Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)

2000-08-17 / 190. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 17. Kultúra 17 Megsokasodott a Pozsonyt idéző és sirató irodalom, szaporodnak az egykori várost rekonstruáló szakkönyvek Pozsony: valóság és illúzió A legnagyobb pusztítások a „boldog békeidők" szélcsendjében érték a várost. (Pavol Breier felvétele) Egy keserédes adoma a rend­szerváltás utáni időből: a történelmi belvárost csodáló külföldi turista így lelkese­dik: „Nagyon szép ez a Po­zsony. S milyen szép lehetett a földrengés előtt!” CSANDA GÁBOR A Pozsonyról, a halódó, haldokló városról szóló könyv a legutóbbi kormányváltással nagyjából egy időben jelent meg, akkor, amikor az új garnitúra tagjai elfoglalták .helyüket, s fekete meg fehér köny­vekben dokumentálták az előttük hatalmon levők gaztetteit. Pavol Breier fotográfus és Juraj Spitzer író „négykezes regénye” fekete-fe­hér kivitelben jó néhány kabinettel korábban kezdődött pusztításokra és gaztettekre összpontosít, s any- nyiban mondható, hogy Pozsony százados leépítésének csak egy tö­redékét tátják az olvasó elé, amennyiben kötetük regényidejét a hatvanas-hetvenes évek keretezik. Húsz év törmelékét. Regény alatt egy lecsupaszított ké­peskönyvet értsünk: egy összetört, magyar nyelvű sírkő sír nélkül, an­gyalszárnyak angyal nélkül, temp­lomkapu templom nélkül; egy semmibe nyíló ablak, egy sehová nem vezető lépcső, egy minden ol­daláról nyitott épület, egy geren­dákkal megtámogatott fal; utcák, házak, kertek, feliratok, emberek hiánya. Emelet a földszinten, bete­metett pince, Krisztus-kereszt a gyárudvaron, munkagödör a zsi­nagóga helyén. S helyenként üres (fekete vagy fehér) hasábok, olda­lak, lapok. Képek szöveg nélkül, so­rok az üres papírlapon. Díszes ki­adásban, krétapapíron, akárha egy reprezentatív albumot tartana az ember a kezében. Buldózerek, te­herautók, munkások, kanalas kot­rógépek mozdulatlan merevség­ben, hangtalanul. Egy kővé der­medt város a kegyelemdöfés előtti utolsó percekben, amikor technika és történelem néz egymással far­kasszemet, de már minden eldön­tetett. Juraj Spitzer még emlékezett egy pozsonyi ház homlokzatának táb­lájára, mely ezt hirdette: „In hanc domus habitavit Franciscus Xaverius Messerschmidt — sculptor” (Ebben a házban lakott F. X. Messerschmidt szobrász), de azt is megélte, hogy a tábla eltűnt a házról, aztán a házat is lebontot­ták, s az utcát is átnevezték. Felidé­zi a Szél utcai Stelzer borozót, (a Stefánia kávéházat s még néhány, utcákkal, terekkel, járdákkal, lép­csőkkel szegélyezett műhelyt, ahol a költők verseket írtak s a kritiku­sokkal vitatkoztak, egy épületet, melynek alagsorában jól főztek, a Klarissza utcai régiségkereskedést, melyben mindent kínáltak: Goethe - gót betűs - összegyűjtött művei­től kezdve ismeretlen rendeltetésű gépek különös alkatrészeit, bele­értve egészen a gramofonlemezig. Letűnt korok és képviselőik. A Donner-tanítvány kézjegyét vise­lő reliefek elkoptak, azok a kávéhá­zak és borozók, melyekben az oda betérő íróembernek megvolt a ma­ga asztala, bezártak, átalakultak vagy megszűntek. Ot éve már, hogy Juraj Spitzer sem él, a Jókai utcában is csak a szél maradt. Meg­sokasodott a Pozsonyt idéző és si­rató irodalom, szaporodnak az egykori várost rekonstruáló szak­könyvek. Az ide látogató vagy itt lakó városnéző vaskos lexikonok­kal, háromnyelvű utcanévjegyzék­kel és reprint térképekkel felvértez­ve, Schliemannként fedezheti fel magának mindazt, ami a koronázó várost valaha azzá tette, amit egyébként e könyvek s a néhai la­kók híján elképzelni sem lehet. Vár állott: most kőhalom... A Komáromból felkerült diák Jókai még a fővárost látja Pozsonyban, amikor ezt írja: „A mi székváro­sunkhoz képest ez nagy város ne­kem, az utcákon kirakatokat én még sohasem láttam, csak itt, s bá­multam rajta, hogy a gyalogjárók számára járdák vannak rakva.” Százhúsz évvel később, 1954-ben (abban az évben, amikor Déryvel belekezdett a négykezesük megírá­sába) a milliós lélekszámú főváro­sát (Budapestet) embertelennek, személytelennek és „babiloni”-nak érző Örkény viszont éppen egy Po­zsony méretű (értsd, Örkénynél: emberméretű) várost választott volna magának lakhelyül. „Nem a milyensége, hanem a mekkorasága miatt - írja s elképzeli, hogy-, ami­kor már urai leszünk sorsunknak: akkor nem lesz jobb dolgunk, mint ide-oda hurcolkodni, kényelmes, egészséges és vidám lakhelyet keresni... Én akkor olyan várost vá­lasztok lakhelyül, mint Pozsony.” Örkény a Pozsony című, úti élmény ihlette reflexiójában hosszan rész- ■ letezi városunk előnyeit. „Egy Po­zsony méretű város egészen más. Ilyenféle városban fogunk majd él­ni. Negyedmillió ember még csa­ládtagnak számít, mindenki szá­mon tart mindenkit, és mindenki ismeri mindenkinek legalább vala­kijét. Este a főtéren sétálunk majd, csobogó szökőkút körül, nagyokat Egy kővé dermedt város a kegyelemdöfés előtti utolsó percekben... köszönünk egymásnak... Éjszaka csönd lesz a városunkban, reggel húsz perccel munkaidő előtt ébre­dünk, s az üresen száguldó autóbu­szokat tekintetre se méltatva, gya­log sétálunk be a hivatalba vagy a gyárba. Útközben érdeklődve fi­gyeljük a járókelőket, s azt is szem­re vesszük, ha új kalapot vagy cipőt vásárolt valaki...” S valóban: csak egy gyökértelen és lombtalan város lehet ilyen, ennyi­re légies és üres. Ám az ilyennek nem város a neve, hánem telep, gyűjtőhely, bázis vagy kolónia. A benne élők pedig nem városlakók, hanem bérlők, tulajdon, hagyo­mány és kultúra nélküli ágyra- és munkába járók. Az ilyen, lényegé­től és tudatától megfosztott város identitásában abszurd, topográfiá­jában pedig ötletszerű, alkalmi és állandóan változó. Ezt olvasom ki Pavol Breier és Juraj Spitzer köny­véből, mely a hatvanas és hetvenes évek Pozsonyának szomorú alaku­lását láttatja. S azt a tapasztalatot, hogy Pozsony huszadik századi történetét már nem a lakossága ír­ta, hanem a mindenkori győztesek. Alighanem az sem véletlen, hogy ez a Pozsonyról szóló fekete-fehér könyv abszurd regényként is olvas­ható, hiszen ez a két évtized régi­ónkban történelmileg és irodalmi- lag is az abszurdé. A háborúkat, ár­vizeket, tűzpusztításokat túlélő Po­zsonyt ennek a két évtizednek az anomáliái - az előzőekkel és az ezt követőekkel együtt - tették azzá, ami ma: történelmi torzóvá. A régi tapasztalat, hogy minden érték, mely védelemre szorul, már ment­hetetlenül az enyészeté, Pozsony esetére vonatkoztatva azzal a saj­nálatos felismeréssel jár, hogy a legnagyobb pusztítások a „boldog békeidők” szélcsendjében érték. A hatvanas és hetvenes évek groteszk valósága és illuzionistái abszurd drámába illő következetességgel rendezték át a múltat s jövendőt. Pavol Breier és Juraj Spitzer köny­ve ennek a reális önáltatásnak, en­nek a ferde valóságnak a jegyző­könyve. Képek a pop-art királyától a Szlovák Gázművek székházában lévő kiállítóteremben Happening az Andy Warhol utcában TALLÓSI BÉLA Kiállítás az államalapításról Tárgyak és írott emlékek Győr. Az államalapítás, az állam- és az egyházszervezés dokumentuma­iból és tárgyi emlékeiből nyűt kiállí­tás Győrött, a Xantus János Múze­umban. A tárlat a régészeti kutatá­sok eredményei segítségével eleve­níti fel a kort és eseményeit. A kiállítás bemutatja a győri, a mosoni, a soproni ispáni vár ásatási dokumentációját, felvonultatja a Győr-Moson-Sopron megye terüle­tén feltárt korabeli épület- és tele­pülésmaradványok alaprajzait, te­metkezési emlékeket, használati és viseleti tárgyakat, töredékekből re­konstruált edényeket, ékszereket, szerszámokat. A megye közgyűjte­ményeinek tulajdonában lévő tárgyi emlékeket írásos dokumentumok egészítik ki. A Pannonhalmi Bencés Főapátság adta kölcsön a kiállítás idejére egyebek között a Pannon­halmi Alapítólevél első hiteles má­solatát H. András idejéből, továbbá a Tihanyi Alapítólevél 1300 körüli másolatát I. Béla pecséttöredékével. A kiállítás jövő év május 31-ig láto­gatható. (MTI) Pozsony. Ma tizennyolc órától új névvel bővül Pozsony utcanévjegy­zéke. A szlovák főváros lakóinak kü­lönös élményben lehet részük: aki bele akar kóstolni egy nem minden­napi esemény hangulatába, azt este hattól szívesen látják a Drevenán. Itt ugyanis az utca „átnevezése” után a járókelők egy olyan útszakasz kövét (aszfaltját, betonját) koptathatják majd, amely a pop-art királyának, Andy Warholnak a nevét viseli. Aki teheti, ne szalassza el a lehetőséget, már csak azért se, mert másnap már hiába keresik Pozsonyban az Andy Warhol utcát. A névcsere ugyanis csupán egy happening része lesz ab­ból az alkalomból, hogy a Szlovák Gázművek székházában lévő kiállítóteremben ebben az időpont­ban nyílik az Andy Warhol és bará­tai című kiállítás. Mivel a rendezők úgy vélték, a Warhol-kiállítást hang­zatos, parádés, emlékezetes meg­nyitóval kell útjára bocsátani, a hap­pening formát választották. Ezzel a jelenlévők számára olyan légkört igyekeznek teremteni, amely a pop­art királyát lengte körül. Egyedülál­ló élményt ígérnek a rendezők azzal is, hogy a pár óráig létező Warhol utcában olyan palackozott sörhöz juthatnak a happening szereplői - mindenki, aki ott lesz amelyen Warhol-címke díszeleg. S hogy töb­bet megtudjunk Warholról, Peter Tisztelgés Andy Warhol előtt 1988-ból (Reprofotó) Lipa olyan dalokat tolmácsol majd - természetesen a tőle megszokott dzsesszritmusban -, amelyek War­holról szólnak. A megnyitó után, kb. kilenc órától a Fórum Szálló falán elhelyezett vetítővásznon egy Warholt bemutató film kockái peregnek majd. A gázművek kiállítótermében ins­tallált kamarakiállításon pedig a pop-art királyának baráti és érdek­lődési körét ismerhetjük meg Billy Name, valamint Paul, a művész test­vére és James, az unokaöccse fotog­ráfiáin, továbbá Warhol édesany­jának a hímzésein. Ezeken kívül négy olyan Warhol-alkotás is szere­pel a közönség elé tárt művek kö­zött, amelyek első alkalommal lát­hatóak szlovákiai kiállítóteremben. Sőt, a pop-art-remekek közé beke­rültek az elválaszthatatlan jó barát, Ultra Violet angyalképei is. A ma es­ti megnyitó rangját emeli, hogy Ult­ra Violet is elfogadta a happeningre szóló meghívást, és személyesen üdvözli Andy Warhol ismeretlen po­zsonyi barátait, vagyis mindenkit, aki elsétál a Drevená, bocsánat, az Andy Warhol utcába. A cseh folkzene fiatal képviselői Pozsony. A színművészeti főiskola udvarán holnap 20 órakor a cseh folkzene fiatalabb generációjának képviselői mutatkoznak be: Éva Henychová énekes, gitáros, dalszerző, valamint Tomáš Kočko és az Orchester. A koncert a Pozsonyi Kulturális Nyár kü­lönböző művészeti irányzatok kiváló képviselőit felvonultató cik­lusának a része. (SITA) Magyar könyvtárosok találkozója Budapest. Közös múlt - közös jövő címmel rendezik meg a határon túli magyar könyvtárosok sorrendben immár ötödik szak­mai találkozóját, amely ma kezdődik. A háromnapos világtalálkozó az Országos Széchényi Könyvtárban nyíló, Három kódex című mil­lenniumi kiállítással veszi kezdetét. Az ezeréves magyar államiság és a kereszténység kétezredik, jubileumi évében a világ különböző pontjain élő magyar, illetve magyar származású könyvtárosok töb­bek között megvitatják az információs korszak hatásait, a korszerű bibliotéka fogalmát, és a határokon túli magyar kisebbségi könyv­tárak anyaországi kapcsolataival is foglalkoznak. (MTI) Nyílt nap a Markíza televízióban Pozsony. Negyedik alkalommal tart a Markíza televízió a nyílt napot - az idei rendezvény szombaton délelőtt kilenctől 16 óráig tart. Mindazok, akik ellátogatnak Záhorská Bystricára, megtekint­hetik a stúdiókat, autogramot kaphatnak kedvenc televíziós szemé­lyiségeiktől. A kulturális programban fellép Dara Rolinc, Peter Nagy, Paľo Habéra és a Team, az IMT Smile és az Iné Kafe, vala­mint a Barátok című amerikai sorozat szereplőit szinkronizáló nép­szerű szlovák színészek. (SITA) MOZI __________________POZSONY__________________ HV IEZDA: Big Momma’s House (am.) 16.30, 18.30, 20.30 HVIEZDA-KERTMOZI: Ideglelés (am.) 20.45 OBZOR: Titan-idő­számításunk után (am.) 16 Rómeónak meg kell halnia (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: Erin Brockovich, zűrös természet (am.) 15.30,18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Himalája, karaván (fr.-sv.-ang.) 18.30, 20.30 Szomszédom, a bérgyilkos (am.) 17, 20.45 Alul semmi (am.) 19 A fiúk nem sírnak (am.) 18 Rómeónak meg kell halnia (am.) 18.45 Legkedvesebb bárom (am.) 20.30 Csendes öröm (szí.) 20 KASSA ÚSMEV: Big Momma’s House (am.) 16,18,20 IMPULZ: 8 és 1/2 nő (ang.) 16.15, 19.15 CAPITOL: Új csapás (am.) 18, 20 DRUŽBA: Harcosok klubja (am.) 17.45, 20.15 TATRA: Á szibériai borbély (or.) 17 (am.) Basquiat (am.) 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: A Flinstone család 2. (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: A csaj nem jár egyedül (am.) 18 AMFITEÁTRUM: Hurri­kán (am.) 21.30 PÁTI FÜRDŐ - KERTMOZI: Gladiátor (am.) 20.30 FELHÍVÁS - NÉPTÁNCANTOLÓCIA 2000 A Rév PT., a Nyári Szabadtéri Tánc­színház Alap, az Ifjú Szivek MME, a Hagyomány Alap és a további társ­rendezők 2000. november 18-án rendezik meg a szlovákiai magyar néptáncegyüttesek országos talál­kozóját Néptáncantológia 2000 címen. Az utóbbi évek - elsősorban anyagi - nehézségei miatt sorban elmarad­tak azok az országos fórumok, ahol a hazai néptáncegyüttesek bemu­tathatták új koreográfiáikat, és ahol szellemi és szakmai megméretteté­sükre is lehetőség nyüt. Ezeknek a találkozóknak a hiánya elszigetelt­séghez és a szakmai színvonal foko­zatos hanyatlásához vezetett. Ezt az űrt hivatott kitölteni ez a rendez­vény, amelyen az együttesek nem verseny formájában ugyan, de egy szakmai zsűri és a népes közönség előtt mutathatják be az elmúlt idő­szak munkájának termését. Pályázati feltételek: 1) Az Antológián való bemutat­kozásra bármely szlovákiai magyar néptáncegyüttes pályázhat, a saját maga által kiválasztott két koreog­ráfiával. 2) A pályázati űrlapot pontosan ki­töltve a jelentkezési határidőn belül kell elküldeni az alábbi címre: Far­kas József, Ifjú Szivek MME, Mostová 8,811 02 Bratislava, e-maü: ifjuszivek@pobox.sk . A felhívás olvasható a: www.ifjuszivek.sk . weboldalon. 3) A pályázatok beküldésének ha­tárideje: 2000. szeptember 30. 4) A jelentkezési határidőn túl be­érkezett, valamint a hiányos neve­zéseket a rendezők nem fogadják el. 5) A szervezők az antológiára kivá­lasztott együttesek részére a követ­kezőket biztosítják: a) az együttesek utaztatásának anyagi fedezete b) étkezés. Megszólal John Lennon; kérdi Pault, kezdhetik-e már „Új ” Beatles-felvétel MTI-ÉRTESÜLÉS London. Harminc évvel a „Fab Four” és húsz évvel John Lennon meggyilkolása után a Beatles ismét slágerlistákra kerülhet egy „új” fel­vétellel, amelyet a legaktívabb ex- Beatles, Paul McCartney állított össze egy 1960-as évekbeli próba ki­vágásaiból. A szám egyelőre egy li­verpooli zenét tartalmazó lemezen, a Liverpool Sound Collage-on talál­ható. Á pszichedelikus stílusú szá­mot - Free Now a címe - Paul McCartney most a Super Furry Animals (Szuperbundás Állatok) nevű walesi rockzenekar segítségé­vel készítette. „Megint van egy új darab a Beatles- től. A Free Now másféle, mint a szo­kásos zeném. Stílusában több az underground, mint amit tőlem álta­lában hallani lehet, de jó dolog a szabadság, hogy ezt is megtehetem” - nyilatkozta Sir Paul a The Sun c. brit bulvárlap keddi számában. A Li­verpool Sound Collage-on zenén kí­vül a Mersey folyó csobogása, és he­lyi öregasszonyok csevegése is hall­ható, jellegzetes tájszólásban. Meg­szólal John Lennon, kérdve Pault, hogy kezdhetik-e már végre. A meg­lehetősen monoton Beatles-számot Paul McCartney már szétküldte vá­logatott disk jockeyknak, és nagy a nyomás, hogy jelentesse meg kisle­mezen is. Nem ez az első „új” Beat- les-szám az utóbbi években: koráb­ban meg nem jelentetett összeállítá­sokat Paul McCartney már kiadott 1995-ben és 1996-ban, Free as a Bűd, valamint Real Love címmel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom