Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)
2000-07-06 / 154. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 6. KOMMENTÁR Harc a polippal TUBA LAJOS Úgy tűnik, Mikulás Dzurinda megtalálta a témát, amellyel sikerrel növelheti új pártja hónapok óta 13 százalék körül mozgó népszerűségét. Ahhoz ugyanis, hogy valóban kialakítsa a remélt erős jobbközép politikai erőt, nagyon sok választót megszólító eredményeket kell felmutatnia. Olyanokat, amelyek még a felemás gazdasági reform jelentette csalódást is feledtetve megyőzik őket, érdemes hatalmon hagyni ezt a társaságot. Dzurinda jól választott, amikor a korrupciót választotta „témának”. A jelenség napjainkra a társadalom minden szféráját megfertőzte, előbb-utóbb mindenki beleütközik, és a felmérések szerint a lakosság hangulatát egyik legjobban rontó tényezővé vált. Aki tehát felveszi ellene a harcot, számíthat népszerűségének növekedésére. De legalább ennyit kockáztat is, hiszen olyan szférákkal kerül összetűzésbe, amelyek ellenállásába már sokaknak beletörött a bicskája. Kétféle korrupciót különböztetünk meg: kicsit és nagyot. A kicsibe a közember ütközik naponta: a Világbank kedden publikált elemzése szerint leginkább az egészségügyben, a bíróságokon, az oktatásban, a hivatalokban, a rendőrségen. Egyszóval bárhova fordul, mindenütt. A nagy korrupció az állami megrendelésekhez, döntésekhez és a privatizációhoz kötődik. Jellemzője, hogy kevesebb szereplő vesz benne részt, nagyobb pénzek forognak, így nehezebben is mutatható ki hitelt érdemlő módon. A kettőnek azonban van egy közös nevezője: a korrupció táptalaját elsősorban a rendszer működési hiányosságai teremtik meg. Mert ott, ahol lehetőség van rá, előbb-utóbb (inkább előbb) meg is jelenik a kiskapuk keresése. Mert a hivatalnok, akinek valamiért, mondjuk, havi keresete tízszeresét ajánlják fel, nehezen áll ellen a kísértésnek. Különösen, ha látja, hogy körülötte is mindenki ezt teszi, és a haja szála sem görbül miatta. így aztán nem csodálkozhatunk azon, ha eddig senkinek sem volt érdeke a rendszer megváltoztatása. A bejáratott csatornák 1998 ősze után is tovább működtek, meglehetősen nagy csalódást okozva annak, aki a változásra szavazott. Ezen változtathat most a Mikulás Dzurinda és Ivan Miklós által forszírozott korrupcióellenes program. Az első biztató jelek már az elmúlt hónapok törvényalkotásában megjelentek, és a többi idei elképzelés is nagyon jól hangzik. A rendszer ugyan ellenáll és emiatt már összeszedtek fél éves késést, de nagyon elszántnak látszanak. Mást nem is nagyon tehetnek, ha ezt nem tudják végigvinni, újra a politikai süllyesztőbe kerülnek. A program egyébként széles lakossági részvételt is feltételez. Akit tehát dühít a korrupció, most itt a lehetőség. JEGYZET Pályázat vagy vicc? FARKAS OTTÓ Sokan emlékezhetünk még azokra az évekre, amikor egy-egy intézmény élére nem pályázat kiírásával, hanem egyszerűen csak úgy kineveztek „valakit”. Nem sírom vissza ezeket az évtizedeket, de a manapság alkalmazott módszerek sem sokkal korrektebbek, és - sajnos - napjainkban sem mindig a legjobbak kerülnek vezető beosztásba. Tételezzük fel, hogy a pályázatot elbíráló bizottság tagjai elfogultság nélkül döntenek, és a szakma legjobbjai versengenek a vezető beosztásért. Ilyen optimális helyzet ritkán adódik, mert a bizottság tagjait többnyire pártok javaslatai alapján delegálják, akiknek a „szíve” valakihez húz. Mivel ez ma már nyűt titok, sokszor éppen emiatt nem indulnak a szakma legjobbjai. Persze, nehéz helyzetben van a pályázat kiírója is, mert a felhívást úgy kell megfogalmazni, hogy a kiszemelt befutó a legmesszebbmenőkig megfeleljen a feltételekhek. Más (?) A napokban olvastam egy felhívást; egy járási tanügyi hivatal igazgatójelölteket keres, mert közülük szeremé kiválasztani a legmegfelelőbbet. A pályázati felhívás egyik pontja többeket nevetésre ingerelhet. Ebben szó szerint a következő mondat olvasható: „Egyéb követelmények: az iskola koncepciós terveinek bemutatása, illetve kidolgozása.” Az optimista nyilván fogja a telefont és tárcsáz, vagy autóba ül, felkeresi a járási hivatalt, és afelől érdeklődik, mennyi pénzt kap fejlesztésre az intézmény, milyen nagyságrendben gondolkozzon a koncepciós tervek kidolgozásánál. A válasz után elgondolkodhat, ringbe száll-e vagy sem. A realista bosszankodva dobja félre az újságot, mert (ha nincs fölösleges pénze otthon) erre a kérdésre nem tud megfelelő választ írni. Nem szükséges pedagógusnak lenni ahhoz, hogy az ember tudja, Szlovákiában az oktatási tárca a legszegényebb minisztériumok közé tartozik. Pénz nélkül pedig állítólag az oktatási intézményekben nem lehet eléggé hatékony nevelést folytami, éppen ezért - és ezt sokan leírták már - apró hiányosságokért nem lehet felelős az iskola. Ugyanakkor a rossz szociális körülmények között élő szülő sem vonható felelősségre. Itt aztán bezárul a kör, mert ezen a ponton túl már lehe- teden megtalálni a (nevelés)- felelőst. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika - (58238312), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238311), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma - (58238339), - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Grand Press Rt. Pozsony. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit, tel.: 58238322, fax: 58238321 Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Poítta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őtzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ LA CRO! X Az Európai Unió decemberi nizzai csúcstalálkozóján határozatot kell hozni, hogy a legelőbbre tartó tagjelöltekkel a jövő év végén befejezzük a tárgyalásokat - javasolja a francia napilapban Jacques Delors, az EU brüsszeli bizottságának volt elnöke. Az uniós ügyekben mindmáig nagy tekintélyű politikus szerint akkor, a jövő év végén kellene dönteni, méghozzá objektív kritériumok alapján az érintett országok felvételéről. Delors azt is felveti, hogy az eddiginél gyakrabban, évente hat-tíz alkalommal rendezzenek közös tanácskozást a 15 EU-tag és a 13 tagjelölt között, lehetővé téve a felmerülő problémák, közös kérdések gyors és mélyreható megvitatását. Végül javasolja: a tagok és tagjelöltek közösen határozzák meg, hogy az idővel 30 tagúra bővülő Európai Unió milyen szintet érhet el a gazdasági, társadalmi, pénzügyi integrációban. A francia politikus egyébként a jövőbeli Európai Uniót kettős szervezetként képzeli el: lesz a 30 vagy még több tagú EU s azon belül a „nemzetállamok föderációja”, amely az „élcsoportot” jelentené.- A Bermudákra készülök, de még nem tatáltam meg azt a befektetőt, aki hajlandó volna állni az üdülési költségeket. (Peter Gossányi rajza) Naponta a saját bőrünkön érezzük, mennyire korrupt a bíróság, a rendőrség, a minisztériumok nagy része Boldogulna-e itt Rothschild? A legenda szerint Amschel Rothschild egyszer szűk baráti körben kijelentette, hogy a második millióját már tisztességes eszközökkel szerezte. Mostanság egyre többször gondolkodom arról, vajon a világhírű bankárdinasztia megalapítója boldogulna-e Szlovákiában? SZILVÁSSY JÓZSEF Nem az döbbentett meg, amit nemrég a Transparency International Slovakia civil szervezet nyilvánosságra hozott. Ugyanis a legtöbben szinte naponta a saját bőrünkön érezzük, hogy mennyire korrupt a bíróság, a rendőrség, a minisztériumok jelentős része, s - tisztelet a kivételnek, mert a becsületes egészségügyiek azért még nem haltak ki - rendszerint miként bánnak azzal, aki nem csúsztat kezelőorvosának asztala alá vagy a szekrénye mellé legalább egy üveg márkás italt, netán valamilyen édességet. Gyakran hallok elképesztő történeteket kisvállalkozóktól arról, hogy mennyi kenőpénzt kell leperkálniuk különböző fontos és fontoskodó uraknak, hölgyeknek, ha megrendeléshez, munkához akarnak jutni, vagy áruikat kívánják jó pénzen értékesíteni. Ismerek olyan külföldi személyeket, akik lemondtak arról, hogy országunkban vállalkozzanak, mert a cégbíróságon és különböző állami hivataloknál szinte semmit sem tudtak elintézni törvényes eszközökkel, vagy hónapokig kellett várniuk, amíg hozzájutottak valamilyen engedélyhez, ugyanis nem céloztak félreérthetetlenül arra, hogy hálásak lesznek azért, amit a tisztségviselőnek kutya kötelessége lenne elintézni a fizetéséért. Néhány nagy szlovákiai stratégiai befektető képviselője is zaftos történeteket tudna mesélni - ha valamelyikükre egyszer netán olyan őszinteségi roham törne rá, mint egykor Rothschild papára - arról, hogy költségeik hány százalékát teszik ki a különböző csúszópénzek. Minderre már elkeseredetten vagy fásultan legyint az egyszerű halandó. Az viszont döbbenetes, ahogy a Dzurinda-kabi- net kezeli a korrupciót. S ahogy elkente az említett civil szervezet jelentését, amely pedig valós tényeket tartalmaz, hiszen mértékadó felméréseken alapul. Mikulás Dzurinda másnap rendkívüli sajtóértekezletet hívott össze, dörgedelmes beszédben ítélte el a korrupciót, s ugyanúgy, mint valamikor tavasszal, fennhangon ecsetelte, micsoda határozott lépéseket tesznek az elburjánzó társadalmi Gyakran hallok elképesztő történeteket kisvállalkozóktól. jelenség megfékezése érdekében. Aztán másnap összeült a kormány, s a miniszterek arról határoztak, hogy októberben újra határoznak. Mert akkorra kell jelentést készíteniük arról, hogy saját hatáskörükben milyen intézkedésekkel óhajtanak véget vetni a szinte mindent elöntő és bemocskoló nagy megvesztegetési hullámnak. Nem jutottak tovább, mint Meciarék, akik óriási csinnadrattával meghirdették a „tiszta kezek” mozgalmat, aztán gátlástalanul véghez vitték a vadprivatizációt, az állami vagyon elkótyavetyélését. Nem érdemes felsorolni, mert már túlontúl ismerjük a rémtörténeteket és a tragikus következményeket. Rezes Sani háborítatlanul lubickol a spanyol tengerben, Karol Martinka gondtalanul dekkol Bécsben, Stefan Gavomík sem éhezik Londonban, mert nyilván jut neki is abból a kétszázmilliárd koronából, amit állítólag dáridózásuk legvégén kimenekítettek az országból. S nyilván ehhez a pénzforráshoz nyúlna a Grenadába készülő Ivan Lexa is, aki - gondoljunk csak Gavomík „angolos” távozására, ami vagy a bűnüldöző szervek súlyos mulasztásait, megvesztegethetőségét, vagy a titkon továbbra is Meciart támogatók befolyását, vagy egyszerre mindhárom feltételezést igazolja - esetleg rövid időn belül titokban külföldre szökhet a felelősségre vonás elől. A mostani kabinet is csak papol, ezért jogosan állapítja meg a legújabb amerikai kormányjelentés, hogy Szlovákiában - miként több más európai országban - nem alkalmaznak kellőképpen hatékony, arányos mértékű és elrettentőén ható szankciókat a megvesztegetési praktikák ellen. Ivan Miklós miniszterelnök-helyettes először próbálkozott meg azzal, ami jövőre állítólag kötelező lesz, s azonnal nyilvánosságra hozta az egyik vizsgálat következtetéseit. Milan Knazko kulturális miniszterrel az élen óriási felzúdulás fogadta a sokak számára kellemetlen, eddigi semmittevésüket veszélyeztető adatokat. Dzurindáék továbbra is bénák, képtelenek dönteni és határozottan cselekedni. Nyüván- valóan azért, mert nagyon sokan vannak odafent és szinte mindenhol olyanok, akiknek kiváló jövedelmi forrást jelentenek a csúszópénzek. S hiába prédikálnak vizet, mert a közvélemény látja, hogy közben meg vedelik a bort. BeszéVégre megpróbáljanak rendet vágni életünk dzsungelében. desek azok az adatok, amelyek arról tanúskodnak, a megkérdezett polgárok nagy többségének az a szilárd meggyőződése, hogy Szlovákiában a helyzet változatlan. Máig ugyanúgy lopnak s ugyanúgy vesztegetnek meg személyeket, mint korábban. A különbség csupán annyi, hogy most jórészt mások tollasodnak, s más érdekcsoportok ácsingóznak a még megmaradt közvagyon megkaparintására. Rothschild, ha élne és véletlenül országunkba vetődne, kénytelen lenne a mülióját kenőpénzekre fordítani. Ezért aztán azonnal tovább- állna, miként legutóbb a holland távközlési társaság tette. Dzurin- dáéknak már nagyon kevés idejük maradt ahhoz, hogy végre megpróbáljanak rendet vágni mai társadalmi és gazdasági életünk dzsungelében. A szerző a Csallóköz lapigazgatója. OLVASÓI LEVÉL Vidám-szomorú falunap volt Községünket legkorábban a IV. Béla király által 1252-ben kiadott levél említi Bradnuk néven. A település a történelem viharaiban többször is elpusztult, újjáéledésére valószínűleg a 18. század második felében kerülhetett sor. A falu életében jelentős esemény volt az 1849. június 20-21 -én Pered- Király- rév-Zsigárd háromszögben lezajlott, súlyos emberáldozatokkal járó csata az osztrák császári egységek és a magyar szabadságharc honvédéi között. A falu temploma 1836-ban épült, első plébánosa Mindszenty Károly volt. A trianoni diktátum után Királyrév a Csehszlovák Köztársasághoz került. A Párizs környéki békeszerződések következménye a második vüágégés utáni embertelen kitelepítés, amely során Szlovákiából magyarok tízezreit deportálták marhavagonokban Csehországba, illetve Magyarországra az ún. lakosságcsere-egyezmény alapján. A június utolsó előtti hétvégéjén megtartott falunap központi témája a kitelepített emberekről való megemlékezés volt. A kétnapos rendezvényt polgármesterünk, Katona Dezső nyitotta meg, üdvözölte a megjelenteket, majd helyettese, Szikura Ferenc megrázó szavakkal idézte fel a kitelepítés borzalmait. A templomkertben egybegyűltek koszorúzással egybekötött tisztelet- adással emlékeztek meg a szomorú eseményekről, rótták le kegyeletüket az emlékezés fájánál, a kopjafánál. A magyaroszági testvérközség, Nagynyárád polgármestere, Hágendorn József is üdvözölte a ' két országban élő, ám egy nyelven beszélő polgárokat. A település küldöttei szintén koszorút helyeztek el a piros-fehér-zöld szalaggal és sok virággal ékesített kopjafánál. A diákkórus éneklése közben fülemben visszhangzott Petőfi halhatatlan igéje: „Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak...” Tüdőm, a lelki sérülés nehezen gyógyuló seb, esetleg nem gyógyul be soha, csupán hozzászokik a lélek, mégis szükséges volt a megemlékezés a kitelepítettekről, hogy szolgáljon örök mementóként a következő nemzedékek számára. A kopjafánál tartott megemlékezés után a Cse- madok-szervezet irodalmi színpada és az Arcok énekegyüttes tagjainak műsorát láthattuk, hallhattuk a művelődési házban. Úgy tűnt, mintha mindkét előadásból szomorúság sugározna a hallgatóság felé, érezni lehetett, hogy zord idők közepette haladunk a bizonytalan holnap felé. Gazdag kulturális és sportműsor várta a futballpályán a szórakozásra, sportolásra vágyó érdeklődőket. A fiatalabb korosztályról is gondoskodtak, hiszen lovagolhattak, kocsi- kázhattak. Előbb alapiskolások és mazsorettek mutatták be tudásukat, majd labdarúgó-mérkőzés következett. A szombati műsor tábortűzzel és hajnalig tartó falubállal fejeződött be. Vasárnap körmenettel egybekötött szentmise volt a falu templomában, majd futballdélután szórakoztatta a nézőket. A rendezvénysorozat elérte célját; a fájó múltra való emlékezés mellett talán vidámságot, szórakozást is nyújtott a sokszor fáradt, kedvtelen és megkeseredett emberek számára, hiszen más községekhez hasonlóan Királyrév is aggasztó szociális gondokkal küzd. A hosszú szárazság után vasárnap délelőtt végre eleredt az eső, és minden bizonnyal jobb kedvre derítette a szinte kizárólag mezőgazdasági termeléssel foglalkozó lakosokat. Reméljük, a falunap hagyománnyá válik. Szabó Sándor Királyrév
