Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)

2000-07-08 / 156. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 8. VENDÉGKOMMENTÁR Élenjáró egyházak Óvatosan ugyan, de végre^l- hangzott az, aminek már régen el kellett volna hangzania, még­pedig a legfelsőbb csehszlovák, illetve a cseh és a szlovák állam- hatalom szintjén: igazságtalan volt a magyarok és a németek háború utáni kollektív megbélyegzé­se, kitelepítése. Bo­csássatok meg. Egyelőre azonban csak a cseh keresztény egy­házak voltak azok, amelyek találtak ön­magukban annyi erköl­csi erőt, hogyha hiva­talosan nem is, de azért nyilvánosan bo­csánatot kértek a kite­lepítésekért. Pavel Smetanának, a csehországi egyházak ökume­nikus tanácsa elnökének szájá­ból szerdán a velehradi cseh nemzeti búcsú alkalmával el­hangzott bocsánatkérés bizo­nyos értelemben áttörést jelent a kitelepítések hivatalos cseh értékelésében. Eddig ugyanis csak néhány cseh és szlovák tör­ténész, publicista merte vállalni az igazságot, s elítélni a kitele­pítéseket. Most ezt közösen a csehországi keresztény egyhá­zak is vállalták, akik szavának azért mégiscsak komoly súlya van a társadalomban. Ez pedig mindenképpen politikai tett, s előrelépés a történelmi igazság elismerése terén. Bátorságról, erkölcsi erőről vall, hiszen a fel­mérések tanúsága szerint a cse­hek és a szlovákok többsége még most is jogosnak tartja a Kokes János németek és a magyarok hábo­rús bűnösként való kollektív megbélyegzését, s kitelepítését. Prága, ahogy ezt a cseh-német megbékélési nyilatkozat törté­nete is bizonyítja, hallani sem akar a hivatalos állás­pont módosításáról. A cseh és a szlovák köz­vélemény többsége rá­adásul annak jelen­tőségét sem tudatosít­ja, hogy a magyarok kitelepítését - a néme­tekétől eltérően - a há­ború utáni potsdami nagyhatalmi értekezlet sem hagyta jóvá. Ez pedig egyáltalán nem lényegtelen dolog. Egyelőre nem tudni, milyen visszhangja lesz Csehországban és Szlovákiában a politika, az egyházak és a közvélemény kö­rében a cseh keresztények bo­csánatkérésének. Az azonban már most is nyilvánvaló, hogy a kitelepítésekkel kapcsolatos hi­vatalos vélemény megváltozta­tására, legalábbis Csehország­ban, a közeljövőben még nincs esély. A téma azonban - az Eu­rópai Unióhoz való csatlakozás­sal összefüggésben is - egyre- másra előkerül, s éles viták tár­gya. A cseh keresztény egyhá­zak bocsánatkérésének ezért rendkívüli nagy a politikai je­lentősége, mégha a szélesebb közvélemény pillanatnyilag nem is igen figyelt fel rá. A szerző állandó prágai mun­katársunk JEGYZET Lexa-eset: fifti-fifti MADI GÉZA Nem mondhatni, hogy Ivan Le- xa kíváncsi volna az ellene összegyűjtött bizonyítékokra, pontosabban az ellene lefoly­tatott rendőrségi vizsgálat eredményeire. Nem csoda, hi­szen a hatezer oldalas bűnügyi aktát átböngészni még annak is megerőltető, aki pontosan tudja, mit talál benne. Szóval, vaskos az ügyirat, és betegünk nem kíván semmiképp sem be- létekinteni, ehelyett folytatja a bújócskázást magas vérnyomá­sára és visszeres végtagjaira hivatkozva. Amikor meg kelle­nejelennie a rendőrségen, ak­kor mindjárt munkaképtelen, de ha a család grenadai vállal­kozását kell nyélbe ütni, akkor egyszeriben megjavul meg­romlott egészségi állapota. Fif­ti-fifti. Várt-váratlan döntésre szánta el magát kedden a Meciartól aján­dékmandátumhoz jutott képvi­selő viselt dolgait vizsgáló nyo­mozótiszt: országos körözést adott ki ellene azzal a céllal, hogy jelenjen meg az igazság­ügyi szervek orvosánál, akinek azt kellene eldöntenie, Lexa egészségi állapota megengedi-e az aktahegy átböngészését. Vi­szonylag egyszerű a szakértő feladata: vagy azt írja a leletre, igen, vagy azt, nem. Fifti-fifti. A rendőrség, a belügy- és az igazságügyi minisztérium ve­zetői azt állítják, nem tudják, hol dekkol jelenleg a körözött Lexa. Ha pedig ismerik a rejtek­helyét, gondosan eltitkolják, ne­hogy elriasszák a vadat. Persze a családtagok és a védőügyvé­dek is hallgatnak, ők azért, ne­hogy elkapják a szerető fiú, apa, rokon, ismerős, illetve ügyfél (aranybánya) irháját. Fifti-fifti. Sajnos, Ivan Lexa zsebében most is ott lapul az a diplomata- údevél, amelyhez még a mecia- ri fénykor idején jutott hozzá, így korládanul utazgathat fel- alá a világban, sőt még képviseli is az országot a diplomáciai menteimet szavatoló úti ok­mány birtokában. Csak át kell jutnia Csehországba, és szabad, mint a madár. Persze, ha ügyes a rendőrség, ez az ornitológiái állapot nem következik be. Fifti- fifti. Az elfogáskor azonban ke­rülendő a fifti-fifti. *Z10VÁKIAI «ÄML»* Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika - (58238312), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238311), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma - (58238339), - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Grand Press Rt. Pozsony. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit, tel.: 58238322, fax: 58238321 Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KIT - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Teijeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somolja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Email: redakcia@ujszo.com HÉTVÉG(R)E Egészségtelen szlovák politikai etika Nem jelenthet nagy vigaszt Tibor Sagát miniszter le­mondása annak a kedves is­merősömnek, aki a közel­múltban vesztette el közeli hozzátartozóját. JARÁBIK BALÁZS A családi tragédia szinte a schus- teri forgatókönyvet másolta, a sú­lyos beteget valószínűleg nem a kórnak megfelelő sürgősséggel kezelték, a szlovák egészségügy közismert lassúsága csak tovább rontott állapotán. A hétköznapi történetet a köztársasági elnökkel való itthoni bánásmód teszi hite­lessé. Nem tűnik szerencsésnek sem a miniszter önmagát zseniá­lisnak beállító, sem az elnök ke­zelőorvosainak nyugati kollégái­kat lenéző nyilatkozata. A viselke­déskultúra hiányáról árulkodik az is, hogy Sagát miniszter még Ru­dolf Schuster államfő szlovákiai kezelése alatt megvádolta a helyi orvosokat, és bizottságot hozott létre a hibák kivizsgálására. A később közölt adatok és a minisz­ter lemondása viszont nem okoz­hatott meglepetést a szlovákiai kórházi viszonyokat ismerőknek. Sokkal nagyobb meglepetés az, hogy Dzurinda kormányfő szerint Tibor Sagát lemondásával emel­kedett a politikai kultúra színvo­nala Szlovákiában. Ami igaz, az igaz, Gabriel Palacka és Ludovít Cérnák miniszter hosszú, és a szlovák gazdaságra nézve egész­ségtelen vajúdása után Sagát lé­pése gyorsnak is nevezhető. Üröm az örömben, hogy az egészségügyi miniszter nem a reszortjában uralkodó állapot miatt mondott le, hanem kvázi áldozata lett a köztársasági elnököt ide-oda ci­pelő orvoscsoportnak. Ráadásul továbbra is csak az SDK az egye­düli, amely képes felelősséget vál­lalni, sajnos a koalíció bal fele a különböző nagyfontosságú kincs­tári ügyek mellett nem ér rá holmi politikai etikával törődni. OLVASÓI LEVÉL Zengett az énekszó A Csemadok komáromi területi választmánya július 2-án Kolozs- némán festői környezetben im­már harmincnyolcadik alkalom­mal rendezte meg a járási dal- és táncünnepélyt. A műsorban fel­léptek a járás legjobb hagyo­Maradjunk továbbra is a politikai kultúránál. Kevésbé fájdalmas do­log, és általában senki nem hal be­le. Nagy a valószínűsége, hogy még abba sem fog, ha Roman Ko- vácot, az SDK pár tucat képviselő­jét menedzselni nem tudó nőgyó- gyász-szakszervezetes-politikust nevezik az egészségügyi csődmi­nisztérium élére. Persze, aki a De­mokratikus Unió jelöltje, annak könnyű, mert a poszt a pártot ille­A koalíció bal fele nem ér rá törődni holmi politikai etikával. ti. Bár az 1998 őszén hatalomra ju­tott kormány egy része hatéko­nyabban és határozatabban pró­bálja viselni a felelősséget, a szak­mai funkciók elosztása pártalapon olyan rákfenéje a szlovák politikai kultúrának, amire egyelőre nincs hazai gyógyszer. • Szimpatikus viszont Milan Gala, a másik jelölt álláspontja, akiből ke­reszténydemokrata múltja és Dzu- rindához kötődő jelene miatt nem lesz miniszter. Nem kertelt: az ajánlat körülményeitől függ, mit válaszolna egy esetleges felkérés­re. Vagyis teljesen mindegy, ki áll a minisztérium élén, amíg a kor­mány nem fogja emelni az egész­ségügy költségvetését, és amíg nem kezd bele a rendszer teljes re­formjába, addig akárki lehet a mi­niszter. Gala tudja, ehhez annyi pénz kell, amennyi a kormánynak jelenleg nem áll rendelkezésére. Magatartásáról példát vehetne a szlovák kormánypártok és a polgá­rok többsége is. A választások előtti túlhajtott populista szólamo­kat éltető polgár könnyen ihatja meg a levét a végrehajtásra képte­len politikusok ígéreteinek. Tibor Sagát lemondása bejelentése uán. Önként vállalt száműzetés (TA SR-felvétel) mányórző együttesei, éneklócso- portjai, táncosai és szólistái. Sza- lay Rozália és Dékány György megnyitóját követően a csicsói és az ímelyi népdalkor lépett dobo­góra, de szép sikerrel szerepelt az ekeli Lilla népművészeti csoport is. A közönség sok-sok tapssal ju­talmazta a naszvadi Búzavirág népművészeti együttest és a du- namocsiak produkcióját, akik az országos seregszemléken kívül több magyarországi fellépésen is sikeresek voltak. A műsorból nem hiányoztak a lakszakállasiak és a martosiak sem. A hazai szólisták közül a legtöbb tapsot az ekeli Kiss Lajos kapta, aki pattogós nó­tacsokorral, népdalokkal szóra­koztatta a közönséget. A műsor­ban fellépett a megalakulása negyvenötödik évfordulóját ün­neplő Ifjú Szivek Magyar Művész- együttes. A táncünnepély fény­pontjaként Kovács Kati tündökölt. Legnépszerűbb és legismertebb TALLÓZÓ SME Magyarországon nagy gond legáli­san lőfegyverhez jutni, Szlovákiá­ban szinte bárkinek lehet fegyvervi­selési engedélye - jegyzi meg az Ok­togonon történt gyilkosságokhoz fűződő kommentárjában a pozsonyi napilap. Míg Szlovákiában 1993-tól minden huszonegy éven felüli, bün­tetlen előéletű személy birtokolhat lőfegyvert, Magyarországon olyan szigorú az erre vonatkozó kérvé­nyek elbírálása, hogy azt egyenesen diszkriminatívnak tartják. Egy hiva­tásos sportlövésznek is gondot je­lent a saját fegyver beszerzése. Csak a klubja tulajdonában levő fegyver­rel lőhet. Míg nálunk a hivatalok semmüyen nyomást nem gyakorol­nak a fegyverviselési engedélyek számának korlátozása érdekében, Magyarországon ez része a hivata­los kormánypolitikának. A fegyver­birtoklás szigorítására tett ígéretet választási programjában Orbán Vik­tor miniszterelnök, s készül egy tör­vény, mely a politikusok üyen jel­legű jogait is korlátozná. Mindez persze nem jelenti azt, hogy Ma­gyarország fegyvermentes - jegyzi' meg a SME. Becslések szerint mint­egy félmillió illegálisan tartott lő­fegyver lehet az országban - a tör­vényesen tartottak ötszöröse. A helyzet ezen a téren Szlovákiában is hasonló. Szlovákia egyébként a kö­zép-európai országok közül a fegy­verviselést szabályozó törvények szempontjából a legliberálisabb. NÉPSZAVA Az utóbbi hetekben vihart kavartak a magyar szakemberek alkalmazá­sára tett norvég és német ajánlatok. A német állam több ezer informati­kust keres, az északi országba pedig orvosokat várnak, az itthonihoz ké­pest mesés javadalmazással. Az el­múlt években eddig is ezerszám hagyták el Magyarországot az értel­miségiek. Szakértők szerint ezzel egyre inkább számolni kell, hiszen a fiatalabbak körében mind termé­szetesebb a külföldi munka. Többen úgy vélik, nem feltétlenül rossz a külföldi „agyelszívás”, sokan vissza­térnek, gazdasági és szellemi tőké­vel segítik az itthoni fejlődést. THE WALL STREET JOURNAL Az amerikai lapcsak rosszat vár a Camp David-i csúcstalálkozótól, mert a hétévi békefolyamat meg­mutatta, nem lesz tartós béke a pa­lesztinok és Izrael között. A lap sze­rint csupa rossz előjel mutatkozik: Ehud Barak izraeli miniszterelnök bármilyen alkut kész elfogadni, Jasszer Arafat, a palesztin hatóság elnöke tudja, jó darabig nem lesz olyan amerikai elnök, aki ennyire kész mindent megadni neki valami látszateredményért, de a legrosz- szabb az egészben az amerikai el­nök magatartása. Clintont nem a közel-keleti béke kilátásai izgatják, hanem szeretne valami elnöki örök­séget hagyni, szeremé megválasz­tatni A1 Gore alelnököt ősszel elnök­ké, saját feleségét pedig New York szenátorává. A lap arra inti az olva­sót, hogy nem az a cinikus, aki ilye­neket gondol, hanem az az elnök, aki cirkáló rakétákkal bombázta an­nak idején Irakot, hogy elterelje a vi­lág figyelmét a képviselőházban kö­zelgő vád alá helyezéséről, másrészt ugyan mi olyan sürgős a Közel-Kele­ten éppen most, elnöksége utolsó hónapjaiban. Egy újabb alkuból semmi jó nem származik majd, mert Arafat palesztin rendszere „brutális, korrupt és önkényes”, és az az ország, amelyik semmibe ve­szi saját polgárainak jogait, nyilván a szomszédokét sem becsüli sokra. táncdalaival, slágerparódiáival lepte meg a szép számú közönsé­get. A rendezvény ideje alatt ezút­tal is megnyitották a határt Ko- lozsnéma és a magyarországi Gö- nyü között. Akinek kedve szottyant, a ragyogó napfényben sétahajózáson vehetett részt. Ételből, italból volt elegendő, és a népművészeti kellékek sem hiá­nyoztak az árusok standjairól. Krascsenics Géza Kolozsnéma- Ne izgulj, Lajos! Egy egyszerű influenza miatt nem kell külföldi kórházba menni. (Peter Gossányi karikatúrája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom