Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)

2000-07-07 / 155. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 7. KOMMENTAR Nosztalgia a fronton TÓTH MIHÁLY A költővel szólva: „Csak azt tudnám feledni...!” Esetemben azokat a televíziós pillanatfelvételeket, amelyeken moszkvai egyetemisták mondtak véleményt Putyinról, az új államfőről, aki ismét bejelen­tette a csecsenföldi végső győzelmet, majd három nap múlva tudo­másul vette, hogy megint támadnak az általa banditáknak minősí­tett harcosok, és kb. 50 orosz katona koporsóban érkezik vissza a békebeli helyőrségbe. Csak azt tudnám feledni, ahogy a leendő orosz értelmiségiek a ha- zafiságról, az egykor volt birodalom helyreállításáról nyilatkoztak. Az elsőként szóló megadta az alaphangot, a többiek pedig nem akarták alább adni. így csak abban különböztek, hogy egyikük jel­képes értékűnek tekintette Putyin csatarepülógépen abszolvált vi­zitjét a fronton, másikuk pedig - többedmagával - kizárólag azt te­kintette volna elégséges államfői patriotizmusnak, ha a szeszkazán Jelcin színjózan utódja ott is marad a fronton. Egészen a végső győzelemig, a birodalmi határok visszaállításának beindításáig... Ez a kis írás nem arról szól, hogy azoknak van-e igazuk a Kárpátok­tól Kamcsatkáig terjedő térségben, akik röviden csak „bandita” névvel illetik a kaukázusi ellenállókat, vagy azoknak, akik a prófé­ta zöld zászlaját emelték a magasba. Még csak párhuzamot se pró­bálok vonni azok között, akiket moszkvai hazafiak most neveznek banditának, illetve akiket annak idején, 1968 augusztusában minősítettek sötétben bujkáló ellenforradalmárnak. Ami egy az egyben a bandita szinonimája volt. Nem arról szól e jegyzet, hogy Putyinban Jelcinnél, Hruscsovnál, netán Leninnél államférfibb po­litikust vélek felfedezni, vagy sem. Mindössze arról szól e kis esz­mefuttatás, hogy különböző nemzetek különböző módon viselik el a birodalmi lét leáldozását. Ha az következik be, amit néhány napja az a 4-5 moszkvai egyete­mi hallgató szorgalmazott, és ha ez netán még összhangban lesz is Putyin politikai vérmérsékletével, akkor a birodalomépítő nosztal­gia „táboriposta-számot” kap, és mindenkit igyekszik megszólítani. Persze, van más megoldás is. Az, amit a britek választottak, akik­nek birodalma még a Föld egyhatodánál is nagyobb volt; a nap 24 órájában valahol mindig sütött nekik a nap. A 40-es évek végén az angolok mosolyogva veszítették el pl. Indiát és környékét. Nem le­het tudni, hogyan csinálta Őfelsége kormánya, de tény, hogy a bri­teknél a nosztalgia nem csapott át megkerülhetetlen nemzetpoliti­kai doktrínába, évtizedekig tartó jajveszékelésbe. Moszkvában elég felületesen tanulnak angolul. És - köztünk szólva - némely kárpát-medencei és balkáni fővárosokban is... JEGYZET A miniszter utolsó rúgása GAÁL LÁSZLÓ A lemondott egészségügyi minisz­ter, ha tárcavezetésből nem is, po­litikai kultúrából jobban vizsgá­zott, mint az előző kormány utol­só külügyminisztere. Tibor Sagát levonta a következtetést mindab­ból, ami az államfő betegsége nyomán napfényre került. Nem kapaszkodott foggal-körömmel a bársonyszékbe, mint annak idején Kramplová asszony a nagyköveti fotelba. Azért Sagát sem adta be könnyen a derekát. Először arra próbálta kimagyarázni magát, hogy a belügyminisztérium kór­házában történtekért nem az egészségügyi tárca felelős. Vagyis saját felelősségét próbálta áthárí­tani arra a belügyminiszterre, aki az államfő kezelésének idején ma­ga is a belügyi kórházban feküdt. Csakhogy az érvelés sántít, mert a törvény ugyan kimondja, hogy a belügyi kórház alapítója a belügy­minisztérium, mint a vasúti kór­házé a közlekedési tárca, ám az egészségügyi ellátásért az egész­ségügyi minisztérium a felelős. Sagát miniszternek még a lemon­dása előtti napon is volt egy dobá­sa, amikor a végsellyei vegyi üzemben történt baleset sérülljeit áthelyeztette a pozsonyi Dérer Kórházba. Az altkor már igencsak ingó bársonyszéken ülő minisz­ternek kapóra jött egy olyan ese­mény, amellyel tele van a sajtó, s rátermettségét bizonyítandó, egy napon belül a vágsellyei kór­házban termett. Méghozzá az ország első aneszteziológusá­nak, Májek doktornak a társa­ságában, aki szintén az államfő kezelése során veszített hite­léből. Orvosi konzíliumot tart­va, rövid úton úgy döntpttek, hogy a két legsúlyosabb sérül­tet a Dérer Kórházba, Májek doktor osztályára szállítják. Va­lószínűleg azt a hibát akarták jóvátenni, amit az államfővel követtek el, akit olyan intézet­ben kezeltettek, amelyben nem voltak meg a kellő feltételek. Most azonban, úgy tűnik, átes­tek a ló túlsó oldalára, mert olyan kórházból szállíttatták el a pácienseket, ahol minden fel­tétel megvolt a kezelésükre. A legsúlyosabb sebesült állapotát is itt sikerült stabilizálni. Nem kizárt, hogy a vesztét érző mi­niszter politikai tőkét akart ko­vácsolni a sellyei látogatásból. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika - (58238312), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238311), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma - (58238339), - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kcjssa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Grand Press Rt. Pozsony. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit, tel.: 58238322, fax: 58238321 Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-maü: redakcia@ujszo.com- Nem akarok nyugdíjas lenni. A nyugdíjemelés nem követi az inflációt; hogyan fogok megélni? Ki fog eltarta­ni? A gyerekeim, az unokáim?! (Peter Gossányi karikatúrája) Mit várhatunk a Demokratikus Baloldal Pártjának hétvégi kongresszusától? Nehéz lenne megjósolni A Demokratikus Baloldal Pártja (SDL) a kormánykoalí­ció egyik legmegbízhatatla­nabb - a parlamenti számok logikája szerint mégis legfon­tosabb - eleme. Érthető hát, ha a kormánykoalíció többi pártja és a közvélemény fe­szült figyelemmel kíséri a párt holnapi közgyűlését, amelytől azt reméli, sok lé­nyeges kérdésre választ kap. SÓKI TIBOR A legfontosabb kérdés, amelyből szinte az összes többi ered, vajon a helyén marad-e Jozef Migas, a baloldaliak ellentmondásos elnö­ke. Bár olyan elemzők is akad­nak, akik szerint a személycserék nem feltétlenül vezetnek gyöke­res változásokhoz a párt politiká­jában. Egy azonban tény: az SDL hétvégi gyűlése előtt különösen heves harc bontakozott ki a ve­zető posztokért. Ebben a harcban a jelöltlista a- lapján nyolc embernek kellene megmérkőznie a pártelnöki tiszt­ségért, valójában azonban csak két nevet emleget komolyan a sajtó. Az egyik Migas, a párt mos­tani vezetője, a másik Milan Ftácnik oktatásügyi miniszter, az SDL reformista - vagy legalábbis annak tartott - szárnyának ve­zetője. A többiek, mint például Pavel Koncos, Lubomír Fogas, A személycserék nem feltétlenül vezetnek gyö­keres változásokhoz. Brano Ondrus vagy Jaroslav Kmef leginkább a „futottak még” kategóriába tartoznak, bár Kmef mögött jelentős gazdasági lobbi áll, amely főként a fegyverkeres­kedelemben érdekelt. A legna­gyobb küzdelem mégis a Migas vezette keményvonalas és a Ftác­nik vezette (talán) reformista irányzat között várható. Ez a szárny pár nappal a sors­döntő közgyűlés előtt váratlanul szorult helyzetbe került azzal, hogy az oktatásügyi miniszter be­sétált a HZDS-szel való tárgyalás csapdájába. A mozgalomnak tett, a koalíciós szerződéssel szöges ellentétben álló ígérete a politi­kai posztok újraelosztásáról so­kak szemében kétségbe vonhatja erkölcsi, politikai hitelességét. Mindennek vetélytársa, a balol­dal jelenlegi elnöke, Jozef Migas örülhet a legjobban, hiszen Ftác- nikkal együtt támogatói, vagyis azok tették magukat lehetetlen­né, akik a legjobban bírálták al­koholista kalandjait, illetve gaz­dasági „barátkozását” a Devín Bankkal és az Apisszal. Érthető hát, ha Migas, aki sohasem tett Meciaréknak közvetlen ígéretet, látványosan háborgott Ftácnik fe­lelőtlen tettén, és a párt kong­resszusán foglalkozni akar az esettel. Csakhogy Brigita Schmög- nerová pénzügyminiszter - szin­tén az SDL tagja - egy tévéműsor­ban rövid idő alatt porrá zúzta a Migas erkölcsi nagyságáról felépí­tett képet. A pártelnök a Devín Bankhoz és az Apishoz fűződő kapcsolatával rossz fényt vet az egyébként is protekcionizmussal és korrupció­val vádolt pártra, s az orosz ér­dekcsoportokhoz fűződő kapcso­latai miatt veszélyeztetheti Szlo­vákia külpolitikai érdekeit. Mind­emellett nem szabad megfeled­kezni Migas parlamenti kalandjá­ról a Mikulás Dzurinda elleni bi­zalmatlansági szavazás idején, s arról sem, hogy a párt az ő veze­tése alatt a kormányban levő sa­ját minisztereit sem volt képes megfelelő módon támogatni. Ebből eredően érthető, ha épp az SDL miniszterei - vagyis a párt elitjének tagjai - azok, akik a leggyakrabban bírálták vezetőjü­ket. Mindezek az indokok egyen­ként is elegendőek lennének ar­ra, hogy Migas már rég ne legyen az SDL, illetve a parlament elnö­ke. Csakhogy a legnagyobb bot­rányok után is a helyén maradt - sőt egyes esetekben politikai tá­mogatást is kapott a baloldaltól -, s ez részben a pártot is jellem­zi. Sőt, magát a kormánykoalíciót is. Az állam közbelépett a Devín Bank esetében, hogy megmentse a pénzintézetet, mégpedig „Mi- gasnak” - ahogy azt egyes megfi­gyelők látják. Vagyis Mikulás Dzurinda, akit Jozef Migas már többször hátba támadott, nem számol a pártvezér vesztével, s inkább biztosítja magát arra az esetre, ha az SDL élén nem tör­ténne változás. S az is kérdéses, mekkora válto­zást jelent egy esetleges személy- csere. Elvégre Ftácnik ballépését sem szabad figyelmen kívül hagy­ni. A Jozef Kálmánnál folytatott tárgyalás, illetve annak eredmé­nye megmutatta, hogy a jelenlegi oktatásügyi minisztertől sem ide­gen a politikái csencselés, s hogy Milan Ftácnik ballépé­sét sem szabad fi­gyelmen kívül hagyni. Ftácnik sem tudja igazán eldönte­ni, milyen mértékben is érvénye­sek pártjára a koalíciós megegye­zések. Ráadásul az őt támogató csoport lényeges kérdésekben ed­dig nem határolta el magát egyér­telműen a Migas vezette erőktől. Igazából csak a sajtóban, szóban támadta a pártvezért a hibái mi­att, de tényleges lépéseket nem tett ellene. Ez pedig a „reformis­ták” szavainak olcsó propaganda jelleget kölcsönöz. Az is figyelem­re méltó, hogy a jelek szerint Ftácnik sem választható el telje­sen a Devín Bank körüli érdekcso­portoktól, sőt sokszor ugyanúgy viselkedik, mint vetélytársa - pél­dául Stefan Kosovan esetében, akinek leváltása felett Migashoz hasonlóan nem tudott napirendre térni. Ebből a szemszögből nézve talán naivitás azt várnunk, hogy a vezetőváltás és az azt követő re­formok esetleg demokratikusabb, a koalíció számára megbízhatóbb pártot teremtenek. Hogy mit hoz a jövő, az most is - mint az SDL esetében szinte min­dig - megjósolhatatlan. Szomba­ton délután ismertté válik majd a párt új (?) vezetőjének neve. De hogy az a név mit hoz majd, azt csupán a következő hetek, hóna­pok mutatják meg igazán. OLVASÓI LEVÉL Még nem halt ki a tisztesség Nyugdíjas vagyok, egyedül élek, így hát nincs mindig kedvem főzni. Olyankor átruccanok a ta- nyi vendéglőbe. Az étterem egy­kor a Jednotáé volt, nem tudom, most kinek a tulajdona, s nem is érdekel, nekem az a fontos, hogy jól főznek, kiadós adagokat tálal­nak fel, és az árak nem csillagá­szatiak. Az egyik júniusi napon is ott ebédeltem, utána jóllakottan, elégedetten mentem haza. Más­nap reggel azonban szomorúan jöttem rá, nem találom a pénztár­cámat. Hiába kerestem otthon, jártam körbe az ismerősöket, akik­nél akkor megálltam, nem talál­tam. Végül eszembe jutott, hogy utoljára a tanyi vendéglőben fizet* tem, talán ottfelejtettem. Korán reggel szorongva nyitottam be a vendéglő ajtaján. Ugyanaz a pin­cérnő szolgált, aki előző nap, s amikor megkérdeztem, nem talál- tak-e véletlenül egy pénztárcát, mosolyogva visszakérdezett: mi­lyen színű volt, mennyi pénz volt benne. Természetesen pontos vá­laszt tudtam adni a kérdéseire, s ő mosolyogva vette elő a fiókból az erszényt. Egy fillér sem hiányzott belőle. Azt már hiába kérdeztem, kinek lehetek hálás, ki volt a be­TALLÓZÓ n/kodná P.B. í a A szlovák egészségügy „alulfinan­szírozott”, és az orvosszakszervezet szükség esetén akár éhségsztrájkot is szervez - írja a lap. Értesülései szerint az egészségügyi ellátásra a bruttó nemzeti össztermék 4,9%-a jut, míg az Európai Unió országai­ban ez a 8,5%-ot is eléri. Ez azt je­lenti, hogy egy polgárra évente 238 amerikai dollárt fordít a szlovák ál­lam. A nemzetközi értékelés alap­ján - az egészségügyi szolgáltatá­sok színvonalát figyelembe véve - hazánk a 62. helyen áll. Évek óta köztudottan nemcsak a páciensek elégedetlenek, hanem az egészség- ügyi alkalmazottak is. Az orvosok időről időre rámutatnak siralmas helyzetükre, és ezúttal éhségsztráj­kot helyeztek kilátásba, ha nem tör­ténik pozitív változás. SME A trencséni Felsőbb Katonai Ügyész­ség lezárta Alojz Lorenc aktáját, és június 28-án hivatali jogkörrel való visszaélés címén feljelentést tett a volt csehszlovák belügyminiszter el­len. Mikulás Gardecky fóügyészhe- lyettes cáfolta, hogy az ügy politikai okokból húzódott volna ilyen soká­ig. Véleménye szerint azért tartot­tak évekig az előkészületek, mert az ügy rendkívül bonyolult, sok tanút kellett kihallgatni, és kezdetben a cseh kollégákkal sem volt zök­kenőmentes az együttműködés. OROSZ LAPOK A Sanghaji Ötök csúcstalálkozójáról beszámoló orosz lapok szerint az öt országot tömörítő szervezet fontos­sága nő, amit az is jelez, hogy más országok egyre nagyobb érdek­lődést mutatnak iránta. Az Izvesz­tyija diplomáciai körökből úgy érte­sült, hogy India és Irán is érdeklődik a Sanghajban életre hívott együtt­működési fórum iránt. A találkozón aláírt dokumentumokkal kapcsolat­ban a lap kiemeli azt a megállapo­dást, amelynek értelmében az ötök konkrét jogi alapot dolgoznak ki a titkosszolgálatok és a rendfenntartó szervek együttműködéséhez. Azt a határozottságot is figyelemre mél­tónak tartja, amellyel a résztvevők kinyilvánították: nem tűrik, hogy más államok a humanitárius segít­séget és az emberi jogok védelmét ürügyként használva beavatkozza­nak országaik belügyeibe. A Sze- vodnya rámutat: a tavalyi biskeki csúcson mindenkit meglepett Bo­risz Jelcin akkori államfő kijelenté­se, hogy „kész harcra kelni a nyuga­tiakkal”. A mostani csúcson ugyan­erről beszélt Vlagyimir Putyin, de ez már nem érte váratlanul a többie­ket. A lap úgy értékeli egyébként, hogy a csecsenföldi ügyben Putyin „elvbarátok között találta magát”. A Kommerszant Daüy annak a fontos­ságára utal, hogy Putyin és Emoma- li Rahmonov tádzsik elnök végleges megállapodásra jutott orosz katonai támaszpont létesítéséről Tádzsikisz­tánban. Üzbegisztán viszont - írja a lap -, amely sokáig önállóan, má­soktól elszigetelve akarta alakítani politikáját, most végre rájött e kísér­letek meddőségére. A Nyezaviszi- maja Gazeta is azt hangsúlyozza, hogy még nem is olyan régen Tá­dzsikisztán ellenezte az orosz jelen­létet a térségben. Amikor álláspont­ja megváltozott, rögtön másként kezdett alakulni a helyzet a térség­ben. A lap megjegyzi: Putyin nagy figyelmet szentelt üzbég kollégájá­nak, aki megfigyelőként volt jelen a csúcstalálkozón, Iszlám Karimov el­nök pedig azt hangoztatta, hogy or­szága nélkül nem lehet rendezni a térség problémáit. csületes megtaláló, a hölgy nem árulta el, mondván, ez a világ leg­természetesebb dolga, számukra csak az a fontos, hogy a szolgálta­tásaikkal elégedett vagyok. Azt hi­szem, ezek után már nemcsak elé­gedett lehetek, hanem hálás is. Tudom, hogy ez nem a reklám he­lye, de úgy érzem, a becsületes emberek többet érdemelnek egy egyszerű köszönömnél. Rudolf Strazovan Nemesócsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom