Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)

2000-07-29 / 174. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 29. ’■■■■I KOMMENTÁR WKUSKk Nyitva a klub kapuj a SIDÓ H. ZOLTÁN Végre megtört ajég, Szlovákia előtt tegnap megnyílt a 29 országot magában foglaló párizsi központú Gazdasági Együttműködési és Fej­lesztési Szervezet (OECD) kapuja, s ősztől 30. államaként tevékeny­kedhetünk a gazdagok klubjának titulált szervezetben. Hosszú volt az út a Csehországot, Lengyelországot és Magyarországot már régen so­raiban tudó OECD-ig: először a Meciar-kormány otromba viselkedé­se, majd a súlyos gazdasági problémák fogták vissza Szlovákiát, a cél­egyenesbe fordulva pedig májusban az Egyesült Államok kisebb, vé­gül júniusban Franciaország valamivel nagyobb akadályt gördített az ország elé. Az USA ugyanis - joggal - úgy vélte, Szlovákia gazdasági szempontból nem igazán felkészült a belépésre, majd Franciaország - merő dévajságból - a tagsághoz legkevésbé sem szükséges audiovizu­ális törvény hiányát vetette szemünkre. Konkrétan arról a törvényről van szó, amely megszabja: a filmimport 50 százalékának Európából kell származnia. Érdemes még egyszer hangsúlyozni, az egyébként komolytalan, csak Franciaország által szorgalmazott Hollywood-el- lenes élű törvénynek semmi köze az OECD-hez, mivel ez szigorúan az Európai Unió tagságának elnyeréséhez szükséges. Persze, nehogy ar­ra gondoljunk, hogy a még műidig nagyhatalom szerepében tetszelgő Franciaország merő szórakozottságból összekeverte volna a két intéz­ményt. Nem. A hős Asterix tettein felbuzdulva a francia fél így próbált borsot tömi az USA és részben Németország orra alá. A francia gán- csoskodás tehát a folyamatos hatalmi lökdösődés része, melybe Szlo­vákia teljesen vétlenül csöppent bele, ám végül minden jóra fordult. Miért fontos számunkra az OECD-tagság? A szervezet fő célja, hogy fokozza tagállamai gazdaságának hatékonyságát, és támogassa a pi­acgazdaság, a szabadkereskedelem bővülését. Az OECD tagjai iránt nagyobb a befektetők bizalma, javul az országimázs. Az Európai Unió előszobájának tartott, inkább presztízsértékű, mint tényleges hata­lommal bíró Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettől kapott belépő a nyugatorientált Dzurinda-kormány helyzetét is erősí­ti. A neheze, persze, csak most jön: Brüsszelben sikeresen át kell ven­ni az Európai Unió tagságához elengedhetetlen fejezeteket, és a NA- TO-tagság megszerzése sem jönne rosszul. Azért van okunk remény­kedni, hiszen az OECD körüli kalamajka jól jelzi: az euroatlanti szer­vezetek malmai ugyan lassan, de biztosan őrölnek... Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika - (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma - (58238339), - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hirfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitni: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Grand Press Rt. Pozsony. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit, tel.: 58238322, fax: 58238321 Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www . ujszo.com E-mail: redaktia@ujszo.Gom Egy arc és két név BUGÁR ÁRPÁD Egy héten át tartotta feszültség­ben a pozsonyi közvéleményt (le­het, más városokét is) az a szám­talan ponton, különböző mére­tekben elhelyezett hirdetés, me­lyen egy hölgy volt látható, vala­mint az érdeklődés felkeltésére szánt kérdés: Ismeri Ön Linda Kuklovát? A helyi tömegközleke­dés járatain beszédtémát szolgál­tatott az embereknek, legalábbis azoknak, akik még nem fásultak el teljesen az információáradat napi terhétől, és találgatták, ki le­het az illető dáma. Aki viszont már járatosabb a piaci verseny­ben egyre nagyobb szerephez ju­tó és egyre nagyobb iramot dik­táló reklám világában, sejthette, Linda Kuklová kilétére nem derül fény. Csak újra behúznak a csőbe a reklámfogással, melynek pszi­chológiája, hogy az emberek el­méjükben forgassák a kérdést, és felfokozott várakozással figyeljék a további fejleményt. Az új infor­máció megjelenésével a feszült­ség feloldódik, a hirdetés elérte célját, mégpedig nem kis hatás­fokkal. Jelen esetben azt tudhat­tuk meg, Linda Kuklová bebizo­nyította, a reklámon való szerep­lés pár nap alatt ismertté teszi az embert, illetve az arcát. Megis­Eukaliptusz helyett a gazdi bakancsa kábítja a koalabébit (CTK/AP-felvétel) TALLÓZÓ símé A Concorde katasztrófája után előtérbe került a légi közlekedés biztonsága. Szlovákiában a 70-es években zuhant le utasszállító re­pülő. Pozsonyban egy szovjet Ilju­sin az Aranyhomok-tóban landolt egy sikertelen kényszerleszállási kísérlet után. Idén a szliácsi re­pülőnapon a Fehér Albatroszok egyike, egy L-39-es csapódott a földbe, Feketebalogon pedig egy sportgép jutott ugyanerre a sors­ra. A repülést ellenzők leggyako­ribb érve, hogy a légi balesetek ugyan ritkák, de nincs esély a túl­élésre, pedig erre is volt már pél­da. A repülőgépek hibáit csak rendszeres ellenőrzésekkel lehet felderíteni, ehhez azonban be kel­lene vezetni egy rendszert, amely kötelezővé teszi ezeket. Szlovákiá­ban a repülési hivatal csak alkal­manként vizsgálja át a le- és fel­szálló gépeket. Azt azonban nem nézik meg, hogy a szerelők min­den csavart becsavartak-e. HÉTVÉ(G)RE Strasbourgi kátrányos helyzet Kisebbségi téma tombolt ká­nikula helyett július utolsó napjaiban, ha regionális szemszögből nézzük az el­múlt hét eseményeit. JARÁBIK BALÁZS Míg Szlovákiában az MKP (és Lexa) diktálta a témát, Magyaror­szágon az a 46 roma borzolta a ke­délyeket, akik menedékjogért e- gyenesen Strasbourgba, az Európa Tanács és az Európai Emberjogi Bí­róság székhelyéig buszoztak. Ta­lán azért annyian, mert épp annyi hely van egy buszon. Szinte az őrületig fokozódik a Lexa- ügy: nem Iván elmeállapotáról van szó, hanem azokról, akik a nyomá­ban próbálnak járni. Ehhez nagy­ban hozzájárult Ladislav Pittner saj­tótájékoztatója is. A belügyminisz­ter sokkal inkább látszott a szenzá­ciókat kereső sajtó, mint a tények kedvében járni. Pittner - mint leg­újabb minisztersége során már any- nyiszor - most is az orosz (vagy uk­rán) maffiát emlegette, mint valami mentséget saját rendőrsége baklö­véseire. Ezzel nemigen járult hozzá az ügy megoldásához, sőt. Akár zsa­rolja ugyanis Lexát gyermekével az orosz maffia, akár nem, a nyomo­zók nem repestek az örömtől főnö­kük produkciója hallattán. A Lexa- ügyben sorozatban elkövetett rend­őri baklövések mellé Pittner több­szöri elszólásai késztethették az A kormány szent tehene­inek felelősségre vonása jogosnak látszik. MKP-t arra, hogy állapítsa meg a ko­alíciós tanács, ki a felelős a fiaskó miatt. A szabadságáról frissen és a jelek szerint kipihenten hazatért Bugár rögtön Camogurskyt, Pitt- nert és Mitrót nevezte meg. Az igaz­ságügyi miniszter azért is megérett a távozásra, amiért tétlenül nézi, hogy a bírók önkényesen szabadon bocsátgassák az alvilági kapcsola­tokkal rendelkező bűnözőket a Du- naszerdahelyi járásban. Mitro pedig vagy nem akar bizonyítékot szolgál­tatni elődje üzelmeiről, vagy nem tud. Az utóbbi esetre azonban gon­dolni is rossz. Mindenesetre ezzel kapcsolatban az MKP gyakrabban próbálja meg dik­tálni a témákat, illetve az iramot. Az érdekérvényesítés a magyar politi­kusok számára azonban egyenlő a koalíciós tanáccsal, mivel sem a kor­mányban nem tudják számottevően használni a három szavazatukat, sem a parlamentben a tizenötöt. így nem marad más hátra, mint a koalí­ciós tanácsban bizonyítani az MKP politikai súlyát. A kormány szent te­heneinek felelősségre vonása jogos­nak látszik, ebből még jócskán pro­fitálhat a magyar politika. A már megszokott mediális körítés­sel érkeztek meg a zsámolyi romák Strasbourgba, ahol nemcsak mene­dékjogot kértek, hanem Magyaror­szágot is feljelentették az emberjogi hatóságoknál. A kényes helyzetet fokozza az EU e hétre időzített antidiszkriminációs irányelveinek elfogadása, valamint a szlovák ro­mák nemrég) exodusa. Hiába szá­mít a régióban példaértékűnek Ma­gyarország kisebbségvédelmi rend­szere (kisebbségi törvény, ombuds- manhivatal, országos kisebbségi ön- kormányzatok), ismét bebizonyoso­dott, hogy a régióban kialakult jog­rendszer nem elégséges a romák esélyegyenlőségének megteremté­sére. Nincs ez másképp hazánkban vagy a térség többi országában sem. A magyar kormányok a lényegesen fejlettebb roma politikai és értelmi­ségi réteg miatt nem voltak olyan exodusokhoz szokva, mint Szlová­kia, éppen ezért különösen tanulsá­gos lehet figyelni a magyar esemé­nyeket. Az eddig elhangzott reakci­ók alapján azonban félő, hogy ismét nem a rendszerbeli hiányosságok, hanem a csoportban utazó romák múltjával fogják egyes illetékesek a kezüket bemocskolni, és ezzel a közvéleményt is szeméttel elárasz­tani. Vagyis a helyzet nem hátrá­nyos, hanem kátrányos. Tizenöt koalíciós képviselő tanulmányúton van Amerikában, sokan külföldön töltik rendes évi szabadságukat Tisztelt, ellenben felkészületlen Ház MÁRIA SlSULÁKOVÁ Mmd a sajtó, mind a politikusok - elsősorban azok a képviselők, akik már eltöltőitek egy-két választási időszakot a parlamentben - több­ször megállapították, hogy a jelen­legi Tisztelt Ház fegyelmezettségét és műveltségét tekintve a leggyen­gébb azok közül, amelyeket 1989 után választottak. A parlament ve­zetőségének és mentelmi bizottsá­gának legutóbbi ülése után ismét fény derült a kormánykoalíció né­hány gyenge ponijára. Két év telt el a választások óta, mégis gyakran cselekszik fejetlenül, képtelen hatá­rozott lépéseket tenni. Ennek legé­kesebb bizonyítéka a Lexa-ügy. Két hete folyamatosan érkeznek a jelzések, amelyekből a nemzeti ta­nács kikövetkeztethette volna, is­mét meg kell kérni a bűnüldöző szerveket, adják áldásukat képvi­selőjük üldözésére. Ha a koalíció fél évvel ezelőtt képes lett volna meg­egyezni abban, hogy elfogadja az alkotmánytörvényt minden am­nesztia törlésére, a képviselőknek ma eggyel kevesebb gondja lenne. Ráadásul miként az állampolgárok, a honatyák is nagyon jól tudták, Meciar amnesztiái célirányosak voltak. Tehát elég tisztességtele­nek, akik fanyalognak attól, hogy jól megfizetett idejüket Lexára po­csékolják. Térjünk vissza a parla­ment vezetőségének üléséhez. A politikai grémium tagjai felmérték erejüket, és rájöttek, kevesen van­nak ahhoz, hogy ismét ne kerülje­nek kínos helyzetbe. A koalíciónak a parlamentben egy hete hiányzik az abszolút többség. Tizenöt koalí­ciós képviselő tanulmányúton van Amerikában, sokan külföldön töltik rendes évi szabadságukat. Kérdés, miért nem gondolnak arra, bármi­kor közbejöhet valami, ami miatt halaszthatatlanul össze kell hívni a parlamentet, mert azonnal kell dönteni. Minden bizonnyal jól jött Ivan Sasparovic ravasz javaslata a mentelmi bizottságnak: a vizsgáló- tiszt és az ügyész kérvényét egé­szítse ki a törvényszéki bíró. Ezzel a tehetetlen koalíción segített. Mert Frantisek Miklosko szerint az ellenzék képviselői mind egy szálig megjelentek, s ahhoz nem fér két­ség, hogyan szavaztak volna. Ta­nulmányút ide, tanulmányút oda, szükség esetén a tengeren túlról is haza lehet jönni. Sőt, amikor a koa­líció még ellenzékben volt, ezt be is bizonyította. Három hete már az államfői jogkörökkel is a parla­ment rendelkezik, ami fokozza fe­lelősségét (felelőtlenségét). Egy tény, válsághelyzetre nem dolgo­zott ki forgatókönyvet. A képvi­selők élvezik mandátumukat és előnyeit. A Lexa-ügy igencsak meg­terheli Szlovákiát, kedvezőtlen nemzetközi következményei van­nak, amelynek mértékét még nem láthatjuk be. Szégyen, hogy nem tudjuk mielőbb és minél fájdalom­mentesebben megoldani. Kölcsö­nös vádaskodások röpködnek a le­vegőben, de a főbűnös a parla­ment. És még nem volt természeti katasztrófa, amely azonnali dön­tést igényelne. Ne adj’ Isten, hogy baleset történjék a Vl-ben. A szerző az Internetové noviny munkatársa OLVASÓI LEVÉL Szlovákiában ez így van! Ezzel a címmel megy minden vasár­nap este a Markíza képernyőjén egy politikai ismeretteijesztő műsor. Szeretem, mert, sajnos, a legtöbb esetben igazat adok a műsor szer­kesztőinek, akik profi módon rámu­tatnak politikusaink, jobb- és ballé­péseire”. A műsor címe találó, mert ami Szlovákiában a politikai színté­ren történik, az nemcsak európai, hanem világviszonylatban is furcsa, logikátlan és érthetetlen egy külföl­dinek. Mondjon nekem valaki olyan országot (lehetőleg demokratiku­sát), ahol a komoly bűncselekmé­nyekkel gyanúsított személyek, amikor észreveszik, hogy „szorul a hurok”, angolosan lelépnek, és kül­földről „szamárfüleket” mutatnak az igazságszolgáltatásnak. Nem ér­teni, hogy egy volt titkosszolgálati vezető, akinek a birtokában állam- védelmi titkok vannak, csak úgy ki­engedik a vizsgálati fogságból, utá­na diplomáciai útlevéllel gond nél­kül elhagyja az országot, fittyet hányva a parlamenti képviselői es­küjére, hűséget esküszik egy idegen állam uralkodójának? Ez már ab­szurdum. Más lapra tartozik, hogy Ivan Lexának ehhez az akcióhoz nem kis pénzre volt szüksége, és az biztos, hogy meg is volt neki. A Me- ciar-féle privatizációból, magyarán: Szlovákia adófizető polgárainak pénzéből. Ivan Lexa nem az egye­düli, aki Meciar uralkodása alatt a mi kárunkra meggazdagodott. Ga- vorník, akit a rendőrség egymilliós korrupcióval vádol, csak úgy „elug­rik” angol nyelvleckéket venni Ang­liába! Rezes villákat vesz Spanyo­lországban, piszos üzelmeit ott is folytatja. Martinka úr is ebbe a par­tiba tartozik, aki az összeszedett millióival együtt külföldön tartóz­kodik, és „röhög az igazságszolálta­tás arcába”. Említrésre méltó So- bona „kinn a bárány, benn a farkas” játéka a vagyonalappal. Mit gon­doljon erről egy szlovákiai átlagpol­gár, aki becsületesen dolgozik-ha dolgozik -, és csalid fizetéséből él, becsületesen adózik? Arra a követ­keztetésre jut, hogy itt becsületesen élni már nem érdemes, vagy leg­alábbis nem kifizetődő, mert azok, akik az államot milliókkal meglop­ják, mindig megússzák. Benyovszky László Léva JEGYZET mertük tehát az arcot és a hozzá tartozó nevet. Ez így hiteles. És itt jön a bökkenő. Pozsonytól röpke 200 kilométerre, Budapes­ten is látható ugyanaz a plakát. Ugyanaz a kép, ugyanaz az arc, ugyanaz a kérdés. Azaz csak majdnem. Ott ugyanis így hang­zik: Ismeri Ön Széphidi Klárát? Szép is ez a név. Persze, a Linda Kuklová se kutya. Egy archoz több nevet, nem gond, csak jól hasson. Lehet, hogy mostanában Európa más országaiban megis­merhetném Eva Kowalskit, Nina Braunt vagy éppen Jane Com- wallt is, miközben ugyanazzal az óriásplakáttal szembesülnék. Semmiség ez a reklámiparban. A nemzetközi cég egy csomó pénzt megtakarít, és ami a lényeg, va­lóban a fél vüággal megismertet­heti azt az arcot, bármi legyen is a neve. Azért tanulni is lehet az ügyből. Talán a szlovákiai bűnül­döző szervek is elleshették volna a fogást, hogy hatékonyabbak le­gyenek Lexa kézre kerítésében, akinek édesapja azt nyilatkozta egy interjúban, fia szabadon járt­kelt ki és be az államhatáron. Le­het, nem saját néven utazott, esetleg diplomata-útlevelét nem nyitották ki az illetékesek. Arra pedig nem kötelezhetők, hogy arcról felismerjék Lexát. Ha itt van a bibi, viszonylag olcsó és ha­tékony megoldás lett volna a fen­ti példához hasonlóan terjeszteni nagyméretű fotóját, a már bevált kérdéssel: Ismeri Ön...?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom