Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)
2000-08-17 / 190. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 17. Régióink A komáromi felnőtteket gondozó, ápoló és ellátó központ fő célkitűzése, hogy közösségben tartsa az elesetteket, akár életük utolsó stádiumában is Az élet minőségéért A központ saját mentőautójával szállítja orvoshoz a lakókat FARKASNÉ BARTAKOVICS ADRIANNA S ajnos egyre több közöttünk az olyan idős ember, aki nehezen viseli az öregséggel hh járó állapotot, a betegséget, a kiszolgáltatottságot. Ha ehhez még magány is társul bizony nehéz a már pislákoló gyertyafényben a szépséget, a melegséget megőrizni. Az élet egyik legelemibb szükséglete a valakihez vagy valahová tartozás igénye. Ha ezt nem sikerül megvalósítani, nehéz fenntartani a test szellemi és fizikai egészségét a késő öregkorig. Hiszen a magányos ember fokozatosan elveszíti azt a törekvését, amely őt a közösségbe, a társadalmi életbe kapcsolja. Milyen módon lehet nekik a legkönnyebben elviselni a gyászt, a magányt, a betegséget? Sikerül- het-e valamiféle segítséggel örömteli öregkort megérniük? Az ország szűkös anyagi forrásai ellenére talán mégis „megmozdult” valami. Az elmúlt években több olyan állami intézmény alakult, mely egyedülálló, idős embereket fogad be. Kis közösségek, helyi klubokon keresztül is segítik az öregeket. A Komáromi járásban 1993-ban mégis úttörő kezdeményezésnek számított egy olyan nem állami, betegellátási központ létrejötte, amely egyedülálló, felnőtt korú, főleg idős, sok esetben beteg emberek előtt nyitotta meg kapuit. A komáromi székhelyű, vállalkozási engedéllyel működő intézet idővel OÁZIS néven polgári társulássá alakult, de jogi szempontból nehezen volt besorolható a hasonló jellegű intézmények közé. Névváltoztatásra volt szükség, ily módon a betegellátási központból hivatalosan felnőtteket gondozó, ápoló és ellátó központ lett. Szlovákia bármely részéről érkezhetnek ide az igénylők, de az itt élőknek körülbelül az egyharmada Komáromból illetve a könyék fal- vaiból került az intézetbe. A lakók lakhely szerinti összetételéből könnyen feltérképezhető hol van Szlovákiában hiány hasonló jellegű központokból. Sokan jönnek például Pöstyénből vagy Besztercebánya környékéről. Az intézet felnőtt korúak részére jött létre, az alsó korhatár tehát 18 év. Évek óta legtöbben a 60-as és 70-es korosztályt képviselik, de jelenleg is többen 80 év felettiek, sőt 90 évet betöltött lakója is van a központnak. Egészségügyi szempontból kizárólag a fertőző betegség lehet kizáró oka az intézeti létnek. Sajnos nagyon magas a más jellegű szervi betegségekkel küszködök száma: emésztőrendszeri, szív- és érrendszeri, kiválasztórendszeri betegségek vannak köztük. Ebből már következtethető, hogy a szociális küldetés mellett az egészségügyi jelleg a meghatározója az intézetnek. A lakók legnagyobb hányada a családtagok kérésére kerül ide. Minimális azoknak a száma, akik saját maguk keresik a kapcsolafelvételt. Az itt élők bizonyos része a körzeti orvos vagy szociális nővér közbenjárásával válik lakóvá. A felvételkor az itt megkötött szerződés alapján itt állandósul az illető lakhelye. Ha időközben kórházi ellátásra szorul, a kezelés után természetesen ide szállítják őt vissza, így van ez olyan esetekben is, amikor teljes fizikai vagy szellemi leépülésről van szó. Az intézet legfőbb alapelve szerint ugyanis: a beteget nem szabad megfosztani a közösséghez tartozás lehetőségétől. Céljuk, hogy közösségben tartsák az elesetteket is, akkor is ha életük utolsó stádiumában vannak, ne érezzék a teljes elkülönítés érzését. A központ három fő egységből áll. Előfordul, hogy az ittlét alatt a lakó fizikai állapota javul, de a szellemi leépülése folyamatban van. Ezért látta a vezetés szükségszerűnek egy pszichiátriai rész létrehozását, ahol pszichológus és két gondozó segíti a rászorultakat. A második az ún. intenzív részleg, amelyet egy kilencágyas terem képez. Ide kerülnek azok, akik a legintenzívebb gondoskodást igénylik. A harmadik szárnyban azok laknak, akik részben vagy teljes mértékben önellátók. Neldk két- három vagy négyágyasak a szobáik, a házaspárok külön szobát kapnak. Az intézet befogadóképessége 100 körül mozog, jelenleg is ennyien vannak. Ebből kb. 15 az önellátó lakó, de természetesen ők is állandóan orvosi felügyelet alatt vannak. Az egységhez történő felosztás a lakónak semmiféle elkülönítést nem jelent, bármikor látogathatják egymást. Ez inkább segíti és egyszerűbbé teszi nemcsak az ő életüket, hanem a gondozók mindenapjait is. A házirendről, a napi tevékenységről, a tennivalókról Pálmay Julianna főnővér nyilatkozott: „Házirendünk rugalmas, ami annyit jelent, hogy megpróbáljuk a lakók egészségi állapotával összhangba hozni. A mi célunk az, hogy minden tekintetben kiszolgáljuk őket, és a lehető- legjobban érezzék magukat. A délelőtti órákban a reggeli után kerül sor a napi egészségügyi vizitre. Egészégmegőrző programunk része a preventív, azaz megelőző jelleggel végzett tevékenység, pl.a vérnyomásmérés, masszázs. Intenzív itatási programunk is van, melynek főleg a nyári melegben van fontos szerepe. Az orvosi ellenőrzésekre, kivizsgálásokra saját mentőn, kísérettel visszük a betegeket. A délutáni órák már kötetlenebbül telnek, ekkor, a lehetőségekhez mérten, a mozgásé, a napi sétáé a fő szerep. Igyekeztünk egy olyan szökőkútas, parkosított részt kialaktani, ahol mindenki jól érzi magát. Ami a látogatási időt illeti, erre nézve nincs meghatározott időpontunk. Ez annyit jelent, hogy a hozzátartozó a nap bármely szakában jöhet. Az itt élő családtagot természetesen bármikor hazavihetik hétvégekre, ünnepnapokra, de akár hosszabb időre is. Ami a lakók lelki életét, pontosabban hitének gyakorlását illeti, erre is megadjuk a módot, feleke- zettől függetlenül. Gyakori, hogy a család kéri, hogy a mamához, papához lelkipásztor jöhessen. Ajó fizikai állapotban lévők templomba járhatnak, de intézetünk falai között is tartottunk már istentiszteletet.” Az alkalmazottakról, munkájukról, a lakókra háruló fizetési díjról a polgári tásulás alelnöke, a központ közgazdásza, Mária Tu- chyňová beszélt: „Az alkalmazottak száma 45. Tudni kell azonban, hogy ez nehéz munka, itt csak az „ügynek elkötelezett” munkaerő képes jól dolgozni, aki odaadással és szeretettel fordul a sok esetben magatehetetlen lakóhoz is. Bizony 1-2 év után sokan lemorzsolódnak. Az intézet orvosa ugyan nem a mi alkalmazottunk, de bármikor a rendelkezésünkre áll, ő írja elő a gyógyszereket és rendszeresen vizitet tart. A szakképzett nővérek száma 10, ők vezetik az ún. munkacsoportokat, felügyelik az adott részleg tevékenységét, felelősek a lakókért és a munkamenetért. Melletük 16-an alkotják az ápoló személyzetet, és természetesen szakácsaink, takarítóink vannak. Az irodai személyzetet a menedzseri munkakör mellett közgazdász, bérelszámoló és gazdasági felelős képezi. Ami az anyagiakat illeti bizony nehéz minket összehasonlítani egy anyagi szempontból vonzóbbnak tűnő állami intézménnyel. A fizetési díj átlagosan 4200 korona, amely a lakbért, az étkeztetés összegét és a gondozói munkát fedezi. Ez az összeg változhat, függ attól is, milyen szobában él a lakó, illetve milyen jellegű gondozást igényel az állapota. A járóbetegeknél ez az összeg természetesen kevesebb, mint a magatehetetlenek esetében. Fájó pontunk, hogy ez az összeg nem tartalmazza a gyógyszerek árát, bizony sokszor a hozzátartozónak kell kiegészítenie ezt a többletet. Sajnos kevés a külső támogatónk, de jó a kapcsolatunk a Járási Katonai Parancsnoksággal, tőlük 2 civil szolgálatos munkaerőt is kaptunk. A járási munkaügyi hivatal a lehetőségeihez mérten szintén segít minket. Nagyon jó a kapcsolatunk a naszvadi nyugdíjasklubbal és magával Naszvad községgel is. Gyűjtéseket szerveznek, és adományokkal támogatják központunkat. Évente 2-3 alkalommal kultúrműsorral kedveskednek nekünk, hasonlóképpen a komáromi általános iskolák és óvodák gyermekei. Ez is egyfajta segítség, hiszen színesebbé teszi az itt élők hétköznapjait.” - fejezi be mondanivalóját a közgazdásznő. Nem lehet kihagyni azt, az intézet jellegéhez szorosan kötődő, mégis merőben más jellegű tevékenységet, amelyet körülbelül 4 éve szolgáltat a központ. Az ún. házi beteggondozási program hazánkban hálózatszerűén működik. A lényege, hogy az intézet szakképzett nővéreket küld az olyan betegekhez, akik otthonukban valamilyen formában naponta igénylik az egészségügyi személyzet segítségét. A házi beteggondozás keretében ezek a nővérek naponta többször, akár messzebb eső településekre is elmennek segítséget nyújtani. Ez a központ immár hetedik éve működik. Reményt, távlatot nyújt az idősödő, beteg és magányos embereknek, annak érdekében, hogy szebb legyen az öregkoruk. Konkrét tanácsokkal segítik őket, szeretettel, megértéssel közeledve feléjük. Az itt élők és az alkalmazottak is tudják mennyire fontos az élő közösség, hiszen ez még nagyobb felelősséget ad a nem állami intézményeknek. Csakis ilyen formában sikerülhet egészségesebb életminőséget biztosítani a legmagasabb korig. Az ilyen érzelmi közösségeken keresztül az ország is regenerálódik, hiszen ha a test és a szellem töretlen egészségét örökre nem is lehet fenntartani, de méltó körülményeket és támogatást adni a betegségben és a magányban - felemelő cselekedet. A gondozók gyermekeinek farsangja a központban Óvodások kultúrműsora Archív felvételek Az egészségügyi ellenőrzés a napirend része A családtagok kérésére a lakók bármikor hazalátogathatnak A társalgóban
