Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)

2000-07-31 / 175. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 31. KOMMENTÁR Diagnózis és recept TÓTH MIHÁLY Volt néhány esemény az elmúlt hetekben, amely nemcsak arra muta­tott rá, hogy milyen betegségek gyötrik társadalmunkat, hanem arra is, hogy a „rendelőintézetekben” nagyon gyakran nem „orvosok” írják fel a receptet, hanem vagy magabiztos kuruzslók, vagy a szakmát im­már tizenegyedik éve reménytelenül ostromló medikusok. A munka- nélküliség a legsúlyosabb betegségek egyike. Minél keletebbre távolo­dunk Pozsonytól, annál több az áldozata. Ha történetesen cigányt te- per le a kórokozó, a páciensnek úgyszólván nincs esélye a felépülésre. Szlovákia talán legnépszerűbb, de mindenképpen legperspektiviku- sabb politikusa a minap receptet írt fel a kelet-szlovákiai roma problé­ma megoldására, voltaképpen annak megelőzésére, amit rendőr­akadémiai tankönyvekben világszerte csak életbenmaradási bűnözés­nek neveznek. Úgy Rozsnyótól keletre és északra ez abban nyilvánul meg, hogy a putrikból a munkanélküli cigányok az éj leple alatt ki­mennek a krumpliföldekre, és a termést az utolsó gumóig begyűjtik. Robert Fico jól képzett, Nyugatot sokszor megjárt jogász, így tisztá­ban van azzal, hogy a szlovákiai törvények értelmében is, de Brüsz- szel, illetve Strasbourg által figyelemmel kísért normák értelmében is mi engedhető meg, és mi nem tolerálható a hatóságok által üyen ese­tekben. Noha tudja, hogy a nyugati demokráciák jogszolgáltatásában a két szó, hogy: példát statuálni, mindenütt szalonképtelen. Fico en­nek ellenére példát kíván statuáltatni a burgonyalopáson kapott cigá­nyok esetében. Tanult jogászként tisztában van azzal, hogy amíg de­mokrácia van, a javaslata megvalósíthatatlan. Viszont tudja, hogy ha saját színvonala alá süllyedve politikai és jogi kuruzslóként lép fel, to­vább növekszik a népszerűsége. Ugyanis romaellenes a hangulat. Fico tudja, kuruzslóként többre megy, mint akadémikusként. Ő a hatalom megszerzésére készül, míg a szakmát tizenegyedik éve tanuló örökdi­ákok most a hatalom palánkjain belül maradásra összpontosítanak. Ficóra ma az jellemző, hogy potenciális választóinak elbájolása érde­kében primitívséget mímelve ír fel recepteket, míg a koalíciós politi­kusok közül számosán apait-anyait beleadva azt próbálják elhitetni, hogy értenek a dolgokhoz. Csak így történhetett meg, hogy a törvény- hozás egyik kulcsfigurája nem kevesebbet követelt a múlt héten, mint az állami szervek beavatkozását a bíróságok döntésébe. Ez akkor is politikai analfabetizmus, ha Lexa olajra lépésével kapcsolatos. Több mint tíz év alatt azért illett volna megtanulni a jogállamiság négy-öt alaptételét. Egyetlen enyhítő körülmény fogadható el a közjogi méltó­ság esetében: az uborkaszezon kellős közepén történt. Céltábla Bush oldalán JUHÁSZ LÁSZLÓ Érdekes fordulatot vett az amerikai elnökválasztási kampány a na­pokban. Ifjabb Bush oldalán megjelent apja védelmi minisztere, Dick Cheney képviselő, aki már kiszolgálta a Nixon- és a Ford-kormányt is, most pedig a republikánus alelnöki székre pályázik. A1 Gore amerikai alelnök még adós harcostársa bemutatásával, állítólag jelöltjei már vannak, de még nem döntött az alelnökjelölt személyéről. Úgy tűnik, hidegen hagyja, hogy november 7-én az amerikaiak elnököt választa­nak. Családjával észak-karolinai birtokán nyaralgat, pedig az egy hét­tel ezelőtt még igencsak szorosnak tűnő elnökválasztási verseny mára ismét republikánus ellenlábasa, George W. Bush javára billent. A te­xasi kormányzó a tíz nappal ezelőtti egy helyett mára már 11 száza­lékponttal vezet az alelnök előtt. Cheney, a Bush oldalán ringbe szálló fegyverhordozó a Gore- kampány kiváló céltáblájának bizonyult. Az alelnök stábja azonnal lá­zas kutatásba kezdett, előbányászva a kongresszusi könyvtár mélyé­ről Cheney kapitóliumi szavazásainak krónikáját. így aztán Gore-ék hamar a szemére vetették a dallasi olajmágnásból lett politikusnak, hogy a Reagan-kormányzat idején szélsőségesen konzervatív módon nyomogatta a szavazógombot. Ellenezte például a nők egyenjogúsá­gát, a Nelson Mandela szabadonbocsátását kezdeményező képvislőházi határozatot, és azt sem támogatta, hogy az Egyesült Ál­lamok gazdasági szankciókkal sújtsa a Dél-Afrikai Köztársaságot. A hidegháború végeztével, a két elnökjelölt hasonló középszerűségé­vel novemberben a költségvetés többletének felhasználása billentheti a mérleget Gore vagy Bush javára. Gazdasági elemzők szerint a követ­kező tíz évben 4 ezer milliárd dollár pluszbevétellel számolhat az Egyesült Államok kincstára. Nem mindegy tehát, ki hogyan osztja majd szét az amerikai konjunktúra gyümölcseit. Gore-ék azt vetik a Bush-csapat szemére, hogy a republikánus jelölt a jómódúakat szeret­né adókedvezményekhez segíteni, cserben hagyva a szegényebb réte­get. Az alelnök ezzel szemben az adó- és nyugdíjkedvezmények elő­nyeit kiterjesztené a kisebbségekre és a hátrányos helyzetűekre. Ha azonban nem szedi össze magát a következő hetekben, az ő kam­pánya kerülhet végzetesen hátrányos helyzetbe. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetók: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika - (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma - (58238339), - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztóségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Grand Press Rt. Pozsony. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit, tel.: 58238322, fax: 58238321 Hirdetóiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www . ujszo.com E-maü: redakcia@ujszo.com Ne húzza az időt jóember, sietünk! (Lubomír Kotrha karikatúrája) TALLÓZÓ De Standaard A koszovói békefolyamat támogatá­sára sürgős anyagi segítséget kért a brüsszeli NATO-központ a tagor­szágoktól abban az üzenetben, amelyet George Robertson főtitkár küldött a kormányoknak. A lap sze­rint az év végéig összesen 240 millió belga frankra (6 millió dollár) lenne szükség egyebek között a koszovói saját polgári véderőben tevékenyke­dők fizetésében mutatkozó elmara­dások és más költségek kiegyenlíté­séhez. A koszovói véderő tevékeny­ségét, illetve a humanitárius szerve­zetek jelenlétét Bemard Kouchner, az ENSZ koszovói közigazgatásának vezetője is kiemelt jelentőségűnek tartja a békefolyamat előrehaladása szempontjából. A cikk szerint ha a polgári alakulat alkalmazottait nem fizetik, fennáll a veszély, hogy ismét kisebb fegyveres csoportokká szer­veződnek, és veszélybe sodorják a törékeny normalizálódási folyama­tot. Mostani kisebb befektetésekkel esedeges későbbi drága NATO-mű- veleteket lehet kiváltam. Az OECD-tagság elnyerésével egy harminctagú elitklub tagjává válunk, a meghívónak szimbolikus jelentősége is van Rátértünk a jóléthez vezető útra Bár a politikusok szabadsá­golnak, az elmúlt hét gazda­ságpolitikai szempontból mégis az idei legjelentőseb­bek közé tartozott. TUBA LAJOS Ivan Miklós miniszterelnök-helyet­tes és Brigita Schmögnerová pénz­ügyminiszter pénteken egyaránt sajtóértekezletet hirdetve várta a hí­vást Párizsból, hogy az OECD felvé­teli meghívót küld Szlovákiának. A Dzurinda-kormány valóban sokat tett a Meciarék idején kialakult nemzetközi elszigetelés feloldásá­ért, de az OECD-NATO-EU hierar­chiában igazán nagy sikert eddig nem ért el. Emellett az OECD dönté­se szimbolikus is, hiszen amikor 1996-ban a visegrádi országok fel­vételéről döntöttek, Meciarék egy egész repülőnyi hivatalos küldöttsé­get menesztettek Párizsba. Arra szá­mítottak, hogy bár Nyugaton szid­ják őket balkáni gazdaságpolitiká­juk miatt, de a stratégiai döntések meghozatalakor a térségben nem mernek kialakítani egy beékelődő fekete lyukat. A népes küldöttség le­forrázva tért haza, ezt követte a NA- TO-tagság elmaradása, majd az EU- bővítés második körébe való átsoro­lás. Bár az egymillió meciaristát ez különösebben nem rázta meg, 1998-ra minden értelmes ember tu­datosította, hogy abban a társaság­ban vagyunk, amelyben még Romá­nia és Bulgária is reményteljes or­szágnak számít. Innen sikerült visz- szakapaszkodni Dzurindaéknak. Az OECD 1961-ben a világ legfejlet­tebb országainak szervezeteként alakult. Mára ezt a szervezeten be­lüli általános szabályok elfogadása váltotta fel, ami sokak számára ga­ranciaként szolgálhat az adott or­szág helyzetének megítélésében. Ezzel Szlovákia mindenképpen egy harminctagú elitklub tagjává vált, amely bővítését a felhígulásból eredő presztízsveszteség elkerülése érdekében várhatóan évekre leállít­ják. A belépésből konkrét kötele­zettségvállalások nem következnek, az egész gazdaságpolitikát kell majd úgy alakítani, hogy az megfe­leljen a vüág legfejlettebb országai­ban alkalmazott elveknek. A civilizált Európa felé igyekvő volt KGST-országok szempontjából az OECD-tagság a jólét felé vezető út első állomása. Hazánk presztízse szempontjából azonban ennek kü­lön jelentősége van. Egyrész azért, mert az SDE kormánytagsága miatt a gazdasági reform terén a lehetsé­gesnél sokkal haloványabb eredmé­nyeket produkáltunk. Ennél is döntőbb, hogy még mindig az egy­millió meciarista szavazó országa vagyunk, ami sajnos nem a legjobb ajánlólevél azok számára, akik pén­zük befektetéséről hoznak stratégiai döntéseket. Számukra ez az első kézzelfoghatónak tekinthető nem­zetközi elismerés. A másik oldalról pedig továbbra is érvényes a régi té­tel: a külföldi kötelezettségekre való hivatkozás az egyetlen olyan közös alap, amellyel a jelenlegi heterogén kormány képes elfogadni a vá­lasztókkal egy-egy népszerűtlen in­tézkedést. így tehát ebbe a vüágba lépünk majd be, ha az OECD-köz- pont alkalmazottjai a nyári szabad­ságukról hazatérve megírják a kis Szlovákia belépési szerződését és azt legkésőbb októberben a parla­ment is jóváhagyja. A másik gazdaságpolitikai sikernek a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ajánlata tekinthető. Hónapok óta is­mert, hogy a kormány a 105 milliár­dos bankkonszolidáció fedezetét jó­részt ebből az olcsónak tekinthető forrásból szeremé előteremteni hi­tel formájában. Sokáig úgy nézett ki, hogy ehhez egy, a megbízhatat­lan országoknak tartogatott feltétel­lista is járul. Az IMF végül úgy dön­tött, hogy lista lesz ugyan, de a szlo­vák kormány állíthatja össze, ők csak a teljesítését ellenőrzik. Ezzel tehát Szlovákia újra bizonyíthatja a vüág előtt, hogy kikerült a balkáni kategóriából. Kérdés persze, mire lesz jó mindez. Szakemberek egy­részt a külföldi befektetések élénkü­lésére számítanak. Márpedig az el­következő hónapokban kerül sor a hazai nagybankok eladására, így a bizalom erősödése sok milliárd ko­ronás többletbevételhez juttathatja az államkasszát. A pozícióváltozás számokkal is mérhető. Tavasszal a kormány közel 3%-os kockázati fel­árral tudott csak kibocsátani kötvé­nyeket a nemzetközi pénzpiacon, a visegrádiak 1% alatt. Ha a legköze­lebbi üyen akciónál sikerül megkö­zelítenünk ezt az értéket, nemcsak az ország presztízse javul, hanem az államadósság finanszírozásnak ter­hei is jelentősen csökkennek. OLVASÓI LEVÉL Nehéz napok A parlagfűre allergiás polgártár­sak hozzám hasonlóan „ízelítőt” kaphattak a múlt hét elején arról, mire is számíthatnak, ha elmúlnak az esős napok és úgy istenigazából beindul a parlagfű „pollengyártá­sa”. Mondom, csak amolyan „kós­toló” volt a múltkori alkalom, mi­vel a nyári zápor, zivatar gyorsan a segítségünkre sietett, s átmeneti­leg elüldözte a pollenfelleget. Az a két napos rontás így is elég volt ahhoz, hogy az ember tudatosítsa, a különböző orrtisztító szerek be­szerzését, illetve a papírzseb- kendő-készletek feítöltését nem éri meg tovább halogatni. Az aller­giás még így, fokozott készültség­ben sem úszhatja meg szárazon: már csak napok választanak el minket, „kiválasztottakat” a szag- lószerv folytonos rakoncátlanko­dása, a szájpadlás és a szem állan­dó viszketése, és a nem csillapodó lúdbőrözés aligha kellemes, 2-3 hétig tartó időszakától. Azok a bi­zonyos nehéz napok pedig kö­nyörtelenül befolyásolják az olyan hétköznapi tevékenységet is, mint például a tömegközlekedés, a munkahelyi ténykedés, ne adj is­ten egy makacsul nyitott ablak melletti távolsági utazás. Mert hi­szen ki vág jó képet ahhoz, ha utas- és munkatársa folyamatosan prüszköl, tüsszög, vakarózik, sze­mét dörzsöli és állandóan papírzsebkendőért könyörög? Még jó, hogy az egész nem tart 15-20 napnál tovább. Bár az aller­giások a társadalom egy kis részét képezik, de a felmérések szerint számuk egy nő, és problémájukat az egészségesek aligha tudják át­érezni. Ha több lenne az allergiás, talán kevesebb lenne a parlagfű, mert jobban törődnének lekaszá­lásával, kiirtásával. Mojzes Attila Érsekújvár

Next

/
Oldalképek
Tartalom