a gazdasági élet szereplőihez hasonló módszerekkel dolgozó politikai pártok mindannyiunk zsebéből finanszírozzák reklámkampányukat. A szlovákiai ellenzék, élén a HZDS- szel, saját erőforrásai, azaz priva- tizőreinek külföldre hurcolt pénzeszsákjai hiányában referendum fedőnév alatt már az 1998- as választások óta reklámhadjáratot sürget önmaga népszerűsítésére. A Mečiar-féle párt megmozgatva a pasienkyi sportcsarnokban edződött rajongóinak rozsdásodásnak indult izomza- tát, a népszavazás intézményét ajánlja szíves figyelmükbe. Az általa szorgalmazott eredménytelen referendumok eddig több száz millió koronát emésztettek fel, s a soron következő kezdeményezés is újabb 200 miliőt vonna el az államkasszából. Mindez ablakon kidobott pénz, mivel a közvélemény-kutatások is egyértelműen azt mutatják, hogy a népszavazás megint kudarcba fulladna. Fontosabb azonban az, hogy egy üyen akció mennyire rendítené meg a külföld bizalmát az ország politikai stabilitásának és gazdasági nyitottságának megítélésében. Akik a legtöbbet tehernek most az izzadságszagú bizalom megtartásáért, azok a kormánykoalíció pártjainak politikusai. Nem elég ugyanis, ha csupán miniszterelnökünk nyilatkozik- ráadásul szűkszavúan - arról, hogy a következő választások a megbízatás leteltével, 2002-ben lesznek. Érthetően kell kommunikálni az előre hozott választások kockázati tényezőiről. A jelenlegi ellenzék felelődén politizálása jelentette veszélyforrás felszámolásának egyik eszköze lehet a kormány egészének részéről kezdeményzett masszív információs kampány. Üdvös lenne, ha választott politikusaink végre felriadnának csipkerózsika álmukból, s a tettek mezejére lépnének, hogy választópolgáraik lássák: velük biztonságban érezhetik magukat. « Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetók: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztóségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováčska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Irány a vízpart! Hűsölés harmincöt fok fölötti hőségben... (TA SR-felvétel) TALLÓZÓ MAGYAR HÍRLAP A Kurszk nem vált újabb Csernobillé - nyilatkozta Alekszandr Nyikityin. Az 1992-ben leszerelt orosz tengerésztiszt néhány hónapja Norvégiában él. Korábban részt vett egy 130 oldalas tanulmánynak a megírásában, amely igencsak feketén festi le az orosz flotta állapotát, felhíva a figyelmet a potenciális veszélyforrásra. Nyikityinnek aligha kell bemutatni az Északi Flottát. „A rendelkezésre álló információk szerint a Kurszk legénységének megmentésére nincs esély. Elmondta, hogy az oroszok ilyen balesetekre nem készítik fel a legénységet. Ha valóban szombaton történt a baleset, a fedélzeten minden fényforrás kialudt. A Kurszk a jelek szerint nem válik második ketyegő Csernobillé - szögezte le a férfi. Mégsem zárható ki annak lehetősége, hogy emberi mulasztás miatt bármikor nukleáris baleset következhet be akármelyik orosz atom-tengeralattjárón. Nyikityin ezt azzal magyarázza, hogy hosszú évek óta anyagilag, erkölcsileg egyre züllik az orosz hadsereg. A gyakorlat immár sokadszor igazolta, hogy az iskolaügy területén sem bizonyult az állam jó gazdának Átfogó reformokat sürgetnek A közigazgatási reform kapcsán sok szó esik a hatáskörök átadásáról az önkormányzatoknak. Úgy tűnik fel azonban, hogy a hatalom decentralizációjában még sok a tisztázatlan kérdés, főleg a koalíciós partnerek közötti nézetkülönbségek miatt. SVINGER ISTVÁN A problémás reszortok közé tartozik az iskolaügy is, ahol a legnagyobb „gondot” az okozza, hogy az állam mennyire vonuljon ki az iskolák központi irányításából, illetve önkormányzati iskolákat hozzanak létre. A gyakorlat igazolja, hogy úgy, mint a gazdaság szakaszán, az iskolaügy területén sem bizonyult az állam jó gazdának. Erre a legjobb példa iskoláink jelenlegi lesújtó anyagi helyzete, aminek legfőbb okozója az, hogy a költségvetésből rendelkezésre álló rendkívül kevés pénz sem jut el mindig rendeltetési helyére, éppen a bonyolult és rossz irányítási rendszer, valamint az iskolaügy túlbürokratizálása következtében. Ma már mindenki tudja, aki valamüyen formában kapcsolatban áll az iskolákkal, hogy az ön- kormányzatok támogatása nélkül sok helyen működésképtelenné váltak volna. A karbantartások, javítgatások, iskolafestés szinte elkép- zelheteden a helyi önkormányzatok támogatása nélkül. De több jó példa akad arra is, hogy önkormányzati pénzből az iskoláknak fejlesztésre, segédeszközök vásárlására is futja. Mindez természetes, hiszen az önkormányzatok érdeke, hogy a választóik gyermekei jól felszerelt és minőségi oktatást biztosító intézménybe jáijanak. Úgy tűnik, nem ennyire egyszerű a megoldáshoz vezető út egyes politikai szubjektumok részéről. Csupán a felelősséget szeretnék átruházni az önkormányzatokra megfelelő hatáskörök nélkül. Ily módon természetesen nehéz elfogadható megoldást találni, mely mindkét fél számára megfelelne. Úgy néz ki, mintha még mindig érvényesülne a régi szemlélet: mi ott fönt majd eldöntjük, mert azt csupán mi tudjuk, hogy mi lesz ott lenn számotokra a jobb. A fejlett demokráciákban, de már a szomszédos országokban is a regionális vagy a helyi önkormányzatokhoz tartoznak az iskolák. Jó lenne, ha végre nálunk is érvényesülne az új szemlélet, melynek alapján az állam a jövőben nem iskolatulajdonosként jelenne meg az oktatásban, hanem mint azoknak a szabályoknak a meghatározója, amelyek az intézményfenntartók, az intézmények és a polgárok közötti viszonyokat szabályozzák. Különösen nagy jelentősége van ennek az iskolák finanszírozásában, konkrétan abban, hogy az iskolák, az ön- kormányzatok és a családok milyen állami támogatást kapnak. A törvényt úgy kellene megfogalmazni, hogy a közoktatási intézmények fenntartója, a regionális vagy a helyi önkormányzat kapja meg a normatív támogatás összegét. Ezenkívül az önkormányzatoknak vannak egyéb bevételi forÁtfogó reformra, nem javítgatásokra van szükség. rásaik is, melyekből hozzájárulhatnak az iskolák működtetéséhez. Különösen fontos lesz ez az olyan önkormányzatok esetében, amelyek kisiskolákat működtemek, hiszen ezek fenntartása költséges, és az állami költségvetésből eseüeg problematikus lehet. Vagyis helyi szinten dönthetik majd el, hogy megtartják az iskolát és vállalják a fenntartásához szükséges plusz kiadásokat. Úgy vélem, hogy ez a szempont rendkívül fontos és meghatározó lehet a magyar tanítási nyelvű iskolák számára is, hiszen tudvalevő, hogy iskoláink döntő többsége vidéki településeken található, és sok közöttük a kisiskola. Az önkormányzati iskola azt is jelenti, hogy az önkormányzatoknak a területükön élő családok számára biztosítaniuk kell az iskolakínálatot, mely a tankötelezettség teljesítéséhez szükséges. Ennélfogva is indokolt, hogy a normatívát az ön- kormányzatok kapják meg, mert ha esetleg közvetlenül az iskolákhoz kerülne, akkor nem biztos, hogy az önkormányzat áldozna az iskolákra saját forrásaiból. Ugyanakkor az állampolgárnak bármikor jogában áll számon kérni az önkormányzattól, ha nem teremti meg az oktatás és nevelés feltételeit. Az önkormányzatok természetes módon felelősséget akarnak vállalni saját intézményeik eredményes működtetéséért. Úgy vélem, hogy erre jó lehetőségük van a közelmúltban létrehozott iskolatanácsok révén, melyekben vannak képviselőik. Egyértelműen szükséges viszont meghatározni, hogy a felelősség az eredményességért nem járhat a szakmai kérdésekbe való illetéktelen beavatkozással. A másik oldalon látni kell azt is, ami az iskolák számára nagyon lényeges, hogy az önkormányzatoknak az iskolai oktatás minőségéért érzett felelőssége sok pozitívumot is eredményezhet az oktatás szakmai fejlesztése szempontjából. Tudvalevő, hisz a jól működő önkormányzatok egyéb forrásaikból korszerű tansegédeszközökkel láthatják el az iskolákat, amivel hozzájárulhatnak az oktatás színvonalának emeléséhez. Nyilvánvalóvá kell tenni, hogy az iskolák szakmai munkájának értékelésére nem a helyi önkormányzatok hivatottak. Az önkormányzat feladata az iskolafenntartáson, létesítésen, megszüntetésen kívül az egyes irányítási szintek (remélhetőleg kettő) közötti közvetítés lenne. Azt, hogy egy iskola, tantestületjói vagy rosszul dolgozik, csak olyan szakértői vélemény alapján lehet eldönteni, amely a tanulmányi eredmények szakszerű értékelése mellett a helyi viszonyok és a kiinduló állapot elemzését is tartalmazza. Az iskolák önállósága csakis akkor fejleszthető, ha a szakmai Stratégiai feladatnak kell tekinteni az oktatásügyet. irányítás két szinten: minisztériumi és iskolai szinten történne a jövőben. Az iskolák önkormányzatokhoz kerülése nem azt jelenti, hogy az eddigi állami monopóliumot a jövőben az önkormányzati monopólium váltja fel. Ez szükségessé teszi olyan legiszlatív megoldás kidolgozását, mely egyértelműen meghatározza a központi és a helyi hatalmi szervek közötti felelősségmegosztást az új oktatásirányítási szerkezet keretében. A pedagógus- társadalom és a szülők nagy érdeklődéssel és jogos elvárásokkal tekintenek a közigazgatási reformra, s azon belül is az iskoláink sorsának további alakulására. Ha a sokat hangoztatott minőségi iskolát valóban akarjuk, akkor a kormánynak nemcsak stratégiai feladatnak kell tekintenie, hanem akként is kell működtetnie az oktatásügyet minden velejárójával együtt. Ahhoz, hogy ez elérhetővé váljék, átfogó reformra, nem javítgatásokra van szükség. A szerző a Felbári Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatója OLVASÓI LEVÉL Egyedi előadás, páratlan élmény A legtöbb helyen augusztusban csúcsosodnak ki a millenniumi ünnepségek. Minden község a saját történelmét, szokásait, életvitelét is tükrözi a műsorban. Könnyebb és sikeresebb az ünnepségsorozat ott, ahol a falu lakossága összetart és együtt cselekszik a polgármesterrel, a képviselő-testülettel. S még rangosabb ott, ahol a faluban hozzáértő, népszerű ha- gyományápoló-műsorszervező dolgozik úgy, mint Bényben Csókás Feri bácsi. A régió jól ismeri az eddigi rendezvényeit. Most olyan történelmi darabot gondolt ki, melyet saját erejéből nem tudott megvalósítani, ezért magyarországi szakértők tanították be a prózai és zenés részt, sőt egy egész egyházi betét szereplői (a szerzetesek énekesei), valamint a lovasok sem helybeliek voltak. A falu apraja-nagyja együtt a vendégszereplőkkel olyan egyedi műsort adott elő, mely a hőnyieket csak dicséri. Hiszen ők a történelmet birtokolják (sáncok, templomok, népviselet stb.). Nem véletlen tehát, hogy történelmi darabot, István király életéről szóló, komoly mondanivalót tartalmazó műsort adtak elő. A korhű ruhákba öltözött szereplők arcáról messzire sugárzott az igazi átélés, a keresztény életfelfogás, a hit, melynek fénye bevilágította minden egyes néző szívét és lelkét. E műsor a háromnapos rendezvény egyedi látványa volt. Hajtman Kornélia Nána Beszéljünk egymással Ma már gyakran, úton-útfélen hallani, mennyit fejlődött a Nagymama. Szlovákul beszél már az unokájával. Igaz, erősen töri, de azért az anyanyelvén, magyarul nem szól hozzá. Talán nem akarja, hogy az unoka megtanulja ősei nyelvét? Hát ennyire lealacsonyodott a Nagymama. Fia, menye szlovák iskolába íratta gyermekét, mert lehet, az unokából így miniszterhelyettes lesz. Hogy kiről is van szó név szerint? Nem szeretnék konkretizálni, mert sajnos, ez sok helyen így van. Említek egy példát. Az egyik magyarlakta falucskába beköltözött egy tősgyökeres magyar. Bejelentkezett a polgármesternél, persze, szlovákul. Végig szlovákul beszéltek. Szlovákul beszélnek hozzá a falubeliek is. Hogy meddig? A kérdés nyitott marad. De szerintem talán addig, amíg fel nem fedezik, hogy megtagadta magyarságát. Hát, sokan ennyire lealacsonyodtak. Emeljük fel őket, hogy ne süllyedjenek tovább! Beszéljünk velük, emberek, hogy tudják meg, hová tartoznak. E. Varga László Somorja
