Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)

2000-08-15 / 188. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 15. KOMMENTAR Derűlátás és kétely PÁKOZDI GERTRÚD A júliusi infláció mértéke 10 százalék alá csökkent - olvashattuk az el­múlt hét egyik kétségkívül kedvező gazdasági hírét, ami a gyakorlat­ban azt jelenti, hogy hosszabb idő után végre ismét egy számjegyű „drágulásnak” örülhetünk. Ennek köszönhetően a reálkeresetek ismét növekedési pályára állhatnak, a lakossági megtakarítások sem romla­nak a bankban, hanem valamicskét gyarapodnak. Egyúttal azt is je­lenti e hír, hogy Szlovákia a legrosszabb gazdasági időszakot maga mögött tudhatja. Lehetséges, hogy Szlovákia igen, de az egyén még aligha - állapítja meg a kisember. A lakosság mintegy 70 százaléka úgy látja, hogy az utóbbi évben tovább romlott az ország gazdasági helyzete, s mindössze a 17 százaléka véli úgy, hogy az elkövetkező egy év alatt saját anyagi helyzetének javulásával számol. A statisztikai hivatal által készített felmérésben pedig a megkérdezettek 42 százalé­ka számít ennek ellenkezőjére. Vannak, akik a lakosság borúlátási hajlamával magyarázzák a felmérés eredményeit. Ezen nem csodál­kozhatunk, hiszen Szlovákiában nehezen akar lezárulni a gazdasági átalakulás folyamata. Túl sok magánosítóról bizonyosodott be az utóbbi egy évben is, hogy nem jó gazdaként viszonyult könnyen szer­zett vagyonához, túl sók még mindig a behajtatlan adóhátralék stb., miközben politikusok azzal traktálják a lakosságot, hogy milyen ne­héz előteremteni néhány milliárdot a törvényes nyugdíjemelés céljai­ra. Ha a lakosság szüntelenül rossz híreket hall a gazdaság állapotá­ról, már akkor sem bízik helyzetének jobbra fordulásában, ha történe­tesen javul a helyzete. Például annak köszönhetően, hogy a fogyasz­tói kosáron mért infláció mértékének alakulásában nagy szerepet ját­szó élelmiszerárak nem, vagy csak kis mértékben növekednek. A kis­ember számára viszont az is tény, hogy hiába stagnálnak az élelmisze­rárak, ha csekélyke jövedelmének jó részét kénytelen élelemre költe­ni. A maradékot meg elviszi a villanyszámla és a szolid színvonalú élethez elengedhetetlen többi szükséges kiadás. Ennyit a statisztiká­ról. Mindenki mást olvas ki belőle. A politikusnak is, a gyárosnak is igaza van, amikor a számok halmazában felfedezi, hogy fény pislog az alagút végén, de a kisembert sem szabad leinteni, ha kételkedik. JEGYZET Futkosó bizottság BUCHLOVICS PÉTER Egy bizottság futkos az ország­ban. Most, miután immár a nor­vég bálnavadászok előtt is vilá­gossá vált, hogy az államfő gyógykezelését itthon alaposan elbarmolták, ez a csapat loholó stréberekként vesz górcső alá ti­zenegy kórházat: vajon képesek lennének-e egyáltalán fogadni al­kotmányos és közéleti tényező­ket, diplomatákat a kritikus pilla­natban? Dicséretes buzgóság, még ha elkésett is, csak ne kéne röhögni rajta. Mára ugyanis ettől az ügytől a közvélemény is beteg lett, csömöre van. Tipikus hazai szimptómákat látott ugyanis: kapkodást, sápítozást, egymásra mutogatást, elhallgatósdit, most pedig, hogy fentről - szintén ko­szos lelküsmerettel - közébük csaptak, dühödt inspiciálást, bi- zonygatásokat. Ám a mese való­jában először az újságírók szapu- lásáról szólt, majd orvosok sér­tett hiúságáról és önérzetéről, közismert kórházi viszonyokról, amelyekre mégis szömyülködve csapták össze kacsóikat az „illeté­kesek”, kulisszának pedig ott volt az egész rothadó egészségügy, mint trutyi a szőnyeg alatt. Sagát doktornak pedig tán jól is jött, hogy levakarhatta magáról. El­nökünk viszont csak látszatfósze- repló a történetben. Ezt a minap ő maga bizonyította be, mikor már jó előre megkegyelmezett mindazoknak, akik majdnem a halálát okozták. Joga van hozzá, ez kétségtelen, csak az a furcsa, hogy még a nyomozás megkez­dése előtt. Utólagos inkvizítorko- dás valóban nem használna sem­mit, de az elnök mintha a morális felelősség kérdését is hagyná úsz­ni a francba, hisz, ha a fiának hinni lehet, a papa ellenezte az eljárás megindítását. A kegyelmi gesztus így inkább álszenteske­désnek tűnik, na meg azt jelzi: Schuster a világért se akarja ma­gára haragítani a szlovákiai orvo­sokat. Csakhát - ettől még nem lesz népszerűbb. Amíg ebben az ügyben nem tisztázzák a konkré­tumokat, addig az egészségügyi ellátás amúgy is megtépázott hi­tele nem javítható. Másrészt: kör­nyezetemben tudok két olyan ha­lálosan beteg kisgyerekről is, aki­ken már csak drága külföldi gyógykezelés segítene. Hogy a szülők mindent megtesznek ér­tük, az biztos. Hogy a biztosító­juk? Arról nem vagyok meggyő­ződve. Tán, ha rögvest elnöknek születtek volna. A szülők már nem győzik pénzzel, a gyerekek állapota napról napra romlik. Mint a szlovákiai egészségügyé. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály -, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováčska 28,095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com A rendőrség a minap bekí­sért néhány fiatalt az újvi­déki strandról, mert ho­mokból ökölt formáztak, az Ellenállás (Otpor) szimbó­lumát, s a „domborművet” parancsra sem voltak haj­landóak megsemmisíteni. SINKOVITS PÉTER Korábban a zombori belügyi titkár­ság tagjai az ottani ifjú mozgalmis- ták társas estjét oszlatták szét, két fi­atal lányt pedig az őrszobába tessé­keltek, mert az Otpor jellegzetes tri­kóját viselték (fekete alapon fehér ökölbe szorított kézfej). A letartóz­tatásoknak se szeri, se száma, egyes adatok szerint a mozgalom tagjai eddig mintegy 15 000 órát töltöttek rendőrségi kihallgatáson. A rezsim egyelőre teheteden, hiszen a moz- galmisták egyeüen tagjának sincs nyilvántartott dossziéja, nincs elő­életük, nem rendelkeznek ingadan- nal, vagyonnal, gépkocsival. A biz­tonsági szerveknek külön fejtörést okoz, hogy az Ellenállás mozgalom­nak nincs vezére, vezetősége, szék­helye, hasonlóképpen címmel és névvel ellátott tagsági listája sem - csak aktivistái vannak. A szervezet létszámáról így ellentétes adatok lámák napvilágot, a becslések alap­ján megkockáztatható, hogy Jugo­szláviában a középiskolásokat és egyetemistákat tömörítő mozga­lomnak mintegy húszezer tagja van, s százezernél több szimpatizánsa, akik hozzávetőlegesen százötven te­lepülésen tevékenykednek. Számuk naponta kétszázzal gyarapszik. A mozgalom „Ellenállás a győzele­mig” jelszóval 1998 őszén jött létre, 13 egyetemista alapította. Szerve­zettségében és méreteiben ma már valóban komoly szervezetnek szá­mít, s az egyszerű polgárok is ben­nük bíznak, mondván, egyedül az Ellenállás kényszerítheti rá az ellen­zéket az együttes fellépésre. A moz­galom nem rendelkezik kiszámíha- tó cselekvési sémával, a rendőrség számára viszont éppen ez okozza a legnagyobb talányt: amíg az ellen­zéki pártok lépései kikövetkeztet- hetőek, a szellemes fiatalok új őrie­tekkel rukkolnak elő. Szándékuk egyértelmű: Müosevics leváltása, békés átmenet és európai irányvé­tel. Szeretnék bebizonyítani, a szer- bek vannak annyira értelmesek, Az Ellenállás új üzenete: Egységes listát, egy el­lenjelöltet, s neki vége! hogy erőszak nélkül megváltoztas­sák a rendszert. A hatalom váltig hangoztatja, huligánokról van szó, akik nemzeti és vallási gyűlöletet szítanak. Az Ellenállás új üzenete: „Egységes listát, egy ellenjelöltet, s neki vége van!” (Természetesen Mi­losevicsnek.) Az Otpor úgy tervezi, az elkövetkező hetekben tízezer ak­tivistája négymillió polgárral fog el­beszélgetni, hogy rávegye őket, menjenek el szavazni. Kalkuláció­juk szerint a jelenlegi jugoszláv el­nök Szerbiából 1 400 000 támogató szavazatra számíthat, 200 ezerre Crna Gorában, ugyanennyié Koszo­vóban. Csalással pedig legfeljebb még 200 ezer vokshoz juthat. Ez összesen kétmillió. Az ellenzéki ol­dalon viszont négymillió polgár mozgósítható, s az bőven elegendő a győzelemhez. A nisi fiatalok ugyanakkor levélben követelték Mi­lo Djukanovicstól, hogy a monte­negrói vezetés változtasson szándé­kán, s ne bojkottálja a választásokat. Ha nem kapnak kedvező választ, néhányan gyalog indulnak Crna Gora fővárosába, hogy a kisebbik tagköztársaság elnökét beszélgetés­ben győzzék meg javaslatukról. A szerző vajdasági munkatársunk Képes lesz a Rozsnyói Városi Hivatal még nagyobb körültekintéssel ellenőrizni, miért s mennyit számláz neki a Rozeko? Magánvállalaté lesz a „köz” haszna? KMOTRIK PÉTER Számos furcsa dolog történik mos­tanság Rozsnyó városában. Az egyik ilyen furcsaság az, hogy az önkor­mányzat 450 ezer koronát hagyott jóvá az év végéig alkalmazható 180 közhasznú -munkás étkeztetésére, munkaruháik megvásárlására, vala­mint munkaeszközök vételére. E ki­adások jelentős részét azonban megtakaríthatta volna a város, ha nem dönt úgy idén januárban az ön- kormányzat, hogy eladja a tavaly megszüntetett városi közterület­fenntartó vállalat ingó vagyonát a Rozeko Kft.-nek - annak a cégnek, amelyet a megszüntetett vállalat fel­adatköreinek betöltésével bízott meg. Ez a cég kisebb részt városi tu­lajdonú, nagyobb része pedig az osztrák Brantner GmbH magánvál­lalat tulajdonát képezi. A Rozeko át­vállalta a közterület-fenntartó válla­lat tartozásainak egy részét, s u­gyancsak átruházták rá kinnlevősé­geinek egy bizonyos hányadát is. Ezenkívül a város eladta a Rozekó- nak a megszüntetett vállalat majd­nem teljes ingó vagyonát és raktár- készletét - szerszámokat, gépeket, alkatrészeket stb. - a felbecsült ér­ték 20 százalékáért. Jelenleg ez a cég végzi a városban - fizetség fejé­ben - a közterület tisztítását, a hul- ladékelhordást s a közvilágítás mű­ködtetését. A Rozekón kívül a város három további vállalatot hozott lét­re idén január elsejével. Ezek már száz százalékban Rozsnyó tulajdo­nát képezik, s feladatuk a város in- gatíanvagyonának kezelése - létre­hozásuk oka pedig: „a városi va­gyon kezelésének hatékonyabbá, azaz olcsóbbá tétele volt”. E cégek egyike kezeli a többi között a város- központban levő parkolóhelyeket, az ott álló befejezetlen kultúrházat, az ugyancsak befejezeden fedett uszodát, az autóbusz-állomás mel­letti piacteret, a strandot, a sportpá­lyákat és a köztemetőt. A kezelés azért sajátos, mert ha a szerszámok­kal szinte alig rendelkező százszá­zalékos városi tulajdonban levő rt. ki akarja takarítani a temetőt, akkor ad egy megrendelést az osztrák többségi tulajdonban levő Rozekó- nak a munka elvégzésére, amelyik aztán kemény fizetség fejében kicsi­nosítja. Mindezt a munkát a Rozeko dolgozói a várostól jutányos áron megszerzett szerszámokkal végzik. További furcsaság, hogy a már emlí­tett önkormányzati ülésen a 180 közhasznú munkással kapcsolatban - akiknek a város veszi meg a szer­számokat és a munkaruhát - el­hangzott az is, hogy közülük 74 a Rozeko vállalat irányítása alatt fog dolgozni. Kérdés, hogy a külföldi többségi tulajdonú, profitorientált Rozeko által irányított „közhasznú dolgozók” munkája mennyi pénzé­be kerül majd Rozsnyónak. Ha a Ro­zeko vállalat rozsnyói ügyvivője, Pa­vol Szaniszló jogász doktor úgy dönt, hogy a cég a közhasznú mun­kások ténykedéséért nem számláz ki semmit a városi hivatalnak, akkor minden rendben lesz, ha azonban azt gondolná: számára sokkal fon­tosabb munkáltatójának érdeke, a Rozeko nyereségének növekedése, akkor a „köz” haszna a Rozeko hasz­nává alakulna át. Persze, erre is van gyógyir: a városi hivatalnak még na­gyobb körültekintéssel kell ezentúl ellenőriznie, miért s mennyit szám­láz neki a Rozeko. Ha a Rozsnyói Városi Hivatal vezetője keményen odafigyel számlaellenőrzéssel meg­bízott beosztottaira, akkor biztos, hogy nem tudják majd megrövidíte­ni Rozsnyót az osztrákok. A városi hivatalvezetőt egyébként szintén Pavol Szaniszlónak hívják. Ez a tény máshol szintén furcsaságnak számí­tana. Rozsnyón azonban a minden­napos dolgok körébe tartozik. OLVASÓI LEVÉL Vigyázat, zsebtolvajok! Az utóbbi időben többszőrbe kel­lett utaznom a járási székhelyre, Komáromba. Amikor végeztem a hivatalban, kimentem az autóbusz- pályaudvarra. A déli órákban min­den felszállóhelyen több tucat utas várakozik. Ott is, ahol én, legalább 45-50 ember várt az autóbuszra. A közelemben két fiatalasszony be­szélgetett. A felszállásnál derült ki, hogy az egyiküknek eltűnt a táská­jából a pénztárcája. Mi, akik ott vol­tunk a közelükben, semmit sem vettünk észre. Két nap múlva szin­tén az említett felszállóhelyen vár­tam az autóbuszt. Most a lányom is velem volt. Várakozás közben me­séltem neki, mi történt itt két nap­pal ezelőtt. A körülöttünk állók is bekapcsolódtak a beszélgetésbe. Mondtuk, hogy vigyázni kell. Köz­ben egy fiatalasszony felé fordul­tam, aki a kisfiát hozta a kórházból, és a fiú rosszul lett. Többen segítet­tek. A távolabb hangoskodó társas­ágra nem figyelt senki. Valaki ugyan megjegyezte, hogy mi volna, ha mindenki így hangoskodna. Be­futott az autóbusz. A banda tagjai kitalálták, hogy még van idő a fel­szállásra, addig megisznak egy sört. A fiatalasszonyt a kisfiúval előreen­gedték az utasok. A menetjegy vá­sárlásánál derült ki, hogy nincs meg a pénztárcája. Mindenki meg volt döbbenve. Ä tolvajok éppen eltűn­tek a lakótelep házai között. A káro­sult utánuk futott. Az asszony lélek­szakadva rohant vissza a járműhöz. A pénztárca megvolt, eldobták, de üres. Amikor az autóbusz kikanya­rodott a megállóból a közútra, a la­kótelepi házak közül akkor bukkan­tak elő a tolvajok, az utasok szeme láttára az autóbusz előtt átvágva, nevetve mentek vissza a felszálló­helyekhez. Felvetettem, hogy rendőrt kellene hívni. Minek? - hűtöttek le a körülöttem állók. Úgy­sem tudnánk rájuk bizonyítani semmit. A rendőrség nem tud arról, hogy mi folyik a komáromi autó­busz-pályaudvaron? Azt tanácso­lom mindenkinek, aki a komáromi autóbusz-pályaudvarra téved, hogy fokozottan vigyázzon az értékeire. Jalsovszky Vilmos Marcelháza Prága készülődik. Ősszel lesz a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap évi kongresszusa, de a globalizációt el­lenzők már most riadót fújnak. (ČTK) TALLÓZÓ THE WASHINGTON TIMES Csáky Pál miniszterelnök-helyettes­nek a szlovákiai változásokat mél­tató álláspontját ismertette az ame­rikai napilap. Csáky a lap szerint azért számít fontos személynek, mert emberi jogok kérdéseiben ille­tékes kormányfő-helyettesként Dzurinda kabinetjében ő a legma­gasabb tisztséget betöltő magyar. A szerző emlékeztet, az európai in­tézmények - amelyek közé Szlová­kia szeretne beilleszkedni - az em­beri és kisebbségi jogok védelmezé- sét várják el tagjaiktól. A politikus nyilatkozatában arról beszélt, hogy Mečiar kormányzása alatt a szlová­kiai kisebbségek diszkriminációt ta­pasztaltak, ám az 1998-as választá­sok nyomán az ország „bajke­verőből együttműködő partnerré vált” a Nyugat számára. Emlékezte­tett arra, hogy a mostani kormány cselekvési tervet fogadott el a türel­metlenség, az idegengyűlölet és az antiszemitizmus valamennyi meg­nyilvánulási formája ellen. A Milosevics-rezsim fél a fiatalok mozgalmától, aktivistáit napi rendszerességgel zaklatja a szerb rendőrség Ellenállás ökölbe szorított kézzel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom