Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)
2000-07-27 / 172. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 27. Kultúra Isten veled, Monarchia! Gágyor Péter saját „sörös-zenés svejkomédiáját" állította színpadra Komáromban Egy besúgónak tapsolunk? Franciául jelent meg Radnóti Miklós kötete Franciaországban válogatás jelent meg Radnóti Miklós 1930 és 1944 között írt verseiből, Erőltetett menet címmel. A kötetről és a mártírhalált halt költőről külön méltatást közölt a tekintélyes Le Monde című napilap. Tahar Ben Jelloun cikkében részletesen felidézte a tragikus sorsú magyar költő életútját, hangsúlyozva, hogy Radnóti költészetét a fájdalom, a háború szörnyűségei és a gyűlölet ellen használta védőpajzsként. (MTI) Szenzációs régészeti leletek Szőnyben Komárom. Szenzációs régészeti leletekre bukkantak egyetemi hallgatók, úgynevezett tanásás közben Komárom szőnyi városrészében: egy római kori kenyérsütő kemencére és egy csontfeldolgozó műhely maradványaira. Az ELTE Ókori Régészeti Tanszékének hallgatói immár a kilencedik nyáron kutatnak a szőnyi vásártéren, amelynek környékén állt egykor a Brigetio nevű római kori város. Az idei tanásás során eddig a kenyérsütő kemence mellett rábukkantak egy olyan cserépből készült nyomóedény-töredékre, amely feltehetően egy császár arcképét ábrázolja. Az ezzel, illetve ezekkel formált és sütött kenyeret abban az időben általában a győztes csaták után ingyen osztogatták a katonák között. Az elmúlt nyolc év ásatásainak legérdekesebb darabjait a komáromi Klapka György Múzeum régészeti kiállítása mutatja be. (MTI) MOZI _________________POZSONY_________________ HV IEZDA: 60 másodperc (am.) 15.30,18,20.30 HVIEZDAKERTMOZI: High Fidelity (am.) 21.15 OBZOR: Gladiátor (am.) 17, 20 MLA- DOST: Himalája, karaván (fr.-svájci-ang.) 15.30,18,20.30 TATRA: A kilencedik kapu (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: A Flinstone család II. (am.) 15.30,18,20.30 ISTROPOLIS: A hazafi (am.) 17,20.15 60 másodperc (am.) 15.30,18,20.30 A Flinstone család II. (am.) 14,16 Félelem és reszketés Las Vegasban (am.) 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A hazafi (am.) 17,20 Tarzan (am.) 18 A hat mesterlövész (szí.) 21 Erin Brockovich - Zűrös természet (am.) 18.45 A második legjobb dolog (am.) 18.30 Ajellem (hol.) 20.30 Ülök az ágon (szí.) 20 KASSA CAPITOL: 60 másodperc (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: A Flinstone család II. (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: 9 és 1/2 hét II. (am.) 16.15, 19.15 DRUZBA: South Park (am.) 18, 20 TATRA: Sivatagi cápák (am.) 18, 20.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: 28 nap (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Sivatagi cápák (am.) 18 AMFITEÁTRUM: 200 cigaretta (am.) 21.30 PÁTI FÜRDŐ - KERTMOZI: Harcosok klubja (am.) 21.30 NAGY- KAPOS: A világ nem elég (am.) 19 GYŐR CINEMA CITY: Toy Story - Játékháború 2. (am.) 13.30 Rád vagyok kattanva (am.) 16.30,18.30, 20.30 A hazafi (am.) 14, 17, 20 Tigris színre lép (am.) 13.15,15.15,17.15 Galaktikus küldetés (am.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Gladiátor (am.) 14.30, 17.30, 20.30 Ég velünk! (am.) 14.45,17.15,19.45 Agyatlan apartman (ang.) 14,16,18, 20 FELHÍVÁS A Bástya Színház helyett a Jókai Színház épületében, kilenc helyett jóval tíz után veszi kezdetét Komáromban az Isten veled, Monarchia! premierje. Végre bevonul a Vidám Fiúk Fúvószenekar, előkerülnek a „lányok” (Varsányi Mari és Balaskó Edit), dalukból valahogy kivesz- szük, hogy „elszállt már, elszállt már a kétfejű sasmadár”. LAKATOS KRISZTINA A szereplők berendezik a színpadot, kezdünk időben és képben lenni... De melyikben? Az eső-elő- mosott fénytechnika zavarai az első felvonás alatt „kicsomagolják” az előadást, szinte nappali díszkivilágításban látjuk a komáromi művészeket, amint - úgy tűnik - azt játsszák, hogy színészek, akik berendezik az első jelenet színterét, akik ezután azt játsszák, hogy vendégek, már az 1918-as fordulat után, Palivec úr kocsmájában, akik azt játsszák, hogy kis- és nagykutyák fronton és hátországban, kórházban és hadbíróság előtt, valamikor a Monarchia végnapjai alatt... A megsokszorozott áttételek átsegítenek bennünket a váltásokon, elfogadjuk, hogy a szereplők, akik az imént még sörről, árvízről, a történelem vízözönéről és a civilizáció „kerítés-szükségletéről” jártatták a szájukat egy kocsmában, Prágában, Csehszlovákia fővárosában, Svejk (Bernáth Tamás) megjelenése után az elmúlt „kalandos” időket felelevenítve a következő percben már az éppen megtörtént szarajevói merényletről nyilatkoznak blaszfémikusan, minek következtében Bretschnei- der spicli úr (Tóth Attila) kíséretében átvonulnak a börtönbe, és így tovább. Lejönnek a színpadról a pillanatnyi, gyors visszacsatolások is, amikor a szereplők, adott pillanatban mondjuk a Monarchia tisztjei lépnek vissza civil szerepükbe, hogy egy-két korsó sört rendeljenek, mintegy megolajozva a sok beszédtől porzó torkukat. Gond ott van, hogy a játék a játékban technika felerősödésével a hatás veszik el, pedig Gágyor Péter rendezőként szemmel láthatólag több gondot fordított az általa oly sokszor emlegetett „éthosz” felmutatására, mint a formai megoldáMTI-TUDÓSÍTÁS Különösek az architektúra útjai: kétévente megrendezett velencei seregszemléjének nagydíját, az Aranypálmát idén a francia Jean Nouvel, a különben jeles építész úgy nyerte meg, hogy a biennáléra nem építészeti tervet nyújtott be, hanem egy vaporettót kötött ki a közeli mólón és a kínai nagybetűs plakátok mintájára társaival együtt a falakra írt szövegeket. Jean Nouvel a francia részvételt irányító együttes vezetőjeként fogalmazta meg üzenetét, és kétségkívül a legnagyobb sokkot váltotta ki egy olyan környezetben, ahol csak az számíthatott sikerre, aki feltűnő újítással lépett elő. A francia pavüonba lépve a meglepetés tényleg teljes. Hiába pislant a látogató jobbra vagy balra, nem lát egyetlen videó-képernyőt, egyetlen számítógépet, egyetlen építészeti tervet, dokumentációt, makettet sem, amiből pedig bőven akadt másutt a VII. Velencei Építészeti Bien- nálén. Az egyetlen kiállított tárgy a bejárattal szemben elhelyezett kis vaporetto-modell. Ezzel szemben minden helyiség fehér falát teleírták iskolás betűkkel, kék és piros krétával. így aztán van mit olvasni és van min töprengeni. A francia építészek Jean Nouvel által vezetett csapata ugyanis politikai síkon sokra. Vagyunk néhányan nézők, akik nemzedéki hendikeppel indulunk: a demokráciát, illetve azt, amit most és nálunk ennek nevezünk, visszásságaival együtt máshogy éljük meg, mert nincs vagy alig van közvetlen tapasztalatunk az előző rendszerekről. És itt nem segít a szájhagyomány. Nem tudjuk magunkkal vinni a színházba azt a gyomorszorító érzést, ami az Isten veled, Monarchiát modellé, a darabot furcsán keserű „svejko- médiává” tehetné. Csak arra hagyatkozhatunk, amit a színpadról kapunk. Ez pedig csak félig győz meg arról, hogy a túlélés svejki formájának lehetetlensége nem esetleges. Nincsenek könnyű helyzetben a színészek, akiknek jelzésekből kell hitelesen több figurát megformálniuk, hiszen a Monarchiában a Svejket alakító Bernáth Tamáson és a Palivec urat, a kocsmárost alakító Németh Istvánon kívül mindenki több szerepet játszik, s mindenkinek jut egy-egy hatásos szóló. Nádasdy Péter kondíciója, rugalmassága Katz tábori pap szerepében lenyűgöző, Öllé Erik Schröder ezredesként stupid erőszakot teremt remekül. Ugyanakkor helyenként nem futja többre igyekezett kifejteni, értelmezni és vitatni a biennálé kurátora, Mas- similiano Fuksas által megadott jelszót, amely így hangzik: „Város: kevesebb esztétikát, több etikát!”. Ami persze eleve az építész társadalmi felelősségére helyezi a hangsúlyt, és a krétaszöveg rögtön ebből indul ki: „Figyelembe véve, hogy az építészetnek csak nevetségesen csekély szerepe van a bolygónkat sújtó gyorsuló urbanizációban, a (francia) csapat ki akarja emelni, milyen távolság választja el a gazdag világ gondjait és városi modelljeit annak a helyzetnek a nyomorúságától és veszélyeztetettségétől, amelyben a Föld lakossáEz állt a legközelebb a Massimiliano Fuksas által meghirdetett mottóhoz. gának negyede él. Ezt a távolságot a gazdag világ modelljeinek exportja csak növeli.” Ezért a francia építészek azt kérdezik a szakma világközösségétől: “Miként képes felelni ennek a lakosságnak a szükségleteire, vagy inkább nyomorúságára, hiszen ezek az emberek olyan körülmények között laknak, amelyek nem tesznek eleget a legelemibb követelményeknek sem?” Vagy tovább: “Mit tehet az puszta demonstrálásnál, ami a hasonló karakterű figurákat gyakorlatilag összemossa. A legsikeresebben Gál Tamás különíti el az egyes alakokat; s felejthetetlen Lucskay Róbert Lukás főhadnagyként a kutya lopott voltát leleplező jelenetben - ahogy szinte mozdulat és szó nélkül, belülről, s mégis mintegy tapinthatóan összeesik. Mindvégig egy határozott kép kísért: adva a Gágyor-darab, a maga lehetőségeivel, lazaságában, játékosságában is végletekig pontos Jelzésekből kell hitelesen több figurát megformálniuk. struktúrájával (amely nagyjából átmentődik az előadásba is) - egy kemény, éles, rácsokkal részekre osztott doboz. A tartalma - s ez mi- * nősíti az előadást - viszont egy számmal kisebbre sikeredett. Zörög, hangja van, helyenként karcol - eddig rendben volna. De nem szorul. A gyomrunk sem - össze. Pedig a csönd súlyosabb állítás lehet, mint a legjobban megoldott szöveg. Ahogy Gágyor él is vele: Svejk a végveszélyben elveszti minépítész kritikája és politikai kötelezettségvállalása a globalizálódás erejével szemben?” Jean Nouvel és társai úgy vélik, hogy az architektúra világa elmenekült a gondolkodás mezejéről és nem képes szembenézni a napnál világosabb realitással, ezért céljuk az, hogy olyan vitát indítsanak, amely nem vezethet sem a tehetetlenség beismerésére, sem annak jó lelkiismerettel való tudomásul vételére. A vitához megfelelő kérdéseket tesz fel a francia együttes, mivel azonban a kiállítási épület elsősorban arra szolgál, hogy falai között műveket állítsanak ki (amit Jean Nouvel és társai nem tesznek), a csapat egy vaporettót, egy velencei hajót bérelt: ez szolgál a viták színhelyéül, vagy meghívottakkal, vagy itt már videofelvételekkel. Aki kíváncsi a vaporetto vitáira, interneten is lehívhatja ( www.levaporetto.org ). Ha erre nem ér rá, vagy nincs kedve hozzá (amikor ott jártunk, mi voltunk az egyedüli látogatók a vaporettón), elolvashatja a pavilon falaira írt politikai-építészeti kiáltványokat, amelyek Massimiliano Fuksas felhívására regálnak. Jean Nouvel és társai, Francois Geindre, Henri- Pierre Jeudy szociológus, valamint Hubert Tonka író és kiadó az építészet felelősségéről elmélkednek és kérdeznek a falakon. A vidig beváló hülyeség-demonstráló formuláit, nem beszél kutyák adásáról, vevéséről, ápolásáról, csak azt tudja mondani, ártatlan vagyok, ami ebben a játéktérben ha nem is a csönddel, de a semmivel egyenlő. Az is lehet, hogy Gágyor nem is állításnak szánta az előadást, nem mondani akart valamit, hanem kérdezni: mi az, amit szórakozás címén mosolyogva-élvezkedve végig bírunk nézni? Mert egyszer csak vége az előadásnak. Vagy mégsem? Bevonulnak a letartóztatottak, összebilincselt kézzel. És Bretschneider, aki az előtérben sztárpózokba vágja magát. Kis elbizonytalanodás bennünk: jó az, hogy mi most egy besúgónak tapsolunk? Aztán győz a józan belátás: Tóth Attila megérdemli a sikert. Játszott. Megtette kötelességét. Arról igazán nem ó tehet, hogy a „felsőbb hatalom” (jelen esetben a rendező) rá osztotta ezt a kényelmetlen szerepet. Három óra, aztán ki lehet mosakodni és megtisztulva megpuszilni a családot. Kinek ez a munkája, kinek az. Gyakorlott színházlátogatóként tudjuk: a szerep nem keverendő össze a civil szférával. És végsósoron - fegyelmezett népség vagyunk. Tapsolunk. ták pedig ilyen kérdésekről folytak, folynak őszig: A lehetőségek vagy a jövő városát kell építeni? Tagadni kell-e a politikát az építészetben? Van-e ökológiája a politikának az architektúrában? A világörökség: a megőrzés vagy a rombolás fegyvere? Városi zavargások: a szakadék szélére jutott-e a város? A franciák vitára invitáltak távoli országokból is vendégeket: Dakar, Quito és Bombay városából. A történethez tartozik, hogy Franciaországban sem nézte mindenki jó szemmel Jean Nouvel és társai erősen politizáló, és voltaképpen az elit építészet társadalmi funkciójának válságát demonstráló anarchista lázadását - a biennálé zsűrije talán éppen ezért ítélte ennek a pavilonnak a díjat, mert, mint az indoklás hangsúlyozta, ez állt a legközelebb a Massimiliano Fuksas által meghirdetett mottóhoz. Csak hát ha ez állt a legközelebb, és ezt a jelenkor legnevesebb építészeiből álló zsűri ismerte el a Jean Nouvelnek adott Aranypálmával, akkor a világ elit-architektúrájának etikájával (és esztétikájával) van baj. Az Aranypálma nyertese szerint pedig ennek alapvető magyarázata az, hogy az emberiség negyedének nemhogy architektúra nem jut, hanem a legszűkebb értelemben vett lakás, otthon sem. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Választmánya az idén első alkalommal - egyben a hagyományteremtés szándékával - szervezi meg a „Szlovákiai magyar iskolák országos tanévnyitóját”. Az országos tanévnyitót az SZMPSZ OV évente más-más helyszínen kívánja megtartani, az ideire Deáki községben kerül sor 2000. szeptember 1-jén (péntek), 14.00 órai kezdettel. Az országos tanévnyitó ünnepélyre a szervezők szeretnék meghívni a pályakezdő pedagógusokat, s annak egyik programpontjanként köszöntem és bemutatni őket. Az SZMPSZ OV felkéri ezért a hazai és külföldi egyetemeken és főiskolákon ez évben végzett, pályájukat 2000 szeptemberében kezdő óvodapedagógusokat, tanítókat és tanárokat, hogy jelentkezzenek a Szövetség irodájában. Az írásos jelentkezésben tüntessék fel a nevüket, pontos lakcímüket, a felsőoktatási intézményt, ahol oklevelet szereztek, a szakot, amelyre képesítést nyertek, továbbá azt az óvodát vagy iskolát, ahol szeptemberben munkába állnak. Levélcím: SZMPSZ OV, P.O.BOX 49,945 01 Komámo 1. Fax.: 0819/7713-572 E-mail: szmpsz@nextra.sk Valemennyi jelentkező pontos tájékoztatót és meghívót kap augusztus közepén. A szervezők kérik az óvodák, az alap- és a középiskolák igazgatóit, hogy legyenek segítségükre a pályakezdő pedagógusok megszólításában. Egy könyv, amelyet maga a Sátán írt. Egy gyűjtő, aki életre akarja kelteni a legsötétebb mágiát. Egy könyvkereskedő, aki elindul, hogy meglelje a rítusok kulcsát. Egy nő, akiről nem tudni, kicsoda: a menny vagy a pokol angyala? Roman Polanski új filmje, A kilencedik kapu című thriller már a hazai mozikban is látható. Főszerepben Johnny Depp. (Archív felvétel) A nagydíjjal jutalmazott francia építész nem egy épület makettjét, hanem kérdések sokaságát tette le a zsűri elé Politikai-építészeti kiáltványok a falon „Magán orosz ruha van, és tulajdonképpen lehet, hogy hazudik is." Lucskay Róbert, Bernáth Tamás, Nádasdy Péter és Nagy László (Dömötör Ede felvétele)
