Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)

2000-08-10 / 184. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 10. hogy a megbocsátó szeretet mö­gött határtalan populizmus lap­pang, hanem főleg azért, mert jogunk van megtudni, kik azok az orvosok, akik még a köztár­sasági elnököt sem kezelték kellő körültekintéssel. Az iglsi szanató­rium lakosztályából nézve most már biztosan úgy tűnik, a kínos­keserves történet hepienddel végződött, csakhogy az egyszerű ” állampolgárt továbbra is ezekben a kórházakban kezelik félre, ezek a szakemberek kísérleteznek raj­ta, és biztosan nem viszik Innsb­ruckba, ha több „sikeres” műtét után már a halálán van. Az egyetlen értelmes dolog, amit Rudolf Schuster ez ügyben tehet, az lenne, ha a többi szlovákiai ál­lampolgár érdekében maga is szorgalmazná nemcsak a saját kezelése körülményeinek kivizs­gálását, és a vétkesek felelősség­re vonását, hanem legfőképp az anyagi és erkölcsi szempontból egyaránt mélypontra süllyedt szlovák egészségügy megrefor­málását. Ehelyett úgy tesz, mint­ha ő lett volna ebben az ország­ban az utolsó beteg, és mivel hál’ istennek jól van, mindent elfe­lejtve és megbocsátva az lenne a legfőbb gondja, hogy méltóképp és minél hamarabb fogadja a HZDS petíciós bizottságát. Igaz, ha ne adj’ isten megint megbe­tegszik, őt már biztosan nem fogják kórháztól kórházig furi­kázni Pozsonyban, így aztán ma­radhat is minden a régiben, el­végre Kovács bácsi vagy Szabó néni elrontott bélműtétje miatt nem tesz feljelentést az egész­ségügyi miniszter. míg patyolattiszta nem lesz. Az eredményt szúrópróbával ellen­őrizheti. Fog egy köteg bankót, és megmutatja mosásban jártasabb ismerősének. Ha ő azt kérdezi: „Új?”, a mosást abbahagyhatja, pénze immár tiszta. (Ismerősé­nek meg eldicsekedhet, hogy: „Nem. Legális jövedelemmel mosva.”) Bár a mosással végzett, hátravan még az öblítés. De ezt már inkább bízza szakemberre, a házilag öblített pénz ugyanis gyakran tapad. A kimosott pénzt ossza több adagra, vigye mind­egyiket egy-egy specialistához. Ajánlani tudom azokat a pénzin­tézeteket, melyek nemzetközi öblítőhálózattal rendelkeznek. A jó öblítés titka a szigorú banki ti­toktartás és a részt vevő vállala­tok papíijellegében rejlik. Mialatt ők az öblítéssel foglalatoskod­nak, önnek lesz elég ideje a mo­sás nyomainak eltüntetésére. Piszkos pénz, egy kiadós fürdő, no meg egy kis glanc. A frissen vasalt bankókat most már befek­tetheti - értékpapírba, ingatlan­ba, akár privatizálhat is... A szerző állandó munkatár­sunk # Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály -, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováčska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Az utolsó beteg VRABEC MÁRIA Nyugodtak lehetünk, immár biz­tos, hogy Rudolf Schuster szelle­mi képességeiben és jellemvoná­sában sem okozott különösebb törést a néhány hetes altatás. Va­lószínűleg halálközeli élményben sem lehetett része, mert ilyenkor állítólag át szokták értékelni az életüket az emberek, ő pedig ma­radt, ami volt - hatásvadász. Ab­ban, hogy egy-egy impozáns gesztusért semmi sem drága ne­ki, már akkor biztosak lehettünk, amikor az íróasztalát Innsbruck­ba vitette, aztán a nemzethez in­tézett beszéde után arról is meg­bizonyosodhattunk, stílusa sem változott. Épp csak az újságírók­hoz való viszonyában állt be radi­kális fordulat, de ez sem lelkiis­meret-vizsgálat és önkritika eredménye, egyszerűen csak díj­azta, hogy tényleg vele foglalkoz­tak reggeltől estig. Az, hogy a szlovákiai orvosoknak, akik kö­zül talán mégsem hibázott mind­egyik, egy kurta köszönömöt sem mondott, még csak faragat- lanság volt, de az, hogy már a ke­zelés körülményeit feltárandó nyomozás kezdete előtt kinyüat- koztatta: úgyis kegyelemben ré­szesítené a vétkeseket, már egy elnöknek is megengedheteüen hiba. Nemcsak azért, mert amíg nincs meg a bűnös, nem szokás amnesztiát hirdetni, és nem is azért, mert mindnyájan tudjuk, Pénzmosási útmutató SULCI SZILVIA Mielőtt nekilátna piszkos pénze tisztára mosásához, húzza fel a vastagabbik bőrét. Tudniillik a sok mosás ártalmas, hosszú tá­von látható elváltozásokat okoz. (Ha önnek üyen még nincs, hasz­nálja egy másik emberét. Külön­ben nyugodtan hozzáláthat enél- kül is, bőre úgyis egykettőre megvastagodik.) Ha ezzel meg­van, jöhet a mosás. Fogja az ille­gális pénzt, melyet először is a le­gális pénzforgalomba kell bejut­tatni. Ha a pénz túl piszkos, áz­tassa be mosás előtt. ígyjobban kijönnek a foltok. Az előzőleg be­áztatott, mosásra előkészített bankókat kezdje folyamatosan adagolni legális üzleti tevékeny­ségéből származó jövedelméhez. Erre azokat a vállalkozásait hasz­nálja fel, melyek készpénzzel dolgoznak, úgymint áruház, au­tómosó, étterem, kaszinó, pénz­váltó. A mosással ne kapkodjon! Meglátja, így is, úgy is beleme­legszik. A pénzt addig mossa,- Mi ez a nagy felhajtás, biztos úr? Azzal, hogy ellopta a gyümölcsöt, nem okozott nyolcezer koronás kárt, és én sem okoztam benne nagyobbat azzal, hogy elvertem. (Agócs Ernő karikatúrája) Ivan Lexa állítólag együttműködött Szemjon Mogiljevics orosz maffiavezérrel Titkos kapcsolatok Elképzelhető, hogy az Ivan Lexa vezette titkosszolgálat nemcsak összejátszott az al­világgal, hanem egyenesen a maffia, mégpedig a Szemjon Mogiljevics vezette orosz maffia irányította. GAÁL LÁSZLÓ Talán hihetetlennek tűnik a fenti ál­lítás, ám ezúttal nem egy bulvárlap találgatásáról van szó, a kijelentés Ladislav Pittner szájából hangzott el. A belügyminiszter nyüatkozata alátámasztani látszik azokat a ko­rábbi sajtóhíreket, hogy Lexát és mintegy egymilliárd koronás va­gyonát az orosz maffia menekítette külföldre. Ugyanakkor nem sikerült megerősíteni azokat a találgatáso­kat, hogy az orosz maffia túszként tartja fogva Lexa egyik gyermekét, így biztosítva a titkosszolgálat egy­kori elnökének hallgatását. Ennek a találgatásnak az adott alapot, hogy a Grenadában gazdasági állampol­gárságért folyamodó Lexa állítólag csak saját magának, feleségének és egyik gyermekének nyújtott be üyen kérvényt. Az, hogy az orosz maffia egyik legbefolyásosabb fő­nökeként ismert Mogiljevicsnek, „Szeva bácsinak” köze lehetett Le- xához, azért is valószínűnek lát­szik, mert a milliárdos nemzetközi ügyleteket bonyolító orosz kereszt­apa Európa-szerte előszeretettel dolgozik együtt volt belügyi ügynö­kökkel, illetve az egykori kommu­nista rendszerben magas beosztást betöltött személyekkel. Mogiljevics a nyolcvankilences rend­szerváltás után bukkant fel Közép- Európában, a klasszikus kábítószer­csempészeten kívül fegyverekkel és nukleáris anyagokkal, de lányokkal is kereskedett, és az olajüzletből is kivette a részét. Olyannyira, hogy állítólag a nagy port kavart magyar- országi olajszőkítés legfőbb irányí­tója volt. Vele dolgozott együtt Bo­ros Tamás, a hírhedt Aranykéz utcai merénylet áldozata, aki korábban a rendőrségnek is bevaüotta, hogy az országba az orosz keresztapa által behozott olaj szőkítésével rövidítet­ték meg az államot, yálószínűleg az okozta a vesztét, hogy eljárt a szája a rendőrség előtt. Ez ugyanis alvüá- gi körökben halálos bűn. S éppen az Aranykéz utcai robbantás lehet az egyik olyan momentum, amely a Lexa és Mogüjevics közötti kapcso­latra utal. A robbantást követően ugyanis olyan szlovákiai „Mečiar- kommandóról” kezdtek suttogni, amelynek tagjai a Lexa-féle tit­kosszolgálattal is kapcsolatban van­nak, és - megrendelésre - Magyar- országon, Ausztriában és Csehor­szágban egyaránt robbantásos me­rényleteket hajtanak végre. Bár a SIS-szel való kapcsolat nem bizo­nyosodott be, az tény, hogy az Aranykéz utcai merénylethez egy lévai fiatalembernek is köze volt - legalábbis ő vásárolta meg azt a Fiat Szeva bácsi előszeretet­tel dolgozik együtt volt belügyi ügynökökkel. gépkocsit, amelybe a Boros Tamás és három ártatlan járókelő életét ki­oltó robbanószert rejtették. Az pe­dig kézenfekvő, hogy az olajügyben utazó vállalkozó kivégzését az olaj­ügyet ellenőrző orosz keresztapa rendelte meg. A keresztapa, aki időközben egy magyar nővel kötött házasságot, és Budapesten telepedett le, állítólag egy húsztagú kommandót foglal­koztatott ellenfeleinek likvidálásá­ra. Magyarországon több céget is alapított, ezenkívül Amerikában, Nagy-Britanniában, Svájcban és Csehországban is működtek váüal- kozásai, amelyek elsősorban a bűn- cselekményekből származó pénz tisztára mosását szolgálták. Még az USA egyik legnevesebb bankját, a National Bank of New Yorkot is be­lekeverte az üzleteibe. Ezen a pénz- intézményen keresztül állítólag tíz- milliárd dollárt mostak tisztára 1998-ban és 1999-ben. Az erről szó­ló első hírek a bank egykori igazga­tójától, Edmond Safrától származ­tak, aki bizonyos információkkal szolgált a nyomozóknak, majd rö­viddel azután rejtélyes körülmé­nyek között, szállodai lakosztályá­nak fürdőszobájában életét vesztet­te. Annak idején még magáról Jel­cin elnökről is elterjedt, hogy az orosz államfő és családja is tetemes összeget „futtatott” át az amerikai bankon. Az államfőn kívül Borisz Berezovszkij oligarchát és Viktor Csernomirgyin exkormányfőt is úgy emlegették, hogy az ő pénzüket is Szemjon Mogüjevics segítette kül­földre menekíteni. Bár a bűnüldöző szervek, az Interpolt és az amerikai FBI-t is beleértve, sok mindent tud­nak Szeva bácsi törvényen kívüli te­vékenységéről, mégsem tudják őt nyakon csípni, mert olyan ügyesen szervezi ügyleteit, hogy a hatóságok több tonnányi könyvelési anyagá­nak átvizsgálásával sem tudtak eUe- ne elegendő bizonyítékot szerezni. Pedig a napnál is vüágosabb, hogy nem megtakarított pénzén vásárol­ta meg a magyarországi Digép és Magnex váüalatokat, az Army-Coop hadiüzemet vagy a Cempinski szál­lodát. Úgy tűnik, jó magasiskola volt számára az a börtönben töltött hét év, amit fiatal közgazdász mér­nökként elkövetett csalás és pénz­ügyi machináció miatt sóztak rá. Nemcsak gazdasági „szakértelme”, hanem jó összeköttetései is segítik őt a büntetés elkerülésében. És nemcsak a börtönbüntetést, hanem az ellene tervezett merényletet is így sikerült elkerülnie. Az eset még 1995-ben történt, ami­kor a budapesti orosz keresztapá­nak, aki a szolomonovi csoportként nyüvántartott orosz maffia vezére, nézeteltérése támadt a szolncevói csoport fejével, Szergej Mihajlowal. Ez utóbbi a Mogiljevics tulajdoná­ban levő prágai U holubu ven­déglőben akarta kivégeztetni ellen­lábasát. A készülő leszámolásról a rendőrség is tudomást szerzett, és le is csapott az összetűzni készülő maffiózókra, Mogüjevics azonban nem volt köztük. Valószínűleg vala­melyüt belügyi bizalmasa figyel­meztette, hogy nem tanácsos az adott időben a vendéglőben mutat­koznia. Ha pedig 1995-ben az akko­ri cseh belügyi szervekkel ilyen „ki­tűnő” kapcsolatai voltak az orosz keresztapának, akkor semmi külö­nös nincs abban, hogy az akkori szlovák titkosszolgálattal is hason­lóan jó kapcsolatokat ápolt. TALLÓZÓ SME A lap információi szerint Alexander Rezesnek közeli barátai az 50. szü­letésnapjára, 1998-ban nemesi cí­met akartak vásárolni. Ha sikerült volna a dolog, Július fiát ma már hercegnek, Éva lányát pedig her­cegnőnek keüene szólítani. A furcsa ötlettel valószínűleg azért állt elő valaki, mert Rezes azok közé tarto­zott, akiknek mindene megvolt, így egy új autóval vagy értékes fest­ménnyel már meg sem lehetett ör­vendeztetni. A vasmű egyik mene­dzsere azzal az ötlettel állt elő, ve­gyenek a főnöknek angol lord cí­met, melyet egy idősebb angol lady adott volna el némi pénzért és eltar­tásért. Az ügyletet egy erre szakoso­dott cég közvetítette, s egyesek sze­rint közel egymülió koronába került volna az ajándék. Ha Režeš meg­kapja a címet, szabad bejárása lett volna az angol királyi udvarba, s minden közéleti eseményre meghí­vót kapott volna. Az üzlet végül is a közvetítő cég lassúsága miatt meg­feneklett, mivel lekésték a szülina- pot, majd a HZDS elvesztette a vá­lasztásokat, s ezután a társaságnak már a saját bőrét keüett mentenie. PRAVDA A lapnak nyilatkozott Vincent Dani- hel, a romakérdéssel megbízott kor­mánybiztos. Szerinte egyes szlová­kiai politikusok múlt heti romaeüe- nes kijelentéseikkel csak szavazato­kat akarnak szerezni. Biztos benne, a választások előtt pár hónappal mindenki más húrokat fog penget­ni, hogy megszerezzék a roma la­kosság szavazatait, de addig épp az eüenkezőjét mondják. Sajnálatos­nak tartja, hogy egyes politikusok, mint például Móric, a parlamenti képviselő immunitása mögé rejtőz­het, amikor egyértelműen rasszista kijelentésekkel támadja a romákat. Erre a gondra az ENSZ genfi köz­pontja is felhívta a figyelmet, mert kíváncsiak voltak, hogyan előzi meg az adott ország, hogy politikusai büntetlenül tehessenek hasonló ki­jelentéseket. Az a hú, hogy egy belső kormányvizsgálat hivatalának megszüntetését javasolta, nem veszi komolyan, s büszke rá, hogy a vüá- gon Szlovákia az egyetlen ország, ahol üyen magas politikai szinten foglalkoznak a romaproblémával. Ezt sajnos otthon nem ismerik el, de a vüágban elégedettek ez ügyben Szlovákiával. OROSZ LAPOK A tegnapi orosz lapok - a moszkvai hatóságokhoz hasonlóan - „csecsen nyomot” vélnek felfedezni a keddi pokolgépes merénylet kapcsán, s ki­zárták a Moszkvában különben oly gyakori gázrobbanás lehetőségét. A Szevodnya a „véres pokolról” beszá­molva azt hangoztatja: egyértel­műen terrorcselekményről van szó, s szinte természetes, hogy mindenki először a csecsenekre gondol, s ki­zárja az esetleges alvüági leszámo­lás lehetőségét. A Kommerszant Da- üy ugyancsak a csecsen kapcsolatra utal, hangsúlyozva: az újabb moszk­vai terrorakció megváltoztatta a cse­csen helyzet megítélését. „A háború nem ért véget, a háború folytatódik, csak immár az orosz városok utcá­in” - írta a tekintélyes orosz gazda­sági napüap, emlékeztetve arra, hogy az előző orosz-csecsen háború idején, 1996-ban hasonló terrorcse­lekmények színhelye volt Moszkva,- pokolgépek robbantak metróáüo- máson és zsúfolt trolibuszban is. VISSZHANG Vétkesek közt cinkos, aki néma Stúber Lajosnak, a komáromi Béke Utcai Alapiskola pedagógusának az Új Szó 2000. július 24-i számában megjelent A szlovák nyelvi verseny megnyitójának margójára című cikkét rendkívüli érdeklődéssel ol­vastam, s felháborodását teljesen jogosnak tartom. Ugyanakkor erős csúsztatásnak vélem a Kommentár nélkül című nyúlfarknyi betétet, amelyben az oktatási minisztérium nemzetiségi osztályának referense valóban nem megalapozott inge­rültséggel próbálja magyarázni a bizonyítványát. Nos, az Ismerd meg a szlovák nyelvet! országos verseny előkészítő megbeszélésén az Országos Pedagógiai Intézet ré­széről magam is részt vettem. Az ominózus eset: az összejövetel kap­csán valóban felmerült, szerepel­jen-e magyar dal a repertoáron. A pozsonyi módszertani központ egyik szakdolgozójának válasza határozott nem volt. Mivel más vé­lemény nem hangzott el, hát fel­szólaltam magam is, hogy ilyen or­szágos jelentőségű versenyen az énekkar mindenképpen rukkoljon elő magyar dallal is, elvégre két nép él itt, s ez még jobban jelképez­né az összetartozás eszméjét. Ta­valy is három nyelven énekeltek a diákok: magyarul, szlovákul és lati­nul - hivatkoztam a hagyományra. Erre a felvetésre sem válaszolt sen­ki (vagy fásultak voltak a megje­lentek, vagy féltek). A nemzetiségi osztály referense pedig anélkül, hogy döntöttünk volna, az énekkar című témakört azonnali hatállyal levette a napúendről. Tehát a két­nyelvű éneldésbe az Országos Pe­dagógiai Intézet részéről nem egyeztem, nem egyezhettem bele. Véleményem szerint - bár az embe­rek lelkületébe nem láthatunk bele - a nemzetiségi osztály referense valamiféle lehetséges sugalmazás folytán önhatalmúlag dönthetett ebhen a kérdésben. Tavaly ugyanis hasonlóan zűrzavaros volt az ének­lés körüli huzavona, mert a magyar ének útjába akkor is akadályokat gördítettek - bár ezt a tanító úr nem tudhatja -, ám az akkori ver­senyszervező, Kovács Péter felada­ta magaslatán áüva, ugyancsak „teljhatalmúlag” hozta meg a dön­tést: márpedig lesz magyar dal. Köbölkúti Varga József JEGYZET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom